Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 tavasz – Valóság rovat

Fehér Katalin

A virtuális valóság és az új média generációja (1/5)

A virtuális valóság kifejezés, illetve a virtuális jelző köznyelvi kifejezéssé vált. Már nem a tudomány- és a jövővíziók címkéje, hanem a minket körülvevő valóság, a hétköznapi gyakorlat természetes eleme. Korábbi vizsgálataim kezdetekor még a tömegmédia is egy bizonyos távolságból kezelte a kifejezést, s forradalmi jelzőkkel illette a jövő szintetikus világát. A „forradalom” bizonyos átmenetekkel, de a maga folytonosságában, generációk és célcsoportok mentén zajlik. Különösen érdekes az a korosztály, amely a digitális „kütyük” világában él, s kialakuló márkapreferenciái mentén mindig a legfrissebb valóságélmények és találmányok befogadója. Ők azok, akik a divatban, az aktuális zenei irányzatokban és a technológia kínálta trendekben is otthonosan mozognak. Ebből a megfontolásból először 2004-ben végeztem felmérést olyan főiskolai hallgatók körében, akik között voltak aktív internet/számítógép-felhasználók (leendő informatikusok), illetve a digitális közeghez kevésbé kötődők is. Célom a téma iránt fogékony, a digitalizációval kapcsolatos változásokat rugalmasan menedzselő korosztály mérése volt. E kutatás eredményei már megjelentek korábban a Médiakutatóban (Fehér, 2006). 2006-ban az Egyesült Államokban töltött tanulmányutam során a felmérést megismételtem az azóta bevezetett és elterjedt digitális eszközök kiegészítésével. A két mérés összehasonlításával a következőkben azt a generációt szeretném bemutatni, amelyik már a virtuális színtereket is aktuálisan reális színtérként kezeli; megközelítésemben ők már az új média (new media) generációját képviselik.1

Kiindulópontok

A virtuális valóság (továbbiakban a virtual reality angol kifejezés alapján: VR) fogalma használható szűkebb (technikai-digitális) és tágabb (szellemtörténeti-filozófiai) értelemben is. A kifejezés a tömegmédiumokban jól körülhatárolható kontextusokban, meghatározható fogalmak és metaforák mentén jelenik meg. A metaforák szerepe itt különösen fontos, hiszen bizonyos értelemben tapasztalatpótlékokként szolgálnak, amennyiben bizonyos érzeteket, benyomásokat képesek felidézni, segítve a megértést, ellensúlyozva a téma sokrétűségéből fakadó bizonytalanságot (amire példa már a kifejezés paradox jellege2 is). Korábban3 megkezdett, a virtuális valóság tömegmédiában való megjelenését vizsgáló tartalomelemzéseim nyomán a már említett kontextusok (28 különböző, lásd Fehér, 2006), címkék4 (36-féle) és metaforák (104) további empirikus lehetőséget indukáltak, s így mérhetővé váltak a digitális világ elemeit/tartalmait felhasználó (interaktív) befogadó vonatkozó attitűdjei, elképzelései és víziói.

Mintavétel, módszertan, hipotézis

A módszer mindkét esetben azonos volt: kérdőíves formában vizsgáltam a virtuális valósággal kapcsolatos ismereteket, hiedelmeket, véleményeket és attitűdöket. A 43 kérdést tartalmazó kérdőív5 42 zárt vagy részben zárt kérdéssel6 és egy nyílt kérdéssel mérte fel a vonatkozó területeket (az utóbbi a VR iránti érdeklődésre és okaira kérdezett rá). Független változóként a nemre, a korra, a felsőfokú tanulmányok kereteit jelentő szakokra/képzésekre, a virtuális valóság tananyagban való megjelenésére, a számítógép/internet/szimulátor használatára, valamint a technikai kiszolgáltatottságra vonatkozó kérdések jelentek meg. A kérdőívben ezután a virtuális valóság témája szerepelt: az információforrások, a kontextusok, a vizuális asszociációk, a definíciók és a metaforák többoldalú megközelítése jelent meg. A kérdések összeállítása során szempont volt, hogy az adatközlők ne keressenek koncepciót, illetve legyenek közöttük ellenőrző kérdések is. A kérdéssor mindössze annyiban bővült a második kérdezés előtt, hogy az iPod és a podcasting mint új és elterjedt szórakoztatóelektronikai eszköz, valamint az általánosan ismertté vált videokonferencia is válaszlehetőség volt. Az amerikai kultúra okán a Halloween mint a virtualitás lehetséges asszociációja egyes kérdéseknél opcionális választ jelentett.

A kérdőív adatait kódolás után az SPSS statisztikai szoftver segítségével dolgoztam fel. A gyakorisági eloszlásokat, a középértékeket és a szóródást vettem alapul, valamint hipotézisvizsgálatot és korrelációszámítást végeztem az áttekintő vizsgálat érdekében.

A két mérés közötti időbeli és földrajzi eltérés miatt, valamint az újabb online szolgáltatások megjelenése okán a következő hipotézist fogalmaztam meg: a két minta már egy olyan generációra utal, amelynek tagjai rendszeres felhasználói az új médiának, azaz a számítógépnek, az internetnek, valamint az ezekhez kapcsolódó technológiáknak (mobilkommunikáció, zene- és videomegosztók stb.), illetve életvitelük ezekkel szoros összefüggést mutat (éppúgy, ahogyan a náluk idősebb generáció körében a televízió vagy a rádió a meghatározó). A új média generációjaként viszont az eszközökhöz való hozzáférés mennyiségében és gyakoriságában eltérő lehetőségeik vannak, az amerikai diákok eszközhozzáférése intenzívebb (lásd később), amiből fakadóan egyrészt eltérő attitűdök, másrészt az elterjedtség arányában megfigyelhető tendenciák eltérést mutatnak a virtuális realitással, azaz az új média hétköznapi cselekvéseinkbe való beépülésével kapcsolatban. A hipotézist a kérdőíves felmérés eredményeinek összegzése során ellenőriztem.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.