   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2005 nyár – Pornó rovat Phrüné keblei (7/9)5.3. Szexuális szolgáltatás Az antik irodalom és a tárgyi források bőséges tárházát jelentik a korabeli szexuális szolgáltatások ábrázolásának. Ez különösen akkor feltűnő, ha figyelembe vesszük, milyen szűrőt jelentett a középkori kódexmásolók szexualitást mereven elutasító erkölcsi felfogása. Az ásatások leletei közvetlen formában ismertették meg velünk azokat az ábrázolásokat, amelyek az ókori járókelőket a hétköznapi életben lépten-nyomon a szexualitásra és a prostitúcióra figyelmeztették. Ezért indokolt röviden kitérni a szexuális szolgáltatások világára is. Aphrodité korinthoszi szentélyében naponta hatszáz hierodulé (szent rabszolganő) fogadta a felajzott vendégeket, akik némi fogadalmi felajánlás (vagyis pénz) segítségével így összekötötték „vallásos” áldozatukat és szexuális feszültségeik levezetését. A mindössze 15 000 lakosú Pompejiben nem kevesebb, mint 40 kisebb-nagyobb nyilvánosházra bukkantak a régészek, és úgy tűnik, az arányok Rómában sem voltak jobbak, egyes kikötővárosokban pedig, ahol a matrózok hosszú tengeri utazás után értek partot, még sűrűbben helyezkedhettek el. Ezek a helyek valódi szórakoztatóközpontokként működtek. Így aztán természetesen szükségük volt reklámra is. A házak falait – a már említett repülő, szárnyas, két lábon járó falloszokon kívül – stukkóból mintázott vagy terrakottából égetett cégérek díszítették, amelyek azt sugallták, hogy milyen üzlettel foglalkoznak a házban lakók. A cégéren néhány esetben egy-két szó is található, amely a kép (fallosz) alapján sejthető jelentésnek szöveges kifejtését adja (inv. Mus. Napoli 27741):
5. ábra: A fallosz mint reklám A feltárt pompeji nyilvánosházak belseje hemzsegett a különféle szexuális eszközöktől és falfestményektől. Az utóbbiak a szeretkezés különféle pozícióit ábrázolták. Az ilyesféle képes segédeszközöknek komoly irodalma virágzott a görög-római világban. Tudjuk jól, hogy Tiberius császár sohasem feküdt ágyba éppen aktuális szeretőjével az egykori hetéra, Elephantis szakkönyve, a Figurae Veneris (Venus testhelyzetei) nélkül (Magyar, 2003: 4–5). Természetesen nemcsak a falfestmények jelenítették meg ezt a témát, hanem a bordélyházban használatos tárgyakat, mint például a mécseseket, a vázákat, az ivóedényeket is így díszítették. A használati tárgyak és a falfestmények elsődleges célja a nyilvánosházba betérő kliens vágyának fokozása volt, illetve a vágyott pozitúrák megválasztásában nyújtottak segítséget. A pompeji és a herculaneumi ásatások során előkerült leletek egy részét a helyszínen felállított múzeumban, más részét viszont Nápolyban, a Nemzeti Régészeti Múzeum egy igen elszigetelt termében, a „titkos teremben” (Gabinetto segreto) őrzik. Ide belépve a bal oldalon rögtön egy körülbelül egyméteres, égnek meredő fallosz fogadja a látogatókat, amelyen egy néhány soros szöveg olvasható. Ebből kitűnik, hogy a fallosz egykor egy sírt díszített, s akinek a neve szerepel rajta, feltételezhetően igen sok nőnek szerezhetett örömet, ha ilyen tekintélyes méretű hímtaggal kívántak megemlékezni róla. Ebből látható, hogy a férfit (illetve egyes részeit) még a halála után is nagy „becsben” tartották. Feltehetnénk a kérdést: ma mennyire tehetné meg ezt egy hölgy vagy egy feleség, emléket állítva szerető férjének vagy szeretőjének? A szeretkezésábrázolásokon kívül – amelyek nemcsak falakat, hanem tárgyakat is díszítettek –, számos felirat tarkítja a bordélyházak belsejét. Ezek egy része arról tanúskodik, hogy a házban dolgozó hölgyek közül ki milyen teljesítményt nyújtott, másik részük egyszerűen csak felsorolja a házban dolgozók nevét. Meg kell jegyezzem, hogy nemcsak nők neve szerepel egy-egy ilyen falfirkán, hanem néhány ifjúé is. A feliratok zöme nem túl hosszú, de szerencsénkre akad közöttük jó néhány, amely bővebb beszámolót nyújt számunkra egy-egy eseményről. Az egyik falfelirat például azt meséli el, hogy egy kliens az aktus után mennyire elégedetlen volt a prostituálttal, akiről korábban mindenki csak szépet és kellemeseket mondott:
A falfirkák közül természetesen csak egy-két darab ilyen borús hangulatú, a zömük éppen az ellenkezőjét sugallja. Maradt fenn olyan felirat is, amelyben egy ifjú az előző éjszaka jóleső kalandja után arról is megfeledkezett, hogy megőrizze a névtelenségét. Az utcai reklámok mindenesetre nyíltan hirdették a szolgáltatásokat és a szolgáltatókat, akik – minthogy adót fizettek – éppúgy reklámozhatták magukat, mint a kereskedők. A járókelők számára ez sem okozott különösebb sokkot.
A két as a legolcsóbb prostituáltak díja volt. Draucáról megtudjuk, hogy egy denariusba (16 as) került vele egy menet, de előfordult, hogy egyszerre három férfi mulatott egy nővel összesen 15 asért. Egyes esetekben annyira bátor volt egy-egy férfiú, hogy nem szégyellte szexuális másságát sem eltitkolni.
Ez sem okozott azonban nehézséget számára, hiszen Menander éppen ilyen tevékenységre specializálódott (Maulucci Vivolo, 2002: 67):
A feltűnően nyomott ár alapján mindenesetre némi joggal kételkedhetünk Menander állítólagos eleganciájában. A prostituáltak praktikáinak egy része, még ha titokban is, a tisztes családanyák közé is beszivárgott. Héróndasz Bizalmasan beszélgető barátnők című darabja beszámol arról, hogyan cseveg két barátnő egy műfalloszról. A történet szerint Korittó éppen a szobájában ül cselédjével, amikor megjelenik a barátnője, Métrón. Látogatásának oka, hogy megkérdezze Korittót: tudja-e, ki készítette azt a jókora baubónt (műfallosz), amelyet a minap látott nála. Korittó a történet elején nem igazán hajlik arra, hogy elfecsegje ezt a titkot, de minthogy jó barátnőkkel állunk szemben, a hosszas unszolás végére mégis kiderül, hogy a khioszi Kerdón az az ügyes cipész, aki ilyenfajta szexuális segédeszközöket formáz finom bőrből a hölgyek számára a városban. Ebből a rövid történetből is láthatjuk, hogy a Krisztus előtti 3. században már biztos, hogy létezett és meglehetősen elterjedt a vibrátor őse, habár nem teljesen olyan formában, mint ma (képi ábrázolásait a Krisztus előtti 5. századból is ismerjük).
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pornó Gradvohl Edina: Szigeti Péter: dr. Bayer Judit: Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok Új média Dormán Emese: Bodoky Tamás: Jog Fleck Zoltán: A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban Piac Lakatos Zoltán: A hanghordozó-piaci kereslet szerkezete és a zeneipar kilátásai a digitális technológia korában Történelem Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság Kritika Jenei Ágnes: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
