Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 ősz – Kisebbség rovat

Margit Patrícia

A nők reprezentációja (1/7)

FÉRFIURALMI JELENTÉSEK KÖRFORGÁSA A NAPILAPOKBAN

A tömegkommunikáció a nemi identitás alakításának egyik fontos területe, mivel a különböző érdekcsoportok definíciói, ideológiái itt ütköznek össze. Empirikus, tartalom-elemzésből és mélyinterjúkból álló kutatásomban arra a kérdésre kerestem választ, hogy a nemzetközi állapothoz képest milyen nőkkel kapcsolatos jelentések cirkulálnak a magyar napilapokban és milyen a nők reprezentációja a sajtóban. Számtalan tényező függvénye a nők nyilvánosság előtti megjelenítése, amelyek között az előítélet, a munkahelyi diszkrimináció, a szexuális zaklatás, a feminizmus, a saját helyzetük észlelése, és az erre adott reakcióik egyaránt meghatározóak.¹

1. Bevezetés

A második világháború utáni Nagy-Britanniából származó kritikai kultúrakutatás (cultural studies) elméletei a szöveg tartalmának klasszikus elemzésén (reprezentáció) túl a szöveg előállítási folyamata (kódolás) és a befogadás közti hármas viszonyrendszer szisztematikus feltérképezéhez nyújtanak támpontot. Kiindulóelméletként Stuart Hall kultúra-körforgás (circuit of culture) modelljét használtam. A hagyományos tartalomelemzés mellett kutatásomban a kódolás folyamatát is vizsgáltam: a nők megjelenítésévei kapcsolatos újságírói gyakorlatot, „gyártási folyamatot”, a szabályozást és az újságírók-szerkesztők nemi identitását. Emellett elemeztem a dekódolásnak a nők médiahasználati szokásaiban megnyilvánuló módozatait is. Természetesen az olvasók interpretációi, a nők nemi identitása is visszahat arra, hogy milyen domináns ideológiákat sugallhatnak a „nőkérdésekkel” kapcsolatban a napilapok, ezért tanulmányoztam az újságolvasói szokásokat is, mint a szervezett érdekképviseletekkel nem rendelkező nők indirekt visszajelzéseit. A három terület: a nők médiabeli reprezentációja, médiahasználata és a médiában megjelenő szövegek előállítása szoros kölcsönhatásban áll egymással.

A kritikai kultúrakutatók (Hall 1990; Fiske 1987; Modey 1992) mellett Habermas (1993: 304) is hangsúlyozza a kommunikációs áramlatok, ezeken belül a tömegkommunikáció mint definíciós küzdőtér jelentőségét. A társadalmi változások, a „korszellem trendváltásai” ugyanis itt vívhatóak ki a leginkább. Az 1970-es évek feminista mozgalmainak egyik fontos eredménye az új szavak (szexizmus), új megnevezések (Ms. a Miss és a Mrs. helyett) és új kifejezések (szexuális zaklatás) bevezetése, illetve a régiek átfogalmazása (housewife-ból homemaker, Franciaországban a President-ből Madame le President) volt. Ekkor emelték be a nőket érintő privát ügyeket (például a nőkkel és gyermekekkel kapcsolatos erőszakot) a nyilvánosságba. A nyugati feministák erőteljesen támaszkodtak a médiára, amely minden szenzációhajhász és időnként nőellenes vonása mellett is nagy publicitást biztosított a feminizmussal kapcsolatos ügyeknek, és így végső soron előrelendítette a mozgalmat. A nyugati média az 1970-es évek óta fokozatosan átalakult: egyre több női téma jelenik meg, a nőket egyre érzékenyebben ábrázolja, és egyre több újságírónő kerül döntéshozó pozícióba. A helyzet persze korántsem ideális. Tény azonban, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már felismerték: a nők fontos olvasói csoportot alkotnak. Intő jel, hogy a maszkulin politikai és közéleti napilapok olvasótábora folyamatosan csökken, míg a női magazinoké ezzel párhuzamosan nő. A jelenségnek sokféle magyarázata lehetséges, mégis fontosnak tartom kiemelni közülük azt a feminista interpretációt, amely szerint a napilapok azért veszítenek női olvasótáborukból, mert a nők nem tartják elégségesnek a róluk és hozzájuk szóló, az őket célzó cikkek mennyiségét. Ezt az magyarázatot figyelembe véve a nyugati média – a legfontosabb olvasók, a nők piaci igényeihez alkalmazkodva – az 1980-as évek óta egyre nagyobb mértékben segíti elő a női témák integrálását és a szexizmusmentes diskurzus megszilárdítását.

Ugyan a magyarországi felmérések szerint nyugat-európai társaikhoz képest a magyar nők több napilapot olvasnak, a magyarországi média eddig még nem reagált megfelelően az új piaci igényekre, a női közönség jelenlétére.² A szocializmus totalitárius, patriarchális rendszere, a nők túlterheltsége, a szexista gondolkodásmód és a civil szféra gyengesége miatt mind a mai napig elmaradt a „feminista fordulat”. Közismert tény, hogy a média többnyire a domináns ideológiát (ez esetben a férfiuralmat) közvetíti, és a hagyományos szerepek, a normák megőrzését segíti elő (Angelusz 1983). A reformot szemléletváltással kellene kezdeni, hiszen a reprezentáció hatalom, ezért a tradicionális identitások újradefiniálásának a sajtó az egyik legfontosabb terepe. A tömegkommunikációban újkeletű diskurzusnak számító feminizmus hozzájárulhatna az alternatív női életformák megteremtéséhez.

2. Kulturális körforgás: férfi-dominanciájú médiaüzenetek kialakulása és fennmaradása

A magyar napilapok tartalomelemzése során és a Mediawatch³ hazánkra vonatkozó adatai alapján megállapítottam, hogy a nők reprezentációja sematikus és hátrányos: professzionális szerepben, „komoly ügyekben” ritkán juthatnak szóhoz, inkább passzív áldozatként vagy férfiak hozzátartozóiként említik, fotózzák és idézik őket, míg az úgynevezett női témák csak elvétve fordulnak elő.⁴ A következőkben arra teszek kísérletet, hogy hat hipotézisemet ellenőrizzem azzal kapcsolatban, miért alakulhatott ki és maradhatott fenn a nemileg egyenlőtlen reprezentáció, a férfiuralmi jelentések körforgása a magyar napilapokban.

Kutatásomhoz Stuart Hall kultúra-körforgás modelljét használtam, amelynek legfőbb szemiotikai alapvetése, hogy egy szöveg többféleképpen kódolható és dekódolható, és ezek a folyamatok ideológiafüggők. Az alapos megértéshez nemcsak a reprezentációt, hanem annak előállítását és az üzenetek fennmaradását is tüzetesen meg kell vizsgálni. Hall a jelentések előállításának öt fázisát különbözteti meg: identitás (identity), reprezentáció (representation), szabályozás (regulation), gyártás (production) és fogyasztás (consumption). Azt állítja, hogy az öt fázis kölcsönhatásban áll egymással, és a kulturális jelentések ezen komplex folyamat eredményeként jönnek létre (lásd az alábbi ábrát). .

3. Módszertan

Hipotéziseim ellenőrzésére 2001 tavaszán 11 standardizált kérdésekből álló mélyinterjút készítettem, emellett korábbi kutatások eredményeit is felhasználtam.⁵ Az volt a célom, hogy interjúalanyaim különböző pozíciójú és eltérő gondolkodásmódú újságírók legyenek: öt vezető funkciót betöltő – köztük egy főszerkesztő – és hat beosztott újságírót kérdeztem meg. A jelenlegi és korábbi munkahelyeiken szerzett élményeikről egyaránt beszámoltak, így az interjúk a Népszabadságban, a Magyar Hírlapban, a Magyar Nemzetben, a Népszavában és a Világgazdaságban tapasztalható helyzetet tükrözik.⁶ A fentiek mellett elemzésemhez felhasználtam az 1995. és a 2000. évi nemzetközi Mediawatch felmérést, Monique Trancarttal⁷ készített interjúmat, Vásárhelyi Mária kutatásait, valamint a Szonda Ipsos és a GfK Hungária adatait.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Bevezetés
• Reprezentáció
• Fogyasztás és identitás
• Gyártás és szabályozás
• A szerkesztőség férfiuralmi terület
• Összegzés
• Felhasznált irodalom

Rovatok

Archívum

Új média

Flammich Mariann:

Hackerek

Terror

Rita D. Jacobs:

Szüntelen zaj

Dessewffy Tibor – Dányi Endre:

A beomló idő és a tecnológia szövedéke

Választás

Angelusz Róbert:

Közvéleménykutatások és a pluralizmus ignoranciája

Választási kampány a magyar sajtóban

Kisebbség

Margit Patrícia:

A nők reprezentációja

Jog

Polyák Gábor:

Megjegyzések a digitális kor médiapolitikájához

Erőszak

Szilády Szilvia – Baranyai Eszter:

A kiskorúak védelme és a televízió

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink