Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2002 tél – Térkép rovat

Pásztor Gyöngyi – Péter László

A kolozsvári BBTE magyar diákjainak médiafogyasztási szokásai (1/4)

Milyen forrásokból és milyen gyakorisággal tájékozódnak a közéleti eseményekről a diákok? Hogyan modellezhető médiafogyasztásuk motivációs és szelekciós rendszere? A szerzők ezekre a kérdésekre a kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetemen tanuló magyar nemzetiségű diákok médiafogyasztási szokásainak vizsgálatával keresik a választ. Korábban hasonló jellegű és témájú empirikus vizsgálat Erdélyben és Kolozsváron nem készült.

1. A romániai médiakínálat általános jellemzése

Románia az 1989-es váltás nyomán viszonylag gyorsan bekapcsolódott a globális kommunikációs rendszerbe. A sajtó- és szólásszabadság körülményei között elóbb a nyomtatott sajtó tájékoztatta az embereket,1 majd helyi kereskedelmi rádiók tucatjai jelentek meg és kezdték szórni műsoraikat,2 megszüntetve a román közszolgálati rádióállomás, a Román Rádió monopóliumát. Az 1995-tól működő országos hálózattal rendelkező kereskedelmi tévéállomások és a helyi tévécsatornák a közszolgálati RTV1 konkurensei lettek. A kábeltévé-társaságok által közvetített nyugati tévéállomások megjelenése lehetővé tette a romániai közönség számára a globális világfaluba való virtuális bekapcsolódást.

Romániában 4,95 millió tévékészülék van használatban. A kábeltévé-szolgáltatás az egyik legkiterjedtebb Európában, az összes háztartás 40 százalékában van kábeltévé-csatlakozás: három országos közszolgálati (RTV1, RTV2 és a Romtinia Cultural TV), hat kereskedelmi (ProTv, AntenaI, Prima, Tele7ABC, Acasa, illetve újabban a Fox által működtetett B1), két hírtelevízió (Realitatea TV és OTV) és két zenés csatorna (Atomic, MCM Romtinia) működik, ezeket Románia területén bárhol vételezni lehet egyszerű kábeltévé csatlakozássa1.3 1997 óta van jelen az HBO. Ezek mellett átlagosan további 35 külföldi műholdas adás fogható. Ezeket a helyi zártláncú tévéállomások egészítik ki.4 A kábeltévé-társaságok többnyire amerikai érdekeltségűek (Astral Telecom, UPC). Több mint 240 helyi vételkörzetű URH rádióállomás (a legnagyobb hálózatok a Contact, UniPlus, MixFM, ProFM), hét országos URH (a legnépszerűbbek a Romania Actualitati és az Europa FM), valamint öt országos középhullámú rádió működik. Az internet-szolgáltatók 1996 óta biztosítják a világhálóhoz való hozzáférést, ma több mint 500 internet-szolgáltató működik az országban. 5

A romániai médiapiac folyamatosan bővül, szerkezete és működési logikája gyökeresen eltér az 1989 előttitől. A rendszerváltást megelőzően – a térség többi országához hasonlóan – nem beszélhettünk szabad médiapiacról. A többi volt szocialista országtól eltérően Romániában a központi politikai hatalom teljesen az ellenőrzése alá vonta a tömegkommunikációt, szigorú cenzúrát tartott fenn és saját személyes és a személyi kultuszt szolgáló – céljaira használta fel. A totalitárius rendszerben a tömegkommunikáció a hatalom számára a propaganda és a homogenizáció legfőbb eszköze volt (Kligman 1998). Az egyetlen, országos vételkörzetben sugárzó közszolgálati tévécsatorna naponta két órán át adott, csupán két országos rádióállomás működött, a külföldi médiaforrások hallgatósága ellen retorziókat alkalmaztak (vö. Marino 1996; Pavel 1998). Ugyanakkor az állampolgárok számára a „kétórás indoktrinációt” jelentő televízió testesítette meg a hatalom elnyomó gépezetét, az orwelli „Nagy Testvért”.6

Az 1989-es váltás következményeként a tömegkommunikációs eszközök a nehezen kivívott szabadság legfőbb védelmezőivé és szimbólumaivá váltak – a televízió elfoglalása és megvédése a forradalomban is kulcsszerepet játszott. A média felszabadulása következtében a szabad – nem cenzúrázott – médiaüzenetek a szabad társadalmi viszonyok reprezentációiként funkcionáltak: a médiaüzenetek vétele egyben a szabad állapotokat is jelentette, amelyeket a tévén és rádión keresztül is folyamatosan meg kellett élni és tapasztalni; az elterjedt nézet szerint a rendszerváltásban ez lenne az „egyedüli megszerzett jó” (Mungiu-Pippidi 2002). Ezzel a (szabad) médiafogyasztás ugyanakkor egyfajta „állampolgári kötelesség” lett. A média – főleg a televízió – népszerű, tömegeket mozgató nyereményjátékok, sorsolás ok révén egy sajátos román médiarendszert eredményezett, amivel együtt jár az úgynevezett „boldog tévénéző állapota” (Dancu 2000).7 Ezt az állapotot azonban hamarosan állandósította a szegénység: a tévénézés és a rádióhallgatás az átlagos romániai számára egyben a legfőbb szórakozási forma is.

1. táblázat. A romániai közönség médiafogyasztói gyakorisága, százalékban

Médium Naponta Hetente
többször 		Havonta
többször		 Havonta egyszer
vagy ritkábban 		Soha
Tévé 74,4 13,0 2,8 2,5 7,3
Rádió 59,2 18,7 5,5 5,0 11,5
Nyomtatott sajtó 19,5 27,3 13,5 15,5 24,2

N=2080, BOP8 2001 május, (P-0,095; +/-2,12%).

Az általános romániai média-kínálat kontextusában a magyar kisebbségi közönség médiával szembeni magatartása hasonló módon jellemezhető. Ugyanakkor a romániai magyar kisebbségi média jóval kevésbé bulváros, az újságírók szereptudatában kiemelt helye van az elitkultúra érvényesítésének, és politikai diskurzusa egysíkúbb, a magyar elit viselkedését helyeslő, ritkán kritizáló (Magyari 2000).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.