Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 nyár – Digitália rovat

Katona Éva

„Térkép e táj” (1/9)

Google Earth: térképészeti fordulópont és a társadalmi látásmód változása

A Google Earth nemcsak azt változtatta meg, hogyan látjuk körülöttünk a világot, hanem azt is, miként gondolkodunk magunkról benne. A milliók számára elérhető online térképszoftver a kartográfia egy új paradigmája, társadalmi hatásai pedig messzire vezetnek.

A Google Earth

A kultúratudományok szempontjából a Google Earth, ez az interaktív, háromdimenziós, sok százezer ember által használt szimulációs térkép számos kérdést vet fel. Úgy látunk vele, ahogyan eddig sohasem: a program nemcsak megmutatja a világnak a tömegek számára eleddig láthatatlan perspektíváját, de olyan, lokálisan specifikus információk együttesét is kínálja, amelyre eddig egy interface-en sem volt példa.

2007-ben egy San Diegó-i haditengerészeti létesítmény átépítésére 600 ezer dollárt költött az amerikai állam, csak azért, mert a Google Earth-szel láthatóvá vált, hogy az épület valójában horogkereszt alakú. A 2005-ös Katrina pusztítása egy nappal az után végigkövethető volt a Google Earth-ön, hogy a hurrikán lecsapott. Lokálisan releváns National Geographic-felvételekre, Yelp étteremkritikákra,1 könyvesboltokra vagy éppen a Lost című tévésorozat dél-csendes-óceáni forgatási helyszíneire kereshetünk rá. Valós időben követhetjük a laptopon az Egyesült Államok légterében haladó repülők útvonalait. Pillanatok alatt megtalálhatjuk a világ legjobb szörfhelyeit, akár még webkamerával is megnézhetjük a hullámokat. A Google Earth messze több mint egy puszta, internet alapú térkép: jelen pillanatban a program „egymásra épülő” információs, különféle tematikájú adatbázis-rendszerei megközelítik az ötvenezret.

Szvasztika alakú épület San Diego mellett. „»A hatvanas években még nem volt internetünk« – mondta annak a tengerészeti központnak a szóvivője, amelynek egyik épületéről 2007-ben – a Google Earth program segítségével – kiderült: már annak idején is szvasztika alakúra építették. Az amerikai haditengerészet most 600 ezer dollárt költ arra, hogy az épület madártávlatból, és az otthoni számítógépek mellől ne úgy nézzen ki, mint egy náci horogkereszt.” (New York Times, 2007. szeptember 27.

Marshall, Carolyn: Navy To Mask Swastika Look of Barracks in California. New York Times, 2007. szeptember 27., http://www.nytimes.com/2007/09/27/us/27swastika.html?_r=3&oref=slogin&oref=slogin&oref=slogin (utolsó letöltés: 2008. január 13.).

Amióta a Google 2005-ben kijött a szoftverrel, csak magát a megannyi speciális alkalmazás nélküli Earth programot több mint 250 millió alkalommal töltötték le.2 Azóta a weben megjelentek olyan oldalak – mint például a Google Sightseeing vagy a Virtual Globetrotting –, amelyek a Google Earth-nek és más hasonló netes térképeknek a földgolyóról készült érdekes vagy éppen furcsa imázsait gyűjtik. Ahogy múlik az idő, a digitális képek egyre jobban hasonlítanak a valódi madártávlatú látványhoz.

Ugyanakkor az online térképek korántsem csupán hasznos játékszerek. Az elmúlt években nemegyszer előfordult, hogy a Google Earth kommunikációs segédeszközként funkcionált természeti katasztrófa, humanitárius krízis vagy éppen háborús logisztika esetén. Amikor a Katrina elérte New Orleanst, az amerikai hadsereg ezt a térképet használta arra, hogy bejelölje a város néhány száz, még menedéket nyújtó háztetőjét.3 2007-ben a palesztin milícia az izraeli hadsereg, illetve más célpontok elleni támadás tervezése során szintén a Google Earth-re támaszkodott.4

Tudósok, diákok és állami szervek munkatársai használják az informatikai óriáscég szoftverének layereit (információs rétegeit), hogy láthatóvá tegyék saját adatbázisukat, egyéni szempontú információikat a weben – legyen az akár a bálnák vándorlása az Atlanti-óceánban, akár a legutolsó földrengés a Csendes-óceán szigetein. „A térképeink eddig mindig az információk egy nézőpontját mutatták meg – és rejtve hagyták az összes többit” – írta David Weinberger amerikai technológiakutató.5 Jelen pillanatban a helyzet az, hogy az online térképre feltölthető információk száma végtelen. A jövő nyilvánvalóan abba az irányba visz – és ebben gondolkodik a Google vezérkara is –, hogy miképpen lehet ezt a temérdek információt rendszerezni, illetőleg minél egyszerűbb és átláthatóbb módon egy interface-re hozni. Ez lesz majd a web 3.0 vagy a szemantikus web fő jellemvonása.

Legyen ugyanakkor bármilyen széles is a Google Earth-re applikálható információk tárháza, mégis vannak a földgolyónak olyan helyei, amelyekhez a „vizuális hozzáférés” változatlanul lehetetlen. Ez még érdekesebbé teszi a helyzetet, hiszen bár eddig sem voltak láthatóak a nagyközönség számára, ebben a „nyitott, virtuális világban” a cenzúra különösen hangsúlyosnak tetszik. Eredménytelen lesz például a Csernobilra való rákeresés (a város helyén csupán egy szürke folt látható), és egy sor olyan helyszín sem látszik, amely katonai, állambiztonsági vagy egyéb szempontból fontos.

Külön kérdés az, hogy milyen viszonyban áll egymással a számítógép előtt ülő user aktuális ideje és a térkép „ideje”. Bár az olyan nagyvárosok, mint például New York, szinte percre pontosan „követhetők le” a Google Earth-szel, a budapesti térképre például csak az elmúlt hónapokban került fel a Petőfi-híd mellett álló A38 hajó.

Egy térkép mibenléte sosem független az adott társadalom hatalmi kontextusaitól. Objektív térkép nem létezik. A marokkói és a bahreini politikai hatalom például megpróbálkozott a Google Earth cenzúrázásával, de csak azt érte el, hogy állampolgárai pdf-file-okon csempészték be az országba a szoftver lementett térképeit, és aztán saját számítógépükön használták azokat.6

A komplex hatalmi problémának a cenzúra csak az egyik oldala: egy másik problémakör a kartográfusok kezében lévő hatalom. Jelen pillanatban ez az erő ugyanúgy a térképkészítők kezében van, mint a kartográfia aranykorában, amikor a térképek rajzolói centrális szempontú térképeikkel vitték hírét a világba Nyugat-Európa hódításainak. James Rennell brit térképész 18. és 19. századi India-térképei nemcsak azt a célt szolgálták, hogy az emberek jobban megértsék Indiát: a térképek eszközei voltak annak, hogy a britek a világnak megmutassák, milyen előnyei vannak a területszerzésnek.

A Google Earth térképkészítői mi vagyunk, mindannyian, ami azt jelenti, hogy a geográfia is hivatalosan belépett az információs korba. A szofisztikált technológia immár alkalmasabb arra, hogy megmutassa a világ kaotikus és gazdag komplexitását.7

„Amint az ember elhagyja a szélességi fok–hosszúsági fok koordinátarendszert, abban a pillanatban elveszik a jelentések sokféle módon érthető dzsungelében. Ennél közelebb Bábelhez nem juthatunk”

– mondta Weinberger.8

Vajon hogyan reprezentálja a világot a Google Earth hiperrealista vizualitása, vizuális rezsime? Miként alakult át az évszázadok során az a „mód”, ahogyan térképet „böngészünk” (a Google Earth-szel a személyi számítógépünk vagy a laptopunk mellől a globálisról a lokálisra közelítünk és vice versa, és foucault-ian megfigyelünk)? Milyen következményekkel jár szociokulturális szempontból mindez, illetve az a szórakozás, ahogyan a Google Earth digitális képeinek (projekcióinak) segítségével a világ tetszőleges pontjainak apró részleteit és az azokhoz kapcsolódó, releváns információkat tanulmányozzuk? Miként alakítja ez a látásmód, ez a vizuális eszköz és adatbank az identitást, a mindennapi életvezetési rutinokat, az információ-disszemináció útjait, a társadalmi hálózatokat és végső soron a demokratikus társadalom döntéshozatali mechanizmusait? Milyen hatalmi vonatkozásai vannak a Google Earth szoftvernek, milyen viszonyban van e program esetében egymással a kommunikáció és a reprezentáció?

Vajon más természetű-e a Google Earth böngészésének élvezete, mint a „papír alapú térképkultúra” „hagyományos térképfogyasztási” metódusa volt? Mit gondolunk a minket körülvevő világról akkor, amikor a legszemélyesebb környezetünk a világ legtávolabbi részeivel egyetemben egy ilyesfajta digitális, jelen idejű archívumban megkereshető? Hogyan alakítja át a személyes perspektívát az a tény, hogy itt nem létezik többé a kartográfiában hagyományos, centrális nézőpont – azaz egy adott perspektíva kötelező érvényű jelenléte: a nézőpont feletti hatalmat most már végérvényesen a felhasználó, a közönség veszi át?

A Google Earth információs katalógusa, valamint a szoftver vizualitása olyan, új típusú nézőpontját adja a világnak, amely alapján kijelenthetjük: ez a program a térképészet egy új paradigmája. A Google Earth a közösségi újmédia (ha tetszik: a web 2.0 vagy 3.0) meghatározó mérföldköve, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az információs társadalomban élő ember látásmódját, a világról való gondolkodását és végső soron identitását változtassa.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.