Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

Tartalomjegyzék – 2011 ősz

Új média

Gayer Zoltán – Balog Barabás Tibor: Adatbiztonság, adattudatosság a közösségi hálózatokban

A közösségi média hálózatai átalakítják hagyományos tereinket, fogalmainkat, intézményeinket, viselkedési szokásainkat. E rendkívül friss, ugyanakkor folyamatosan változó területről jelen cikkel az adatbiztonsághoz fűződő viszonyunk szempontjából foglalkozunk. A tanulmányban azt mutatjuk be, mennyire nem adattudatosak a Facebook felhasználói. A kísérlet, amelyben összesen 600 személyt vizsgáltunk meg, azt a kérdést járja körül, vajon hogyan viselkedünk, ha egy teljesen ismeretlen ember (valójában egy álprofil) ránk jelentkezik barátnak. A vizsgálat számadatai alapján megmutatjuk, hányan fogadnak el nem létező személyeket, és milyen tényezők befolyásolják az elfogadás/visszautasítás kérdését.

Szűts Zoltán: Az augmentált valóság média– és kommunikációelméleti hatásai

Miközben az augmentált (kiterjesztett) valóságot választottam elemzésem tárgyául, a téma szélesebb média–, illetve kommunikációlméleti hatásait tartottam szem előtt. A tanulmány a diskurzus egy lehetséges módját mutatja be a jelenség meghatározásáról, létrejöttéről, funkcionalitásáról. Az augmentált valóságról való beszéd magában foglalja egyebek között a usability, az érzékszervek összhangjának, a linkelés és a címkézés, az interaktivitás és az ebben a térben létrejött műalkotások elemzését is.

Ferencz Bettina – Rétfalvi Györgyi: Közösségi hálózatok és médiadisztribúció:

a Nol.hu a Facebookon

A tanulmány a Facebook közösségi oldal szerepét vizsgálja a Nol.hu médiadisztribúciójában. Az újságírás jövőjével kapcsolatos diskurzusok rendre azt firtatják, milyen lesz a jövő újságja, noha a hálózati társadalom kontextusában inkább azt a kérdést lenne időszerű feltenniük, hogy milyen legyen a hírszervezet kapcsolata a késő‐modern, komplex médiakörnyezetben a közösséggel, amit szolgál. Mivel a médiakörnyezet egyik unikális sajátossága a folyamatos változás, ezért azt állíthatjuk csupán, hogy a közösségi hálók közül pillanatnyilag a Facebook és a Twitter mikroblog megkerülhetetlenek az online disztribúcióban. 2007 óta figyelhető meg a minőségi online újságírásban, hogy a hírleveles és weboldalas terjesztés mellett egyre több alternatív módon kínálnak elérést a saját tartalmaikhoz, melyek közül a közösségi médiában való terjesztés kiemelt jelentőségű. A Hírmátrix mellett, a twitteres és a facebookos megjelenések a Nol.hu számára alternatív web2‐es eléréseket jelentenek, ahonnan új olvasókat csatornázhatnak be az újságnak. Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan használja ki a Népszabadság Online a Facebook közösségi hálózat interaktív disztribúciós felülete adta lehetőségeket.

Jog

Koltay András: A média tartalmi szabályozásának alkotmányossága az új magyar médiaszabályozásban

Az új magyar médiaszabályozást számos kritika érte itthon és külföldön egyaránt. E tanulmány igyekszik az írásban közzétett azon kritikákra reflektálni, amelyek a média tartalmi szabályozásának alkotmányosságát kérdőjelezik meg, és azokra olyan válaszokat adni, amelyekből kiderül, hogy valamennyi érintett rendelkezés alkotmányossága mellett felhozhatók komoly érvek. Ugyanakkor – némely kritikussal ellentétben – egyáltalán nem veszem zokon, ha valamely olvasót nem tudok meggyőzni e lehetséges értelmezések igazáról, mert úgy vélem, a médiaszabályozásnak, azon belül pedig a sajtószabadság terjedelmének – természetesen a demokratikus, jogállami kereteken belül – többféle lehetséges útja, meghatározása létezik. A demokratikus államokban sehol nem az a kérdés, hogy a média területe szabályozás alá tartozik–e, hanem, hogy a szabályozásnak hol húzzuk meg a határait. Arra törekedtem, hogy az 1989 óta halmozódó alkotmányos gyakorlat és alkotmánybírósági esetjog fényében elemezzem az egyes vitatott rendelkezéseket; az e gyakorlatot, illetve az egyes AB–döntéseket is megkérdőjelezők álláspontjaira történő reflexió azonban már szétfeszítette volna ezen írás kereteit. Természetesen – terjedelmi okokból – számos kérdés e helyütt eleve nem volt tárgyalható, így az írás szükségszerűen csak a konkrét tartalmi előírásokra fókuszál.

Dezséri Kálmán: A magyar médiatörvény a médiáról szóló európai vitákban

Egy negatív szimbólum kialakulásának folyamatáról

A magyar médiatörvényt már sokan és sok szempontból elemezték és értékelték az elmúlt közel egy év során. Ennek ellenére vannak még olyan szempontok és tényezők is, amelyekről mindeddig nem vagy alig esett szó. Egyes kérdések és események, valamint ezek következményei csak most értékelhetőek, mivel ma már jobban láthatók és megfogalmazhatók. Az elmúlt pár évtizedben, de különösen az 1990-es évek közepétől olyan méretű technikai fejlődés zajlott le a média területén, amely mostanra alapvetően megváltoztatta a szektor működési formáit és lehetőségeit. Az új működési körülmények elkerülhetetlenül új szabályozást igényelnek. Európában a helyzet felemás, mivel egyre növekvő a politikai és a szakmai igény közös szabályozásra, de – mivel a médiapolitika nem tartozik a közösségi politikák körébe – eltérő politikai mozgások is tapasztalhatóak az Európai Bizottság és az Európai Parlament tevékenységében. A cikk ebben az összefüggésben is értékeli a magyar médiatörvényt.

