Médiakutató 2009 nyár

Politikai kommunikáció

Mráv Noémi:

A tévémaci tudatformáló szerepe

Az államszocialista nevelés emblematikus figurájának története

A tévémaci a Magyar Televízió talán legemblematikusabb figurája, történetét azonban máig nem dokumentálták. Különös fenomén ő: a legtöbb embernek egyszerre nagyon személyes és nagyon általános. Megjele­níti a kort, amelyben készült, filmjei pedig egyértelműen leképezik az akkori lakásviszonyokat, öltözködést, mentalitást. Nincs még egy olyan figura, amely így egyesítené önmagában a korszak összes jellemzőjét. A maciról információt gyűjtve kiderült, hogy huszonéves kortársaimra, sőt az idősebb generációkra is mennyire hatott az aprócska figura. Ez vetette fel a kérdést: mekkora hatása lehetett a figurának a televízió mellett szocializálódott gyerekek önmeghatározására? Ebben a dolgozatban megpróbálok a lehető legrészletesebben utánajárni a maci történetének, hogy ne váljon lassan ködbe vesző fantommá.

1. A Gyermek és Ifjúsági főosztály – az Esti mese gyökerei

A Magyar Rádió és Televízióban a Gyermek és Ifjúsági főosztály foglalkozott az „Esti mesé”-vel. Az, hogy „Esti mese” legyen a tévében, pártpolitikai döntés volt. Az osztály feladata egy 1958-as határozat szerint elsősorban a „gyermek és ifjúsági nézők szocialista nevelését szolgáló műsorok szervezése és megvalósítása” volt.1 E feladat teljesítése során figyelembe kell venni az egyes korosztályok adottságait és helyzetét. Ennek megfelelően az osztály műsorokat készített a kicsinyeknek, a kisdobos és az úttörő korosztályú gyermekeknek, valamint a KISZ-korosztályba tartozó fiataloknak. Feladatai közé tartozott a szülőknek szóló pedagógiai tanácsadás is. A műsorokat a következő rovatokba sorolták: „Gyermekrovat”, „Úttörő rovat”, „Ifjúsági rovat”, „Iskolatévé rovat”, „Ifjúsági tv-játék”. A gyermekrovat feladata az esti mese és a kicsinyeknek szóló műsorok, illetve valamennyi bábműsor szerkesztése volt.

A műsortervezés fontos része volt a műsorok heti és napi időbeosztása:

„Külön is fontos ez a gyerekműsoroknál, mert az állandóan ismétlődő műsoridőkkel, kezdési időpontokkal segíthetjük a gyerekek otthoni napirendjének kialakítását, segíthetjük a szülőket, bizonyos időkben pedig kivonhatjuk a gyerekeket a nem kívánatos hatások alól. Állandó műsornapokat és műsoridőket kell kialakítani minden korosztály számára. Az állandó figurák és a sorozatműsorok rendszeresen ismétlődő időpontot követelnek. […] Minden műsornapon a felnőtt műsor megkezdése előtt 3 óra, de inkább 1 óra gyermek- vagy ifjúsági műsort kellene adni, szünettel elválasztva a felnőtt műsortól.”2

Ezek az elképzelések csak tervek maradtak, mivel ebben az évben havonta egyszer: vasárnap délelőtt, és havonta háromszor: kedd este adtak mesét a gyerekeknek.

A rendszeres adásokat 1962. november 1-jén indították el. Szerkesztői kapacitás hiányában a rádió ifjúsági osztályának tapasztalt esti meseszerkesztőit kérték fel külső szerkesztésre. Eleinte „A tv mesekönyve” címen futott, hossza öt perc volt. Az „Esti mese” ekkor még nem rajzfilmek vagy más önálló alkotások sugárzásából állt. A történeteket ugyanis a bemondók (Takács Mari, Tamási Eszter, Balogh Mari) olvasták fel a gyerekeknek, miközben a kamera őket vette. Nem volt tehát képi illusztráció sem. (Valószínűleg ugyanígy indult a Vers mindenkinek is, hisz a bemondók a hírek és a mesék felolvasása mellett verseket is szavaltak akkoriban.) 1963-ban „Szép álmokat gyerekek!”-re változtatták a címet, és áprilistól a műsoridő tíz percre nőtt. A műsor 1964. január 1-jétől viseli az „Esti mese” címet, és ekkor vált véglegessé kezdési időpontja is: minden nap 19:20-kor, a Híradó előtti utolsó tíz percben vetítettek mesét.

Emellett egyre inkább „képes” lett a mese. Először csak szombat-vasárnap, majd más adásnapokon is rajz- és árnyfilmekből, bábjelenetekből, illusztrált történetekből állt össze.

Az esti mese tartalma nagy fejtörést okozott a készítőknek: külön kollégiumi ülésen foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Az egyik erről szóló jelentésrészletből – elsősorban utánozhatatlan stílusa miatt – idézek:

„Milyen legyen az esti mese? – A tartalom

Az esti mesék tartalmát illetően szembeötlő eltérések vannak a szakemberek, az újságírók, a szülők kívánságai és a mi lehetőségeink között. Radnai Béla és más pszichológusok szerint az esti meseműsor feladata az, hogy a gyermek egésznapi cselekvéssorát lezárja, és előkészítse a gyereket az éjszakai nyugalomra; az esti mese inkább költői legyen, mint fordulatos, ne legyenek benne túlontúl bonyolult cselekményszálak, mélyen elgondolkodtató motívumok.

Ez kétségtelenül igaz, ha abból indulunk ki, hogy az eszményi gyermek este szépen lefekszik, és már csak egy zsongító mesére van szüksége a békés elszunnyadáshoz. […] A sajtó és a szakemberek mellett erőteljesen hallatja hangját a nézőközönség is. A folyamatosan hozzánk érkező levelek tanúsága szerint a szülő nem zsongító, pihentető meseműsort vár a televíziótól – tudva jól, hogy a néhány perces csitítás csak elméletben elegendő a gyerek lefektetéséhez és elaltatásához –, hanem olyan attrakciót, amelynek segítségével a lefeküdni soha nem kívánó gyereket elszakíthatja imádott játékaitól, becsalogathatja az udvarról, az utcáról, a játszótérről. Az illusztráció nélkül felolvasott mese ritkán bizonyul vonzóbbnak egy élvezetes játéknál, cserebogár-vadászatnál vagy akár a hosszas, szűnni nem akaró esti pancsolásnál is.”3

Végül sikerült megállapodni:

„Az esti mesét a 3–8 éveseknek adjuk, ezen belül is elsősorban a kisebbeknek. Az a rendeltetése, hogy lefekvés előtt elbúcsúzzon a gyerekektől. Nyugodt álmot kell biztosítania, nem lehet tehát élénkítő hatású.”4

1963-ra a különböző korosztályok számára már egyedi profilú, rendszeresen jelentkező, begyakorolt sorozatok készültek. Az éves műsortervben kiemelték, hogy a jövőben a mese televíziószerűbb megvalósítására kell törekedni. Ebben az évben mutatták be az első tévémacit.

1968-ban, a második maci bemutatásakor az esti mesék száma éves szinten 260-ról 312-re növekedett. A gyermekrovatnak feladatul adták, hogy a gyerekek nagy tömegeit megmozgató műsorokat készítsen. A népszerű műsorokat erősítse meg, és indítson újabbakat a természettudományos, a technikai, a műszaki ismeretek terjesztésére, és frissítsék fel a rovat legrégebbi (nyolc-kilenc- és öt-hatéves) műsorait.

2. Elődök, próbálkozások

A gyermekosztály megalakulásától kezdve közvetített és készített bábjátékokat. Eleinte a Bábszínház adásait közvetítették, majd saját maguk is készítettek bábműsorokat. Ezek a mesék roppant népszerűek lettek – elég, ha a „Futrinka utcá”-ra vagy a „Mazsolá”-ra gondolunk.

A szerkesztők már a kezdet kezdetén úgy találták, hogy a báb nagyon jól használható a televízióban, mivel kiváló szórakoztató és egyben nevelő eszköz. A televíziós bábműsorok eltérnek a színházi előadásokéitól. Az alapvető eltérés sajátosságai a következők: a bábu mozgását nem korlátozza színpad, paraván; a bábu és környezete között közvetlenebbé, életszerűbbé válik a kapcsolat; a tévé közel hozza a bábut a gyermekhez, és nem utolsósorban meg tudja bontani azt az egysíkú szemléletet, ahogyan a színházban ülő néző látja a bábelőadást. Ám a bábunak a tévében sokkal karakterisztikusabbnak kell lennie, mint a színházban, hogy jellemét kifejező külseje nagyobb hatást tudjon gyakorolni a nézőre. Ezáltal a báb élvezhetőbbé, a műsor hatásosabbá válik. Nem utolsósorban pedig a bábműsorok hanghatását is tökéletesíteni tudja a televízió.

Többször felmerült az ötlet, hogy olyan saját bábokat hozzanak létre az osztályon belül, amelyek csak a televízióra jellemzőek. Már a működés első évében, vagyis 1958-ban felmerült, hogy egy vagy több olyan bábot teremtsenek, amely csak a tévére jellemző, amely mintegy a „bábképviselője” a televíziónak, és később jutalmul vagy emlékül szétoszthatnák sokszorosított példányait a nézők-szereplők között:

„Külföldi televíziók tapasztalataiból tudjuk, hogy egy ilyen bábfigura, ha megnyeri a gyerekközönség szeretetét, nagyon nagy nevelő eszköz. Ez a bábfigura kalandjai során közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel, s jelleméből következően felkelti érdeklődésüket, elfogadják tanácsait, együtt örülnek, izgulnak, szomorkodnak vele, s ennek következtében széles levelezőtábort alakíthat ki. Egy állandó bábfigura jelenléte több műsorunkban azt eredményezné, hogy ezek a műsorok gördülékenyebbek, kedvesebbek, hatásosabbak lennének.”5

A szerkesztők meg akarták pályáztatni a báb elkészítését, és felvetették, hogy következő fázisként egy „televíziós bábcsaládot” hozzanak létre, többek közt egy kislányt, egy játékmackót, egy kutyust, egy cicát stb. Vagyis már itt feltűnt a mackó terve.

Eleinte mégsem gondoltak arra, hogy összekössék a macit az egészséges életmódra való neveléssel, vagy pláne az esti mesével; helyette egy „rokonszenves, de szigorú” doktorbácsi-báb megalkotásán gondolkoztak:

„Ha sikerül vonzó és érdekes módon megértetni, hogy miért fontos este korán lefeküdni, vagy miért nem elegendő az egészséges élethez a cukor és a fagylalt, hogy miért kell fogat mosni, szeretni a főzeléket és a gyümölcsöt, egyszóval az étrend, az öltözködés, a tisztálkodás kulturált formáit elfogadtatni, akkor nem vész kárba erőfeszítésünk.”6

Az esti mese népszerűségének növekedésével párhuzamosan az alkotók szerettek volna főcímet készíteni hozzá (erről lásd később a 9. fejezetet). Nem a maci volt az egyetlen kísérlet, többféle próbálkozás is született. A főcímet azért akarták mielőbb elkészíteni, hogy a minden illusztrációt nélkülöző esti mese vonzóvá váljon. Ezért a gyermekosztály a számára előirányzott pénzből a következő főcímeket tervezte meg (de ezek közül nem készült el mindegyik):

1. A Fogmosó mackó.
2. Gombócka vagy Gombóc tündér.
3. A Fogócska.
4. Göncölszekér.
5. Fáni boszorkány.
6. Tv-Bébi.

A hatféle mesefőcím közül a közönségnek kellett volna kiválasztania, melyik legyen az állandó figura, és egyben az esti meseműsor emblémája.

A Tv-Bébi a gyermekosztály saját bevallása szerint kedvenc főcímtervük volt – ám ennek ellenére csak egy monosz­kóp készült el belőle. Ez egy kisképernyős tévékészülékről szólt volna (ő a tv-bébi), aki nagyképernyős mamája válláról leveszi a mese gondját. A mese előtt megtisztítja képernyőjét, összerakja játékait, majd amíg a mama filmeket mosogat(!), bekapcsolja magát a hálózatba, és vetíteni kezdi az esti mesét.

Fáni boszorkány szignáljában egy gyerekkéz rakosgatja az építőkockákat, gyöngyöket, de egy kis kölyökkutya mindent felborít, szétszór. A levetített mese végén a könyvből előlépő boszorkány dolga összesöpörni mindezt.

A Göncölszekér-főcím egy csillagos, színpadi függöny széthúzásával kezdődött volna, ezután indult volna a mese, majd a végén összehúzzák a függönyt, amelyen a Göncöl hét csillaga összekötődik, és olyan szekért formál, rendszámmal(!), amelybe fáradt babák, mackók, labdák másznak be, hogy hazaszállítsa őket pihenni.

A Fogócska története a következő lett volna: egy egér-, egy cica- és egy kutyusbáb kergeti egymást, majd az egérnek eszébe jut, hogy bekapcsolja a tévét, a mesehallgatás után pedig egy közös kosárban alszanak el.

A Gombóc tündér-féle szignál elkészült, és egy darabig felváltva vetítették a tévémacival, amint arról a tévéújság egyik cikke is ír:

„Nemsokára megjelenik másodnaponként »Gombócka«, akit legalább annyira érdekel a mese, ugyanúgy tudja, hogy a mese után az ő számára véget ért a tv műsora […] mint mackó-pajtása” (Boda, 1963).

Még külön sorozatot is készítettek vele, de a tévémaci népszerűségét nem sikerült megtörnie.

3. Az első maci

Az első maci születésekor a hétfő és a péntek adásszüneti nap volt, de ismétléseket néha ekkor is adtak. Népszerű műsor volt az „Iskolatévé”, amelyben iskolai órákat közvetítettek, segítséget adva a gyerekeknek a tanulásban (ezt a műsort is egy bábfigurával, Repkával fémjelezték, aki az orosz nyelvórák kabalája volt). Ekkor már létezett az „Önök kérték!” őse is, a „Tessék választani!”, sőt a „Ki mit tud?” és a „Ki miben tudós?” (a kettő nem ugyanaz!), illetve a „Riporter kerestetik!” első szériája is műsoron volt. A „Hétről hétre” és a „Zenekedvelő gyerekek klubja” is sokakat érdekelt, nem beszélve a havonta egyszer, szombat esténként futó, félórás „Cicavízióról”.

3.1. A nulladik változat

A legelső macit még 1960-ban Kende Márta grafikus és Bálint Ágnes író, a tévé gyermekműsorainak első szerkesztője kísérletezte ki a tévészékház pincéjében, ám ezt sosem láthatták a nézők, mivel csak próbaszériának készült. Sajnos még fénykép sem maradt fenn róla, így ezt a változatot nem tudtam tanulmányozni. A próbaszérián kívül még négy macit ismerünk, amelyek közül egyértelműen az utolsó a legkidolgozottabb, mind részleteiben, mind mozgásában. A maci minden változata 10–15 cm magas volt, bútorai pedig gyufaskatulyányi méretűek.

3.2. Az első változat

A maci „szülőanyjának” Bálint Ágnes tekinthető – több okból is. Először is ő volt az, aki a forgatókönyvet kitalálta – azóta sem változtattak rajta, csak kibővítették életképekkel. Másodsorban ő volt az is, aki a macifigurát választotta a szignál főszereplőjéül, mert úgy gondolta, hogy a legtöbb gyerek mackóval alszik el. Ezen kívül minden családban található legalább egy maci, és így a gyerekek közel érzik majd magukhoz a figurát.

Az első, már a közönség által is ismert maci 1963. április 15-e óta van adásban. Elkészültét már hetekkel bemutatása előtt beharangozták a Rádió- és Televízióújságban (ez a későbbiekben is jellemző lesz). Az új mesék mellé a cikk szerint meglepetés is készül:

„Nemcsak a gyerekek hallgatják vagy nézik majd a mesét, hanem a képernyőn Gombóc tündér és a rendszerető Mackó Muki is! Példásan viselkednek mindketten: mire eljön esténként a mese ideje, már megmosdottak, fogat mostak, pizsamába bújtak – úgy ülnek a tv-készülék elé…”7

Az osztály jelentésében ez olvasható:

„Bár ez az első, saját készítésű kockázott bábfilm inkább csak kísérletnek tekintendő, máris igen nagy népszerűségnek örvend: a mackó fogmosásának sercegésére egész játszóutcák néptelenednek el ma már a fővárosban.”8

A macit húsvét hétfőn mutatták be a nagyközönségnek. A Rádió- és Televízióújság ezen a napon a következőt írta az Esti meséhez: „20:00: Szép álmokat gyerekek! Ettől a naptól fogva egy kis mackó is hallgatja az esti mesét (Képe a hátsó címoldalon…)”

Az ominózus kép mellett pedig: „A lefekvés előtt szorgalmasan fogat mosó Mackó, az esti meseműsor új hallgatója…”9

A Fogmosó mackó a Televízió makettműhelyében készült, Kende Márta rendezésében. Drótos ólomvázra épült, a feje fagolyóból volt. A hasát kitömték anyaggal, majd filccel borították. A drótváz nagyon fontos volt, mert hajlítani lehetett; így a maci mozgását kockáról kockára tudták változtatni. A készítők – a tervező Lengyel Zsolt és a kivitelező-animátor Köber Tibor – bábszínházi és Pannónia filmstúdióbeli dolgozók voltak. „A kicsit bumfordi, zömök, szelíd képű macit egy ország szerette.”10

A készítőket alkotói prémiumra terjesztették fel. A következőkkel indokolták:

„Ez volt az első kísérlet a megszokott esti mese képes megoldására. Ez a kis jelenet pedagógiai célzattal készült a gyerekek kedvenc játékfigurájával, a mackóval. Mind szórakoztatási, mind nevelési célját elérte, a gyerekek követik a kis mackó példáját és minden este várják megjelenését. A felnőttek körében is osztatlan elismerést keltett. A kisfilm értékét növeli, hogy a Televízióban még nem alkalmazott módszerrel, a kockázott bábfilm módszerével készült.”11

Bálint Ágnes pedig még ebben az évben megkapta a „Szocialista Kultúráért minisztériumi kitüntető jelvény”-t. Ennek ellenére a legelső figurából semmi sem maradt. Se báb, se díszlet, se egyetlen filmkocka, pedig egy-egy forgatáshoz öt-hat darabot is készítettek. Hogy miért? Egyrészt, mert azóta többször is lecserélték, másrészt, mert mindenki hazavitt belőle valamit emlékbe, és így végül elfogyott.

