Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Kisebbség rovat

Vicsek Lilla

Beszélgetések a prostitúcióról (1/5)

Két fókuszcsoportos vizsgálat tanulságai

Milyen fogalmi keretek között esik szó a prostitúcióról a hétköznapi beszélgetésekben? Minek tekintik a prostituáltakat, és mivel magyarázzák a prostitúciót? Az alábbi tanulmány két fókuszcsoportos beszélgetés elemzésével e kérdésekre keres választ. A vizsgálat a Bűn és bűnhődés: hátrányos helyzetű csoportok kriminalizálása a médiában című kutatás részeként készült.

1. Bevezetés

A prostitúcióval kapcsolatos viták több diskurzusba ágyazottan folynak. Diskurzuson azon jelek összességét értjük, amelyek a társadalmi gyakorlat megtestesüléseként jelentést hordoznak (Wodak, 1997). Jelen tanulmány egyik legfőbb célja annak elemzése, hogy a hétköznapi beszélgetésekben milyen fogalmi keretekben esik szó a prostitúcióról. Ezen belül kiemelten foglalkozunk a prostituáltak stigmatizálásának és kriminalizálásának folyamatával és azzal, hogy egy csoportos beszélgetés során hogyan minősülnek deviánsnak a prostituáltak. Eric Goode (2001) nyomán devianciának tekintjük azokat a viselkedésmódokat, hiteket vagy tulajdonságokat, amelyeket az emberek megbotránkoztatónak, sértőnek vagy elítélendőnek tartanak, és amelyek a deviáns személy viselkedésének helytelenítését, elítélését idézik elő, vagy ellenséges érzületet váltanak ki.

A prostitúcióhoz tapadó fogalmi keretek mellett a személyes tapasztalat, a médiaüzenetek és a prostituáltakra vonatkozó beszédmódok közötti összefüggéseket vizsgáljuk. Terjedelmes szakirodalom foglalkozik a kritikai kultúrakutatáson belül a személyes vélemények és a médiadiskurzusok kapcsolatával. Ugyanakkor a szakértők között koránt sincs egyetértés; számtalan egymásnak ellentmondó eredmény és értelmezés él egymás mellett. Az 1980-es években a passzív közönséget feltételező, szimpla médiabefolyásolás modell vesztett népszerűségéből, és a kutatókat egyre inkább a közönség aktivitását feltételezik. Nagyobb figyelmet kap az úgynevezett users-and-gratification modell, amely a közönség aktív médiahasználatára épít. Jelen írás kereteit meghaladja, hogy állást foglaljunk abban a kérdésben: melyik modell alkalmazása a célravezetőbb. Feladatunknak csupán azt tekintjük, hogy fókuszcsoportban rögzített adatok alapján ismertessünk néhány megfigyelést.

Empirikus elemzésünk során két fókuszcsoport anyagára támaszkodunk. A fókuszcsoportokat 2001 júliusában Budapesten szerveztük. Az első csoportban olyanok szerepeltek, akik állandó személyes „tapasztalattal” rendelkeztek a prostitúcióról: lakóhelyük vagy munkahelyük környékén prostituáltak éltek és dolgoztak. A második, a „tapasztalat nélküli” fókuszcsoport résztvevői nem mozogtak olyan környezetben, ahol rendszeresen láthattak prostituáltakat1.

1.1. A vizsgálat módszeréről

A fókuszcsoportok csoportos interjúk, beszélgetések (Barbour & Kitzinger, 1999; Kitzinger, 1994; Krueger, 1988; Morgan, 1993; Morgan & Krueger, 1998; Sim, 1998; Stewart & Shamdasani, 1990). Abban az értelemben „fókuszáltak”, hogy mindig egy bizonyos témára koncentrálnak, azt próbálják körüljárni2.

1.2. A fókuszcsoportok összetétele és a csoportdinamika

A két fókuszcsoportot úgy állítottuk össze, hogy sok változó szempontjából hasonló összetételűek legyenek. A nemi megoszlás fele-fele arányú volt, mindkét csoport középfokú végzettségű, 28–48 év közötti, alsó-közép- és középosztálybeli „erős” médiafogyasztókból állt. Két fő oka volt annak, hogy hasonló összetételű csoportokat választottunk. Egyfelől a szakirodalom hangsúlyozza a homogén csoport előnyeit a csoportdinamika szempontjából (Barbour & Kitzinger, 1999; Morgan, 1993; Stewart & Shamdasani, 1990). A homogén csoportban kevésbé valószínűek az elmérgesedett helyzetek, résztvevői inkább értik egymás nyelvezetét. Heterogén csoportösszetétel esetén, amennyiben különböző státusúak vannak egy csoportban, az alacsonyabb státusúak megnyilvánulásait túlzott mértékben befolyásolhatják a magas státusúak kijelentései. Előfordulhat, hogy az alacsonyabb státusúak kevésbé mernek megszólalni. Másfelől az eredmények elemzésénél is előnyös a homogenitás: egy több fókuszcsoportból álló vizsgálat esetében hasznos, ha a fókuszcsoportok résztvevőinek legfőbb jellemzői azonosak, illetve ha az egyes csoportok összetétele csak egy-egy fontos elemben különbözik, mert így könnyebb elkülöníteni az egyes változók hatását. Nálunk – amint erre már utaltunk – az „eltérő jellemző” a személyes tapasztalat volt, tehát az, hogy a csoport tagjai számára mennyire volt megszokott, illetve szokatlan a prostituáltak látványa.

A fókuszcsoportos beszélgetés előtt néhány nappal kitöltettünk a résztvevőkkel egy szűrőkérdőívet. Ebben értékelniük kellett néhány, a prostitúcióval kapcsolatos állítást. A válaszok azt mutatták, hogy a résztvevőknek meglehetősen ellentmondásos nézeteik voltak a prostitúciót és a prostituáltakat illetően. Egyik válasz sem volt „teljesen” liberálisnak mondható, inkább arról tanúskodtak, hogy mind a személyekkel, mind a tevékenységgel kapcsolatban tápláltak bizonyos előítéleteket a csoporttagok. Ugyanakkor – egy kivételtől eltekintve – senki sem képviselt kizárólagosan és szélsőségesen konzervatív és negatív álláspontot. Eszter3 véleménye különbözött a legmarkánsabban a többiek nézeteitől: ő volt a legelutasítóbb a prostitúcióval szemben. Úgy vélekedett, hogy a prostitúciót mindenképp be kellene tiltani, és teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy a rendőröknek keményen kell fellépniük a prostituáltakkal szemben.

A szűrőkérdőívek feldolgozása hasznos lehet a fókuszcsoportok eredményeinek értelmezésében. A beszélgetés során ugyanis intenzív csoportdinamikai folyamatok zajlanak. A csoportok résztvevőire belső és külső nyomás nehezedik, hogy hasonuljon az álláspontjuk a csoport többségééhez. A szűrőkérdőív válaszai és a fókuszcsoport eredményeinek összehasonlításával olyan információkhoz juthatunk, amelyek alkalmasak a csoportszituáció hatásának feltérképezésére, mivel a szűrőkérdőívet a résztvevők a fókuszcsoport előtt töltik ki, így az ott kifejtett véleményüket nem befolyásolja a csoport.

Többféle eszközzel is megpróbáltuk elősegíteni a szabadabb véleményformálást. A beszélgetések elején megkértük a résztvevőket, hogy akkor is fejtsék ki álláspontjukat, ha úgy érzik, hogy az ellentétes azzal, amit a csoport többi tagja gondol. Először minden résztvevőt felszólítottunk, hogy írja le a prostituáltak belső és külső tulajdonságait. Így már akkor elkötelezték magukat egy adott felfogás mellett, mielőtt még megismerték volna a többiek nézeteit. Arra számítottunk, hogy ily módon konzisztensebbek lesznek, jobban ragaszkodnak majd a véleményükhöz.

Az, hogy egy csoport tagjai nyíltan vállalják-e a többséggel ellentétes álláspontjukat, több tényezőtől is függ, egyebek mellett a résztvevő személyiségétől, a csoporttagok közötti konszenzus erősségétől és attól, hogy mennyire „kényes” a kérdéses téma. A mi esetünkben az a tény, hogy – Eszter kivételével – mindenki meglehetősen ellentmondásosan vélekedett a prostitúcióról, tehát az attitűdök pozitív és negatív elemeket egyaránt tartalmaztak, valószínűleg elősegítette a szabadabb véleménynyilvánítást. A csoporttagok gyakran egyetértettek egymással, de vitatkoztak is. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy még a „szélsőséges” Eszter is határozottan képviselte nézeteit, bár néhányszor – annak érdekében, hogy ne lógjon ki a csoportból –, kissé módosította az eredeti szűrőkérdőívben szereplő véleményét.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Támogatónk

Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja.