Médiakutató 2003 tavasz

Piac

Juhász Gábor:

Az országos minőségi napilapok piaca, 1990–2002

Kiadóvállalati „hullák” sora jelzi: az elmúlt 12–13 évben – egyebek mellett az olvasási kedv csökkenése, a sikertelen privatizációs próbálkozások és az állami beavatkozási kísérletek miatt – nehéz időket éltek át az országos minőségi napilapok. Ez az írás elsősorban a politikai napilapok gazdaságtörténetére koncentrál, ám az összefüggések világosabb felvázolása érdekében időnként rövid kitérőt tesz a bulvár- vagy éppen regionális napilapok piacára is.

Négy országos politikai napilap, mint valaha? Visszaállt volna az 1989 előtti sajtóstruktúra a minőségi napilapok piacán? Lényegében igen. Eközben azonban az elmúlt 13 évben számos kanyart tettek ezek az újságok – politikait, gazdaságit egyaránt –, miközben fokozatosan csökken az olvasótáboruk. A négy „nagyból” (példányszám-sorrendben: Népszabadság, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava) 2003 elején összesen mintegy 370 ezer példányt adnak el naponta, alig többet mint az ingyenesen terjesztett Metro hírújságból vagy a bulvárnapilapok triójából (Blikk, Színes Mai Lap, Mai Nap). A „fizetős” napilapok közül 2002 végén már a Blikk vezetett, 200 ezer fölötti eladott példánnyal letaszította a trónról a Népszabadságot. Némi túlzással akár azt is meg lehet állapítani: az országos politikai napilapok piacán nincs verseny, hiszen lényegében csak a Népszabadság tekinthető ilyen újságnak (illetve a 2002 közepétől, Orbán Viktor exminiszterelnök előfizetési felhívása után felfutó Magyar Nemzet), a főleg Budapesten erős Magyar Hírlap, illetve a fokozatosan lecsúszó Népszava az alacsony példányszáma miatt már csak formálisan tekinthető országosnak. 1

Az országos napilapok toplistája az olvasottság szerint (ezer fő)
Lap20021995
Blikk910362
Népszabadság671836
Metro583njm
Mai Nap/Színes Mai Lap468226
Magyar Nemzet248106
Magyar Hírlap139173
Népszava109278

Megjegyzés: A lista nem tartalmazza a sport-, hirdetési és gazdasági napilapokat. Összehasonlításképp: a legolvasottabb vidéki napilap, a győri Kisalföld 238 ezer olvasót tudhatott magáénak 2002-ben, 256 ezret 1995-ben.
Forrás: GFK/Hungária, Szonda Ipsos (az 1995-ös adat az I. félévre, az 200-esek a II-III. negyedévre vonatkoznak 2002-ben a kiadók engedélyében a – tévesztések nagy száma miatt – a Mai Nap/Színes Mai Lap együtt szerepel, 1995-ben csak az előbbi jelent meg. A Metro 1995-ben nem létezett.

Az első próbálkozó: a (Reggeli) Pesti Hírlap

A rendszerváltáskor még minden másképp látszott: ígéretesnek tűnt a politikai-gazdasági napilapok piaca. Az eladott példányok száma több mint a mostani duplája volt, a külföldi befektetők vadásztak a lapokra, s a magyar vállalkozók is láttak fantáziát a sajtóbizniszben. Az első próbálkozás, a Szekszárdról 1989-ben indult Dátum ugyan hamar megbukott, 2 de 1990 tavaszán már utcára került a Kossuthot idéző, polgári irányvonalúnak szánt Reggeli Pesti Hírlap. Egy akkoriban különösen ismert, tehetős vállalkozó, Varga István, akit két újságíró, Fodor Lajos és Riskó Géza keresett meg az ötlettel, felkarolta a tervet, s létrehozták a Pesti Hírlap Kft.-t. A próbálkozóknak hamar meg kellett küzdeniük az első nehézségekkel (például „lefoglalták” előlük a Pesti Hírlap nevet, a nyomda emelte az árakat), amelyeket még átvészeltek, ám 1992-ben saját vállalkozásainak gazdasági nehézségeire hivatkozva Varga elzárta a lapfinanszírozási pénzcsapot. 3 Az újság – amelyet ekkor már a Riskót váltó Bencsik András vezetett – mégsem szűnt meg. További kiadására a szerkesztőség kezdeményezésére 1992. február 6-án létrehozták a 150 Év Alapítványt (a legnagyobb alapító befizetők állami cégek, a Magyar Villamos Művek és a MOL voltak), s néhány zűrös nap 4 után Pesti Hírlap néven született újjá a lap. A Závodszky Péter egyetemi tanár által vezetett alapítvány – részint az akkor MDF-tag Bencsik lobbizásának köszönhetően – zömében állami vállalatok pénzéből tartotta fenn az újságot: részint adományokat kapott, részint tartós hirdetési szerződéseket kötött velük. 5 Az újság még terjeszkedett is, más-más kiadónál vidéki mutációi jelentek meg Jászkun Krónika és Nógrádi Krónika néven. Ez a pénzszerzési lehetőség azonban 1994-ben, az MSZP választási győzelme után megszűnt: az állami cégek irányítói „igazodtak” az új helyzethez. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az akkor – a szerkesztőségi adatok szerint – mintegy 50 ezer példányban nyomott Pesti Hírlap 1994. június 4-ei bukásában (hivatalosan szüneteltetésében) erősen „benne volt” az Antall-kormány is, hiszen 1991-ben a Miniszterelnöki Hivatal irányítása alatt álló, a kormányfő bizalmasa, Horti József által vezetett Hírlapkiadó Vállalat vezérletével megalapította az Új Magyarországot, erős konkurenciát teremtve ezzel a Pesti Hírlapnak. A megszüntetett újság gárdájának egy része – miután lapmentési kísérleteik, például külföldi befektető bevonása kudarcba fulladtak – később létrehozta az Új Demokratát, 6 az eredeti kiadó, az eladósodott Pesti Hírlap Kft. pedig a felszámolás sorsára jutott; Varga mintegy 200 millió forintot vesztett a lapon.

A kormánytalálmány: Új Magyarország

Az Antall-kormány megalakulása után egy évvel jutott el odáig, hogy – lényegében állami bankok, vállalatok pénzéből – „összeszervezett” egy saját lapot: 1991. március 15-én osztogatták az Új Magyarország első próbaszámát. 7 A kiadó, a Publica Rt. viszonylag nagy, 250 millió forintos alaptőkével indult, s a cégnél a kezdet kezdetén úgy kalkuláltak, hogy három évig nem várható nyereség a laptól, bár az első tervek 120 ezres, sőt 300 ezres példányszámról szóltak. 8 Ebből semmi sem lett: a bírálói szerint naponta megjelenő hetilapként meghatározható, a hírekre kevés érzékenységet mutató, az újságíró tapasztalatok hiányára büszke Albert Gábor vezetésével indult Új Magyarország csak vitte a pénzt, a Publica Rt. a tőkeemelések ellenére fizetésképtelenné vált. 9 A tönkrement cégtől 1995 elején a Kelemen Iván olajvállalkozó irányította Kordax-csoporthoz tartozó Nemzeti Sajtó Kft. vette át a lapot. A sajtóbirodalmi álmokat kergető Kelemen – cégei révén ekkor már „benne volt” a Nemzeti Sportban és a Respublika című hetilapban – mintegy negyedmilliárd forintos fejlesztést ígért, s 20 millió forint tartozást vállalt át a lap megmentése érdekében. Emellett bevette a „szellemiségre felügyelő” 10 Heteket – konzervatív politikusok, közéleti személyiségek Csóti György vezette csoportját, akiknek egy része már a Publica-vezetésnek is tagja volt 11 – a cégbe, így jelezve, hogy nem kíván a lap irányvonalán változtatni. A főszerkesztői posztra az 1991 végén kinevezett Fábián László helyére azonban Kő András került.

Később az olajcsempészet gyanújába került a Kordax-csoport anyagi helyzete megrendült, a veszteséges lap miatt a Nemzeti Sajtó Kft. egyre jobban eladósodott, 1995 végén a Szikra Lapnyomda Rt már a nyomtatás leállításával fenyegetőzött a százmilliós tartozás miatt. A mintegy 40 ezer példányban nyomott, 23–25 ezer példányban eladott lap ekkor előremenekült: többször nyomdát váltott, új helyre költözött, s kiadását 1996. február 12-én egy másik Kordax-cég, a Nemzeti Média Kft. vette át, amelyben a Hetek ugyancsak benne voltak (a mintegy 140 millió forintos adósság így az előző cégen marad). Ezután állandósultak a lapon belüli viszályok: májusban a kiadót vezető Franka Tibor átvette a főszerkesztői posztot is, emiatt több munkatárs és jobboldali közéleti személyiség elhatárolódott a laptól. 12 1997 januárjában Frankát is menesztették, s ekkor jött Alexa Károly, az MTI volt vezérigazgatója. Ő sem állt azonban sokáig a Új Magyarország élén: 1997. szeptember 4-én mentették fel, s némi szünet után Varga Domokos György váltotta fel.

Ezekben a zűrzavaros hónapokban ugyanakkor egymást érték a hírek a hamarosan érkező (külföldi) befektetőről. A segítség az Entertypo Kft. 13 képében látszott megjelenni, 1997. október 15-én Varga Domokos György tudatta az olvasókkal, hogy harminc nap múlva egy „jobban megírt” lapot kapnak majd kézbe, s – mint írta – „tíz évet adunk magunknak”, hogy az Új Magyarország a két legkedveltebb politikai napilap egyike legyen. Ekkor azonban már nem sok volt hátra. A kiadó tartozott az újságíróknak, a nyomdának, napirenden voltak a elbocsátások, s 1997. december 3-ára le is állt a lap. Részint azért, mert munkatársai – köztük Szalai Attila egykori megbízott főszerkesztő – egy új, december 16-án indított lap, a Napi Magyarország szerkesztőségéhez szegődtek, részint azért, mert nem találtak nyomdát. Varga ekkor úgy vélte: 20 millió forint összeszedése után újraindulhatna az újság, erre azonban már nem került sor.

A mahires akció: a Napi Magyarország

A rövid ideig Szalai által vezetett Napi Magyarországot a Simicska Lajos közvetett tulajdonában álló Mahir Magyar Hirdető Rt. egyik kft.-je alapította azzal az alig titkolt céllal, hogy átmentsék-megmentsék az Új Magyarországot. Az 1994 elején privatizált, Fidesz-közeli cégnek tekintett 14 Mahir Rt.-ről köztudott volt, hogy „vonzódik” a lapkiadáshoz: 1994 kora nyarán – ahogy később még szó lesz róla – bérbe vette a Hírlapkiadó Vállalattól az állami tulajdonú Esti Hírlapot, az Expressz hirdetési napilapot és a Magyar Nemzetet, s csak erős kormányzati fellépésre sikerült visszaszerezni az állami lapokat. Némi „alámerülés” után az 1998-as választási kampány előtt a Mahir-csoport aktivizálódott: egy régi cégét Mahir Lapkiadó Kft.-re átnevezve elindította a Napi Magyarországot, amelynek élére 1998 elején D. Horváth Gábor került (ő a mahires időkben az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese volt).

Az 1998-as kormányváltást követően egyre inkább ez a lap kezdte betölteni a harcos jobboldali politikai napilap szerepét, mígnem 2000 áprilisában „bekebelezte” a Magyar Nemzetet: a lap megszűnt, de szellemisége tovább él az „új” Magyar Nemzetben. 15 Az összevonás előzménye, hogy a „polgári napilap” címre vágyó két lap, a Napi Magyarország és az akkor az állami Postabank-csoporthoz tartozó Magyar Nemzet versenyben állt a konzervatív olvasókért. Ez piaci helyzetüket nagyban rontotta, hiszen két – sok tekintetben hasonló szellemiségű – 30–40 ezres napilap nyereségessé tétele még úgy is igencsak nehezen lett volna elképzelhető, ha az Orbán-kormány médiakiegyenlítési törekvéseinek megfelelően irányított állami hirdetésekkel segítette e lapokat. 16

A trónkövetelő: a Magyar Nemzet

Az összeolvasztás nem titkolt célja az volt, hogy az egyesítés utáni Magyar Nemzet olvasottságban versenytársa legyen a Népszabadságnak. A fénykorát 1988–1989-ben élő „Nemzetnek” erre önerőből már semmi esélye sem volt, az elmúlt évtizedben – részint a sorozatos tulajdonos- és kiadóváltások, valamint a rendszerváltáskori szerkesztőség szétesése miatt – megkopott a neve, példányszáma a harmadára esett, veszteséget veszteségre halmozott. Pedig eredetileg minden adottsága megvolt arra, hogy – üzleti értelemben is – a Népszabadság konkurense lehessen.

A Hazafias Népfront egykori lapja az 1980-as évek végén vonzó befektetési célpont volt. Ugyanakkor a lapot az Antall-kabinet is kiszemelte, sokak szerint az Új Magyarország „késése” mögött is az állt, hogy már piacon volt a kormányközeli Reggeli Pesti Hírlap s az MDF vezette koalíció igyekezett vonzáskörében tartani az állami Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat által megjelentetett Magyar Nemzetet. Ez erősen megosztotta a szerkesztőséget, amelynek többsége egy svéd befektetőre voksolt a kormány által támogatott francia Hersant-csoport, pontosabban annak Socpresse SA nevű vállalkozása helyett. Mégis az utóbbi győzött: először beszállt a lapot 1990-től kiadó kft.-be, majd részesedésével 1990 végén létrehozták a Magyar Nemzet Rt.-t, a szerkesztőség pedig megindult a széthullás útján, amit a főszerkesztőváltások is jeleztek: Martin József, Pethő Tibor (a lapalapító fia) és Krasznai Zoltán követték egymást. A konstrukció azon alapult, hogy a Socpresse hozta a pénzt, a régi kiadó, a Pallas és a szerkesztőség alapítványa pedig a jól csengő nevet. Az üzleti remények azonban nem váltak be, a példányszám és a lap tekintélye csökkent, a részvénytársaság mérlege 1991 végén – amikor pedig még 100 ezer körül volt a példányszám – 121 millió forint veszteséget mutatott. A következő évben a franciák tőkét emeltek, s lényegében kiszorították a magyar társtulajdonosokat (Pallas, Postabank Rt.), ám ez sem segített: a veszteség 1992-ben 337 millió forintra nőtt. A bajokat tetézte, hogy a Magyar Rádió 1992 októberében elvitte a Magyar Nemzet Rt.-től az akkor több mint 800 ezer példányos Rádió és Televízióújságot, s a franciáknak otthon is anyagi gondjaik támadtak, így 1993-ra napirendre került a lap eladása. Erre végül 1994. április 26-án került sor: a Boross-kormány idején a Hírlapkiadó Vállalat a Magyar Nemzetet mint „nemzeti kincset” – 61 milliós forintos tartozásátvállalással – „visszavette”. De a visszaállamosítás után legalábbis, ami a kiadást illeti, nem sokáig tartotta meg, hiszen az MSZP választási győzelme láttán, de még a kormányváltás előtt Liszkay Gábor, a Hírlapkiadó vezetője 200 millió forintért öt évre bérbe adta a még 1993. november 1-jén kinevezett Tóth Gábor főszerkesztette lapot – az Expressz hirdetési napilappal és az Esti Hírlappal együtt – a Mahir Rt.-nek. A körülményekből nyilvánvaló, hogy az akció mögött az állt, hogy „kimentsék” a Horn-kormány elől a politikai lapokat (veszteségüket az Expressz kompenzálta volna), bár Liszkay gazdasági érvekkel, a veszteségcsökkentés szándékával magyarázta a lépést.

Az MSZP–SZDSZ-kormány menesztette Liszkayt, majd hosszas alkudozás után 1995 elején ugyan visszaszerezte a lapokat a Mahir Rt.-től, 17 illetve a már részvénytársasággá alakított Hírlapkiadón keresztül továbbfinanszírozta az akkor ellenzékinek számító Magyar Nemzetet. Hamarosan új gazdát találtak az újságnak, a terjeszkedő Postabank-birodalmat, ám ez csak álprivatizáció volt, hiszen a pénzintézet állami irányítás alatt állt, tehát továbbra is a Horn-kormány jóváhagyásával fizették a veszteséges konzervatív napilap számláját. Miután a Postabank sajtócége, s P&B Média Rt. – korábban Scriptum Rt. – sok lapot, például az ugyancsak erősen ráfizetéses Kurírt, adott ki, nehéz meghatározni a Magyar Nemzet veszteségét. Tény, hogy a kiadó 1996-ban 201,7, 1997-ben 302,6 millió forint üzemi veszteséget szenvedett el, 1998 első felében pedig már 300 millió forint körül járt a deficit. Utóbb ez a lapátadási megoldás bizonyult a Magyar Nemzet szerencséjének: amikor az Orbán-kormány „rajtaütött” a Princz Gábor-féle Postabank-csoporton, 18 s lapjai közül 1998 őszén bezárták a veszteséges Kurírt és a Magyar Narancsot, a konzervatív kabinetnek kedves „Nemzet” megmenekült, továbbra is vihette az adófizetők pénzét. Az értékes név aztán 2000 áprilisában ismét megmentette a lapot: amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyszerre finanszírozhatatlan a Napi Magyarország és a Magyar Nemzet, az egyesítés után a jobban csengő nevet tartották meg. A valósághoz azonban az áll közelebb, hogy a Mahir-lap kebelezte be az 1999 májusától Kormos Valéria által vezetett „Nemzetet”, amit az is jelez, hogy annak kiadója élt tovább, most már Nemzet Kft. néven, Liszkay Gábor főszerkesztő-ügyvezető többségi és egy delaware-i cég kisebbségi tulajdonában.

Az összeolvasztást a konzervatív oldal mérsékeltebb tájain aggodalom fogadta, 19 ám utóbb bebizonyosodott: az elgondolás üzleti értelemben helyes volt, a két lap 2000 tavaszi 55–60 ezres összpéldányszámát hamarosan meghaladta az „új” lapé. Később – különösen Orbán Viktor 2002 nyári, politikai áldással felérő előfizetési felhívása után – fokozatosan csökkent a már százezres példányszámú „Nemzet” iránti jobboldali fanyalgás, bár Boross Péter exminiszterelnök Liszkayhoz írott, a lap MDF-ellenes irányvonalát bíráló 2002 decemberi levele is jelzi, nem múlt el teljesen. 20

A megugró példányszám némi gazdasági biztonságot is nyújt a lapnak, ami még jól jöhet, hiszen a Medgyessy-kormány irányítása alatt álló cégek 2002-ben előbb a nyomdaszerződést mondták fel, s csökkentették hirdetéseiket, majd a Sportfogadás nevű lapot vitték át a Nemzeti Sporthoz (az állami Szabad Föld kiadása még a Nemzet Kft.-nél maradt), így a Fidesz-kabinet „kedvezményei” fogytán vannak. Ennek következtében például az online kiadásnál takarékossági intézkedéseket vezettek be, csak az előfizetők számára érhető el a friss lap az interneten (Orbán ezt az akciót is hívei figyelmébe ajánlotta). Gondot okozhat az is, hogy – mint a 2002. IV. negyedévi adatok mutatják – fokozatosan csökken az exmininiszterelnöki felhívás „vonzereje”.

Magyar Nemzet-példányszámok
1998. I.38 149
1998. II.37 492
1999. I.36 124
1999. II.n.a.
2000. I.68 412
2000. II.67 826
2001. I.67 244
2001. II.68 791
2002. I.85 697

Nemzet Kft. főbb gazdasági adatai (millió forint)
19992000
Nettó árbevétel802.72638.0
Üzemi eredmény­117.2­173.6

Az örök vesztes: az Esti Hírlap

Nem voltak ilyen sikeresek az egykori „szocialista bulvárlap”, a valaha a budapesti pártbizottsághoz tartozó Esti Hírlap megmentési kísérletei, noha a mahires időben vezetése ugyanazokból a személyekből állt, akik aztán a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet irányításában is főszerepet játszottak. 21 A lap hanyatlása azonban nem ekkor kezdődött. A lap – pontosabban az Esti Hírlap Rt. – a Magyar Hírlappal együtt 1990-ben a Maxwell-csoporthoz került. A sajtómágnás 1992-ben bekövetkezett halála után a Maros Dénes vezette lapot visszavette a Hírlapkiadó (a kiadó részvénytársaság, amelynek vesztesége 1993-ban 130 millió forint volt, tönkrement).

A visszaállamosított újság élére Franka Tibor került. A lap egyre inkább politikai orgánummá vált, ugyanakkor a megszűnés veszélye fenyegette, mert nem sikerült magánbefektetőt találni rá. Az MSZP 1994-es választási győzelme után az említett bérbeadási megállapodással a Mahir Rt.-hez vezetett az Esti Hírlap útja, s 1994 júniusában a menesztett Frankát O. Kovács Attila váltotta. őt a mahires megállapodás felbontása után, 1995 tavaszán küldték el, amikor Aczél Gábort állították a már csak 12 ezer példányos lap élére. 22

Az 1996 eleji „újraprivatizáció” során a lap egy kis céghez, a Pelikán Bt.-hez került (előbb csak bérletként, majd az év végén tulajdonként), s az Bernáth Lászlót tette meg főszerkesztőnek. A zűrzavaros idők folytatódását jelzi, hogy őt néhány hónap múlva Tarján Miklós, a lap kiadását a Realbank-érdekeltségű Esti Hírlap Kft.-nek átadó Pelikán vezetője váltotta, őt pedig egy régi Esti Hírlap-főnök, Lőkös Zoltán követte. A fizetési nehézségek miatt 1996. november 12-én leállt a lap. A következő évben a bt. a résztulajdonában álló Budapest Média Rt. révén próbálta – Tőke Péter főszerkesztésében, a próbaszámokat ingyenes hetilapként osztogatva – újraindítani. Sikertelenül. A legújabb próbálkozó a magánvállalkozók kezében lévő, Esti Hírlap Kiadó és Vagyonkezelő Rt, amely egy 70 ezer példányos valódi esti (vagyis délután megjelenő) bulvárlapot ígér a fővárosiaknak. Az első szám 2003. március 1-én meg is jelent.

A piacvezető: a Népszabadság

Efféle kalandokat a minőségi napilapok piacának vezetője, a Népszabadság nem élt át. Története tulajdonképpen kivételesnek mondható, hiszen 1990-es privatizációja óta nem változott a kiadója (bár annak tulajdonosa igen), a főszerkesztője (Eötvös Pál), végig nyereséges volt (bár akadt hónap, amikor üzemi veszteség érte), s lényegében az irányvonala sem változott (bár 1989. október 8. és 1994. május 31. között címoldalán „szocialista napilapként” határozta meg magát). Az egykori központi pártlap 1990-ben lényegében a politikai támadások elől védelmet keresve menekült a privatizációba, hiszen az MSZMP-jogutód MSZP tulajdona volt, így az államosítás, de legalábbis vagyonelszámoltatási eljárás fenyegette. A szocialista párt ezért előbb, 1990. március 22-én átadta a lapjogokat az általa létrehozott Szabad Sajtó Alapítványnak, 23 majd az alapítvány beapportálta a német Bertelsmann AG. 40 százalékos részével létrehozott Népszabadság Rt-be. A társaság ezután igyekezett terjeszkedni, például vidéki napilapokba szállt be, próbálkozott hírrádió alapításával, ezek azonban nem voltak sikeres akciók. A lap történetében 1995 látszik kritikus évnek: a mérleg az előző évi 244 millió forinttal szemben csak 30 millió forint adózás előtti eredményt mutatott. Ezt követően stabilizálódott a kiadó helyzete: 1996-ban 161, 1997-ben 722, 1998-ban pedig 812 millió forint adózás előtti eredményt könyvelhettek el. Új befektetésként a kiadó 2001-ben kisebbségi részesedést szerzett a Napi Gazdaság Kft.-ben.

A Bertelsmann AG. kezdettől fogva többségre törekedett a Népszabadság Rt.-ben, s ez fokozatosan sikerült is: előbb a részvények felét, majd – már 1998-ban, az Orbán-kormány idején – kétharmadát szerezte meg. Többségi csomagjától a német cég csak azt követően vált meg, hogy az RTL Klub televízióban szerzett részesedése miatt választania kellett a két magyarországi cége közül: egy több országot érintő megállapodás-sorozat keretében ezért 2001 decemberében 49,9 százaléknyi Népszabadság-részvénycsomagot átadott a svájci Ringier-csoportnak (pontosabban hollandiai bejegyzésű cégének, a Tabora BV-nek). 2003 februárjában aztán az összes Bertelsmann-papírt átvette a Ringier-féle Tabora, s így túljutott a kétharmados határon, ám az üzletet még jóvá kell hagynia a versenyhivatalnak, hiszen a Ringier több más napilap tulajdonosa is.

Népszabadság-példányszámok
1994. I.294 280
1994. II.282 729
1995. I.267 646
1995. II.264 198
1996. I.245 881
1996. II.235 837
1997. I.226 005
1997. II.222 091
1998. I.225 726
1998. II.223 226
1999. I.220 800
1999. II.213 593
2000. I.206 384
2000. II.204 175
2001. I.200 621
2001. II.197 178
2002. I.197 853

A Népszabadság Rt. főbb gazdasági adatai (millió forint)
19992000
Nettó árbevétel8094.77821.1
Üzemi eredmény796372.9

A pesti: a Magyar Hírlap

A Ringier-csoport ekkor már a Magyar Hírlap és több más újság, így például a Nemzeti Sport gazdája volt. Az 1989 előtt félhivatalos kormánylapként működő Magyar Hírlap sorsa sokban hasonlít az Esti Hírlapéhoz: a lapot az állami kiadótól átvevő Magyar Hírlap Rt. többségi tulajdonát fokozatosan a Mirror-csoport szerezte meg, ám Maxwell 1992 áprilisában bekövetkezett halála után a részvénycsomag nem az államhoz, hanem Jürg Marquard svájci sajtócézárhoz került (akárcsak a Murdoch-birodalomtól visszavett Mai Nap). 24 Az ő JMG Ost Presse AG nevű cége aztán fokozatosan – 1993 végén például az rt.-alapító magyar vállalkozásokat kivásárolva – kizárólagos tulajdonos lett. Az elsősorban szórakozató magazinokban utazó Marquardot az 1998-as választás után megkörnyékezte az Orbán-kormány: megvenné a csökkenő példányszámú lapot (egyes hírek szerint összeolvasztották volna a Napi Magyarországgal, más hírek szerint a Magyar Nemzettel). Az újság valóban vesztett olvasótáborából (s így nem is kerülte el a sorozatos főszerkesztő-váltásokat, az évek során Németh Péter, Vince Mátyás, Gazsó L. Ferenc, Kocsi Ilona követte egymást), de Marquard nemet mondott. Két évvel később, 2000 decemberében azonban mégis eladta – visszamenőleges, október 1-jei hatállyal – napilapjait (a Magyar Hírlap mellett a Mai Napot) és nyomdavállalatát az ugyancsak svájci Ringier-csoportnak. A lap ezután sem tudta növelni példányszámát, s felmerült a lehetőség, hogy – egyben elkerülendő a Népszabadsággal való konkurenciaharcot – „gazdasági bulvárlappá” alakítják. 2003. április 3-án bejelentették: Szombathy Pál vette át a lap irányítását, Kocsi Ilona pedig a szerkesztőbizottság elnöke lett.

Magyar Hírlap-példányszámok
1994. I.58 644
1994. II.80 523
1995. I.54 475
1995. II.48 879
1996. I.44 612
1996. II.43 281
1997. I.39 176
1997. II.39 748
1998. I.38 827
1998. II.37 949
1999. I.37 254
1999. II.38 447
2000. I.36 486
2000. II.36 732
2001. I.35 669
2001. II.33 683
2002. I.35 265

A Magyar Hírlap Rt. főbb gazdasági adatai (millió forint)
19992000
Nettó árbevétel3471.83603.2
Üzemi eredmény216.8140.2

A lecsúszó: a Népszava

Miközben a Magyar Hírlapnál a jelek szerint 2002-ben sikerült megállítani a példányszám-csökkenést, a Népszava zuhanása továbbra is megállíthatatlannak látszik – igaz, a 2003 tavaszi lapmegújítás eredménye még nem érzékelhető. A legrégebbi, 1873-ban alapított, sokáig a második legnagyobb példányszámú politikai napilap gazdasági értelemben csak vergődik. A rendszerváltást szakszervezeti tulajdonban megélt, Deák András vezette újságot – pontosabban annak kiadóját, a Trade Union Kft.-t – 1993 áprilisában a Fenyő János-féle Vico Rt. szerezte meg, s akkor úgy tűnt, helyzete stabilizálódik a politika iránt nagy vonzalmat érző vállalkozóval a háta mögött, aki 1994 elején Kereszty Andrást tette meg főszerkesztőnek. Fenyő 1998-ban történt meggyilkolása után azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a veszteséges újság – amelynek kiadói jogait a Trade Union Kft.-ből létrehozott Népszava Rt. helyett a Vico Press Rt. majd az EKH Kft. gyakorolta – nem érdekli a Vico-magazinok után érdeklődő holland VNU-t, így a Fenyő-örökösöket képviselő Setara Stiftungnak más vevő után kell néznie.

Az új kiadót, az NSZ 1999 Rt.-t az akkori főszerkesztő, a lemondott Keresztyt 1996 szeptemberében váltó H. Bíró László hozta össze (az rt-t formálisan a Setara Stiftung alapította, majd eladta a részvénytöbbséget a News 99 Kft.-nek). Ez a cég sem tudta azonban finanszírozni a lapot. Az NSZ 1999-részvények többsége előbb – 2001. április 24-én – az IBUSZ-csoporthoz tartozó Happy Land Kft.-hez és a Dániel 54 Kft.-hez került, majd 2002. július 2-án az elsősorban közterületi reklámtábláiról ismert ESMA Kft.-hez. A fokozatos eladósodás következtében 2003 elején a NSZ 1999 Rt. végelszámolását határozták el, és a lapot pedig – kevesebb mint 100 millió forintért – megvette a ESMA-főnök Bleuer József baráti köréhez tartozó Börcsök Dezső üzletember és felesége cége, az Editorial Kft. A kiadás maradt az rt-nél, ám a végelszámolás miatt azonban új kiadóvállalatot kellett „teremteni” a 2002 februárjától Németh Péter vezette Népszavának. Ez a Diario Lapkiadó Kft. révén meg is történt. 2003 tavaszán ez veszi majd át a megszűnő NSZ 1994 Rt.-től.

Népszava-példányszámok
1999. II.46 061
2000. I.41 974
2000. II.39 851
2001. I.37 313
2001. II.33 494
2002. I.31 611

Az NSZ 1999 Rt. főbb gazdasági adatai (millió forint)
1999
Nettó árbevétel129.0
Üzemi eredmény­69.9

A kilátások

A „négyek” továbbra sincsenek biztonságban. Számos olyan kihívással kell szembenézniük, mint például az ingyenesen osztogatott „minőségi hírújság”, az 1998-ban megjelent és 2001-ben már nyereséges Metro országos terjeszkedése vagy a bulvárlapok fokozatos előretörése (bár két 2002-es próbálkozás, a Holnap és a Tőzsdei Kurir ezek közül is kudarcba fulladt). Ez növelheti a veszélyt, hogy az „országos” minősítést előbb-utóbb fővárosi-nagyvárosira kell cserélni, hiszen a falusi-kisvárosi újságolvasók többsége – ha nem bulvárlapot vesz – a helyi (megyei) napilapból tájékozódik. 25 De a fővárosban is megjelent egy új trónkövetelő, a Budapesti Nap, amely éppen a (párt)politika háttérbe szorításával próbál a fővárosban és környékén előretörni. Nem is sikertelenül: az alacsony bevezető lapárak 2002 végére 45 előfizetőt hoztak, s emellett mintegy 10 ezer példány az utcán is elfogy a hirdetési újságjairól ismert Budapesti Piac Rt. „emberközeli” lapjából.

Enyhülni látszanak viszont a hirdetési piac átalakulásából és a reklámkiadások visszafogásából adódó nehézségek. A kereskedelmi televíziók és rádiók 1997-es megjelenése visszaszorította a sajtó reklámpiaci részesedését, s a helyzetet csak rontotta a 2000–2002-es hirdetési recesszió. A legfrissebb becslések azonban már némi javulást mutatnak – 150–170 milliárd forintnyi költéssel számolnak a 2001-es 120 milliárd helyett –, így 2003-ban, de legkésőbb a 2004-es EU-csatlakozási és olimpiai évben megállhat a hirdetési lejtmenet a politikai napilapoknál is.

Példányszámadatok2001. I. félév2001. II. félév2002. I. né.2002. II. né.2002. III. né.2002. IV. né.
Népszabadság200 621197 178193 091203 520196 112191 655
Magyar Nemzet67 24468 79175 24796 279105 25490 757
Magyar Hírlap35 66933 68333 77436 79639 18736 534
Népszava37 31333 49431 78031 45630 44030 250

Forrás: Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (értékesített példányok napi átlaga)

Lapkiadó-regiszter

Az alábbi lista újságok szerinti bontásban tartalmazza az országos politikai napilapok kiadóvállalatait (így nincs rajta például a Pesti Hírlapot 1992-1994-ben megjelentető 150 Év Alapítvány). Ha egy cég – mint például a Hírlapkiadó – több kiadványt jelentetett meg, akkor is csak egy lapnál tüntettük fel az adatait. A lajstromban szerepel – az egy időszakban erősen politikai szerepre törő – pesti bulvárlap, az Esti Hírlap. Az „alapítók” rovatban a „régi” – nem az adott lap kiadására frissen létrehozott – cégeknél külön jelöljük azt a dátumot, amely a lapkiadás szempontjából fontos, s az akkori tulajdonosok nevét közöljük alapítóként.

Esti Hírlap (Hétvégi Esti Hírlap)

Hírlapkiadó Vállalat (–1991)
Alapítva: 1949. január 19.
Jegyzett tőke: 169,592 millió forint
Alapító: Magyar Dolgozók Pártja
Az egykori MSZMP-vállalatot 1989-ben az állam kapta meg, így a Miniszterelnöki Hivatal irányítása alá került, majd 1994-ben állami rt.-vé alakult

Esti Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. (1991–1994)
Alapítva: 1991. január 9. Felszámolás kezdete: 1995. december 15.
Törlés: 1999. március 2.
Jegyzett tőke: 100 millió forint
Alapítók: Mirror Holding Ltd. (40 millió), Hírlapkiadó Vállalat (40 millió), Esti Hírlap Alapítvány (20 millió)

Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)
Alapítva: 1994. augusztus 1. (az állami tulajdonú Hírlapkiadó Vállalat átalakulásával jött létre), Végelszámolás kezdete: 1995. május 8.
Felszámolás kezdete: 2002. május 21.
Jegyzett tőke: 198,05 millió forint
Alapító: Állami Vagyonkezelő Rt.

Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)
Alapítva: 1992. december 15. (állami vállalatból alakult rt.-vé)
Jegyzett tőke: 275 millió forint
Alapítók (1994. február): B-Reklám Kft., önkormányzatok

Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)

Pelikán Művészeti, Könyvkiadói és Terjesztő Bt. (1996)
Alapítva: 1992. március 31. Felszámolás kezdete: 1999. szeptember 30.
Törölve: 2002. november 17.
Jegyzett tőke: 30 ezer forint, 1996. június 20-tól 20 ezer forint
Alapítók: Bacsó Péter, Siklósi Norbert, Tarján Miklós

Esti Hírlap Press Kiadó és Terjesztő Kft. (1996)
Alapítva: 1996. június 13. Felszámolás kezdete: 1997. november 12.
Törlés: 2000. május 23.
Jegyzett tőke: 37 millió forint
Alapítók: R7 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (25 millió), Pelikán Művészeti, Könyvkiadói és Terjesztő Bt. (12 millió)

Budapest Média Kiadói Rt. (1997)
Alapítva: 1997. november 4. Felszámolás kezdete: 1999. március 26.
Jegyzett tőke: 80 millió forint
Alapítók: Eastbrokers Rt. (40 millió), Pelikán Művészeti, Könyvkiadói és Terjesztő Bt. (20 millió), Budaestate Kft. (5 millió), Nan-Navigator Általános Vállalkozási Kft. (5 millió)

Magyar Nemzet

Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (–1990)
Alapítva: 1951. április 27. Végelszámolás kezdete: 1994. június 8.
Felszámolás kezdete: 2002. január 24.
Jegyzett tőke: 147,05 ezer forint
Alapító: az állam

Magyar Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (1990)
Alapítva: 1990. január 12. Végelszámolás kezdete: 1992. június 11.
Jegyzett tőke: 6 millió, 1990. augusztus 3-tól 135 millió forint
Alapítók: Postabank Rt., Pallas Lapkiadó, Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány

Magyar Nemzet Kiadó Rt. (1991–1994)
Alapítva: 1990. november 30. (1995. május 2-től a neve Hamater Kereskedelmi és Szolgáltató Rt.). Felszámolás kezdete: 1995. július 28.
Törlés: 2001. február 5.
Jegyzett tőke: 135 millió, 1992. február 23-tól 285 millió forint
Alapítók: Socpresse SA. (55 millió), Pallas Lapkiadó (27,45 millió), Postabank Rt. (27,45 millió), Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány (25,1 millió)

Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1994)

Mahir Magyar Hirdető Rt. (1994–1995)

Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Rt. (1995–1996)

P and B Média Portfoliókezelő Rt. (1996–2000)
Alapítva: 1994. május 9. (korábbi nevei: Postabank Sajtó Holding Rt., Postabank Sajtó Portfóliókezelő Rt., Scriptum Sajtó Portfóliókezelő Rt.)
Jegyzett tőke: 501 millió forint
Alapító: Postabank Rt.

Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (2000–)
Alapítva: 1994. április 13. (akkor még Mahir Szekszárd Kft. volt a neve, 1997. november 13-től Mahir Lapkiadó Kft., 2000. június 20-án kapta a végleges nevét)
Jegyzett tőke: 1 millió, 1999. március 12-től 21 millió forint
Alapítók (2000. március 23.): Liszkay Gábor (16,8 millió), AAA Marketing Services LLC (4,2 millió)

Magyar Hírlap

Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat (–1990)

Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. (1991–)
Alapítva: 1990. február 13.
Jegyzett tőke: 125 millió, 1991. december 17-től 165 millió, 1994. május 31-től 300 millió, 1999. szeptember 7-től 398 millió, 1999. december 31-től 453 millió forint
Alapítók: Mirror Holding Ltd. (50 millió), Pallas (18,77 millió), Magyar Külkereskedelmi Bank Rt (16,66 millió), Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt (16,66 millió), OTP Bank Rt (16,66 millió), Magyar Hírlap Újságírói Alapítvány (6,25 millió)

Napi Magyarország

Mahir Lapkiadó Kft. (1997–2000)
Lásd a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nél

Népszabadság

Hírlapkiadó Vállalat (–1990)

Népszabadság Rt. (1990–)
Alapítva: 1990. július 30.
Jegyzett tőke: 340 millió forint
Alapítók: Bertelsmann AG. (140 millió), Szabad Sajtó Alapítvány (108,5 millió), Agrobank Rt. (50 millió), Általános Értékforgalmi Bank Rt. (20 millió), Láng Kiadói Kft. (20 millió), közös szerkesztőségi részvény (1,5 millió)

Népszava

Népszava Kiadó Vállalat (–1991)
Alapítva: 1982. december 14. Csődeljárás kezdete: 1992. március 19. Felszámolás kezdete: 1995. május 11.
Törlés: 2002. március 6.
Jegyzett tőke: 89,664 millió forint
Alapító: Szakszervezetek Országos Tanácsa

Trade Union Kiadó Kft. (1992–1994)
Alapítva: 1991. július 10.
Jegyzett tőke: 40,1 millió, 1992. július 2-től 445,1 millió forint
Alapítók: Népszava Kiadó Vállalat (20 millió), Rátz Alapítvány (20 millió), Népszava Egyesület (0,1 millió)
A cég – amelynek többségi tulajdonát 1993-ban a Vico Rt. szerezte meg – 1994-ben részvénytársasággá alakult Népszava Rt néven.

Népszava Lapkiadó Rt. (1994–1999)
Alapítva: 1994. november 1. (a cég 1996. december 23-án felvette a Trade Union Rt. nevet).
Végelszámolás kezdete: 1998.
Felszámolás kezdete: 1999.
Jegyzett tőke: 51,63 millió forint
Alapítók: Vico Rt., Népszava Egyesület
A cég nevében egy időben különböző Vico-cégek gyakorolták a kiadói jogot.

NSZ 1999 Lapkiadó Rt. (1999–)
Alapítva: 1999. október 21. Végelszámolás kezdete: 2003. január
Jegyzett tőke: 20 millió forint, 1999. december 17-től 40 millió, 2000. november 14-től 79,8 millió forint
Alapító: Setara Stiftung

Reggeli Pesti Hírlap

Pesti Hírlap Kiadó Kft. (1990–1992)
Alapítva: 1989. november 7. Felszámolás kezdete: 1995. december 14.
Jegyzett tőke: 5 millió forint
Alapítók: Varihold Befektető Kft. (4,1 millió), Fodor Lajos (0,3 millió), Kulcs Vállalkozási és Kereskedelem-fejlesztő Kft. (0,3 millió), Riskó Géza (0,3 millió)

Új Magyarország

Publica Kulturális és Kiadói Rt. (1991-1995)
Alapítva: 1991. február 28. Felszámolás kezdete: 1996. április 11.
Jegyzett tőke: 250 millió, 1992. május 18-tól 350 millió, 1993. május 10-től
450 millió forint
Alapítók: Hírlapkiadó Vállalat (99 millió), Budapest Bank Rt. (20 millió), Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (20 millió), Magyar Hitel Bank Rt. (20 millió), OTP Bank Rt. (20 millió), Postabank Rt. (20 millió), OKGT – a mai MOL Rt. elődje – (15 millió), Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. (10 millió), valamint kisebb-nagyobb, részben állami cégek 1-5 millió forinttal

Nemzeti Sajtó Kft. (1996)
Alapítva: 1993. február 15. (akkor még mint Nemzeti Áruházlánc Kft., 1995. január 6-tól vette fel végleges nevét). Törlés: 2001.
Jegyzett tőke: 30 millió, 1993. június 28-tól 50 millió forint
Alapítók (1995. január 6.): Kordax Ipari és Kereskedelmi Rt. (49,9 millió),
Csóti György és társai (0,1 millió, közös üzletrész)

Nemzeti Média Kft. (1997)
Alapítva: 1995. december 28. Felszámolás kezdete: 1998. június 16. Törlés: 2001.
Jegyzett tőke: 1 millió forint
Alapítók: Kordax Ipari és Kereskedelmi Rt. (0,9 millió), Csóti György és társai (0,1 millió, közös üzletrész)

Lábjegyzetek

1
A Magyar Hírlapból és a Népszavából egy-egy megyébe mindössze néhány száz, esetleg egy-két ezer példány jut el, az is inkább a városokba. Eközben a nagyobb vidéki napilapok – a listát a győri Kisalföld vezeti – 50–80 ezer példányban fogynak el, s a lakosság kétharmadához eljutnak.
2
A lap 1989–1990-ben jelent meg a magáncégek által alapított Dátum Rt. kiadásában. A vállalkozás kudarcba fulladt: a lap megszűnt, a kiadót fizetésképtelenné nyilvánították s felszámolták.
3
A vállalkozó visszalépését azzal magyarázta, hogy az állami szabályozók változásai miatt más cégeinél fizetési nehézségek adódtak, s az ottani pénzügyi kötelezettségei előbbre valók. Lásd „Pesti Hírlap: siker vagy kudarc”, Napi Magyarország, 2000. április 15.
4
A névhasználati vita miatt az újság különböző neveken jelent meg, s volt, hogy magánszemély (Iglói Nagy István) adta ki. Varga és az alapítvány között később elszámolási vita támadt.
5
Az Állami Vagyonügynökség például 1993 februárjában „hivatalos információszolgáltató orgánumává” választotta az akkor 35 ezer példányban megjelenő Pesti Hírlapot.
6
A lapot később Demokratára keresztelték át, jelenleg Magyar Demokrata néven jelenik meg. Főszerkesztője Bencsik András, kiadója a Magyar Ház Alapítvány.
7
Lásd „Az lesz majd a Lap…”, HVG, 1991. március 23. Már akkor nyilvánvaló volt, hogy az újság veszélyt jelent az ekkortájt 27 ezer példányos Pesti Hírlapra és a „Heti” előnév felvételére kényszerült, tekintettel a mintegy 70 ezres Magyarországra. Ezek meg is szűntek.
8
Ekkortájt a Népszabadság 310 ezer, a Népszava 170 ezer, a Magyar Nemzet 110 ezer, az Esti Hírlap 85 ezer, a Magyar Hírlap 75 ezer példánynál tartott.
9
Ugyanez lett a sorsa a lap regionális párjának, az Észak-Dunántúlon bevezetett, a megyei lapok konkurensének szánt Új Híreknek. Kiadója, a Szó-Kép Kiadói Rt. 1991. december 12-én jött létre, felszámolásának kezdete: 1994. december 21., majd 1997. szeptember 26-án törölték a cégnyilvántartásból. Jegyzett tőkéje 50 millió forint volt, alapítói: Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. (24,5 millió forint), Postabank Rt. (24,9 millió forint), Nemzeti Alapítvány (1 millió forint).
10
Böröcz István személyes közlése.
11
Bálintfy Gábor, Bolberitz Pál, Böröcz István, Csóti György, Giczy György, Németh Zsolt és Szabó Iván.
12
„Elhatárolódás” – Országos Sajtószolgálat, 1996. május 13. Az aláírók között volt Pokol Béla, Tóth Gy. László és Lovas István.
13
Az Entertypo Kft.-t 1997. március 25-én alapította a BHK Enterprise Inc. nevű off-shore cég (0,9 millió) és Bozzay Györgyné (0,9 millió). 1997. december 30-án az előbbi része Kelemen Ivánhoz, az utóbbié a Csóti György vezette csoporthoz került. A cég mögött állítólag külföldi magyar befektetők voltak, akik azt ígérték, beszállnak, ha nyereségre számíthatnak a lapból.
14
A Mahir Rt. részvénytöbbségét megvásárló B-Reklám Kft. 1994. június 16-tól az egykori fideszes gazdasági igazgató (s az 1998-as kormányváltás után adóhivatali elnökké kinevezett), Simicska Lajos résztulajdonában állt.
15
Lásd még Kaposi Ildikó „Napi Magyar Nemzet” című írását a Médiakutató 2001 őszi számában – a szerk.
16
A cégek természetesen mindig – legyen szó bármilyen kormányról – tagadják, hogy a politikai széljárásnak megfelelően hirdetnének. A valaha a KISZ-apparátust erősítő, majd a Mahir-csoportot megjárt Hantosi Ferenc Szerencsjáték-vezérigazgató 1998 végén a Napi Magyarországnak adott hirdetésekről azt mondta: „Ez nem más mint a korábbi diszkrimináció eltörlése”. Lásd „Vízválasztott”, Figyelő, 1998. december 10.
17
Az Expressz később a kanadai Hebdo-csoporthoz került mintegy kétmilliárd forintért.
18
Princz Gábor igyekezett minden politikai oldallal jóban lenni: nemcsak a Magyar Narancsot vagy a Kurírt finanszírozta, de például Lezsák Sándor Lakitelek Alapítványával is volt közös cége, például éppen egy lap, a Heti Újság kiadására.
19
Tiltakozott például több jobboldali egyesület is, Elek István miniszterelnöki főtanácsadó – a később közpénzből alapított Heti Válasz jelenlegi főszerkesztője – pedig otthagyta rovatával a lapot.
20
A levelet először az MDF honlapján tették közzé, mivel a Magyar Nemzet nem közölte.
21
A lap főszerkesztője O. Kovács Attila, az ő helyettese D. Horváth Gábor volt (a lapigazgató pedig a fantomcég-ügy kapcsán elhíresült Schleht Csaba). A Napi Magyarországnál D. Horváth lett a főszerkesztő, O. Kovács a helyettese. Az előbbi az egyesítés utáni Magyar Nemzetnél Liszkay egyik helyettese (O. Kovács elhunyt). A „nagypolitika” felé való fordulással megpróbálkozott a Vödrös Attila vezette Pest Megyei Hírlap is, amely az 1994-es kormányváltás után – miközben a Horn-kormány irányította Hírlapkiadó Rt. fizette a számláit – valamiféle keresztény-demokrata országos lap szeretett volna lenni (kiadója, a Magyar Penna Kft. élére a Boross-kormány idején Giczy György KDNP-képviselőt tették meg). Az állami finanszírozás elapadása után a Szörényi Levente-féle Parázs Alapítvány próbálta fenntartani – sikertelenül.
22
Ebből 1995. április 3-án parlamenti napirend előtti felszólalás lett: politikai okokat említve Deutsch Tamás (Fidesz) firtatta az ügyet Suchman Tamás tárca nélküli miniszternél. ő a havi 15 millió forintos veszteséget és a mindössze 12 ezres példányszámot hozta fel magyarázatul.
23
A Szabad Sajtó Alapítványról és más pártalapítványokról a részleteket lásd Juhász Gábor: Pártpénzügyek. Budapest: Aula, 2001. 33–53. o.
24
Ez a Mai Nap csak címében azonos a mostanival. A Ringier ugyanis a Magyar Hírlappal együtt a Mai Napot is megvette, ám beolvasztotta saját régi bulvárlapjába, a Blikkbe (ezután indította a munkatársak egy része és a Híd Rádió Rt. a Színes Mai Lapot). Később a Ringier bérbe adta a lapnevet egy új cégnek, a Som-Média Kft.-nek, a Színes Mai Lapot pedig beperelte (az első fokú ítélet szerint a kiadó Híd Rt.-nek le kell vennie a lapról a Mai Napéhoz hasonló logót).
25
Lásd még Zöldi László „A glokális sajtó” című írását a Médiakutató 2001 téli számában – a szerk.

Támogatónk

A Médiakutató folyóirat 2014. évi megjelenését a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. támogatja.

Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Média és politika
> könyv rendelés
Megrendelés
<>
2014 tavasz
> régebbi lapszámok
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola

Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink