   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 nyár – Jog rovat Az európai digitális televíziózás: a jövő szabályozási dilemmái (1/9)A digitális televíziózás (DTV) fejlődése Európában számos akadályba ütközött. A földfelszíni digitális csatornák közelmúltbeli összeomlása Spanyolországban és az Egyesült Királyságban, a legjelentősebb műholdas technikát alkalmazó cégeknél is jelentkező pénzügyi nehézségek, továbbá a legtöbb európai országban megfigyelhető lassan növekvő vagy stagnáló fogyasztói érdeklődés csupán a gondok egy részét jelentik. Az alábbi írás a digitális televíziózásra vonatkozó európai szabályozás múltbeli hibáival, jövőbeli kihívásaival és megoldandó problémáival foglalkozik. A szabványosítás mellett a DTV-hez kapcsolódó szabályozási problémákat, így az interaktív reklámozással, a „kiemelt eseményekre” vonatkozó rendelkezésekkel és a közszolgálatiság tartalmával kapcsolatos általános kérdéseket is tárgyalja.1 Az Európai Unió audiovizuális irányelveit – mint azt oly sokszor hallani – jó ideje ellentmondások és össze nem egyeztethető célkitűzések jellemzik. Az 1990-es évek elejétől a szektorspecifikus tartalomszabályozás egyértelműen a szektorok közti versenyt középpontba állításának irányába mozdult el; az európai versenyhivatalok szerepe megnőtt, a nemzeti tartalomszabályozásé pedig csökkent. Ugyanakkor egyre nagyobb a média- és telekommunikációs szabályozás egyszerűsítése, harmonizálása és minimalizálása iránti igény, annak érdekében, hogy üzleti szempontból sokkal versenyképesebb, egységes piaci környezetet teremtsenek. Az európai média- és telekommunikációs irányítás előterében az üzleti érdekek állnak, bár kétségtelen, hogy az Amszterdami Jegyzőkönyv (1997) szimbolikus fordulópontot jelentett: a neoliberális „piacosítás” híveinek ekkor szembe kellett nézniük a kulturális szempontok érvényesítőivel, és el kellet fogadniuk azt, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatás továbbra is politikai támogatást élvez (Harrison & Woods 2000; 2001; Papathanssopoulos 2002: 71–79). A digitális televíziózásban elvileg benne rejlik az a lehetőség, hogy az úgynevezett végső felhasználói technológia és a piaci konvergencia egyik legkézzelfoghatóbb platformjává váljon. A digitális műsorszórásban a televízió platformot jelenthetne számos hálózaton keresztül nyújtott elektronikus szolgáltatásnak is – ilyenek például a home banking, a teleshopping, az e-mail, a chat, a játékok és az on-demand szolgáltatások. Olyan DTV műsorok előállítása, amelyek a nézők számára lehetővé teszik a mobil vagy vezetékes visszirányú csatorna használatát, valamint új típusú csatlakozási, együttműködési és bevétel-megosztási formák, modellek megjelenését eredményezik a műsorszolgáltatók és a távközlési hálózatok üzemeltetői között. De ahogy azt Iosifidis is szemlélteti (2002), nehéz közelíteni az európai műsorszolgáltatással és a távközléssel kapcsolatos szabályozást, mivel az előbbinél a kulturális kérdéseknek hagyományosan van nagy szerepe, az utóbbi esetében pedig a gazdasági megfontolások és a piaci struktúrák jelentik a legfontosabb napirendi pontokat. Amennyire egyértelmű a digitális televíziózásban a „konvergált” szabályozás szükségessége, olyannyira hiányzik ez a valóságban. Az alábbiakban azt igyekszem bizonyítani, hogy az Európai Unió politikája nem volt, s ma sem képes szembenézni a digitális televízió szabályozásával kapcsolatos kihívásokkal, és támogatni annak indokolt mértékű fejlesztését. Ennek az volt az egyik oka, hogy az európai médiapolitikát általában megbénították a neoliberális alapelvek, mely elvek szerint a szabályozás veszélyt jelenthet a feltörekvő új piacokra. A neoliberális állásponttal szemben azonban épp a koherens szabályozás hiánya volt az egyik oka, hogy a DTV fejlődésének korai szakasza kiszámíthatatlannak és sikertelennek bizonyult. Az elfogadható közösségi érdekekre vonatkozó elvek és irányítási célok számos Európai Uniós dokumentumban és beszédben megjelentek, de e jó szándékú kezdeményezések a direktívákban már nem érvényesültek kellő hatékonysággal. Ez pedig, akár a közérdek érvényesülése, akár a piac fejlődése szempontjából vizsgáljuk, kedvezőtlen hatást gyakorolt a digitális televíziózás európai elterjedésére.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Politika Bajomi-Lázár Péter: Robert L. Stevenson az iraki háború médiareprezentációjáról Bajomi-Lázár Péter: Az objektivitás-doktrína nyomában Kisebbség Monori Áron: A numerus clausus és a magyar katolikus sajtó 1919–1920 Messing Vera: Jog Pertti Näränen: Az európai digitális televíziózás: a jövő szabályozási dilemmái Valóság Fehér Katalin: A virtuális valóság elmélete és gyakorlata Térkép Andrej Tušer – Svetlana Hlavčáková – Elena Hradiská – Jozef Vatrál – Imrich Jenča: Kritika Szilágyi-Gál Mihály: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
