   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2001 tavasz – Identitás rovat A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban (1/6)A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban1 Ez az írás azt vizsgálja, hogyan konceptualizálódtak a politikusok a magyar sajtóban 1996-ban és 1999-ben. A vizsgálódás az által nyújt betekintést a politikába mint tevékenységbe, hogy felfedi a prototipikus politikacsináló diszkurzív konstrukcióját. A politikus konceptualizációjának változása a politikai kultúra változását jelzi. 1996 és 1999 között Magyarországon a politikusok a rendkívüliség képeiből a megismerés tárgyaivá változtak. Az emberfelettiségből a politikusokat lefokozták, és most már ők is csak emberek. Ugyanakkor konstrukciójuknak állandó eleme maradt a hatékonyság hiánya. Bevezetés Tanulmányom azon az előfeltevésen nyugszik, hogy a politika diszkurzív szféra, amelynek szerves része a jelentések teremtése és változtatása. Az a célom, hogy bemutassam, mit jelent politikusnak lenni a kilencvenes évek második felében Magyarországon. Értelmezésem szerint a politikusság, a politikusi lét inherensen diszkurzív, és a nyelvben való megjelenés nem esetleges kiegészítő vonása.2 A politikusok konceptualizációja arról tudósít, hogy egy adott politikai kultúrában hogyan lehetséges tevékenykedni és elintézni dolgokat.3 Jelen vizsgálódás az által nyújt betekintést a politikába mint tevékenységbe, hogy felfedi a prototipikus politikacsináló diszkurzív konstrukcióját. A politikai kultúra változását jelzi a politikus konceptualizációjának változása. Az 1996-os és 1999-es magyar sajtó alapján vizsgálom a konceptualizáció változásának eddigi irányát. A jelentésteremtés „tettenérésében” a kvalitatív diskurzuselemzés módszertanára támaszkodom. A felhasznált diszkurzív termékek az újságok. Az oldalaikon megjelenő szövegeket egyszerre tekintem a jelentésteremtés színtereinek és melléktermékeinek. Elemzésükkel le lehet írni azt a fogalmi struktúrát, amelyet az újságok írói és olvasói, valamint a politikusok és nem politikusok használtak a vizsgált időszakban. Annyiban „használták” ezt a fogalmi struktúrát, amennyiben hozzátettek, tanultak belőle, megerősítették, és ennek alapján formálták a politikáról való mentális térképüket. Noha az emberek nem feltétlenül voltak tudatában mindezeknek a cselekvéseknek, a fogalmi struktúrákban való osztozásuk révén összetartoztak.4 Az interaktivitás a diszkurzivitás sine qua non-ja.5 A diskurzusban azonosítottam azokat az elemeket, amelyek ezt a fogalmi struktúrát megjelenítik. Ezek a diskurzuselemek nem az elemzést megelőző analitikus kategóriáim, hanem a vizsgálat során jelentek meg, miközben a fogalmak „sűrű” leírásán dolgoztam.6 Ehhez a leíráshoz összegyűjtöttem a politikusokról az újságokban 1996-ban és 1999-ben megjelent legkisebb értelmes nyelvi részeket, amelyeket a továbbiakban idézeteknek nevezek. Az idézetek összegyűjtése után, ezek elemzése során váltak nyilvánvalóvá a diskurzuselemek. Mivel a jelentés többrétegű, a diskurzuselemek nem zárják ki egymást. Ha egy idézetnek olyan jelentésmozzanatai vannak, amelyek több diskurzuselembe is beilleszthetők, akkor mindegyik diskurzuselem alá besorolom az idézetet. Ebből következően noha a diskurzuselemek viszonylagos súlyának kifejezésére százalékokat használok, ezek kizárólag a diskurzuselemek egymáshoz hasonlítását szolgálják, és összegük nem száz. Az egymást kölcsönösen kizáró analitikus kategóriák és a bennük szereplő, 100-összegű részszázalékok a tartalomelemzés célkitűzései, vagyis kvantitatív módszertani megközelítésen alapulnak. Mivel a jelentés többrétűségét kívánom bemutatni, a kvalitatív diskurzuselemzés mellett köteleztem el magam.7 Mielőtt elkezdeném elemzésemet, szeretnék szót ejteni arról, hogy miért ezt a két évet választottam kutatásom tárgyául. Mind 1996, mind pedig 1999 országos választások nélküli évek voltak az első posztkommunista választás (1990) és hatalomváltás (1994) után. Ezért feltehető, hogy a politikai színtér „business as usual” vonásokat mutat a politikus konceptualizációjában. Mivel a két időszak egymástól három év távolságra van, az is elvárható, hogy a diszkurzív konstrukciók változásai láthatóvá váljanak. Az összehasonlító szakasz erre részletesen rámutat.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Kisebbség Bernáth Gábor – Messing Vera: Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske Identitás Papp Z. Attila: Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén Kovács Melinda: A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban Politika Hegedűs István: Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén Bajomi-Lázár Péter: Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise Jog Cseh Gabriella – Sükösd Miklós: A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé Kertész Krisztina: Térkép Beata Ociepka: Kritika Csőke Zoltán: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
