Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 tavasz – Jog rovat

Kertész Krisztina

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban (2/7)

A médiaszabályozás története Európában

Az állami monopóliumoktól a duális médiarendszerig

Az Európai Unió tagállamaiban a média szabályozásának fejlődése az eltérések ellenére párhuzamosan haladt azóta, hogy a húszas években megjelentek az első rádióállomások. Míg az Egyesült Államokban korán kialakult a szabad versenyt támogató és csak csekély állami beavatkozást elfogadó rendszer, addig az európai országokban sokáig az állami monopólium volt a jellemző. Ezen az sem változtatott, hogy az ötvenes években megjelent az új médium, a televízió (Cseh–Sükösd 1997:29-36).
Az állami monopólium szükségességét többféle érvvel támasztották alá. Ezek közé tartozott a frekvenciák szűkössége, az adók működtetésének viszonylag nagy tőkeigénye, illetve az, hogy az állam feladata az egyes csatornákon belül a kiegyensúlyozott tájékoztatás (az úgynevezett belső pluralizmus) biztosítása.

E hármas érvrendszer azonban a nyolcvanas évekre elavulttá vált. A technikai fejlődés megszüntette a frekvenciák szűkösségét, és megsokszorozódhatott a csatornák száma. Így megkérdőjeleződött az államnak a kiegyensúlyozott tájékoztatás biztosításában játszott szerepe is. Egy sokcsatornás rendszerben ugyanis a néző vagy hallgató akkor is képes összetett és valósághű képet nyerni a világ eseményeiről, ha nem minden egyes adó működik teljesen elfogulatlanul. A belső pluralizmus szerepét a külső pluralizmus veszi át (Jakubowicz 1993).²

A nagy tőkeigényre se lehetett hivatkozni, miután bebizonyosodott, hogy a reklámpiacra támaszkodva a kereskedelmi adók nagyon is életképesek. Sok országban éppen a reklámbevételekre igényt tartó magántőke kényszerítette ki azt, hogy az állam lemondjon monopóliumáról.

A fent vázolt folyamat eredményeképpen a nyolcvanas évekre Európa országaiban (Nagy-Britanniában például a jogszabályok által kijelölt utat követve, máshol, mint Olaszországban, spontán folyamat eredményeként) kialakult a duális médiarendszer, amelyre a kereskedelmi csatornák és az állam által működtetett közszolgálati adók egyidejű jelenléte a jellemző.

Az uniós szabályozás kialakulása

Az Európai Unióban a médiával kapcsolatos fogalmak között gyakran találkozhatunk az „audiovizuális szektor”, „audiovizuális politika” kifejezésekkel. Bár a szakirodalom a mai napig adós e fogalmak pontos meghatározásával, abban konszenzus van, hogy az audiovizuális szektor a hagyományos elektronikus médiumok tevékenységén és az e médiumokra vonatkozó szabályokon túl a különböző technikai eszközök segítségével történő kép- és hangtovábbítással kapcsolatos területek összességét jelenti. Ezek közé tartozik például az audiovizuális termékek (játékfilmek, reklám stb.) előállítása, forgalmazása, terjesztése, a szerzői jogok kérdése, az internet mint új médium működésének problémái, illetve a legtágabb értelmezés szerint a távközlési szektor egészének szabályozása is.

Audiovizuális politikán az EU intézményeinek a fent jelzett területekkel kapcsolatos tevékenységét értjük. A „politika” ebben az értelemben az adott területet érintő stratégia kialakítását, a fő célok kijelölését jelenti – ez különbözik a jogtól, amelynek feladata a kitűzött céloknak legmegfelelőbb szabályozási eszközök kiválasztása és alkalmazása.
Az audiovizuális szektor a nyolcvanas évekig nem volt központi kérdés az EU politikusai számára. Jelentőségének azóta bekövetkezett növekedése legalább két okra vezethető vissza.

1. Gazdasági megfontolások. Az elmúlt évtizedekben Európában felismerték, hogy az audiovizuális szektorban rejlő gazdasági lehetőségeket csak európai összefogással lehet teljesen kihasználni. A sok kicsi és nyelvében, gyakran kultúrájában is különböző európai országnak ugyanis nincs sok esélye arra, hogy felvegye a versenyt más államok, elsősorban az Egyesült Államok tőkeerős, a világ legnagyobb részén meghatározó befolyással rendelkező audiovizuális szektorának szereplőivel.
2. Kulturális megfontolások. Míg az európai egységesülési folyamatot hosszú időn át elsősorban a gazdasági megfontolások motiválták, a nyolcvanas évektől körvonalazódott a változások kulturális dimenziója is. Az EU folyamatos bővülése mellett sokáig kérdéses maradt, sőt sokak szerint még ma is az, hogy a szervezet képes-e egységes identitást kínálni polgárainak. Márpedig az egységesülés egy meghatározott szintje után a további fejlődéshez sokak szerint az is szükséges, hogy ne csak a gazdasági, hanem a kulturális, azaz voltaképpen érzelmi jellegű motívumok is részévé váljanak a folyamatnak.

A nyolcvanas évekre az EU intézményeinek képviselői rájöttek, hogy a média segítséget nyújthat ebben. Philip Schlesinger, a skóciai Stirlingi Egyetem Médiakutatási Intézetének igazgatója úgy gondolja: elsőként az Európai Bizottság 1984-es, Televízió határok nélkül című fehér könyve vetette fel az európai integráció kulturális vonatkozásainak lehetőségét (Schlesinger 1997). E felismerés segíthet abban, hogy a nemzetállamok Európája átformálódjon, és létrejöjjön egy egységes európai kommunikációs tér, így pedig kialakuljon egy valamilyen szinten egységes európai kulturális identitás, amely a további egységesülési folyamat motorja lehet.

A fenti elképzelésekkel természetesen lehet vitatkozni. Igaz, hogy az elmúlt évtizedben az EU tett lépéseket az egységes európai identitás kialakításáért, de a hatás napjainkban még kevéssé érezhető. Ezt Schlesinger arra vezeti vissza, hogy a média sokszereplőssé vált, és ma már mindenhol a kereskedelmi adók játsszák a főszerepet. Így tulajdonképpen megszűnt a nemzetállamok befolyása a médiában, és a fogyasztók, tehát a nézők és a hallgatók egyéni szempontjai a meghatározók.
A hivatalos EU-álláspont immár nem a közös kulturális identitás saját eszközökkel történő kialakítását és fő célként való védelmét hangsúlyozza, hanem azt, hogy az európai kulturális értékeket a fogyasztókhoz eljuttatható termékek jelenítsék meg.

Az európai audiovizuális politika létrejöttének folyamata

Az egységes európai audiovizuális politika kialakításának első jelei a nyolcvanas évek intézkedéseiben fedezhetők fel. Elsőként az Európai Parlament cselekedett, amikor 1981-ben megrendelt egy olyan tanulmányt, amelynek feladata az európai informatikai helyzet és az audiovizuális ipart is érintő kérdések felmérése volt. A felkérést követően készült el a ma Schall-jelentésként ismert tanulmány. Az 1982-ben íródott Hann-jelentés pedig már arról beszélt, mennyire fontos az európai médiapiac elemeinek harmonizációja és az egységes szabványok kialakítása.

Elsősorban a fent említett tanulmányok hatására adta ki 1983-ban az Európai Bizottság Realitások és tendenciák az európai televíziózásban című jelentését, amelyben már felhívja a figyelmet az amerikai audiovizuális termékek nyomasztó fölényére, és arra, hogy az európai kultúrát milyen veszélyek fenyegetik az amerikai tömegkultúra hatásaival szemben. Ennek a jelentésnek is tulajdonítható, hogy az Európai Parlament elfogadta az úgynevezett Arfé-határozatot. Ebben rögzítették többek között a közös európai frekvenciaelosztás elvét, a filmforgalmazás egységesítésének igényét, és a jogharmonizáció szükségességét (Cseh 1998a).

A szakirodalom az Arfé-jelentés óta beszél arról, hogy egységes audiovizuális politika jött létre az Európai Unióban. Ennek elemei közé sorolják az egységes jogszabályalkotást, a műsorgyártás és -forgalmazás egységesítését, valamint a technológia és a műsorgyártás terén a közös fejlesztési programok kidolgozását.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban
• A médiaszabályozás története Európában
• A mai helyzet
• Magyarország és az Európai Unió kapcsolatai a média tükrében
• A jelenlegi helyzet
• Összegzés
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Kisebbség

Bernáth Gábor – Messing Vera:

Roma szereplő a „Barátok közt”-ben: Az első fecske

Identitás

Papp Z. Attila:

Az eltűnt hokimeccs nyomában. Diskurzuselemzés egy sportesemény ürügyén

Kovács Melinda:

A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

Politika

Hegedűs István:

Sajtó és irányítás a Kádár-korszak végén

Bajomi-Lázár Péter:

Média, hatalom. A Médiaimperializmus tézise

Jog

Cseh Gabriella – Sükösd Miklós:

A törvény ereje. A médiatörvény értékelése felé

Kertész Krisztina:

A média szabályozása az Európai Unióban és Magyarországon. A jogharmonizáció folyamata az audiovizuális szektorban

Térkép

Beata Ociepka:

A lengyel média átalakulása

Kritika

Csőke Zoltán:

Amerikai álom, amerikai valóság. Csillag András „Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó” című könyvéről

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink