Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Választás rovat

Tóka Gábor – Marina Popescu

Befolyásolja-e a szavazókat a Magyar Televízió kormánypárti propagandája? (1/8)

EGY EMPIRIKUS KUTATÁS 1994-98-BÓL1

Hogyan befolyásolta a Magyar Televízió első csatornája a választói magatartást az 1994-es és 1998-as országgyűlési választásokon? Az alábbi tanulmány erre a kérdésre keres választ empirikus vizsgálatok alapján.

Az alábbiakban a választási kampányokban alkalmazott eszközök és a kampány hatásának interakcióját vizsgáljuk az 1994-es és 1998-as magyarországi választások kapcsán. E kampányok számos, az újonnan demokratizálódó országok nagy részére jellemző vonást mutattak. Először is: az új demokráciákban többnyire hiányoznak azok az erőforrások, amelyek az egyes választókhoz intézett üzenetek bizonyos mértékű személyre szabását megengedő kampány technológiák alkalmazásához szükségesek. A házról-házra kilincselő aktivisták kis száma, illetve a városról-városra vándorló szónokok szereplései iránti viszonylag szerény érdeklődés miatt ilyen „kézműves” módszerekkel csak kevés választó érhető el. A posztfordista kor technikáinak (például látszólag személyre szóló, bizonyos mértékig egyénre szabott tartalmú levelek, illetve a választók megfelelően kiválasztott csoportjaihoz intézett telefonhívások) használatát részben ezek költségessége, részben pedig egy, sajátosan az új pártrendszerekre jellemző átmeneti információhiányakadályozza. Például a jól elkülönülő törzsszavazói csoportok hiánya miatt nehéz különbséget tenni a biztos támogatók, a bizonytalan szavazók és a biztosan valamely más pártra szavazók között. Ilyen körülmények között a részvételre mozgósító kampányolás könnyen visszaüthet azzal, ha üzenetei inkább a riválisok támogatóihoz jutnak el. Különösen nehéz ráérezni arra, hogy milyen programmal és ígéretekkel lehetne a legtöbb szavazatot megszerezni, mivel a szavazók preferenciáit még csak kevéssé ismerhették ki a pártok, ráadásul a politikai palettán számos változó ideológiájú párt van jelen, nehéz választási szempontból biztonságos ideológiai niche-re találni.

Másodszor: sok poszt-autoritárius demokráciában könnyű pártcélokra felhasználni a közszolgálati televíziót. Az előző rendszer örökségeként a televíziózás gyakran monopolisztikus irányítás alatt áll. Az új demokráciák rendre alacsony- vagy közepes jövedelmű országok, így a lakosság tekintélyes részének sokszor a kormányzat által ellenőrzött elektronikus média jelenti az egyetlen komoly információforrást. Gyakran a választási kampányokra is kiható, fontos politikai kérdés válik abból, ha a politikai információk közpénzből támogatott forrása elméletileg pártsemleges politikai műsorokban alig burkolt pártpropagandát terjeszt.

Harmadszor: a szavazók pártkötődése viszonylag gyenge, így a kampány nagy hatással lehet a választókra. Ugyanezen okból a tét is rendhagyó: a vereség akár egy-egy politikai párt eltűnését is jelentheti, a győzelem pedig szokatlanul sok párt számára tűnhet reálisan elérhetőnek. Ezért az új demokráciákban a pártoknak rendszerint erősebbek az indítékaik arra, hogy bármilyen lehetséges eszközt gátlástalanul felhasználjanak a sikeres kampányolás érdekében, mint a megállapodottabb demokráciákban.

Nem állítjuk, hogy a közszolgálati televíziók felelős pozícióiban dolgozó újságírói mindig az uralmon lévő politikai erők elkötelezett harcosaként vitézkednek, és még csak azt sem, hogy pártközpontokban kidolgozott tervek engedelmes végrehajtói. De a tapasztalatok arra utalnak, hogy az új demokráciákban a közszolgálati médiumok gyakran szolgálnak pártérdekeket. Persze a kormánypárti befolyás ereje változatos, csakúgy, mint azok az eszközök, amelyek segítségével e befolyást érvényesíteni próbálják. A közvetlen utasítások vagy a szerkesztői „eligazítások” rendszere valószínűleg ritkaság, de a közvetett eszközök is kiválóan alkalmasak olyan helyzetek kialakítására, amelyekben befolyásos újságírók sora pártdelegátus módjára kezd tevékenykedni.2

Ezen eszközök sorába tartozik a párthű személyek közszolgálati médiumok élére való kinevezése, a lojális újságírók karrierjének egyengetése, illetve felkarolásuk akkor, amikor a következő kormányzat alatt elbocsátják őket. A kulcspozíciókban lévőtelevíziós újságírók gyakran tényként kezelhetik, hogy egy-egy párt választási sikerének vagy kudarcának függvényében szerezhetik, illetve tarthatják meg, vagy éppen veszíthetik el az állásukat, ami, ugyebár, pontosan a kampánymunkások esetében megszokott dolog, és nyilván az ennek megfelelő szerepfelfogást erősíti.

Tanulmányunkban először felidézünk néhány adatot, amely azt támasztja alá, hogy a vizsgált két magyarországi választáson a közszolgálati televízió fontos szerepet játszott a politikai információk piacán, és üzenetei minden bizonnyal inkább a kormánypártokat, mint az ellenzéket igyekeztek támogatni. Ezután különféle hipotéziseket állítunk fel e tévéműsorok politikai hatásairól. Végül empirikus vizsgálatnak vetjük alá a hipotéziseket.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.