4. A második maci

1968-ban elindult a hatodik adásnap. A tévéseket két dolog tartotta lázban: a nagy októberi szocialista forradalom 50. évfordulójára készítendő műsorok és a színes tévé bevezetése.12 Ebben az évben az emberek a leginkább a „Táncdalfesztivál”-t, a „Nótacsokor”-t, a „Halló fiúk! Halló lányok!”-at, a „Fáklyá”-t, az „Irodalmi képeskönyv”-et, a „Péntek esti TV-színház”-at, a „Riporter kerestetik”-et, a „Kék fény”-t, a „Találkozás a stúdióban”-t és „A TV-jelenti”-t nézték; a gyermekműsorok közül pedig a „Zseb-TV”-t, a „Rajzolj velünk!”-et és a „Csipogó001”-et.

1968-ban „újrafazonírozták” a tévémacit. Erről így írnak a fennmaradt anyagokban: „1968-ban megújítjuk az esti mese főcímét. A tervek szerint Maci többféle módon zárja majd le az estét, nemcsak fogmosással.”13

Júliusban már megjelentek a kedvcsináló képkockák az új maciról a Rádió- és Televízióújságban, és 1968. augusztus 19-étől ő búcsúzott esténként a gyerekektől. Ennek a macinak sötét bundája frottírszerű anyagból készült, hajat is kapott, és napi rutinjába tartozott nemcsak a fogmosás, hanem a papucsába való belebújás is. Pöttyös hálóinget hordott, de fiúhangon köpött – emiatt sok megjegyzést kapott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eredetileg pizsamában képzelték el, és ehhez képest kerestek fiúhangot, amely szinkronizálja. „A férfias ruhadarabot annak idején a rendező vetette el, attól félvén, hogy a nadrágszár elfedi a mackó esetlen mozgásának esetleges báját...”14 A stáb ugyanaz volt, mint amelyik az első macit is készítette.

A színes tévé megjelenésével kiderült, hogy az eddig csak fekete-fehérben látott maci valójában színes.15

5. A harmadik maci

Megfigyeléseim szerint, ha új maci került a képernyőre, akkor bemutatkozását a készítők megpróbálták mindig valamilyen különleges alkalomhoz igazítani. Míg az első macit húsvétkor, a másodikat pedig az augusztus 20-a előtti napon mutatták be, a harmadiknál 1981. június 12-ére időzítették a cserét. Ez volt a tanév utolsó napja, és úgy gondolhatták, hogy a maci a vakáció kezdetekor újuljon meg. A tévéújság erről az eseményről is tudósít:

„Június 12-én nemcsak a gyerekek búcsúztak néhány hónapra a tanulástól, ezen a napon bújt utoljára ágyba a jó öreg Maci is. Szia, Maci! Te voltál az esti mese leghűségesebb nézője. Tizenöt éven át napról napra ott ültél a képernyő előtt, mindig időben kapcsoltad be a készüléket, ráadásul egyetlenegyszer nem »bliccelted« el a fogmosást. Köszöntünk új Maci, szia! Ügyes voltál, hiszen 24 óra alatt új lakásba költöztél, új ruhákat kaptál. Közben lefogytál egy kicsit – de ez jól is áll neked. Fürgébb is lettél, a gyerekek már biztosan örömmel nyugtázták, mennyi mindennel foglalkozol. Sőt – hiszen vakáció van – a tévézés után jut időd arra is, hogy megöntözd a virágokat vagy tornázzál. De ugye, ha szeptemberben a gyerekeknek újra iskolába, óvodába kell menniük, jó éjszakát kívánsz majd nekik, és jó példát mutatva te időben lefekszel?!

Kis nézőid közül sokan sürgettek minket, mikor láthatnak színesben. Most teljesült ez a kívánságuk! (A Televízió bábműhelye munkatársainak jóvoltából.) Kellemes szórakozást, új Maci, az esti meséhez! Reméljük, nem haragszol majd, ha olykor egy-egy kedves, régebbi mesét fekete-fehérben látsz!”16

A tervező itt már Koch Aurél, az operatőr-rendező pedig Tóth A. Pál volt. Az új maci karaktere lényegében nem változott, csak öltözéke és környezete egészült ki és „színesült” (a korabeli műsorok olykor-olykor még fekete-fehérben jelentek meg, de ekkorra azért már dominált a színes). Férfias, aprókockás pizsamát kapott lenge, baby-dollszerű pöttyös ruhája helyett, ruhatára kibővült. Sötétbarna bundáját nemezből készítették, így bolyhosabb volt, mint elődjéé. Lakásának teljes berendezését kicserélték, és újabb cselekvésekkel bővült esti rutinja.

Ez a maci csupán két évig volt látható a tévében. Kópia ebből a változatból sem maradt fenn, de a Móra Ferenc Könyvkiadó Én vagyok a tévé-maci című könyve képanyagául a főcím kikockázott képei szolgálnak. Ezt 2008-ban utánnyomták, így ma újra kapható.

5. A fantommaci

Erről a maciról semmit nem sikerült kiderítenem. Sehol egyetlen adat, egyetlen filmkocka, csupán ez az egy kép, amelyet a tévéújságban találtam, a harmadik és a negyedik maci közötti időszakban, azzal a kiírással, hogy „készül az új maci”. Mivel nagy hasonlóságot mutat az utolsó macival, ezért úgy gondolom, hogy annak makettje lehetett, csak a képen épp ruha nélkül áll. A fürdőszoba viszont nem egyezik a későbbivel, a fotó tehát valószínűleg a kezdeti stádiumban lévő macit ábrázolja.

6. A negyedik maci

„Panaszos hangú levél érkezett hozzánk: a Tévémaci írta. Kissé megbántottnak érzi magát, mivel régi alakját senki el nem búcsúztatta, s újjászületésén ugyancsak nem örvendeztek”17 Ez az egyetlen olyan utalás, amelyet a maciváltásról találtam. Pedig a negyedik maci megjelenéséig hetekkel előre jelezték a nézőknek, ha változtattak kedvencükön. Az egyetlen cikk, amelyből fentebb idéztem, csak 1983 októberének végén íródott, a nézőktől érkezett hatalmas mennyiségű reklamáló levélre reagálva.

Hogy mi volt a gyors csere oka? Erre a kérdésre dokumentumok hiányában nehéz felelni. Egyes források szerint az előző maci készítője „nem volt jó káder”.18 A még élő alkotók szerint viszont egyszerűen csak újítani akartak a főcímen. Információ­im alapján annyi biztos, hogy a Magyar Televízió 1982. október 20-án kötött szerződést új főcímek elkészítésére az akkor már ismert bábtervezővel, Foky Ottóval, de hogy mi okból, az ma már nem deríthető ki. Fokynak nemcsak a macit köszönhetjük, hanem Mirr-murr, Makk Marci, Misi mókus, Ugrifüles, Brekkencs, Oriza Triznyák és Süsüke bábfiguráit is.

Az új macit Szabó László faragómester készítette el. A bábu anyagául a „marhavér” parafa szolgált. Ez a természetes marhavérből készült parafa ugyanis könnyen faragható – ezt borították be frottírral. A tévémaci előző „önmagához” képest nagyon megváltozott. Frottírbundájának színe világosabb lett, lábaira és kezeire ujjakat formáztak, ruhatára jelentősen bővült. Napközben zöld kertésznadrágot viselt, este zöld pizsamát, amelyhez sárga sálat hordott. A lakása is megváltozott.

A filmet megint a kockázás módszerével készítették, amire azért volt szükség, hogy a maci szem- és szájmozgását hitelesen tudják reprodukálni. A szignálokat ugyan a Magyar Televízió megbízásából, de már a Pannónia Filmstúdióban készítették.

7. A maci társa

Bálint Ágnes meséiben mindig törekedett rá, hogy a főszereplő mellé kerüljön egy társ is („Mazsola és Tádé”, „Futrinka utca” stb.). Saját bevallása szerint azért volt ez így, mert érzékeltetni akarta azt a folyamatot, amikor egy család első gyermeke mellé megérkezik a kistestvér, és az addigi „főhősnek” társa lesz.

A macinak pályafutása során több társa volt. Először a kicsi, és – egyelőre – élettelen Paprikajancsival ment el lefeküdni. Egyes források ezt a bábut Valérkaként emlegetik.19

Az 1980 és 1982 közötti macinak Csutkababája volt, de ez csak a könyvéből ismerhető meg, a tévében sosem mutatták.

A Foky-féle macinál megelevenedik az eddig csak játékszerként funkcionáló Paprikajancsi. „Ezt a macit azért terveztem egy jellegzetes magyar mesefigurával, Paprikajancsival, hogy legyen kivel eljátszania az esti mesét.”20 A nagy orrú, szalmahajú, piros ruhát viselő, sapkás, pirospozsgás Paprikajancsi így lett állandó társa a macinak. Rajta kívül pedig felbukkannak egyes „epizódszereplők” is Foky más meséiből, mint például Ugrifüles és Mirr-Murr. Ők általában az ablakból nézik álmélkodva az Esti mesét. A gyermeknap alkalmából négy új szereplő jelent meg a szignálban: Misi Mókus, Mirr-Murr, Misi testvére, és Ugrifüles, a nyúl.

     

8. A lakásbelsők

Véleményem szerint Roland Barthes gondolata foglalja össze leginkább azt a törekvést, mely a maci világának kialakításakor az alkotók fejében járhatott:

„Aligha akad a […] játékoknál alkalmasabb példa arra, hogy a felnőttek mennyire csak saját tükörképüket látják a gyermekben. A legtöbb játék lényegében a felnőttek mikrokozmoszából való; használati tárgyaink megannyi kicsinyített mása, mintha a gyermek végső soron csak apró felnőtt, homunculus volna, amit méreteihez illő tárgyakkal kell körülvenni” (Barthes, 1983: 65).