Gálik Mihály – Vogl Artemon: Az új médiakoncentráció–szabályozás első vizsgája:

az Axel Springer és a Ringier kiadói csoport meghiúsult összeolvadása a magyar piacon

A nagyközönség sokszínű tájékozódáshoz való joga konkrétan megjelenik a 2010 végén elfogadott új magyar médiatörvény, koncentrációt szabályozó rendelkezéseiben. A szándékkal egyet lehet érteni, de a jogalkotó talán maga sem volt tisztában vele, hogy kinyilvánított akaratának a jogalkalmazásba való átültetése milyen nehézségeket vet majd fel. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy gondosan kialakított módszertanok híján a sokszínű tájékozódás joga, mint döntési kritérium, nagyon is képlékeny, így óhatatlanul a szabályozói szubjektivizmus melegágya. A két nagy lapkiadó, az Axel Springer és a Ringier csoport hazai leányvállalatai összefonódási kérelmét elutasító Médiatanács szakhatósági állásfoglalásának ad hoc jellegű módszertana véleményünk szerint hibás, nem állja ki a tárgyszerű szakelemzés próbáját.

Film

Stőhr Lóránt: Feltépett sebek

Önreflexivitás a kollektív traumák dokumentumfilmes feldolgozásában

A kortárs médiakultúra egyik fő témája a traumák kibeszélése és megmutatása. A katasztrófákról, háborús eseményekről, véres merényletekről szóló napi tévéhíradások, a szenzációhajhász hírmagazinok rövid dokumentumfilmjei és a személyes traumákat kiárusító kibeszélő show–k jelenítik meg a traumával való mindennapos találkozásaink leglátványosabb oldalát, ám a traumák mediális reprezentációi messze túllépnek a televízió műsorainak határain. Az 1. és 2. világháború, a holokauszt és a kambodzsai, boszniai, ruandai népirtások irodalmi, fényképészeti, filmes feldolgozásai, a történelmi traumákat átélt emberek különféle eszközökkel történő megszólaltatása áthatja a kortárs kultúrát. A modernitás traumái mára olyannyira meghatározzák életünket, hogy egy új interdiszciplináris tudományterület is született traumaelmélet néven. Messzire vezetne annak a kérdésnek megválaszolása, hogy miért vált a trauma kultúránk egyik központi témájává, ám hadd idézzem ezzel kapcsolatban röviden egy neves filmteoretikus, Thomas Elsaesser gondolatát. Elsaesser szerint az újfajta médiának és kommunikációs rendszereknek köszönhetően az egyén az önreprezentációit időben és térben töredezett képekben és elbeszélésekben éli meg, ami szükségszerűen vezet a kollektív történelem és személyes történelem traumaként való elképzeléséhez. A trauma tulajdonképpen a szubjektum mediális megteremtésének eszköze, vagyis a traumán keresztül próbálják az egyének vagy közösségek beírni magukat a médiaemlékezetbe.

Kritika

Szajda Szilárd: A nyelvtudomány, a médiatudomány és a történettudomány metszéspontjában

Jobst Ágnes: A nyelv kisajátítása. A második világháború utáni média elemzése szótárral és szövegmutatványokkal című könyvéről

Jobst Ágnes könyve (amely a szerző nyelvtudományi doktori értekezésének átdolgozott változata) azon a tézisen alapszik, hogy minden politikai hatalom a nyelv által tárja fel és fogalmazza meg a társadalmi konfliktusait, és ezért a modern társadalmakban rendkívül fontos a „nyelvi mechanizmus tartalma és szerkezete” feletti ellenőrzés (7. o.). Munkája célja éppen emiatt az, hogy „a 20. század második felének magyar történelmét meghatározó államszocializmus előkészítésének és berendezkedésének konkrét példáiból kiindulva tekintse át a hatalom diszkurzív megközelítésének lehetőségeit” (9. o.).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Rovatok

Archívum

Jog

Lampé Ágnes:

Médiaszabályozás: pró és kontra. Simon Éva, Széky János, Hanák András, Polyák Gábor, Koltay András, Nyakas Levente és Lapsánszky András a 2010‐es médiatörvény‐csomagról

Gosztonyi Gergely:

A közösségi médiaszolgáltatók a hatályos magyar jogi szabályozásban

Új média

Urbán Csilla:

„Történelemgyártás” és virtuális közösség.

Politika

Makó Ágnes:

Az őszödi beszéddel kapcsolatos online sajtómegjelenések néhány jellegzetessége az Index és az Origo hírportálokon

Film

Bártfai Andrea:

Az interaktív film

Történelem

Buzinkay Géza:

A trianoni békeszerződés és a magyar liberális sajtó

Kritika

Klucsik Gábor:

Herendy Csilla: Önkormányzatok online – a felhasználóbarát weboldalaktól a webkettes jelenlétig című könyvéről

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink