Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Új média rovat

Dormán Emese

Társkeresés az interneten (1/19)

Létezik-e virtuális szerelem?

A párkapcsolatok kialakulásának megszokott helyszínei (az iskola, a munkahely, a lakóhely és a szabadidős tevékenységek színterei) mellett egyre inkább teret nyer az internet. A tavalyi év elején a magyarországi gyakori internethasználók 26 százaléka látogatott társkereső, ismerkedő oldalakat. De mit gondol az internetes társkeresésről a közvélemény: elítéli vagy elfogadja? Valóban a társadalom vesztesei-e azok, akik így próbálnak társra lelni? Létrejöhet-e egyáltalán tartós párkapcsolat az interneten keresztül? És különbözik-e egy ilyen kapcsolat bármiben is a „spontán” módon létrejött párkapcsolatoktól? Az alábbi tanulmány ezekre a kérdésekre keres választ, miközben igyekszik feltérképezni, hogy az on-line ismerkedés mely aspektusai eredményezhetnek csalódást, és miként működhet sikeresen ez a csatorna.

1. Bevezetés

A média fősodra azt sugallja, hogy az emberek többsége boldogabb, mert társas kapcsolatban él, és akinek ez nem sikerült, az a kisebbséghez tartozik. Ezt az egyedül élők személyes kudarcukként élhetik meg, miközben a tudatos társkeresést (internet, újsághirdetés vagy társközvetítő iroda útján) a társadalom elítéli.

A média egy része által sugallt megközelítés több téves képzetet is takar. Egyrészt ma Magyarországon a felnőttkorú népesség közel 40 százaléka él egyedül (ideértve az elváltakat és az özvegyeket is), tehát több millióan élnek társas kapcsolat nélkül. Másrészt az, aki társas kapcsolatban él, sem feltétlenül boldogabb, mint aki nem. Neil Clark Warren klinikai pszichológus szerint az amerikai házasságok háromnegyede már létrejöttekor bajban van. A házasságok 43 százaléka 15 éven belül felbomlik, és tíz házasságban élő közül négy azt állítja, hogy nem boldog. Warren szerint ez azért van, mert a házasságok létrejötte nem mindig racionális, meggondolt döntésen alapszik (in Mulrine & Hsu, 2003). Buda Béla szerint e jelenség magyarázata egyszerű: a romantikus szerelmi kapcsolati séma nagyon erős a társadalomban, a párok kapcsolatuk során automatikusan sodródnak a házasság felé, és rejtve maradnak azok a körülmények, melyek jelezhetnék a házasság megkötése előtt, hogy a kapcsolat nem lesz jó (Buda & Szilágyi, 1974: 313–319).

Az ember magányosságának gyakran lehet az az oka, hogy a társadalomban nem találja meg a társkapcsolat szempontjából megfelelő személyekkel való találkozás csatornáit. Nem osztom Buda Béla (Buda & Szilágyi, 1974: 313–319) azon véleményét a házasságközvetítő irodába jelentkezőkkel kapcsolatban, miszerint azok fejletlen vagy hibás személyisége hozza őket olyan helyzetbe, hogy életük bizonyos szakaszában idegen segítséggel kelljen párt keresniük.

Annak ellenére, hogy a tudatos társkeresést a társadalom elítéli (amint azt alább bővebben is kifejtem), mégis sok ember – a magyarországi gyakori internethasználók 26 százaléka – látogat ma társkereső site-okat az NRC 2004. első félévi kutatása szerint. Hallani on-line kialakult sikeres, tartós párkapcsolatokról, de sikertelen próbálkozásokról is, valamint félelmekről, miszerint az internet anonimitása kockázatos, nem tudni, ki mond igazat és ki nem, így csalódások érhetik az embert.

Ebben a témában igen figyelemre méltóak Kathelyn McKenna és kutatótársainak kísérleti eredményei (McKenna, 2002: 9–31). Szerintük

(1) akik jobban ki tudták magukat fejezni on-line, inkább alakítottak ki közeli társkapcsolatokat ezen a csatornán keresztül;

(2) az interneten létrejött kapcsolatok tartósabbnak mutatkoztak: a kísérleti személyeket két év múlva felkeresték, és 71 százalékuk még kapcsolatban volt egymással, mialatt a nem interneten ismerkedett kísérleti személyek kapcsolatai két év múltán csak 55 százalékban maradtak fent;

(3) az eredetileg interneten kialakult kapcsolatok résztvevői a későbbiekben sokkal jobban kedvelték egymást, mintha először személyesen találkoztak volna. Sőt, az egymással csak személyesen találkozó kísérleti személyeknél is magasabb tetszési indexet mutattak.

McKenna szerint az interneten létrejött barátságok és társkapcsolatok sokkal könnyebben alakulnak ki, és sokkal gyorsabban fejlődnek a hagyományos kapcsolatoknál. Az általában jelenlévő gátló tényezők (például a fizikai megjelenés, az egyéb stigmák) hiánya és az anonimitás miatt megnő az önfeltárulkozás mindkét irányban, és ez az intimitás érzését keltheti. Ez még párosulhat hasonló érdeklődési körrel is (hiszen a weboldalak szűrőfunkcióival e szempont szerint is lehet válogatni), de akár enélkül is gyorsabban fejlődik a kapcsolat.

Vizsgálódásaimat 17 olyan emberrel készített mélyinterjúkra alapoztam, akik zöme próbálkozott már on-line társkereséssel, valamint készítettem két interjút társkereső site üzemeltetőivel. Magam is összeállítottam egy kérdéssort, melyet a TNS Hungary egy 1500 fős reprezentatív mintán kérdezett le, így támogatván kutatásomat. Végül a TÁRKI által felvett adatokat is vizsgáltam, amelyeket a WIP keretében (lásd alább) gyűjtött.1

Bemutatom, hogy a mai magyar társadalom miképpen ítéli meg a tudatos társkeresést, valamint, hogy az internethasználók mennyire nyílnak meg on-line és mennyire tartják az internetet hatékony közegnek az ismerkedésre. Mélyinterjúk alapján leírom, miben különbözik a társas kapcsolatok internet útján való létrejötte a párkapcsolatok hagyományos kialakulásától. Szociálpszichológiai elméletekbe illesztem a feltárt különbségeket két fő csapásirány mentén: mely attribúciók adhatnak okot a félreértelmezésre, és vezethetnek a „virtuális szerelem” téves attribúciójához, illetve mely jellemzők hatnak a „valódi vonzalmak” irányában – növelve egy tartós társkapcsolat esélyét.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.