Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 nyár – Hatáskutatás rovat

Hammer Ferenc

A közvetlen médiahatásokról való beszéd természetéről (1/4)

Érdekes ellentmondást fedezhetünk fel a médiának az emberek életében betöltött szerepe feletti közgondolkodásban. Míg a média robusztus szerepét a mindennapi tapasztalat általában valamiféle „igézetként”, azaz közvetlen hatásként képzeli, a médiakutatás lényegében évtizedek óta állítja, hogy a közvetlen és tartós médiahatásokról viszonylag ritkán lehet beszélni. Ebben az írásban megmutatom, hogy a „médiaigézet” elképzelése kultúránk alapvető tapasztalatai közé tartozik, és felvetem annak a lehetőségét, hogy a médiahatások felett aggódó sokszor szófia beszédnek fontos másodlagos szerepe lehet a politikai kultúrában.1

Média: Közvetlen hatás vagy áttételes szerep?

Ez az írás arról szól, hogy milyen gyökerei vannak annak az elképzelésnek, amely a média társadalmi szerepét a médiának az emberekre gyakorolt közvetlen hatásaként tekinti, és arról, milyen haszna és kára van annak, ha a médiahatásokról beszélünk akkor, amikor a médiának az életünkben betöltött szerepére gondolunk. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Egyrészt mindenki tisztában van azzal, hogy a külvilág eseményeit vagy olykor akár saját életünk eseményeit is csak a média révén érthetjük meg. A tévéből ismerjük a bálnák életét, és a rádiót hívjuk segítségül, ha tudni szeretnénk, miért állunk autónkkal egy váratlan forgalmi dugó közepén. Ugyanakkor a média közvetlen hatásával kapcsolatban – az elmúlt jó fél évszázad kutatásai ellenére is – meghökkentően ellentmondásosak az ismereteink. Egy 2006-ban megjelent, a média káros hatásairól szóló kutatásokat összegző könyvben a két neves brit médiakutató, Andrea Millwood Hargrave és Sonia Livingstone is úgy véli, hogy ma is pontosan foglalja össze a helyzetet Wilbur Schramm, Jack Lyle és Edwin Parker nevezetes idézete. Az amerikai kutatók 1961-es kutatásukban („Television in the Lives of Our Children”) a tévének a gyerekekre gyakorolt hatását vizsgálták, és ezt találták:

„…egyes gyerekekre bizonyos körülmények között káros hatással vannak bizonyos típusú tévéműsorok. Ugyanezen körülmények között más gyerekekre, vagy más körülmények között ugyanezekre a gyerekekre jótékony hatást gyakorolhat a televízió. Átlagos körülmények között a legtöbb gyerekre a legtöbbfajta televízió valószínűleg nem gyakorol sem különösebben káros, sem különösebben jótékony hatást” (idézi Hargrave & Livingstone, 2006: 24).

Ennek ellenére az írott médiaszabályozás, a médiaszabályozás társadalompolitikája, a médiaaktivizmus és gyakran a médiaoktatás is a médiának a társadalomban betöltött szerepét a leginkább különféle, ilyen-olyan jellegű közvetlen hatásokként képzeli el. Álláspontom szerint ez egyrészt helytelen, mivel a média gyerekekre gyakorolt hatását nagyjából olyan pontosan lehet megállapítani, mintha (minden más faktort kizárva) az vizsgálnánk, hogy egy háromgenerációs családban milyen hatással van a nagypapa a gyerekekre. Másodszor, mint azt bemutatom, ugyanakkor a hatások kergetése érthető fejlemény, mivel a médiahatások elképzelése minden kultúrának alapvető eleme. Harmadrészt pedig azt mutatom meg, hogy miért is lehet hasznos a médiahatásokról szóló, amúgy jórészt szófia beszéd.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.