Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 tavasz – Kisebbség rovat

Rimay Andrea

Csak ha vészmadár vagy (1/8)

Politikusnők a sajtóban a 2004. decemberi népszavazási kampány idején

A választási kampányok időszaka nem kedvez a női politikusoknak, legalábbis erre utal a 2004. decemberi kettős népszavazás médiaelemzése. A népszavazást megelőző kampányban a politikusnők szerepeltetése a különböző sajtóorgánumokban még a hétköznapi politikai életben tapasztaltnál is alacsonyabb volt: csak elvétve kaptak szót a vezető napilapokban. A Magyar Nemzetben és a Népszabadságban csak a tekintélyes funkciót, magas posztot betöltő nőknek jutott némi, igen korlátozott nyilvánosság: nyilatkozataik pártjuk ideológiájának ismétlésére, rövid kommentárokra korlátozódtak. A nők sem interjúalanyokként, sem politikai véleményalkotókként nem jelentek meg.

A politikai miliő

2004. december 5-én állampolgársági kezdeményezésre ügydöntő népszavazást tartottak hazánkban. A népszavazás két kérdése így szólt:

  • Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással – kérelmére – magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti „Magyar igazolvánnyal” vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?
  • Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?

A referendum kiírására két, egymástól függetlenül indított aláírásgyűjtés adott lehetőséget: az egészségügy privatizációjának leállítását a Munkáspárt, míg a határon túli magyarsággal kapcsolatos aláírásgyűjtést a Magyarok Világszövetsége kezdeményezte, s mindkét szervezet sikeresen összegyűjtött kétszázezer érvényes aláírást. A népszavazást megelőző négy-hat hétben világosan kirajzolódott a pártok közötti politikai törésvonal: a Magyar Szocialista Párt (MSZP) a népszavazási kérdések elutasítására, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) pedig azok támogatására buzdított. A népszavazást megelőző egy hónapban mindkét párt rendkívül intenzív kampányt folytatott.

A népszavazás két kérdése közül kétségtelenül a határon túli magyarok állampolgársága váltott ki nagyobb érdeklődést, és az éles politikai törésvonalak kialakulása következtében meg is osztotta a politikusokat és a választókat. Az előbbiek – párthovatartozástól függően – hamar világossá tették, hogy a kérdésre mely választ tartják elfogadhatónak: a jobboldali pártok (a Fidesz-MPSZ és az MDF) a népszavazási kérdés támogatására, míg a baloldali, illetve a liberális pártok (az MSZP és az SZDSZ) a kérdés elutasítására buzdítottak.

Az egészségügyi intézmények privatizációjának leállítása jóval kevésbé kapott hangsúlyt a kampány során, mint mellékes téma szerepelt, bár a pártok ebben a kérdésben is markáns véleményt fogalmaztak meg. Az MSZP és az SZDSZ a kérdés elutasítását kérte a szavazóktól. Érdekessége volt a kampánynak, hogy az egészségügyi intézmények privatizációjának leállításában a jobboldali pártok sem képviseltek egységes álláspontot: a Fidesz-MPSZ a Munkáspárt kezdeményezését magáévá téve az egészségügyi intézmények privatizációjának leállítása mellett érvelt. Ezenközben a Fidesz „csatlósa” szereptől magát távol tartani szándékozó MDF a privatizáció folytatását tartotta szükségesnek, amiért a jobboldali sajtó azonnal el is ítélte a pártot és annak elnöknőjét.

A kampány a szavazók politikai alapon történő megkülönböztetéséhez vezetett. A rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legmegosztóbb és legszélsőségesebb kampánya zajlott. Minden pártot indulatok vezéreltek, nem válogattak az eszközökben. A kampány során folyamatosan éleződött és fokozatosan eldurvult a hangnem, így a gyalázkodás, a lejáratás korábban nem tapasztalt méreteket öltött. Az „ellenségcsináló” és sérelmi politizálás önmagában is rendkívül káros, hiszen a politikusok, kiváltképpen a nagy népszerűséget élvező, illetve a lakosság számára jól ismert politikusok viselkedése mintául szolgál a szavazók számára. Szabó Márton szerint a politikusok „határozottságnak vélik a rémületkeltést, jól sikerült bonmot-nak a gyalázkodást.” (Szabó, 2003). A kampány során nagy nyilvánosság előtt elhangzott megosztó, kirekesztő szavak hatnak a társadalomra, s észrevétlenül válhatnak az egyes személyek viselkedésének, gondolkodásának, illetve személyiségének részévé. A politikusok által mutatott negatív példa, gondolkodás- és viselkedésminta így hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság, az egyének között is kialakul a politikai alapon történő megkülönböztetés, továbbá az adott kérdésről másként gondolkodók meg-, illetve elítélése, stigmatizálása. Mindez rendkívül káros és veszélyes folyamat, ami – talán nem túlzás a feltételezés – előrevetíti a 2006-os parlamenti választásokat megelőző kampány hangnemét, kommunikációs stílusát.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.