Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tavasz – Új média rovat

Dessewffy Tibor

Az információs társadalom lehetőségei Magyarországon (6/8)

Magyarország digitális megosztottsága

Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor búcsút kell mondanunk egymással vitázó barátainknak. El kell hagynunk mind az info-optimistát, mind az info-pesszimistát azért, mert – amint ez valószínűleg már az eddigiekből is kiderült – egyik nézetrendszer sem tartható fenn koherens módon. Bizton állíthatjuk, hogy az információs társadalom sokak számára nagyon kellemes, míg másoknak teljesen elviselhetetlen lesz. Az igazi kérdések azonban a következők: kik fognak az első, illetve a második csoportba tartozni? Mit tehetünk azért, hogy növeljük a résztvevők számát? Mit lehet tenni a kirekesztettekkel?

Magyarország digitális megosztottsága nem különleges eset. A megosztottság legfőbb tényezői ugyanazok, mint bárhol másutt: a kor, az iskolázottság, a foglalkozás és a vagyon (Center for Development Technology 1999; Dessewffy & Fábián 2001).

Ahelyett, hogy részletesen kifejteném az egyes csoportok jellemzőit, két olyan kérdést szeretnék felvetni, amely lehetőséget ad a digitális szakadék áthidalására. Számos kutatás bizonyította, hogy a kor a legfontosabb változó az internet használatában. A fiatalok könnyedén felszívják az internet-kultúrát, majdhogynem magától értetődően, míg az idősebbek vagy nem érzik szükségét ennek, vagy nem tudják, hogyan tegyenek szert erre az új tudásra (lásd az 1. táblázatot). Ez a megosztottság visszavezet bennünket ahhoz a korábbi kérdéshez, hogy vajon a megosztottság eltűnik-e a poszt-indusztriális társadalom megszületésével.

Ami a fiatal generációt illeti – és fiataloknak most azokat nevezem, akik a harmadik évezred hajnalán járnak középiskolába – a helyzet korántsem kedvező. Amint láttuk, nagyon kevesen vannak azok, akik az otthonukból csatlakozhatnak a netre. Ezért fontos az 1996-ban elkezdett Sulinet program, amelynek köszönhetően nagyon sok tizenéves megismerhette a világhálót.

A hozzáférés minősége, az információ felhasználása és hasznosítása mégis erőteljesen korlátozott. Az oktatás elmaradott, a tanrendnek nem része az internet. A legtöbb tanárnak fogalma sincs arról, hogyan kell keresgélni a hálón, és sokan vonakodnak is attól, hogy ezt megtanulják vagy az óráikon használják. Hatalmas beruházásra, ismeretterjesztésre és buzdításra lenne szükség. Mégis, a hiányosságok ellenére tulajdonképpen derűlátóak lehetünk -legalábbis ami a fiatalokat illeti. Az ígéretes jövendő nem a kormányprogramok tökéletesedésében vagy az intézményes háttér fejlődésében, hanem az internet-generáció kreativitásában, motiváltságában és tudásszomjában rejlik.

A fiatalok sikerének fényében azonban még világosabban látszik az idősebbek kilátástalan helyzete. Természetesen nincsenek olyan genetikus tényezők, amelyek a negyvenen túliakat meggátolnák abban, hogy szert tegyenek a neten való szörföléshez szükséges tudásra. Ám azok, akik nem nőttek bele az internetes kultúrába, csak újfajta tréning és felnőttoktatás segítségével válhatnak aktív felhasználókká. Ezeknek a programoknak azonban egyelőre semmi nyomuk sincs, s a jövő kérdése, vajon egyáltalán lesznek-e ilyenek.

1. táblázat

Míg a fiatalok akkor is hozzáférhetnek a digitális kultúrához, ha azt ne adj isten betiltanák, egyelőre bizonytalan, ki biztosítja a hozzáférés lehetőségét az idősebb aktívak és a nyugdíjasok számára. Két lehetséges jelölt töltheti be ezt a szerepet: a vállalkozó és az állam. Bármiféle továbbképzést vagy oktatást, amelyet a piac kezdeményez, örömmel kell fogadnunk. Azonban bele kell törődnünk abba, hogy a vállalatok csak a saját alkalmazottaik, illetve közülük is csak bizonyos csoportok továbbképzését fogják biztosítani. Az elsődleges szempont természetesen az lesz, hogy várható-e profitnövekedés a továbbképzéstől. Ez korrekt és jól bevált tőkés játékszabály. Mégsem volna helyes, és valószínűleg megbukna a történelem vizsgáján, ha csak erre az elvre hagyatkoznánk. Ugyanis az állam is érdekelt abban, hogy a kirekesztettek számára hozzáférhetővé tegye a digitális kultúrát.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.