Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Erőszak rovat

Stachó László – Molnár Bálint

Médiaerőszak: tények és mítoszok (1/10)

Tanulmányunkban a média és az agresszió kapcsolatának terjedelmes pszichológiai és médiaelméleti irodalmából emeljük ki a mai kutatások jellemző elméleti vagy empirikus irányait. Az agresszív médiahatások elemzése terén a különböző társadalomtudományokban fölvetődő szempontok összegyűjtése révén bemutatjuk a szembenálló tudományos hagyományok vitáját.¹

1. Bevezetés

Az agresszióról szóló legtöbb ismeretterjesztő vagy tudományos tanulmány kezdetén szerzőik szokás szerint, s szinte kötelezően megemlítik, hogy agresszív, erőszakos világban élünk, vagy hogy egyre növekszik az erőszakos cselekedetek száma és brutalitása a tanulmány vizsgálódásainak alapot adó országban. Utóbbi állítás könnyen ellenőrizhető a bűnügyi jelentések nyomán; előbbivel azonban így, általánosan megjelenő formájában nehezebben érthetünk egyet. Ha komolyan meggondoljuk Csányi Vilmos (1999) állítását – szerinte az ember a legkevésbé agresszív a főemlősök között –, akkor a médiumokban megjelenő agressziót másként is értékelhetjük: nem biztos, hogy azért nézünk agressziót, vagy azért figyelünk fel a médiában ábrázolt, közvetített agresszív cselekedetekre, mert mi valóban aggasztóan agresszívek volnánk; inkább aggaszt minket az agresszió, s érzékenyek vagyunk rá.

Az agresszióval szembeni érzékenységünket jól illusztrálja az a tény, hogy az erőszak kutatása mára a szociálpszichológia és az általános lélektan jelentős területévé vált: ha például az interneten is hozzáférhető pszichológiai vagy orvostudományi adatbázisokban – a PsycLiten vagy a Medline-on – keresünk agresszióval (erőszakkal) és médiával kapcsolatos szakmai tanulmányokat, a bőség zavarával kell megküzdenünk.² Ugyanakkor a médiakutatók és a szociológusok is egyik központi feladatuknak tekintik a médiában megjelenő agresszió tanulmányozását és értelmezését.

Különösen érdekes tény, hogy a két tudósközösség között, kevés kivételtől eltekintve, igen korlátozott a szakmai diskurzus: nem fogadják el egymás eredményeit, és alig hivatkoznak egymásra. Csak az utóbbi években jelentek meg olyan írások, amelyek éppen erre a szembenállásra reflektálva elemzik – általában kizárólag saját álláspontjukat támogatva – az agresszivitást közvetítő média szerepét és hatását (lásd például a Barker és Petley [2001] szerkesztette kötetet a pszichológiai kutatási hagyományra történő reflexióról, e hagyomány bírálatáról).

Célunk, hogy a magyar szakirodalomban az álláspontok ütköztetését tekintve hiánypótló, összefoglaló tanulmány keretében mutassunk rá azokra a csomópontokra, amelyek a média és az agresszió kapcsolatának terjedelmes pszichológiai és médiaelméleti irodalmában a mai kutatások egy-egy fontos elméleti vagy jellemző empirikus irányát jelölik ki. Fontosnak tartottuk, hogy ne csak összegyűjtsük az agresszív médiahatások elemzésének különböző társadalomtudományokban fölvetődő szempontjait, de állást is foglaljunk a szembenálló tudományos hagyományok vitájában. Véleményünk szerint az egymással vitázó tudományos közösségek álláspontjai nem összeegyeztethetetlenek, s a vitának igen sok esetben félreértelmezések és logikai hibák adnak alapot.

Írásunkban a médiaagresszió-kutatást először a pszichológiai hagyomány felől közelítjük meg. Az empirikus kutatások jellemzéséhez az eredeti közlemények mellett felhasználjuk azokat az elmúlt tíz év során megjelent összefoglalókat, amelyek az addigi vizsgálatok és kísérletek metaelemzéseit nyújtják. A lélektani szakirodalomra reflektáló, azt értelmező és bíráló szociológiai és médiakutatási hagyományt a pszichológiai empíria eredményeinek ismeretében tárgyaljuk és értékeljük. A pszichológiai empíria eredményeivel kapcsolatban pedig a szociológiában és a médiakutatásban fölmerülő elméleti szempontok alapján foglalunk állást.

Az agresszió tudományos kutatásának elemzése álláspontunk szerint azért sem megkerülhető, mert döntéseik meghozatalában a politikusok, valamint irányelveik kialakításaiban a média szabályozói ezen szaktudományos tanulmányok eredményeire és következtetéseire hivatkoznak. Tanulmányunkban a médiában megjelenő erőszak törvényi és etikai irányelvek által történő szabályozásának néhány jellemző részletét is bemutatjuk Magyarország, Európa és az Amerikai Egyesült Államok példáján keresztül.³

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• 1. Bevezetés
• 2. A pszichológiai agressziókutatás gyakorlata: kísérlettípusok, kísérleti eredmények és metaelemzések
• 3. Hogyan fejti ki hatását az agresszió?
• 4. A médiaerőszak társadalomelméleti kutatói: elméleti megfontolások a médiaerőszak hatásairól
• 5. Az agresszív műfajok értelmezése
• 6. A morális pánik elmélete
• 7. Részletes recepcióvizsgálatok
• 8. A szabályozás vagy az oktatás a megoldás?
• 9. A médiaerőszak-vita jövője
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink