   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2001 nyár – Újságírás rovat A demokratikus újságírás (6/10)PR és újságírás Nem szabad lebecsülni a PR újságírókra gyakorolt hatását sem. Az újságírói munka hagyományos felfogása a következőképpen írható le: az újságíró saját kezdeményezésére információkat gyűjt az általa kiválasztott témáról. Az információ forrása többé-kevésbé passzív szerepet tölt be. Ám kétséges, hogy helyes-e ez az elképzelés. PR-tevékenységet éppúgy folytatnak a cégekhez hasonló magánintézmények, mint a kormányok, közhivatalok és politikai pártok. A PR megpróbálja befolyásolni a médiát is. E célból sajtóközlemények jelennek meg, a média számára érdekesnek és hírértékűnek tartott eseményekről sajtótájékoztatókat tartanak. Az információ forrása ez esetben nem passzív,hanem ő kezdeményezi a kapcsolatfelvételt a médiával. Az újságírók gyakran közölnek készen kapott információkat. A sajtóközleményeket sokszor változtatás nélkül jelentetik meg; az újságíró gyakran nem fárad a sztorik felkutatásával. A PR aktív információ-szállító iparrá fejlődött, amelynek termékeit egyre szélesebb körben használják az újságírók. A befogadó olvasók, hallgatók, nézők nem ismerik fel, milyen nagy mértékben függ a média a PR-tól, mert szerepét az újságírók nagyon ritkán tárják a nyilvánosság elé. A PR egyúttal az álcázás és megtévesztés művészete is. A sikeres PR azt jelenti, hogy a célcsoport nem veszi észre: PR-tevékenység áldozatává vált. Sokat lehet tanulni abból, ahogyan az amerikai politikusok bánnak az újságírókkal. Henry Kissinger mestere volt a kommunikációnak. Rendszeresen információkkal látta el az újságírókat, akik a Külügyminisztérium vezető munkatársaként hivatkoztak rá. Az információk név nélküli továbbítása – vagyis az, hogy a forrást nem nevezik meg és titokban tartják – egyaránt széles körben elterjedt gyakorlat Amerikában és Európában. Ez a „szükséges rossz” eredményezheti a bizalom megerősödését is. Olyan, szimbiotikus kapcsolat alakulhat ki az informátor és az újságíró között, amelynek segítségével az újságíró hozzájuthat egyébként elérhetetlen, bizalmas információkhoz is. Az újságírónak azonban nagy árat kell fizetnie ezért: függővé válik forrásától. Sigal hangsúlyozza, hogy „a függőség három elemet ötvöz: nem szívesen bántanák meg a hír forrását a cikkben, meglehetős készséggel nyomtatnak ki bármit, amit a forrástól hallanak, és kevéssé vagy egyáltalán nem ragaszkodnak ahhoz, hogy a tisztségviselő vállaljon felelősséget az általa továbbított információért” (Sigal 1973: 54). A PR művelői tudják, hogyan lehet megfogni az újságírókat. A politikusok jutalmul belső beszélgetésekre hívják meg az újságírókat, mások hétvégi kiránduláson látják vendégül őket vagy külföldi utakat szerveznek nekik stb.11 Témánk szempontjából az újságírás legnagyobb katasztrófája az Öböl-háború előtt és alatt következett be (lásd Kunczik 1997: 277ff). A háború előkészítésében komoly szerepet játszott a Hill and Knowlton PR-ügynökség. Az ügynökség becslések szerint 10–12 millió dollárt kapott a kuwaiti kormánytól, hogy képviselje álláspontját. A Hill and Knowlton meglehetősen hatékonynak bizonyult, még az úgynevezett atrocitás-propagandát is felhasználta: az amerikai közvéleményre óriási hatással volt az a vád, hogy az iraki katonák 312 csecsemőt vettek ki az inkubátorokból. Az amerikai kongresszus Emberi Jogi Bizottsága 1990 októberében nyilvános meghallgatáson kísérelt meg képet kapni az iraki megszállás alatti kuwaiti állapotokról. A Hill and Knowlton szállította a tanúkat, megírta vallomásaikat, és gyakorolt velük, hogy minél hatásosabban szerepeljenek. Az ügynökségnek voltak videokazettái, és előállt egy 15 éves kuwaiti lánnyal, Nayirahhal. A lány vallomásában arról beszélt, hogy szemtanúja volt annak, amikor a katonák kivették az inkubátorokból a csecsemőket. Később kiderült, hogy a lány Kuwait washingtoni nagykövetének a lánya. A Hill and Knowlton gondoskodott arról is, hogy a vallomásról készült videót közel 700 tévécsatorna sugározza, és ily módon 53 millió amerikai nézhesse végig a könnyes tanúvallomást. Maga Bush elnök is felhasználta az atrocitásokat illusztráló történetet. A Hill and Knowlton elnökhelyettese, Frank Mankienewicz azt mondta: Kuwait a cég nagy sikere volt.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Újságírás Michael Kunczik: Politika Jenei Ágnes: Kultúra Kádár Judit: Sorozatok Antalóczy Tímea: A szappanoperák genezise és analízise I. Jog Hargitai Lilla: Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról Oktatás Bényei Judit: Az Alkonyzónától a Simpson családig Újságírás Ószabó Attila – Vajda Éva: Közszolgálat Rácz Zsuzsa: Támogatónk
Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||
