Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Identitás rovat

Papp Z. Attila

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén (6/9)

A romániai magyar szcenáriók

Sok tekintetben teljesen más képet nyújtanak az eseményekről a romániai magyar újságok. A következőkben igyekszem beazonosítani néhány romániai magyar beszédmódot, majd pedig a különböző nyelvű sajtónyilvánosságokban kidomborodó szcenáriók összehasonlítása révén megpróbálom kitapintani a román és a magyar nyilvánosság néhány sajátosságát.

Kiegyensúlyozott részletező-technicista szcenárió

Ez a beszédmód kellő részletességgel ismerteti a mérkőzést, objektivitásra törekszik abban az értelemben, hogy mindkét csapat erényeit és hibáit kiemeli. Például: „szép román gól”, „Szuper Levente (a magyar kapus – a szerző megjegyzése) szuperteljesítményt nyújt”, „egyenlő ellenfél volt ugyan a két együttes a jégen, azonban az első perctől az utolsóig hatalmas hangorkánt okozó közönség Kercsó csapatának szárnyakat adott” (Hargita Népe, március 30.); vagy „a következő találatig mindkét csapat szép hokit mutatott be” (Szabadság, március 30.).

Pro-magyar szcenáriók

Ez a diskurzus két tényszerű tartópillérre támaszkodik: az egyik az, hogy magyar nyelvű lapokban bontakozik ki, a másik pedig az, hogy a román válogatott játékosainak mintegy fele magyar anyanyelvű. A magyar játékosok, illetve Magyarország támogatására épülő beszédmódnak egyaránt megtaláljuk a rejtett és nyílt formáit. A pro-magyar diskurzus rejtett formájának két technikáját ismertetem az alábbiakban.

A látens pro-magyar szcenárió

A mérkőzés után megszólaltatottak gyakorlatilag csak magyarok. A mérkőzésről úgymond objektív képet a román válogatott színeiben játszó magyar játékosok, egy csíkszeredai (természetesen magyar) hokiszakember (lásd Erdélyi Napló, április 7.), esetleg a Magyar Jégkorong Szövetség elnökének, vagy a magyar csapat edzőjének szemszögéből kaphatunk (lásd például Romániai Magyar Szó, március 30.). Jelenleg csak a meginterjúvoltak kiválasztására helyeztük a hangsúlyt, és még nem elemeztük az elhangzottakat. De az a puszta tény, hogy a romániai magyar lapokban majdnem kizárólag magyar anyanyelvűeket szólaltattak meg (igaz, az egyik lapban szerepel a román edző meccs utáni véleménye is), arra enged következtetni, hogy létezik valamilyen rejtett, strukturális részrehajlás. Ugyanis jogosan merül fel a kérdés, hogy a másik fél (értsd: „a románok”) miért nem szerepel a magyar nyilvánosságban? A látens részrehajlás egy másik technikája szintén a szelekcióval függ össze: az újság nyilvánosságában többnyire a magyar válogatott mérkőzéseit ismertetik, illetve ezekre irányul részletező figyelem. Az eseményekről való beszámolás mögött meghúzódó hír-rekrutáció valójában a látens drukkerség jele. A pro-magyar szcenárió rejtett technikái az etnikai határok megvonását szolgálják, és a nyilvánosság olyan szűrőiként értelmezhetők, amelyeknek áteresztőképességében az etnikum nagy szerepet játszik.

A nyílt pro-magyar szcenárió

A magyarok mellett elkötelezett nyílt beszédmód több szálon fut. Az egyik szálon Magyarország nemzeti szimbólumainak kiemelése található, amelyek mintegy érzelmileg felkészítik az olvasót a magyar győzelemre: „a hoki vb-k szokásaitól eltérően, magyar módra felzendült a Himnusz” (Szabadság, március 30.); „ismét a piros-fehér-zöld mezeseknek jutott a vendéglátói szerep” (Népújság, március 24.); „sok-sok magyar zászló, kürtök, dobok jelezték, hogy a szurkolók készen állnak” (Hargita Népe, március 30.).
A másik dimenziót a román válogatotton belüli feszültség (román–magyar ellentét) magyar szempontú részletezése szolgáltatja. A román csapat „legjobb játékosai a magyar fiúk voltak” (Népújság, március 31.); „szerintem elég sokat mond az a tény is, hogy csapatunkból – Csíkszeredai Sportklub – csak ketten játszhattak a döntőn”; a román edző a „sportklub embereit nem használta” (Erdélyi Napló, április 7.). „A Csíkszeredai Sportklub 7 válogatott jégkorongozója közül a vb-n csak öten kaptak játéklehetőséget. A döntőn pedig csupán Nagyot és Elekest küldte jégre a kapitány...” (Hargita Népe, március 30.).

A nyílt pro-magyar szcenárió harmadik dimenziója technicista maszkot visel: ez a diskurzus objektív elemző hangnemben mintegy „levezeti”, miért is volt nyilvánvaló a magyar válogatott feljutása a „B” csoportos hoki vb-re. Íme az érvrendszer: „a magyar bajnokság erősebb, mint a román”, Magyarországon „komolyabban foglalkoznak az utánpótlás-neveléssel”, „több jégpálya működik Magyarországon, mint Romániában”, „a válogatott többet és komolyabban készült, mint a román” (Hargita Népe, március 30.). Röviden: Magyarországon valóságos hoki-paradicsom van, ahol a korongot nem kergetni már-már bűnnek tekinthető.
A pro-magyar szcenáriók rejtett és nyílt formái egyaránt tekinthetők „etnikai összekacsintásnak”: a romániai magyar sajtónyilvánosság saját identitásának megteremtése során hajlamos arra, hogy etnikai elemekkel bástyázza körül önmagát. Miközben etnikumbeli társaira, illetve az anyaországra bizalmasan át- vagy rákacsint, a többségi románsággal szemben közömbösen vagy negatívan viseltetik. Ez utóbbi attitűdöt testesíti meg a következő szcenárió.

A román(ia)ellenes szcenárió

Említettem már, hogy szcenárión az esemény nyilvános térben való utólagos átbeszélését, egyszersmind ismertetését értjük. A románellenes beszéd nem közvetlenül a szóban forgó mérkőzésre irányul, hanem inkább egy olyan tágasabb értelmezési keretet kínál fel, amelyen belül az esemény végkimenetele egyértelművé válik. A mi esetünkben konkrétan arról van szó, hogy ez a szcenárió Romániára, román személyekre vonatkozó olyan kijelentéseket tartalmaz, amelyek azt sugallják, hogy a mérkőzés végkimenetele nem is lehetett volna más. „A román csapat így is felülmúlt minden várakozást. A hazai bajnokság színvonalát, a jégpályák helyzetét, a szakminisztérium hozzáállását tekintve csak örülni lehet, hogy erre is képesek voltak” (Népújság, március 31.). A románellenes diskurzus az előbb említett úgynevezett adminisztratív felhangok mellett gazdasági és erkölcsi vonásokat is tartalmaz: „a győztes magyar csapat tagjainak az első hely megszerzése esetén fejenként 1000 dollár prémium volt ígérve. A romániaiak ennek felét, azaz 500 dollárnak megfelelő lejt kaptak volna”. A vb „szép műsorfüzetében” nem szerepelt a román válogatott fényképe, amelyet ebben a szcenárióban így kell értelmezni: „A román csapat nem küldött csapatképet a válogatottról. Szegénységi bizonyíték”. A románok erkölcsi megkérdőjelezhetősége pedig így manifesztálódik: „És hallottam ilyenekről is: válogatott játékosunk külföldi áruházból lopott, válogatottunk edzője börtönben volt. (Félreértések elkerülése végett pontosítok: nem Hargita megyeiekről van szó.) Hasonló környezetben lehet-e minőségi sportról beszélni?” (Az utóbbi négy idézőjeles rész a Hargita Népe március 30-ai számából származik). Mint látható tehát, a románellenes beszéd egyrészt a gazdasági, közigazgatási szféra hiányosságait emeli ki (intézményes szint), másrészt pedig a (negatív) hangulatot mintegy testközelbe hozva, az egyes individuumok erkölcsi megbízhatatlanságát (individuális szint) használja fel.

„Kercsóizmus”

Majdnem mindegyik magyar nyelvű újságban szerepelt az interjút adó Kercsó Árpád, a magyar válogatott edzője. Azért foglalható külön szcenárióba, mert nyilatkozataiban egyrészt – edzőhöz méltó módon – értékeli a mérkőzést, másrészt azonban identitásépítésre, önlegitimációra is felhasználja a nyilvánosságot. A mérkőzésre vonatkozó narratívája nagyjából az előbbiekben említett oknyomozó, technicista vonalat követi, annyi különbséggel viszont, hogy ő a nyertes és bennfentes (mert a román válogatott tagjait is jól ismerő) pozíciójából értelmezheti a történteket.

Identitáskonstruálása viszont a fentebb leírt székely lét szintén tipikus esete, pontosabban a paradoxonok láncolatát feltételező állapotból való megszabadulás stratégiáját mutatja be: „Számomra ez a győzelem személyes elégtételt is jelentett, hiszen azért jöttem el annak idején Romániából, mert sehol sem kellettem, se Gyergyóban, se Csíkszeredában, se a válogatottnál” (Szabadság, március 30.). Mint említettük, a székely lét gyakran ellentétes irányba mutató azonosulási lehetőségek sajátos egyvelege, amelyből bizonyos kontextusokban valamelyik elem a többit mintegy háttérbe szorítva kimagaslik. A magyar válogatott edzője – az újságokban közölt elbeszélései során – múltjának elemeivel szembefordulva új identitás megalkotásába kezd, jelen sikerét jövőbe mutató legitimációs bázisként vetíti előre. Kisebbségi, gyakran ellentmondásos és ugyanakkor frusztrációt eredményező helyzetéből az egyértelmű, sikeresnek ígérkező jövőbe építi be önmagát.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén
• Sport és identitás
• Politika és sport a nyilvánosságban
• A román szcenáriók
• A romániai magyar nyilvánosság
• A romániai magyar szcenáriók
• Hasonlóságok és különbségek
• Összegzés helyett
• Irodalom

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről