Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Kisebbség rovat

Mátay Mónika

Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző (1/8)

Mátay Mónika Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző

Drámai események gyakran adnak okot az elmélkedésre, a vélemények markáns megfogalmazására. Az alábbi dolgozat egy ilyesfajta „drámát”, Végh Verona brutális megölését beszéli el, illetve a bűntett kapcsán a korbeli sajtóban megjelenő, szerteágazó diskurzusokat elemzi. Verona a kozmopolita nagyváros hősnője. Története a nemzetközi históriába illeszkedik. A 19. századi metropoliszok bűnkrónikájának egyik jellegzetes színfoltja a prostituáltak meggyilkolása. 1841 júliusában nagy port vert fel, amikor New York határában megtalálták egy prostituált cigarettaárus lány, Mary Rogers holttestét. 1888-ban az angol közvéleményt élénken foglalkoztatta a londoni Hasfelmetsző Jack vérengzése. A Végh-ügy pikantériáját kezdetben kétségkívül az áldozat személye jelentette. Az eset érdekességét azonban tovább fokozta maga a gyilkos és a gyilkosság motivációi kapcsán kibontakozó polémia.

Prológus

Engedjék meg, hogy a bűntény felidézésével kezdjem. Az időpont 1885. április 2-a délután négy óra és fél öt között, a helyszín Budapest belvárosa, a Koronaherceg utcát a Váci utcával összekötő átjáróház, a Haris bazár. Dr. Altmann Mór II. emelet 29-es számú lakásában brutálisan lemészárolnak egy fiatal nőt, bizonyos Végh (Peschnek) Veronát, és megölik nyolcéves unokahúgát, Buday Rózát. A gyilkosság nyitott ablakok mellett, élénk forgalmú házban történik, miközben a közönség a földszinti boltokban vásárol, a szomszédok közül többen is otthon vannak, maga a házigazda a lakásban tartózkodik. A gyilkosságot Verona anyja fedezi fel. Fél órával korábban a bejárónő még kávét és friss kiflit vitt a lányoknak, s valamivel később Verona vízért küldte Rózát. A gyilkosságokat tehát néhány perc alatt követte el a tettes. Verona anyja – aki takarítóasszonyként dolgozott a lányánál – a lakásajtót tárva-nyitva találja, s amikor belép „borzasztó látvány” tárul elébe: „A szoba közepén egy ingben vértócsában feküdt Peschnek Verona, kinek nyaka el volt vágva és melle s hasa fel volt hasítva, hogy a belek kilátszottak1.” A másik helységben haldoklik a kislány, Róza: „Elvágták mindkettőnek a nyakát is, még pedig egészen a nyakcsigolyáig2.” A szobák feldúlva, a szekrényekből a ruhafélét és az ékszertokokat valaki kirángatta és a földre szórta. A kétségbeesett anya sikoltozására felrohan a házmester, betódulnak a szomszédok és a bámészkodók. A lányok még élnek, amikor a helyszínre érkezik az ügyeletes járőr.

Néhány perccel később a rendőrség nagy erőkkel vonul a Haris bazárba. A „fejtől talpig csupa vér” holttesteket hordozható kosárban a Rókus kórházba szállítják, a lakást lepecsételik3. Megkezdődnek a kihallgatások. Hamarosan kiderül, hogy a tettes némi pénzt és ékszert is lopott a lakásból. Eleinte a nyomozók a korban szinte megszokottnak számító rablógyilkosságra gyanakodnak, bár rendkívülivé teszi a bűntényt az elkövetés különös kegyetlensége.

A hír futótűzként terjedt: „Megdöbbenve adták a belváros lakói szájról-szájra a rémtörténetet4.” Alig egy óra elteltével az egész város a kettős gyilkosságról beszélt. A folyosókat és a környező utcákat ellepték a kíváncsiskodók, a rendőrök és a kiérkező orvos szakértő alig tudták megközelíteni dr. Altmann lakását. A felizgatott közönség gyors és pontos híradásra vágyott, mielőbb tudni akarta, hogy valójában mi is történt. A hatóság az első órákban természetesen nem tudta kielégíteni ezt az igényt, a nyomozás kezdeti szakaszában képtelenség volt koherens és meggyőző történettel megnyugtatni a kedélyeket. Minthogy hivatalos forrásokból nem érkezett „megbízható” információ, az emberek maguk próbáltak magyarázatot találni az esetre: vad pletykák és híresztelések kaptak szárnyra mind a gyilkos és az áldozatok személyét, mind pedig az elkövetés indítékát illetően. A koraesti órákra tetőfokára hágott a „felháborodás, izgalom és rémület5.”

A kettős gyilkosság első látásra a kozmopolita bűnkrónikák meglehetősen hétköznapi epizódjának tűnik. A bűntény mégis óriási port vert fel, annak ellenére, hogy a lapok szinte naponta tudósítottak hasonló eseményekről. Az 1880-as években egyetlen rablógyilkosság kapott ehhez fogható publicitást: Mailáth György országbíró szinte napra pontosan két évvel korábban, 1883. március 29-én bekövetkezett halála, akit Dísz téri palotájában saját szolgálói tettek el láb alól. Amint erről a Budapesti Hírlap tudósítója is beszámol: „Az országbíró meggyilkolása óta nem volt oly felháborodás, vigalom és rémület…6” Akkor azonban közismert személyiség, az ország egyik legnevesebb politikusa, a főrendi ház tagja, a legfelsőbb bíróság feje volt az áldozat7. A két lány nevét csak haláluk után ismerte meg a nagyközönség. Ami történetüket mégis különlegessé tette, az az eset kapcsán a korabeli sajtóban kibontakozó politikai, társadalmi, orvosi és morális kérdéseket boncolgató diskurzus volt. A botrányos história nemcsak az újságírók kíváncsiságát keltette fel, nemcsak jól eladható sztorit láttak a Haris bazárbeli vérengzésben; a gyilkosság apropót adott arra, hogy olyan aktuális témákat emeljenek be a közbeszédbe, mint a nagyváros és a nagyvárosi bűnözés, a prostitúció és a bűnöző személyisége.

A bűntény és a tárgyalás között eltelt öt hét folyamán a budapesti és a vidéki sajtóban szinte mindvégig vezető hírként szerepelt a Végh-ügy. Eleinte a napilapok két–három oldalt is szenteltek a hátborzongató részleteknek, és később, az ítélet megszületése után is folyamatosan beszámoltak a gyilkos sorsáról. A szó szoros értelmében vett magyar bulvársajtó 1885-ben még nem létezett, ilyenről csak 1896-tól beszélhetünk8. A szerkesztők és riporterek azonban már jól ismerték a figyelem felkeltésének és ébren tartásának technikáit. A szenzációhajhász újságírói fogásokat és a komolynak szánt elemzéseket ügyesen vegyítve mindent elkövettek, hogy napról napra újabb bizarr részletekkel szórakoztassák a felajzott közönséget.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.