   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2001 nyár – Oktatás rovat Az Alkonyzónától a Simpson családig (1/8)Televíziós befogadásvizsgálat a médiaoktatás nézőpontjából Az alábbi írás egy olyan közönségvizsgálat összegzése, amely a fiatalok televízióhoz kapcsolódó élményeit és véleményét térképezte fel a nézett programok és a televízió funkcióiról gondoltak tükrében. A szerző egy szociológiai statisztikai módszerek segítségével kialakított ízlés- és televíziós funkciótérkép egyes elemeinek összefüggéseit vizsgálta az iskolatípus, az életkor, a nemi szerepek és az általuk kialakított kulturális és jóléti mutatók viszonylatában. Bevezetés Nemzetközi tájékozódásunk szerint1 a médiaismerettel foglalkozó tantárgyak kiindulópontja a világ legnagyobb részében a diákok mindennapi élményvilága (Gundacker 1999, Hart 1994). Ez a megközelítés teszi csak lehetővé azt, hogy a médiaoktatás sikeresen teljesítse kitűzött célját, azaz megtanítsa a diákokat kritikusan értelmezni és élvezni azt, ami a médiából nap mint nap feléjük árad (Bazalgette 1991). Ezt az elvi alapot azonban világszerte különbözőképpen és eltérő sikerrel ültetik a gyakorlatba. Nem találtunk példát arra, hogy ezt a látszólag könnyen megragadható élményanyagot szisztematikusan vizsgálat alá vonták volna. Viszont tudomásunk van arról, hogy az angolszász országokban, ahol a médiaoktatásnak a nyolcvanas évektől új irányt vett változata már második hullámát, az újraértelmezés szakaszát éli, a médiaoktatók felismerték, hogy a meghirdetett elvek ellenére mégsem sikerült tökéletesen megvalósítaniuk ezt a hagyományos oktatás szempontjából kissé fordított logikát. Az eredeti pedagógiai elgondolások szerint ugyanis a médiaoktatás éppen abban különbözne a leginkább a jól bevált közismereti tantárgyaktól, hogy e témában a diákok már az oktatás megkezdése előtt hatalmas, spontán tapasztalattal rendelkeznek. Az oktatás célja nem az, hogy ezt az élményanyagot elítélje. A tanároknak inkább arra kellene rávezetniük a tanulókat, miként értelmezhetik a média konkrét és látens üzeneteit. Éppen ezért a médiaoktatás alapelve szinte minden országban az, hogy a gyerekek „hozott” ismeretanyagát kell földolgozni, ebből kiindulva kell eljutni a médiajelenségek értelmezéséhez. Az önkifejezést is segítő médiagyakorlatok vezetnék el ezen elvek szerint a diákokat az elméletalkotás magasabb szintjére. Ez a tanulási folyamat csak a diák és a tanár közötti kommunikációra épülhetne, amelyben kezdetben néha a tanár is tanulásra „kényszerül”, hisz a diákok sokszor magabiztosabban mozognak a média terepén (különösen igaz ez az elektronikus eszközök kezelésére és az Internetre). Vagyis a tanárnak le kell ereszkednie a katedráról, mert csak partneri viszonyból születhet közös tudás. Néhány év médiaoktatási tapasztalata mégis azt mutatta, hogy a tanárok – minden szépen hangzó oktatási „manifesztum” ellenére – a hagyományos módon próbáltak megbirkózni a feladattal: az órai előadások útján. Ez különösen a fejlett angolszász országokban volt így. Ausztrál oktatási szakemberek óramegfigyeléseken alapuló felmérések alapján dokumentálták is a helyzetet. Megállapították, hogy a médiaoktatás tantárgy az 1990-es évek végén még mindig túlságosan „akadémikus” szemléletű volt. A tudásátadás egyirányú volt, és az elmélet uralta (McMahon – Quin 2000). Úgy gondolom, ennek komoly oka, hogy nem ismerjük kellőképpen a tizenéves korosztálynak a médiához fűződő viszonyát és élményeit. A szociológiai befogadásvizsgálatok mindezidáig elsősorban a felnőtt korosztályt, a pszichológiai szemléletű kutatások pedig főként a kisgyermekeket tanulmányozták. Az alábbi tanulmány célja e hiány enyhítése és egy hatékonyabb pedagógiai terv kidolgozásának elősegítése. A szociológia módszereivel szeretnénk vázolni a tizenévesek médiaélményeit. Ez kiindulópont lehet az eltérő nézőcsoportok sajátosságait figyelembe vevő médiaoktatási programok kidolgozásához is.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Újságírás Michael Kunczik: Politika Jenei Ágnes: Kultúra Kádár Judit: Sorozatok Antalóczy Tímea: A szappanoperák genezise és analízise I. Jog Hargitai Lilla: Gondolatok a médiatörvény reklámszabályainak lehetséges módosításáról Oktatás Bényei Judit: Az Alkonyzónától a Simpson családig Újságírás Ószabó Attila – Vajda Éva: Közszolgálat Rácz Zsuzsa: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
