   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2004 nyár – Új média rovat Részvételi televíziózás (1/12)Az alábbi tanulmány elméleti és gyakorlati szempontból elemzi a televíziózással kapcsolatos friss trendet, a „részvételi tévé” fogalmába sűríthető jelenségcsoportot. Olyan megoldások tartoznak ebbe a kategóriába, amelyek révén a korábban passzív tévénéző általában sms küldésével visszacsatolhat, üzenhet, szavazhat, véleményt nyilváníthat, sőt meg is jelenítheti üzenetét a műsorban a képernyőn. Az interaktív lehetőségek felbontják a televízió klasszikus, egyirányú és hierarchikus kommunikációs struktúráját. A részvételi tévézést e dolgozat a közéleti aktivitás, a politikai részvétel új lehetőségeként vizsgálja, és kitér a területet ma jellemző kereskedelmi, szórakoztató felhasználásokra is. Az elméleti kérdések, a nemzetközi trendek és esetek elemzésén túl ismerteti egy hazai kereskedelmi csatorna, a Magyar ATV részvételi tévés tapasztalatait is. 1. Bevezető A hagyományos elektronikus médiumok – először a rádió, később a televízió – megjelenése alapvetően formálta át a modern társadalmak közszféráját. Új, sajátos vonásokkal rendelkező kommunikációs csatornák nyíltak meg, amelyek új magatartásformákat kényszerítettek a közélet szereplőire. A politikai beszéd egyidejűsége és egyhelyűsége kibővült, a hagyományos retorikai helyzetek mediatizált, gyakran szerkesztett üzenetek közlésévé alakultak át. A televízió térhódításával megkezdődött a képek uralma, a szavakkal kifejezett tartalom mellett – azt gyakran meg is haladva – kulcsfontosságúvá vált a metakommunikáció, a beszélő megjelenése, tudatos vagy nem tudatos arcjátéka és gesztikulációja. Az elektronikus média technikai sajátosságai meghatározó módon befolyásolták a rajtuk keresztül folyó kommunikáció minőségét. Az egyirányú, hierarchikus, egy-a-sokhoz struktúra különösen kedvezett a rádiózás hajnalán, a tömegkommunikációval párhuzamosan kibontakozó modern egyeduralmi rezsimeknek, a fasiszta, illetve a kommunista diktatúráknak. Ezek a rendszerek az agitáció és a propaganda egyik legfontosabb eszközét fedezték fel a rádióban, majd később – ekkor már csak az államszocialista hatalmak esetében – a televízióban. A szűkösségen alapuló és szigorúan ellenőrzött frekvenciagazdálkodás kizárta az alternatív vélemények megjelenését. A szigorúan egyirányú kommunikációs technikából következően a megszólított közönségnek nem volt lehetősége a válaszadásra, tetszése vagy nemtetszése kinyilvánítására. Bár ezeket a lehetőségeket a totális, majd a tekintélyelvű rendszerek tudták szélsőségesen kihasználni, a tömegkommunikáció a többpárti, polgári demokratikus berendezkedésű országok politikusai számára is hasznos eszközt jelentett politikai céljaik eléréséhez. A vita lehetőségének kizárása, a válaszcsatorna technikai hiánya bármilyen rendszerben kedvezett az olyan tartalmú kommunikációnak, amely megkérdőjelezhető állításai okán nehezen állta volna ki a valódi kritika próbáját. Az 1990-es években azonban olyan új technikai megoldások terjedtek el, amelyek szükségszerűen maguk után vonták a hagyományos telekommunikációs struktúra átértékelését. A digitális forradalommal megszületett és széles körben használatba vett új kommunikációs megoldások megkezdték a hagyományos, passzív televíziózás bástyáinak lerombolását. Az internet, majd a mobil-adatkommunikációs eszközök új magatartásformákat és egyben új közönségigényeket teremtettek. A tartalom tétlen befogadása egyre kevésbé elégíti ki az aktivizálódott nézőket. E tendenciákat figyelve sokan a televíziózás végéről kezdtek spekulálni. A televízió azonban nem haladható meg olyan egyszerűen, mint ahogy a techno-utópisták közül sokan feltételezték. Ma már egyre többen gondolják úgy, hogy a televízió és a televíziózás fogja „lenyelni”, magába integrálni azokat az új lehetőségeket és a velük kialakuló fogyasztói, nézői szokásokat, amelyeket az internet térhódítása teremtett. Ebben a tanulmányban azonban nem tekintek ilyen messzire, csupán a rendelkezésre álló tapasztalatok, ismeretek alapján vizsgálom a televízió világát érintő alapvető változásokat. Sajátos módon a televízió technikai módosulása nélkül is meghatározó átalakulási folyamat tapasztalható világszerte, amely a televíziózás alapvető kommunikációs jellegzetességét, az egyirányúságot haladja meg, oldja fel, megnyitva az interaktivitás lehetőségét. Egyszerű, kis sávszélességet igénylő és kis beleszólási valószínűséget biztosító válaszcsatornaként már hosszabb ideje rendelkezésre áll a vezetékes telefon. Szóban kifejtett, verbális üzenetekkel az interaktivitás szükségszerűen csak nagyon szűkös keretek között valósulhat meg. Az elengedhetetlen verbális képességek és a kellő kurázsi mellett nagy adag szerencsére is szüksége van a betelefonálónak ahhoz, hogy valóban befolyásolni tudja az érintett műsor menetét. Más típusú, tömegesebb és kevésbé árnyalt telefonos üzenetek feldolgozására alkalmazzák néhány évtizede a számítástechnikai kapacitást használó automata call-centereket. A telefonos üzeneteket itt nem szavakban fejezik ki. A néhány opcióra szűkített vélemények tone üzemmódban a telefon gombjainak használatával fejezhetők ki, a feldolgozást pedig az automata call-centerek végzik. Ma már számos példa igazolja, hogy a televízió interaktivitásának megteremtésében a mobiltelefonok nagyarányú elterjedése és a GSM-hálózatok legnépszerűbb adatkommunikációs szolgáltatása, az sms hozta a valódi áttörést. A rövid szöveges üzenetek használatának vonzerejét sok elemző próbálta már különböző irányokból megközelíteni. Annyi bizonyosan állítható, hogy a GSM-felhasználók nagy része elsajátította az sms-küldés tudományát, és ma már egy hagyományos telefonhívás természetességével él ezzel a lehetőséggel. Egy sms elküldése gyorsabb és kényelmesebb is, mint a call-center utasításainak követése, a nyak és a váll közé szorított telefonkagyló tartása mellett a nyomógombok bizonytalan nyomogatása. Az sms tehát sikerre vitte és kiteljesítette a televízió interakciós lehetőségeit. Természetes módon ezzel a lehetőséggel elsőként és elsősorban a szórakoztató műsorok élnek, amelyek legfőbb célja a nézőszám, egyszersmind a bevétel maximálása. Azonban olyan alkalmazásokra is ismerünk példát, amikor az sms-szavazás vagy -üzenőfal a közéleti vita fórumának szerepét tölti be, és – mint ilyen – csírájában a deliberatív elektronikus demokrácia egyik lehetséges funkcióját modellezi. E tanulmány első fejezetében ezeket a lehetséges funkciókat vizsgálom, bemutatva az elektronikus demokrácia olyan minimális megközelítését, amely lehetővé teszi, hogy akár a televíziós sms-szavazások kapcsán is értelmezhetővé váljon ez a fogalom. Az ezt követő fejezetben nemzetközi kitekintést teszek. Bemutatom a terjedőben lévő „részvételi televízió” fogalmát és az ezzel kapcsolatos kutatási eredményeket. Olyan, precedensértékű televíziós sms-szavazáson alapuló kezdeményezéseket és sikertörténeteket gyűjtöttem össze, amelyek alkalmasak lehetnek hosszabb távú következtetések levonására. Az áttekintő értékelés után egy hazai esetet alaposabban is elemzek: a Magyar ATV élen jár az sms-szavazás és -üzenőfal alkalmazásában, ráadásul az alkalmazási területek túlnyomóan közéleti, és csak kisebb mértékben tisztán szórakoztató jellegűek. Ennek részleteiről és hatásairól a csatorna egyik vezetőjével készítettem mélyinterjút, megkísérelve a műsorkészítői oldal szempontjainak és véleményének feltárását. A tanulmány központi problémája az, hogy miként értékelhetőek a nézők nagyobb mértékű bevonásának új megoldásai. Csupán múló divatot jelentenek, amelyet a nézők idővel megunnak, vagy inkább egy folyamat első lépései, amelyeket a közeljövőben még nagyobb arányú bevonás, részvételi lehetőség és megváltozó politikai kultúra követhet?
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Új média Sükösd Miklós: Sükösd Miklós – Erdős Ildikó: Mobilmarketing, -hírszolgáltatás és -közösségépítés; az sms-tartalomszolgáltatás trendjei Kumin Ferenc: Csont Szandra – Sengel Ferenc: Sms: a valóságshow – któl a politikai választásokig L. László János – Vég Olga: Sms- technológia a közigazgatás és a köz szolgálatában Szemtanú Győrffy Miklós, Martin József és Wisinger István a rendszerváltás médiájáról Új média Vályi Gábor: Az alulról jövő kulturális globalizáció és az internet Kisebbség Terestyéni Tamás: A sajtó roma vonatkozású tartalmai a 2002-es parlamenti választások kontextusában Jog dr. Munkácsi Péter: Térkép Thor Woje: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
