Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2001 ősz – Gyakorlat rovat

Tóth Judit

Szóla Rádió. Közösségi rádiózás Debrecenben (2/8)

A debreceni Szóla Rádió

A Szóla Rádió a legmarkánsabban közösségi jellegű2 vidéki rádió Magyarországon. Már több mint öt éve hallgathatják azok, akik a kereskedelmi logikától élesen elváló műsorokra vágynak. Működése nem jár olyan sajtóvisszhanggal, mint a budapesti civil rádióké (Tilos Rádió, Civil Rádió, Fiksz Rádió), de aktívan részt vesz a magyar közösségi rádiók közötti kommunikációban, és tagja a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetének (SZARÁMASZER). A vidéki közösségi rádiók közül a Szóla Rádió hasonlít talán a legjobban a budapesti adókhoz hatásában, szemléletében, mégis sikeresen őrzi markáns helyi jellegét.
A debreceni Szóla Rádió 1996 júniusa óta ad folyamatosan, ezzel az egyik legrégebbi vidéki közösségi rádió Magyarországon. Megalakulása Debrecenben a civil szervezetek számának hirtelen növekedésével függ össze. Szükségessé vált, hogy a szervezetek tudjanak egymásról, képesek legyenek kommunikálni egymással. A rádiót a mai napig üzemeltető Szóla Rádió Alapítvány 1993-ban jött létre. Az alapítványt helyi civilszervezetek, a SZÉP Kulturális Egyesület, a MÁS-MOZAIK Kulturális Egyesület és a PÓDIUM Műhely Egyesület hozták létre.3

Az alapítvány céljai között a helyi közösségi kommunikáció támogatása, a helyi társadalom ügyeiben való minél hatékonyabb és sokszínűbb részvétel lehetőségének megteremtése szerepelt. Nem véletlen, hogy a helyi kommunikáció céljára a rádiózást tartották a legpraktikusabbnak, hiszen ez a forma viszonylag olcsó: az egy ember elérésére számított költségek alacsonyabbak, mint például egy újság esetében.
Az Alapítvány 1994-ben kapott engedélyt stúdió alapítására. Ekkor, a tervezgetések után kezdődött el a konkrét munka. A civilek ekkortól beszéltek a létrejövő rádióról, tanulmányutakon vettek részt, mások tapasztalatait is igyekeztek hasznosítani. Magyarországon nem volt minta a közösségi rádiózásra, csak külföldi segítséggel gyűjthettek tapasztalatokat. E rádiózásról a civilek egybehangzó emlékei szerint a nyolcvanas évek közepén hallottak először. A konkrét rádióindításokhoz személyes segítséget is kaptak, például a holland Henri Braakenburgtól, aki szociológusként, közösségfejlesztőként utazott Magyarországra, hogy segíthesse a frissen megalakult médiumokat.

Azonban az első adásig még majdnem két évnek kellett eltelnie. Az első frekvenciák meghirdetésekor még nem is pályáztak nyugati frekvenciára, mivel attól tartottak, hogy nem tudnák a 24 órás műsoridőt kitölteni, és úgy gondolták, hogy a keleti frekvencia elnyerésére nagyobb esélyük van, hiszen erre kevesebben jelentkeztek. Nem nyertek. Fellebbeztek, végül a Hajdúsági Rádióval megosztva kapták meg az FM 72,41 MHz-et.4
1996 júniusában kezdték el az azóta folyamatos adást ugyanezen a frekvencián. Engedélyük azóta is napi hat óra adásra szól reggel 6 és déli 12 óra között. Az engedély birtokában először a kora reggeli adáskezdéstől ijedtek meg. Az hitték, hogy nem lesz mindig olyan önkéntes, aki elkezdje az adást. Hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nem probléma. A reggeli adást követően a frekvencia ma a nap többi részében üres.

A frekvencia elnyerése előtt is építették már a stúdiót, elkezdték beszerezni a szükséges technikai felszereléseket, és toborozták az önkénteseket. Közösen tanulgatták, mi az, hogy rádiózás. A próbálkozások kapcsán is szorosabbá váltak kapcsolataik más vidéki szervezetekkel.

A cél általában az volt, hogy olyan dolgokról beszélhessenek a rádióban, amelyek máshol nem kapnak teret. Volt, aki a régi klubéletet akarta feleleveníteni, volt, aki gondolatait akarta megosztani másokkal. A folyamatos adással együtt fokozatosan letisztult a koncepció. Rájöttek, hogy a közösségi rádiózás közös munkát, nem pedig anarchiát jelent. Kialakult, hogy ki alkalmas a technika kezelésére, a szerkesztésre, illetve mi az egyes munkatársak rádióbeli feladata. Kiderült, hogy a műsorkészítésre nem alkalmas akárki. Átalakult a civil szervezetekkel való kapcsolat is, miután tisztázódott: a lényeg nem az, hogy a műsorvezető valamely civil szervezethez tartozzon, hanem az, hogy kineveljenek olyan műsorvezetőket, akik „képben vannak” a civil élet dolgairól. Emellett a műsorvezetők legalább 60 százaléka mindig tagja valamely debreceni civil szervezetnek is.Az állandó adásoknál derült ki, hogy különálló szervezetekre nem lehet rábízni a rádió vezetését. Elég hamar tisztázódott, hogy nem jó, ha mindenki egyszerre akar műsort csinálni, ha mindenki maga kezeli a technikát. Bár fő profiljuk a civil élet eseményeinek bemutatása maradt, mégis módosult az eredeti célkitűzés. Valóban a helyi történésekkel foglalkoznak, ám nem ragaszkodnak már mereven a nonprofit szektor saját műsorkészítéséhez. Tudják, hogy több szervezet szívesen szólal meg náluk, hallgatja őket, de nem csinálnak saját műsort. Ugyanakkor nem változott, hogy igyekeznek a saját értékrendjüknek, világképüknek megfelelő műsorokat készíteni, olyan témákról beszélnek és a szöveges részekhez olyan zenéket válogatnak, amelyek alternatívát képviselnek a fogyasztói társadalom értékeihez, mintáihoz képest. A rádió helyi jellege abban nyilvánul meg, hogy olyan témákkal foglalkozik, amelyek túlságosan helyiek ahhoz, hogy az országos közszolgálati adók tárgyalják őket, és kevesebb embert érintenek, semhogy a kereskedelmi adóknak megérné szólni róluk.

A rádió életében hullámhegyek és hullámvölgyek váltogatják egymást. Maga az adás is, a rádiósok viszonya a Szóla Rádióhoz is változott az idők során. A naiv próbálgatás korszaka után, egyfajta letisztulási folyamat végén kiegyensúlyozott, működő rádió jött létre. Ez a korszak, az eddigi talán legjobb, 1998 végétől 2000 elejéig tartott. Ezután azonban mélypont következett: a 2000 tavaszi-nyári korszakra rányomta bélyegét a pénztelenség, elfogyott a műsorkészítők lelkesedése is. 2000 szeptemberétől sok új emberrel megint egy kiegyensúlyozott időszakát éli a Szóla, bár van olyan műsorkészítő, aki szerint ma „tartaléklángon kotyog a rádió”. Ez azt jelenti, hogy a mai csapatnak sokszor nincs energiája apró, színes dolgokra – bár a rádió üzemeltetése folyamatos.
Kik hallgatják a rádiót? A hallgatók számáról pontos adatot senki nem tud mondani, mert a Szóla Rádiónak nincs pénze hallgatottsági mérésekre. A 200 ezres vételkörzethez képest a hallgatók számát 3–4000 körülire becsülik, de maguk is mondják, hogy az aktuális rádióhallgatók száma esetleges.
Mi nyújthat kapaszkodót a hallgatottság megbecsülésénél? Az egyetlen hivatalos adat egy, a város lakosainak rádiófogyasztási szokásait vizsgáló kérdőíves felmérés eredménye, de a kérdőíves felmérések hibaszázaléka a szokásosnál nagyobb. Ezzel együtt a felmérésben megjelent hallgatottsági adatok a statisztikai hibahatár alatt vannak, vagyis biztos, hogy a Szóla Rádiót rendkívül kevesen hallgatják.

A kedvezőtlen adatokat részben az a tény is magyarázhatja, hogy a technikai adottságoknak5 köszönhetően szinte nulla az esélye annak, hogy valaki véletlenül találjon rá a Szóla Rádióra. A hallgatóknak tudniuk kell magáról a rádióról ahhoz, hogy megkeressék, különösen azért, mert a Szóla Rádió kevéssé reklámozza magát (erről bővebben lásd a rádió pénzügyeiről szóló fejezetet). Így nem meglepő, hogy a rádióhallgatók köre nagyrészt megegyezik a rádiósok baráti társaságával, ismerőseivel, illetve a civil szervezetek tagjaival.6

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.