Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Kultúra rovat

Szigeti Péter

A szexualitás nyilvánossága a századforduló Budapestjén (11/13)

4. A nyilvános beszéd fórumai: sajtó a szexipar körül

A szexualitás és az ehhez kapcsolódó témák, egyebek mellett a szexipar és az éjszakai élet rendszeresen szerepeltek a korabeli sajtóban. E témák jelenléte a közbeszédben önmagában is hozzájárult a nyilvánosság fejlődéséhez. A főváros félvilági életével többfajta sajtótermék foglalkozott: az éjszaka eseményeiről beszámoló, elsősorban programokat kínáló kiadványok, a szórakoztatásban üzletileg érdekelteknek szóló szakmai újságok, a pikáns magazinok, a feminista lapok és a napi-, illetve hetilapok. Ez utóbbiak leginkább az apróhirdetés-rovatokon keresztül zajló partnerközvetítéssel járultak hozzá a szexipar sikeres működéséhez.

Az éjszakai életet kedvelők számára az évek során több, hosszabb-rövidebb ideig fennmaradó sajtótermék jelent meg Budapesten. Ezek közé tartozott az 1890-ben indult Mulatók Lapja és az 1901-ben piacra dobott Mulató Budapest című napilap, amely néhány szám után Szöveges és Képes Mulató Budapestté, később Műsoros Képes Mulató Budapesttéalakult, majd meg is szűnt még abban az évben. 1906-ban néhány hónapra A Mulató Budapest címen hetilapként reinkarnálódott. 1911-ben rövid ideig megjelent Az Éj című kiadvány, amely szintén a budapesti éjszakai élettel kapcsolatban szolgáltatott információkat.

Ezekben a négy-nyolc oldalas újságokban döntően különböző szórakozóhelyek reklámjai jelentek meg, de gyakran hirdettek bennük pikáns könyveket forgalmazó kereskedők és óvszereket reklámozó gyógyszerészek is. Ezek mellett általában rövidebb cikkek is megjelentek, amelyek részint aktuális eseményekre, például új orfeumi műsorokra reflektáltak, részint pedig alkalmanként olyan általánosabb témákat boncolgattak, mint a prostitúció24, a leánykereskedelem25 vagy az éjszakai szórakozóhelyek létjogosultsága26

A szakmai kiadványok közül három periodika érdemel említést: az éjszakai szórakozóhelyek üzemeltetőinek lapja Éjjeli Mulatók Tulajdonosainak Havi Értesítője (1911-1912) címen jelent meg, a mozis ok pedig két, a nagyközönség számára is elérhető újságot tartottak fenn: a Mozgófénykép Híradót(1908-1922) és a Mozivilágot(1912-1922).

1883 őszén indult útjára a Pikáns Lapok című kiadvány. A Boccaccio álnevű szerkesztő által jegyzett, tízezer példányban megjelenő lap francia mintájú humoros irodalmi újság volt, amely „szellemét könnyeddé párolt liberalizmus, s előítéletektől, vallási, erkölcsi vagy feudális szemléleti kötöttségektől mentes szabad, olykor szabados gondolkodásmód jellemezte” (Kosáry & Németh 1985: 428). A szerkesztő a lapot hirdető előfizetési felhíváson így fogalmazta meg programját: „Nem árulunk zsákba macskát és nyíltan hirdetjük: mi a naturalizmus hívei vagyunk” (uo.). Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az újság adomákat, elbeszéléseket, folytatásos szerelmi regényeket közölt, valódi erotika csak elvétve jelent meg benne. Ugyanez jellemezte a Pikáns Lapok jogutódját, az 1886-ban létrejött, és egészen 1914-ig megjelenő Magyar Figarótis: elsősorban élc- vagy vicclap volt, amelybe sikamlósabb viccek vagy félmeztelen nőket ábrázoló tréfás rajzok még belefértek, erotikus fotók viszont már nem. Hasonló jellegű kiadvány volt a szintén az 1880-as évek közepétől megjelenő Amor27 is, és szintén ehhez a vonalhoz sorolható a magának elődeinél kicsivel több szabadosságot megengedő, már a 20. században születő Fidibusz. Bár erotikus és pornográf fotók és szövegek is bőségesen készültek ebben az időben, ezek rendszeresen megjelenő sajtótermékben – ellentétben Európa néhány nagyvárosával – a századforduló Budapestjén nem kaptak helyet, legalábbis a sajtótörténetek nem tudnak ilyenekről.

A szexualitásról folytatott diskurzus állandóságának biztosítékát jelentették a kor feminista lapjai: az 1907 és 1913 között megjelenő A Nő és a Társadalom, majd utódjaként 1914 és 1928 között A Nő. Ezekben a folyóiratokban gyakran visszatérő téma volt a nők szexuális felszabadítása, a prostitúció, a leánykereskedelem és a nemi betegségek kérdése. A pornográfiával mint önálló témával nem foglalkoztak: ez alighanem azzal magyarázható, hogy a jelenséget nem tekintették külön problémának, hanem a prostitúció egyik részkérdéseként kezelték.

A századfordulón az apróhirdetések jelentős hányada is kapcsolódott a szexualitáshoz. Az időnként virágnyelven megírt, máskor viszont egyáltalán nem leplezetten szexuális célú, üzleti alapon zajló partnerkeresés szándékával föladott hirdetések révén a 20. század első évtizedétől már nemcsak a bulvársajtó, hanem szinte minden helyi és országos napi- és hetilap több-kevesebb részesedést vállalt a szexualitás piacosításában. A jelentős bevételek miatt az egyébként hangsúlyozottan konzervatív beállítottságú lapok is teret adtak az ilyen jellegű apróhirdetéseknek.28

Az intenzív sajtófigyelem következtében a századforduló Magyarországán rendszeres nyilvános beszéd folyt a szexualitásról. A lapok időről időre visszatértek például a prostitúció szabályozásának és a nemi betegségek terjedésének kérdéseire. Ezekről a kérdésekről – viszonylag rendszeresen – nyilvános fórumokat is rendeztek.29 Nemcsak újságok boncolgatták a téma különböző vonatkozásait, hanem könyvek, szociológiai jellegű írások is megjelentek, amelyek a szexpiac különböző aspektusait vizsgálták. A prostituáltak és selyemfiúk világát, az éjszakai élet titkait bemutató munkák rendre hatalmas sikert értek el. A legismertebbek a Tábori Kornél és Székely Vladimír szezőpárosnak a szociográfia és a bűnügyi riportregény műfajait ötvöző munkái. Az Erkölcstelen Budapest és a Bűnös nők több kiadásban is napvilágot látott, és jelentős anyagi hasznot hozott szerzőinek.

Az I. világháborút követő években a szexuális felvilágosítás egyre jelentősebb részévé vált a nyilvános beszédnek. Ennek oka részint abban keresendő, hogy a feminista szervezetek igyekeztek felkészíteni a nőket a háborúból visszatérő katonáktól elkapható betegségek veszélyeire, részint pedig abban, hogy a korábban sosem látott pusztítás hatásai alól lassan felocsúdó lakosság körében megnövekedett a szabadság mindenféle formája, így a szabadabb szex iránt érzett vágy is. A változásban komoly szerepet játszott a női divat átalakulása is, amely a századforduló idején szabadította fel a nőket a fűzők és a teljes testet elfedő zárt ruhák kötelező viselete alól, teret engedve ezzel az alakot jobban kiemelő, kellemesebb és kényelmesebb viseleteknek. A szex tehát – a népszerű testkultúra részeként is – gyakori témává vált mind a szóbeli, mind pedig az írásbeli nyilvánosságban.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.