Már a lakásbelsők összehasonlítása képet ad arról, hogy milyen sokat változott a gyerekek – és az őket leképező maci – élete akár egy évtizeden belül is. Az újabb és újabb maciknál sokkal több bútor és játék van jelen, illetve javul a ruhák, a fürdőszoba és a tévé minősége. A televízió mint státusszimbólum mindvégig megtartja funkcióját, hisz még a 1980-as évekbeli macinál is főhelyen áll, és a maci barátai is sokszor átjönnek, mert szeretnék látni az adást.

Először is lássuk a maci közvetlen környezetét. A fürdőszobák közti különbség szemmel látható: az 1963-as, első változat aprócska mosdónál mossa fogait, amely mellett három törülköző pihen (egy fehér, egy színes és egy pöttyös). Ötsornyi csempe fölött polc és azon négy flakon, hátuk mögött az ovális tükörrel. A fogmosó pohárnak – amely inkább kőkorsóra hasonlít – külön polc dukál, a fogkefének pedig összesen három sörtéje van. A tükör bal oldalán nyílik az ajtó, rajta egy piros alapon fehér pöttyös ruhadarab lóg.

Az 1968-as, második változatban a falakon nyakig érő csempe, fölötte pedig aprókockás tapéta, az ajtó sötét színű. A zuhanyfüggöny átlátszó műanyag, mellette egy egycsapos mosdókagyló, az ajtón lógnak a ruhák. A mosdó fölött ovális kis tükör és polc, a polcon a következők láthatóak: egy hintőpor, egy szájvizes edény, a fogmosó pohár egy enyhén hiányos sörtéjű fogkefével, egy szivacs és egy titokzatos rendeltetésű tárgy, talán tusfürdő. A törülközőtartón csak egy törölköző pihen, a ruhák a falból kiálló szögön lógnak.

Ezzel szemben az 1981-es harmadik változatban már aprókockás csempe borítja a falakat, az ajtó fehér, íves betéttel és rézkilinccsel. A zuhanyfüggöny itt is megmarad, és a mosdókagyló is egycsapos, de már világoskék színű, és sokkal nagyobb. A tükör is jóval nagyobb, mint elődje, és nem kör, hanem téglalap alakú. Előtte két pohár (egy üveg, és egy sötétkék műanyag) pihen, piros tubusos fogkrém és egy fekete fogkefe mellett. A mosdókagylón fehér szappan, mellette egy pedálos, kis, fehér szemetes található. A maci törülközője piros-fehér-barna csíkos frottír.

Az 1982-es negyedik változat fürdőszobájában kör alakú tükör alatt pihen egy kis polcon a fogkrém és egy sárga fogmosó pohár, amelyben piros színű fogkefe áll (ennek már hibátlan a sörtézete). A mosdókagylón már hideg-melegvizes csap van, és szivacsot tart rajta a maci. A törölközőtartón is két törölköző van, egy sárga és egy fehér. A csempe szürke-fehér márványutánzat, az ajtó fehér, a ruhák már fogason lógnak a zuhany melletti falon, amit átlátszó, műanyag függöny rejt.

Az első maciról csupán a fürdőszobában fogat mosó kép maradt fenn, így hálószobáját – kép és film hiányában – nem tudjuk elemezni. A második maci szobájában viszont ugyanaz az aprókockás tapéta borítja a falakat, amelyet már a fürdőben is felfedeztünk – hűen tükrözve a kor paneljainak hangulatát –, és berendezése jóval puritánabb, mint a későbbi macié lesz. Csak a legszükségesebbek találhatóak szobájában: egy lábakon álló kockatévé, egy kockafotel, egy sámli, a fotel mögött egy szögletes kombinált szekrény, amelyen játékok (kishajó, plüssállat, babák, építőkockák, kisautók) és egy hálóban kosárlabda látható. A falon rajz-palatábla lóg, jól kivehető gyerekrajzokkal, és egy kicsi ingaóra. Egy háncsszőnyeg, egy állólámpa és a pléddel letakart ágy teszi teljessé a berendezést. Az ágy fejénél ül a maci babája, Valérka, a maci a továbbiakban a csipkés szélű párnán nyugtatja fejét. Lepedője kockás, takarója steppelt.

Az egész szobabelső hűen tükrözi az 1960-as évek végének, az 1970-es évek elejének lakásdivatját. A bútorok szögletessége, a réginek az újjal való keveredése (steppelt takaró csipkés párnával a modern kidolgozású heverőn vagy a palatábla a „nyugati” kosárlabda mellett) az, ami meghatározza ekkoriban az emberek lakását. Vidékről a városba költöző fiatalok tömegei szakítanak a családi hagyományokkal, és létrehozzák a „variabútorokból” összeállított egyenlakás-belsőket. Ezt egyrészt a kényszer szüli – hiszen a nagy és díszes bútorok nem fértek volna el a panellakásokban –, másrészt tudat alatt nagyon fontos volt a referenciacsoport utánzása. Ennek eredményeként igazi egyenlakás-belsők alakultak ki, és bármely panelház bármely lakásába nyitottunk volna is be, nagyjából ugyanazt az el- és berendezést láthattuk volna.

Mivel kicsi helyet kellett kihasználni a lakásokban, ezért kevés bútor volt a szobában, és azok is nagyon komplettek, egymáshoz illeszthetők, illetve mindenféle díszítéstől mentesek voltak. A szögletesség, az egyszerű vonalvezetés dominált. A televízió főhelyen, a szoba közepén állt – ekkor még külön lábakon, és nem a szekrénybe beillesztve. Hatalmas dobozról beszélünk, amelynek idő kell, míg bemelegszik.

A harmadik maci sokkal többet mutat meg lakásából, mint akár az előtte, akár az utána következő változat. Nemcsak a fürdőszobát és a lakószobát ismerhetjük meg, hanem a konyhát, de még az erkélyt is! Erkélye igazi nagypolgári, széles teraszra hasonlít, ami a korszakban nem igazán megszokott. Két, dézsába ültetett fa áll rajta, egy kis nyugággyal együtt, és cserepes virágok állnak az oszlopos korláton. A szobája ugyan még mindig azzal az aprókockás tapétával van borítva, mint a második macié, de ez minden, ami a két lakásban közös.

Az újabb változatban ugyanis íves benyílók vannak a falban ajtók helyett. Egy ilyen benyílóban áll a játékpolc is, amelyen a vonat és az építőkocka, valamint egy pöttyös labda mellett a televízió is helyet kap. Még mindig dobozról beszélünk, de már lábak nélkül, a szekrény egyik polcára téve áll. Vele szemben már nem kockafotel, hanem fonott karosszék, ebből nézi a maci a mesét esténként. Az ablakokat függöny takarja, a falon kis képek vannak, és az elmaradhatatlan falióra. Új sámlit is kapott, és virágok is díszítik a lakást; ezeket a maci egy kis piros, gömb alakú műanyag kannával öntözi meg. A konyhában a tapéta már más, piros-kék mintás. Piros konyhabútor van, beépített gáztűzhellyel, a plafonról pedig sárga alapon piros pöttyös lámpa lóg. Az asztalon piros-fehér kockás terítő, mellette piros bőrrel kárpitozott fenyőfaszékek. A macinak lábasai, fazekai is vannak. Hálószobájában kis, fonott éjjeliszekrény áll, rajta szintén fonott kislámpa. Az ágynemű fehér alapon apró kék kockás, a falon pedig a maci gitárja és két kis bohóc lóg.

Az 1970-es években a magyar családok többségének szinte központi életcélja volt a lakás megteremtése és berendezése, amely vágy az anyagi javakra, tárgyszerzésre orientált életvitellel párosult. Ebben a maci lakása is osztozik, már sokkal inkább dominál benne az 1970-es évek modern, és árnyalatnyit nagypolgáribb stílusa. Ennek ellenére a maci lakásában a berendezés nagyon „laza”: szinte nyaralóbeli, könnyű szerkezetű bútorokról van szó.

Ennek a tévémacinak már sok olyan dolog is a rendelkezésére áll, ami egy átlagos panellakónak (lásd az előző macit) még nem. Többszobás lakása van, erkéllyel, amelynek belső kialakítása már egyáltalán nem panelre emlékeztet. Személyes tárgyai között sok olyan is van, amely már a szórakozást vagy a luxust szolgálja. Példaként említhetjük a gitárt, a nyugágyat vagy a fürdőszoba jobb felszereltségét. A lakás elhelyezkedése is érdekes. Míg az előző változatban látható, hogy az ablakon kitekintve a lakótelep jelenik meg, a második változatban már inkább a belváros valamelyik régi, nagypolgári házába képzeljük el az új lakást, a harmadik változatnál pedig az ablakon kitekintve vidéki kis falut láthatunk (a lakásviszonyok változásáról bővebben a 10. fejezetben lesz szó).

Az utolsó maci szobája ennél sokkal részletesebben kidolgozott. Játékpolca van, amelyen LEGO, dominó, fakockák, játékvonat, könyvek, kisautó, helikopter, babák és egy kis maci is ül (először jelenik meg a játékmaci mint figura a főcímben). A bútor világos fenyőszínű, 1980-as évekbeli stílben készült; az íróasztal és a hozzátartozó szék ugyanilyen színű. Az asztalon füzet és tollak hevernek, meg egy cserepes virág. Más szobanövény is található a szobában: egy fikusz. A falakon képek lógnak: egy lepkegyűjtemény üveg alatt, illetve több kép, amely egy mogyorópárt ábrázol, valamint egy házikó alakú kis óra, kék kakukkal, amely mindig negyed 8-kor jön elő házából. Egy kényelmes karosszék, anyaga szövet; pontosan az Orion gyártmányú tévével szemben áll. Az ablakon függöny, az ágy mellett piros ébresztőóra. Itt már az ágynemű is kétféle: van egy fehér-sötétzöld nagykockás, illetve egy fekete-fehér aprókockás – mindkét garnitúrában két párnával és egy takaróval.

Ez a lakás már egyértelműen az 1980-as éveket képezi le, és igaz, hogy kevesebb szobából áll, mint elődjéé, de a részleteket gazdagabban ábrázolja. Sokkal egyértelműbben jelennek meg a fogyasztás jelei – gondoljunk csak a LEGO-ra vagy a kétfajta ágyneműre –, de jóval több játék is van, mint az előző maciknál. Megjelenik az íróasztal mint szimbólum, amit ugyan tanulásra a filmekben nem használnak, de előfordul, hogy tollat, füzetet látunk rajta heverni. A bútorok sokkal masszívabbak, mint az előző változatban, és jóval kényelmesebbnek is tűnnek, mint akár az első, akár a második macinál. Párnázott, mély fotel, amely azonban a legújabb divat szerint készült; a szobabútor párját pedig sikerült felfedeznem egy korabeli Lakáskultúra magazinban, vagyis a maketteket tényleg dernier cri készítették a maci számára. A tévé is vadonatúj. Az ablakon kitekintve zöldellő dombokat látunk, és a már említett falucskát templommal, illetve apró, színes házikókkal.

Összességében elmondható, hogy az alkotók minden esetben szinte teljesen leképezték az adott korszak stílusát a berendezés terén (is). Barthes-tal egyetértve arra a következtetésre jutottam, hogy a felnőttek saját tárgyaikat jelenítik meg a játékokban is, csupán kicsinyítik azokat. Ez pedig azt segíti elő, hogy a gyerekek már nagyon korán megszokják és természetesnek vegyék a felnőttek életének modern mítoszait. A játék előképe a felnőtt funkciók világának, és közvetve ugyan, de arra „kényszeríti” a gyerekeket, hogy már zsenge korukban elfogadják és betagozódjanak abba a társadalomba, amelybe születtek. Hiszen a „játék valóságos katalógusa mindannak, ami természetes a felnőtt számára” (Barthes, 1983: 66).

9. A főcím

Ahhoz, hogy egy műsor megszokottá váljon a nézők számára, saját főcímet kellett készíteni neki. A megszokott hangok, dallamok biztonságot nyújtottak, hiszen bármivel is foglalkozzunk, a zene jelez, hogy a műsor kezdődik.

A főcím lényege az volt, hogy figyelemfelkeltő legyen, bizonyos dolgokra hívja fel a gyerekek figyelmét. Bálint Ágnes így vall erről:

„Szükségünk volt valamire, ami egységes keretbe foglalja a meseolvasásra kiképzett bemondóink tarka csokrát. […] Keretünk el is készült: mozog, muzsikál, még köpköd is.

– Micsoda kényelem az ilyen keret – mondogattuk aztán, valahányszor nyugovóra tértünk ott a képernyő mögött, a műsoroktól átlangyosodott dobozban. A nézők viszont, akik nem tudták, hogy a maciban csak egy keretet kell tisztelniük, mesealaknak kijáró érdeklődéssel figyelték őt.”21

Az alapötleten és a zenén, amely a leginkább rögződött a nézőkben, sosem változtattak. Az 1980-as években már kis történetecskéket írtak a Foky Ottó készítette figurához. Ez a mese-főcím ráadásul kuriózumnak számított, hiszen más országokban nem animációs, hanem rajzolt főcímek voltak.

Gyerekkori emlékeimben az „Esti mesé”-nek csak egy főcíme volt. Mikor elkezdtem írni ezt a dolgozatot, kiderült, hogy az utolsó macinál már nem kevesebb, mint 28 különböző főcím létezett – és akkor még nem számoltuk bele a különleges alkalmakra (karácsony, húsvét stb.) készült főcímeket, amelyek az ünnep aktualitását hangsúlyozták. Alapvetően 14 eleje-főcímet (három kb. félperceset és négy egyperceset), illetve ugyanennyi (20 mp és 48 mp közötti) vége-főcímet készítettek az alkotók.

A hét minden napjára volt egy főcím. Ezeket az adásrendezők a műsorprogram sajátosságai miatt mindig variálták. A mérce a Híradó volt, annak mindig pontban fél 8-kor kellett kezdődnie. Mivel az „Esti mese” közvetlenül előtte ment, ha a napi műsormenet rövidebb vagy hosszabb szignált kívánt, cserélgették a napokat (a csütörtöki helyett például a keddit adták le, mert az rövidebb/hosszabb volt).

Már a fekete-fehér macinál is hét különböző változat volt a szignálból, de az utolsó színesnél külön nyári-téli garnitúrát, sőt ünnepi szignálokat is készítettek. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az „Ünnepi mackó főcím”-ből a következők léteztek: húsvéti, gyermeknapi, télapós, karácsonyi és „nemzeti ünnepre” való. A nyári-téli főcímeket pedig onnan lehet megkülönböztetni, hogy a maci ruházata követte az időjárás változásait (pontosabban télen sál volt a nyakában).

A gyermeknapi főcímet könnyen lehetne a maci születésnapjának is vélni, hiszen azzal fejeződik be, hogy maci és barátai(?) egy asztal körül ülnek, amelyen egy hatalmas csokitorta látható, rajta felirat: „TV Macinak”.

Az egyik főcímben a maci LEGO-s doboza látható totálban. A kereskedelmi szempontok, illetve a reklámtörvény létrejöttével viszont ennek a szignálnak a leadása burkolt reklámnak minősült volna, mivel a dobozon jól látható volt a LEGO felirat. Ezért ezt a – pénteki – szignált innentől kezdve nem használhatták.

A tévémaci-szignálokat 2001-ben restaurálták, a filmhibákat kijavították, a színeket megfényesítették, a fényeket pedig újra beállították.

9.1. A főcímzene

A jól ismert zene, amely mindenkinek rögtön beugrik, eredetileg a „Dörmögő Dömötör” című, az 1960-as évek elején készült rádióműsor dallama volt. Ez a program nem futott sokáig, hamar levették a műsorról. Egy élelmes zenei szerkesztő viszont „kikukázta” a zenét, és mivel épp ekkor készült a tévémaci, elvitte aláfestő zenének a készítőknek, akik ezt tették be a film alá. Pécsi József fagottra, klarinétra és zongorára épülő etűdje, a „Dörmögő Dömötör Istók gazda udvarán” olyan jól bevált, hogy azóta sem cserélték le.

A legtöbb macifilmben közös, hogy szinte mindegyik némán indul, és csak később lép be a jellegzetes dallam. Az ünnepi filmekben a megszokott dallamot minden esetben valamilyen más dallammal elegyítették. Húsvétkor a „Nyuszi ül a fűben”-nel, Mikuláskor a „Hull a pelyhes fehér hó”-val, Karácsonykor pedig a „Kiskarácsony, nagykarácsony”-nyal keverték össze a zenét.

9.2. Hétköznapi főcímek

Sajnos az első és harmadik macival készült filmekből semmi sem maradt fenn, úgyhogy nincs lehetőségünk leírni azokat. A második macival készült fekete-fehér filmekből viszont létezik négy kópia, úgyhogy ezeket módunkban áll leírni, majd összehasonlítani a negyedik változattal.

A mindennapi filmek között tulajdonképpen nincs nagy eltérés, ezért itt nem is írnánk le mindegyiket külön, csak egy régit és egy újat hasonlítunk össze – a típusminták leképezéséhez ez is elegendő –, viszont bővebben szót ejtünk az ünnepi alkalmakra készült, és így ritkábban vetített filmekről.

Az 1960-as évek filmje általában a fogmosással kezdődik, pontosabban azzal, ahogy a maci öblít. Jellegzetes gurgulázó hangot ad ki, köp, beteszi a fogkefét a pohárba, megtörli az arcát, elindul az ajtó felé, kilép, majd kisvártatva visszatér ottfelejtett pizsamafelsőjéért. A szobában felveszi a ruhát, bekapcsolja a tévét, leül a fotelbe, és már mutatják is a feliratot: „Esti mese”. Ez kombinálható zuhanyzással, tornázással, illetve a fotelben lévő ruhák szétdobálásával.

A „vége” főcím szinte kivétel nélkül ugyanaz: a „Jó éjszakát gyerekek!”-felirat után a maci pislog, lendületet vesz, feláll; az óra üt, ő alulról bebújik a takaró alá, közben lerúgja papucsait, maga mellé veszi bábuját, összegyűri, és elalszik.

A negyedik macinál alapvetően ugyanez a metódus ismétlődik, csak kisebb történeteket is beépítettek a filmekbe, mint például a mesekönyv-nézegetést, az autózást Paprikajancsival, a dominózást, a helikopterezést és a rendrakást; de itt is megtalálható a torna, a zuhanyozás és az ágyba fekvés is. Lássunk egy példát:

1. film. Maci a függöny mögött zuhanyozik, csak elmosódva látjuk alakját, csapkod, balettmozdulatokat végez. Zene nincs. Elmaradhatatlan társa, Paprikajancsi a szivacsból fröccsent néhány csepp vizet az arcára – részéről ezzel letudta a mosakodást. Elindul a zene, maci felveszi pizsamafelsőjét, P. J.-től elveszi a törölközőt, majd felveszi őt, szeretetteljesen megütögeti a hátát, együtt kimennek, bekapcsolják a tévét, leülnek a fotelbe, és a képernyőn megjelenik az „Esti mese” felirat.

Ettől kissé különbözik a hosszabb változat. Lássunk ebből is egyet:

2. film. Maci áll a szobájában, rendes ruhájában, kezében egy játékhelikoptert tart. Körülötte a földön mindenfelé játékok hevernek. A helikopter elszáll a tenyeréből, és kirepül a képből. Ezzel egy időben P. J. egy zsinóron húzható vonattal a kezében beszalad. A vonat elgurul, a két hős csak áll, és a fejét vakarja. P. J. elszaladna, de Maci megfogja, és a sapkájánál fogva a levegőbe emeli. A baba lábai kapálóznak a levegőben (csak erre fókuszál a kamera), majd a maci leejti. A fotelben lévő könyvet a maci megfogja, de barátja, aki még mindig játszani akar, felé gurítja a kisautót, amelyet ő szintén megfog, és mindkettőt a helyére teszi. Jancsi a LEGO-s dobozt tolja a helyére. A maci elégedetten porolgatja kezeit, és a vele szemben a hintaló mellett álló P. J. ugyanezt teszi – mintegy ironikusan utánozva őt. Majd rákönyököl a hintalóra, amely eldől alatta – ezzel is erősítve azt a képzetét a nézőnek, hogy Paprikajancsi valójában egy rossz kisgyerek, aki, ha csintalankodik, pórul jár. A kép átvált a fogmosós jelenetre, de a zene nem szűnik meg, a gurgulázás és köpködés alatt is tart (itt a zenei témán kívül még tovább is hallhatjuk a dallamot). A törölközés után egyből a szobát mutatják, ahol már be van kapcsolva a tévé, és látszik rajta a felirat: „Esti mese”. A maci kezében már ott ül barátja, így együtt ülnek be a fotelba, végül újra a feliratot látjuk, nagyban.

A „vége” főcím is kibővült: a mese befejeztekor megjelenik a „Jó éjszakát gyerekek!”-felirat, a maci nyújtózik, feláll, kikapcsolja a tévét, int P. J-nek, aki a vállára ugrik, Maci megsimogatja barátja hátát, és az ágy felé mennek. Maci befekszik az ágyba (kezében a babával), átfordul másik oldalára, ahol a kamera ráközelít. Becsukja a szemét, barátja huncutul meglesi, erre ő fél szemét kinyitja, mire P. J. cselesen visszafekszik, majd újra megnézi macit, aki már alszik. P. J. a gyerekek felé „Pssz”-t mutat, majd ő is álomra hajtja a fejét.

Ebből a két példából megállapítható, hogy miben és mennyit változott a Foky-féle maci elődeihez képest. A gyerekeket már nemcsak a fogmosásra, hanem a helyes viselkedésre is meg akarja tanítani, és egyben le is köti őket egy új mesével.

9.3. Ünnepi főcímek

A húsvéti különszámban három csokornyakkendős nyuszi bukkan fel az ablakban, és maciékkal együtt nézik a mesét, de a mese végére eltűnnek, és csak egy kosár hímes tojást hagynak a maci ágya mellett.

A Mikulás szintén csak az ablakból érdeklődik a maci után. Először minden a megszokott rend szerint zajlik. Bekapcsolják a tévét, de hirtelen kopogás hallatszik. Maci és P. J. az ablak felé fordul, ahol gondosan ki vannak készítve a cipők. Gyorsan elsuhan valami piros. Ledörgölik a jégvirágot az ablakról, és kinéznek, de nem látnak semmit. A mese végén az ágy felé közeledve viszont észreveszik az ajándékokkal megtöltött csizmát és cipőt, miközben a Mikulás kint áll, helyeslően megsimogatja a szakállát, és – hátán a puttonnyal – tovább megy.

A karácsonyi különszám a leghosszabb és a legérdekesebb. Nem hagyományos módon kezdődik. A tévémaci épp egy nagy, zöld papírba csomagolt dobozra köt szalagot, majd elmegy, és ezalatt P. J. a dobozra teszi az ő kisebb, lilába csomagolt ajándékát, majd elkezdik nézni a mesét. A mese végeztével már a masnikkal, gyertyákkal, gömbökkel, szaloncukorral és csillagszóróval feldíszített karácsonyfa mellett állnak. Csendéletszerű képek követik egymást a díszekről, majd a maci kezében egy vonattal, Paprikajancsi pedig egy ajándékkal búcsút int, a kép pedig egy csillag alakú kivágásban eltűnik.

A gyermeknapi adás is hosszú, és könnyen a maci születésnapjának vélné a néző. Itt megjelennek a Foky-féle bábok is (Misi Mókus, Mirr-Murr stb.). Játékkal kezdődik a jelenet, a maci vasutast játszik. P. J. egy autóval száguld ki az ágy alól, és egy építőkocka-halomba rohan. A két mókus csak nézi őket, majd labdázni kezdenek. Ugrifüles, a nyúl, egy zsúrkocsiról minyont vesz el, és megeszi. A maci a tévéhez megy, és int a többieknek, akik gyorsan köré sereglenek. A két mókus és Mirr-Murr a maci fotelében ül, a nyúl a hátuk mögött áll, P. J. egy sámlin kuporog, a maci pedig a fotel mellé, a földre csüccsen. A mese végén mindannyian asztalhoz ülnek, ahol csokitorta várja őket. A maci elégedetten dörzsölgeti kezeit, a többiek meglátják a tortán lévő feliratot – „TV Macinak” –, mire megtapsolják őt.

10. Maci az űrben – Politika

Azt hiszem, nem kell különösebben bizonyítani, hogy a televízióra már az első adásoktól kezdve politikai közvetítőként tekintettek.

„Nincs hathatósabb agitáció, mint az, amelynek során a nézők saját szemükkel győződhetnek meg mindarról, ami a világban és az országban történik. Ily módon a Televízió a párt politikája propagálásának, a politikai nevelésnek egyik leghatásosabb eszköze.”22

Mivel a tévémaci elméletem szerint a televízió és ezáltal az intézményt irányító hatalom egyik „arca” volt, különösen példamutatóan kellett viselkednie. Közvetett formában, de igyekeztek formálni általa nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek magatartását is, így a politika számtalanszor befolyásolta a macit érintő döntéseket.

Az egyik legjobb példa erre a maci lakásának kérdése. Az író, Bálint Ágnes úgy gondolta, hogy macija egy kis parasztházban fog lakni. Ennek két oka volt: egyrészt más meséiben is mindig vidékies-falusias helyszíneket szeretett megjeleníteni (Futrinka utca, a Tökház), másrészt minden meséje az egészséges életmódra tanított, és úgy gondolta, a falusi levegő nagyon egészséges. Ekkor azonban közbeszólt a pártpolitika. Elindult a panelprogram:

„A lakótelepi életforma alapvető változásokat jelentett igen nagy tömegek hétköznapi életvezetésében, lakásmódjában, lakáskultúrájában. A lakosság egyharmada költözik korszerűbb, a Habi­tat európai lakásnormái szerinti megfelelő civilizációs ellátottságú lakásba” (S. Nagy, 1997).

A macinak, mint a televízió képviselőjének, alkalmazkodnia kellett a megváltozott körülményekhez, és falusi porta helyett ő is panelházban kapott lakást.

A tévések elmondása szerint nagyon kellett vigyázni arra is, hogy amikor nemzeti ünnep, illetve szovjet ünnep (nov. 7.) előestéje vagy napja volt, nem lehetett olyan szignált vetíteni, amelyiken a maci köpött – nehogy valaki arra következtessen, hogy a tévések így akarják kifejezésre juttatni politikai véleményüket, vagy nehogy összefüggésbe hozza valaki az ünnepet, és azt, hogy a maci köp rá.

1980-ban fellőtték a macit az űrbe Farkas Bertalannal – természetesen ez is pártutasításra történt. A televíziós dolgozóknak ugyanis műsorral kellett előállniuk ez alkalomból, amelyet élőben közvetítettek az űrből, és ők az akkorra már védjegyüknek számító tévémacit választották a produkcióhoz. A terv szerint Farkas az űrből mondott volna mesét, miközben a maci – szigorúan szkafanderben – körülötte röpködött volna. Hogy megfelelő űrruhája lehessen, tervezőjét tanulmányútra küldték a Szovjetunióba, ahol hat hétig vizsgálhatta az űrhajósok ruháját, hogy aztán élethű másolatot készítsen róluk a maci számára. Az ötlet megvalósult: az első magyar űrhajós mesekönyvből olvasott fel a Szojuz űrállomás fedélzetéről.

A következő esemény, amely a politika jóvoltából történt, a már említett 1983-as maciváltás volt. Mivel tervezője nem volt „jó elvtárs”, ezért csupán eddig létezhetett ez a maci, aztán lecserélték a Foky Ottó-féle mackóra.23

A rendszerváltáskor véglegesen levették a műsorról a „nemzeti ünnepes” főcímet. Az elmúlt 20 évben egyszer sem játszották le, jegyzőkönyvében külön jelezték, hogy adásra nem javasolt. Hogy miért? Mert ebben a főcímben a maci virágosládájába, amely az ablakából lóg ki, nemzetiszínű és vörös zászlócskát szúr Paprikajancsival az ünnep tiszteletére.

Aztán 1998-ban az MTV egyszerűen megszüntette a tévémacit (és rövid időre az esti mesét is). Az akkori programigazgató, Borsány-Gyenes András döntésére történt a maci váratlan „nyugdíjazása”, ugyanis elavultnak, korszerűtlennek, egyes híresztelések szerint még „politikai 3/3-as”-nak is titulálta őt Borsány-Gyenes. Véleménye szerint a maci a kádári érából visszamaradt, korszerűtlen figura, aki nem segíti kellőképpen a gyerekek szocializációját, ezért nyáron „nyugdíjba küldték”. Ezzel a tettével az amúgy sem túl népszerű programigazgató végképp elvesztette a nézők jóindulatát. Tömeges felháborodást keltett, és pillanatokon belül létrejött a „Mentsük meg a TV Macit!”-mozgalom, elindult az aláírásgyűjtés, petíciók és panaszlevelek áradtak a televízió felé. A két nagy rivális csatorna, az RTL Klub és a TV2 is lobbizott annak érdekében, hogy megszerezze magának a „leselejtezett” macit. A bulvársajtó arról cikkezett, hogy a maci hajléktalanná válik – amire természetesen azonnal reagáltak a nézők, és sokan felajánlották, hogy befogadják őt. A legkomolyabb ajánlatot a Rendőrségi Múzeum tette, amely egy egész lakást bocsátott volna a maci rendelkezésére. Fél évvel később, októberben, a „nézők tömeges reklamálásának hatására” láthatták újra a gyerekek a „fogmosós macit” az m2-n (jelenleg is ott látható esténként).

2003-ban végül a tévémaci visszakerült az m1-re, de a rossz nézettségi adatok miatt 2006-ban az m2-re tették át. Az MTV szerint azért került az m2-re, mert annak tematikájába jobban illeszkedik, mivel az m2 a népszerű ismeretterjesztés, az oktatás és a felnőttképzés feladatát vállalta magára, így nyitva a fiatalok felé. A szülők hamarosan sérelmezték, hogy a gyerekek életritmusához kevéssé igazodva, fél hét és hét között, de mindig változó időpontban adják a mesét, amelyet így sajnos egyre kevesebben néznek.

A maci születésnapja hivatalosan 1964. október 23-án van. Valós születését 1963. április 15-ére teszem, amikor először szerepelt a tévében. Személyi igazolványába azért került mégis az október 23-ai dátum, mert ez Bálint Ágnes születésnapja is, és a személyigazolvány készíttetője, egyben a maci leghűségesebb kutatója, Szádváry-Szabó Zoltán ezt választotta neki. A vele készített interjúban így emlékszik erre vissza:

„2000. dec. 31-én, utolsóként az évben, elkészült a tv-maci személyigazolványa. Motoros rendőr hozta ki a tv-székházba. Igazi, rendes, személyi számmal ellátott igazolványról van szó.”

Lakcíme: Szabadság tér 17., anyja neve pedig – hivatalosan is – Bálint Ágnes.

11. A macikultusz

A tévémacinak egyértelmű kultusza van, amely ma is él. De hogyan vált kultuszmacivá? Okai valószínűleg a következők: egyrészt megjelenésétől fogva főműsoridőben sugározták. Másrészt, mivel csak egyetlen csatorna volt, aki tévét nézett, az kénytelen volt a macit nézni, így mindenki ismerte őt. Ehhez társult még a készítők szándéka, hogy nézőik ízlését és szocialista nevelését a „helyes” irányba tereljék – mindezt egy szimpatikus figura segítségével elérni mind a gyerek, mind a felnőttkorban egyszerűbb, mint utasítások kiadásával. Erről tanúskodik a következő dokumentum is:

„A Televízió műsorai iránt különösképpen nagy érdeklődést tanúsít az ifjúság. Ez lehetőséget ad arra, hogy nevelését helyes irányban befolyásoljuk és felnőtt nézőink ezreivel együtt egészséges ízlésre neveljük, segítsük a közösségi szellem formálásában. A Televíziónak ezek a lehetőségei a most következő években rohamosan növekedni fognak, erre már most fel kell készülni.” 24

A szocialista elvtárssá válás fő szempont volt, mind az első maci idején, mind a későbbi változatoknál:

„A gyermekek és kisiskolások között végzett erkölcsnevelés főfeladata a helyes, szocialista közösségi magatartás készségének fokozatos megalapozása és alakítása, a gyermekek társadalmi szemléletének bővítése és a magatartás erkölcsi és kulturális követelményeinek értelmi és érzelmi megalapozása. Ennek részkérdései: helyes, fegyelmezett magatartás, családban, iskolában, emberek között, öltözködésben, hazaszeretet, munkaszeretet, közösségi érzés, a szocialista humanizmus elemi jelenségei. [Ezzel párhuzamosan] igyekszünk a munka szeretetére, szocialista közösségi életre, a magyar munkásosztály hősi múltjának ismeretére, más népek, különösen a baráti népek megbecsülésére nevelni ifjú nézőinket.”25

Mivel az elsődleges cél a szocializmusra való nevelés volt, egyéb, ma már alapvetőnek tartott társadalmi elvárásokat is szocialista köntösbe csomagoltak. Ilyen például a szövegben is említett öltözködés, a megfelelő társas formák betartatása és a fogmosásra, mint alapvető higiénés elvárásra, való nevelés vagy a mindennapi zuhanyzás is, hiszen ezek a normák a lakosság nagy többségének nem voltak magától értetődőek. A fogmosás jelentőségét jelzi, hogy annak idején egész fogorvosgárda ellenőrizte, hogy a maci minden mozdulata, amellyel a fogtisztítást végzi, mintaszerű legyen.26 Maga a lakosság is kritikus tekintettel figyelte a macit, és a nézők között vita kerekedett abból, hogy vízszintesen avagy függőlegesen mozgassa-e fogkeféjét.27

A fent idézett részletekben ugyan csak a szocialista (át)nevelést hangsúlyoztam, de ezzel összefügg a pedagógiai célzatú nevelés is – amiről a következőkben szót is ejtek.

A nevelés mindig is hangsúlyos szerepet kapott a macifilmekben csakúgy, mint az esti mesében. Ez egyben a készítők kifejezett szándéka is volt:

„A televízió a családi környezethez tartozik. E sajátosságából következően úgy gondoljuk, hogy leginkább hivatott a családi életre való nevelés segítésére. Műsorainkkal meg kell könnyítenünk a szülők nevelő munkáját, a gyerekeknek pedig életük jó megszervezéséhez, idejük, napirendjük jó beosztásához kell tanácsot adnunk. Nevelnünk kell őket az otthon iránti kötelességeikre, a szülők, a család, a felnőttek szeretetére és tiszteletére.”28

A gyerekek, különösen a kicsik, nagyon szeretik a mesét. A gyermekosztály szerkesztői igyekeztek hasznos ismereteket átadni a mesékbe rejtve a gyermekek és az ifjúság számára is. A műsorokat a pedagógiai céltudatosság jellemezte, és ezt a szülők és a tanárok is örömmel vették. Sok anya a macira hivatkozva tanította meg gyerekeinek a mindennapi fürdést, fogmosást és a zokszó nélküli ágyba fekvést. („Látod, hogy a maci lefeküdt? Feküdj le te is gyorsan!”) A gyerekek pedig a macira hivatkozva követelhették minden este a mesét lefekvés előtt.

A nézők az idő múltával már nem keretként, hanem valódi meseként kezelték a minden este jelentkező Macit, és kíváncsiak lettek magánélete részleteire is. Családi állapota, testvéreinek száma, az, hogy jár-e óvodába ugyanúgy téma volt, mint az, hogy csak egy bugyogója van. „Nem elhanyagolható társadalmi igény is jelentkezett, hogy a közismert gyermekmédia-sztár az egyedül töltött estéit végre megossza valakivel.”29

Egy, már idézett újságcikkben arra is kitérnek, hogy:

„Sokan aggódtak például amiatt – és ennek levelekben is hangot adtak –, hogy mivé lesz ez a szegény brummogó szülők, nevelők nélkül, családi környezeten kívül. Ki tanítja meg őt, hogyan kell késsel-villával enni a mézet? Jót tesz-e a kicsinyeknek, ha estéről estére mintaként a csonka család képzetét sulykolják beléjük? Más oldalról éppen azt üdvözölték, hogy a Maci magatartása, önállósága, rendszeretete példaként szolgálhat a gyerekeknek. Mert arra a kérdésre: anyúúúúú, apúúúúú, hol van a tévémaci anyukája, apukája, miért nem látjuk őket sohasem? – azt is felelhetjük, hogy a másik szobából figyelnek, de csak rejtve, hogy bumfordi barátunk meg ne sejthesse. És nagyon-nagyon boldogok, ha látják, hogy csemetéjük a közvetlen segítségük, beleszólásuk nélkül is tudja és teszi a dolgát.”30

A maci kora tehát kérdéses. Sokak szerint felnőtt módra viselkedik, hisz olyan dolgokat is tesz, amiket gyerekek nem szoktak. A készítők szándéka szerint mindig azt a korosztályt jelenítette meg, amelyik nézte. Mivel az esti mesét a három- és hatéves kor közötti gyerekeknek készítették, a maci is őket képezi le. Attól függetlenül, hogy olyan cselekvéseket is végez, amilyeneket általában csak a felnőttek, és nem a négy-ötéves kisgyerekek csinálnak (egyedül fogat mos, fürdik, majd egyedül leül a tévével szemben felállított karosszékébe, és önállóan bekapcsolja a készüléket). A gyerekek is sokszor eljátsszák, hogy ők felnőttek – ugyanígy tesz a maci is: játéktévéje van, amelyet játék közben bekapcsol. Az biztos, hogy nem jár még iskolába. A készítők szerint sokan azért láthatják felnőttnek, mert kiskorukban ismerték meg, és vele együtt öregedtek.

A maci nemének kérdése szintén nem eldöntött. Mivel régen bugyiban volt, alapvetően lánynak gondolták. Erről tanúskodik az a rövid kommentár is, amelyet a második maci bemutatásakor az újságbeli képe mellé írtak: „Most már biztos, hogy lány.” Az újabb változaton viszont egyértelműen fiúnak néz ki. Fórumokon még ma is sokat vitáznak róla, hogy mi is ő.

Az alkotók szerint alapvetően nincs neme. Szülőanyja szerint azért nemtelen, mert teret akartak hagyni a gyerekek fantáziájának, hogy ők dönthessék el a kérdést, mint amikor játékmacit kapnak. Személyi száma sem 1-essel vagy 2-essel kezdődik, hanem nullával. Mindeközben a gyerekeket ez a kérdés nem nagyon érdekli. Ők úgy fogadják el a meséket, ahogy vannak, nem keresnek mögöttes értelmet bennük. Számukra a maci nem nélküli.

12. Kérdőíves vizsgálat

A felmerült, nehezen megválaszolható kérdések miatt döntöttem úgy, hogy kérdőíves kutatásba kezdek. Mivel én magam nem tudtam egyöntetűen eldönteni, hogy kinek van igaza a maci nem- és kormeghatározásában, úgy gondoltam, a közvéleményre hagyatkozva jobban kideríthetjük a válaszokat.

A kérdőív kérdései a következők voltak:

1. Ismeri-e Ön a tévémacit?

2. Mi az, ami elsőként beugrik Önnek a macival kapcsolatban?

3. Próbálja meg felidézni, melyik évben láthatta először!

4. Le tudná-e írni a maci külsejét? (pár szóban!)

5. Inkább pozitív vagy negatív figurának tartja a tévémacit?

6. Ön szerint mennyi idős a tévémaci a filmben?

7. Ön szerint milyen nemű a tévémaci?

8. Mi az a három dolog, amely leginkább jellemzi a figurát?

9. Van-e valami különleges élménye, mely a macihoz kapcsolódik?

A százfős mintából a válaszadók 99 százaléka ismerte a macit, és csak egy százalék akadt, aki nemmel válaszolt. A válaszadók több mint felének (54 százalék) elsőként a fogmosás vagy a fogmosáshoz köthető jellemző ugrott be a tévémacival kapcsolatban.31 A második legtöbbet említett jellemző az esti mese volt (21 százalék). A zenét 11 százalékuk említette, a maradék 14 százalék pedig megoszlik a gyermekkor, a maci külsejére vonatkozó jellemző(k), az alvás, illetve a korszakra való emlékezés között.

Arra a kérdésre, hogy milyen a maci külseje, a megkérdezettek többsége a maci barnaságát említette elsőként. Ez az a tulajdonsága a figurának, amelyet szinte kivétel nélkül mindenki kiemelt. Népszerű jelzők voltak még a „pizsama” (sokan arra is emlékeztek, hogy zöld volt), a „nagy fejű”, a „nagy szemű”, a „nagy fülű”, a „kerek” és a „mosolygós” is, vagy a maci társára vonatkozó utalások. Mozgásáról is sok szó esett, szinte kivétel nélkül a „nehézkes”, „cammogó”, „darabos”, „szaggatott”, „totyogós”, „lomha” jelzőket illesztették elé. Ketten említették, hogy a maci még fogmosáskor sem nyitotta ki a száját. Voltak megdöbbentő leírások is. Voltak, akik úgy emlékeztek, hogy „a farkincája hátul kilóg a ruhájából” vagy „előkéje van”, „masni van a fején” vagy „egy kis állatkával a hóna alatt ballagott el a tévé elé”.

A maci korát firtató kérdésre egyöntetű válasz született: a megkérdezettek 66 százaléka gyermekkorúnak látja a macit; 25 százalékuk felnőttnek tekinti; kilenc százalékuk pedig kortalannak tartja. Ezen belül azonban igencsak változatos az életkori megoszlás: a többség gyereknek látja a macit, ezen belül a legtöbben öt-hat-hétévesnek gondolják (13–10–9 százalék). A felnőtt kategórián belül a legnagyobb szavazótábora a harmincas éveiben járó macinak volt, de volt olyan válaszadó is, aki a macit 120 évesnek írta.

A nemére vonatkozó találgatás ugyanígy eldőlni látszik: az emberek 92 százaléka a macit férfinak véli, további három százalék nőként tekint rá, és a maradék öt százalék semleges neműnek titulálja.32

A figurát a megkérdezettek szerint a leginkább a kedvessége jellemzi. Ezt követi a fogmosás, illetve Paprikajancsi, mint jellemzők, majd az „aranyos”, „rendes”, „mosolygós”, „álmos” jelzők.

Végül a macihoz fűződő különleges élményekről kérdeztem az embereket. Sokan arra emlékeztek a leginkább, hogy „A nap befejeztének közeledtét jelentette, a nyugalmat”. A rendszeresség is visszatérő motívum: „Gyerekkoromban a tévémacit és a mesét már pizsamában fogadtuk a húgommal. Menetrendet jelentett az életünkben.” Másoknak: „Állandóság, biztos pont. Tévémaci után fogmosás, alvás.” És volt, akiket nagyon megviselt: „Sajnos nekem is aludni kellett menni.”

Sokakat a fogmosásra emlékeztet: „Ő tanított meg a fogmosásra. Ahogy meghallottam a tévémaci zenéjét, rohantam a fogkefémért!”; „Úgy tanultam fogat mosni és gargalizálni, ahogy a maci is csinálta.” Mások nem a saját fogmosásukra, hanem a maciéra emlékeznek: „Ha édesapámmal néztem, ő minden alkalommal, mielőtt kiköpte volna a maci a fogmosó vizet, azt mondta: Dózsa, Honvéd! – mert ő Fradi-drukker volt.” Volt olyan, akinek segített kideríteni egészségügyi problémáját: „A tévémaci segítségével derült ki a rövidlátásom, kb. négyévesen. Egyszer közelebb mentem a tévékészülékhez, és felkiáltottam: Nahát, a macinak pöttyös a ruhája!”

A macinak jellemformáló hatása is volt. „Nagyon megmaradt, ahogy a helyére rakja az albumot. Én is a helyére raktam azután.” Jutalmul is osztogatták: „Az oviban a legjobb gyerek hazavihette egy estére a bábot.” Volt, aki egy általam nem ismert, titokzatos könyvre emlékezett, „amiből tévémacit lehetett csinálni”. Másoknak a maci egyik személyes tárgya maradt meg az emlékezetében: „Imádtam, ahogy csattan a papucsa, amikor felveszi.”

Vannak negatív emlékek is: „Utáltam a zenéjét.” Vagy egy újabb keltezésű: „Mi hosszú évekig fekete-fehérben láttuk, ahogy a macit, úgy Mazsolát is. Nagyon furcsa színesben viszontlátni.” Ehhez kapcsolódnak azok az emlékek is, amelyek a régi korokba mutatnak vissza: „A család első tévékészülékén állandó program volt az esti mese nézése”; „A szomszédban volt tévé, és átmehettünk megnézni a mesét!” Mások a jelenről beszélnek inkább: „A gyerekeim már nem látták a macit, és kiskorukban sokat kellett mesélni róla”; „Most már az unokáim nézik.”

Volt, aki nem a maci iránt rajongott ennyire, hanem kis társáért: „Kiskoromban a Paprikajancsival aludtam”; „Mindig reménykedtem, hogy ez alkalommal a Paprikajancsi el tud bújni.”

13. Következtetések

Magyarországon kevés olyan emblematikus személy élt, akit kivétel nélkül mindenki ismer. Mátyás király, Kossuth Lajos és Petőfi Sándor mellett van még valaki, aki legalább olyan népszerű lett alig 45 éves pályafutása alatt, mint a fentiek. Ő a tévémaci:

„Ha az évi háromszáz estéből csak egy-két alkalommal maradt le a képernyőről, levelek tömege temette be szerkesztőségünk asztalait is. Ezekből egyértelműen kiderült, hogy e csonka estéken a gyerekek nyűgösködtek, nem akartak ágyba bújni, a szülők együtt bömböltek csemetéjükkel. Tömören szólva: »kizökkent az idő«.”33

A macit soha nem kellett fogmosásra biztatni. Köpéséből pedig egyenesen szállóige vált: az 1980-as években a fiatalok szlengjébe beépült a „köpött a maci” kifejezés, ami azt jelentette, hogy vége a bulinak, álmos lett az illető, hagyják abba, amit tesznek. Vicceket is kitaláltak vele kapcsolatban.34

Az 1960-as években nagy divat volt a mesefigurák legyártása, és a nevükkel fémjelzett áruk eladása. Ez alól a tévémaci sem volt kivétel: volt játékbolti forgalomban árult változata, papírlemeze. Az 1970-es években könyve, könyvjelzője jelent meg. A könyveket a Móra Könyvkiadó adta ki Én vagyok a tv-maci! és Jó éjszakát, maci! címmel. Dalt írt róla a 100 folk Celsius (1989, stílusa: „gyermek rock”!), és létezik az interneten keringő Sebeők-féle rapszám is, amelynek refrénje így szól: „Menjen a sunyiba/ki nem hisz a maciba/a tv-maciba, a tv-maciba.”

Ma a nevével fémjelzett gyermekholmikat, mesekönyveket és csengőhangot(!) adnak el – illetve csak adtak el, mivel a Magyar Animációs Filmalkotók Egyesülete 2008 júniusában beperelte a Magyar Televíziót és a Pannónia Film Kft.-t az 1970-es és az 1980-as években készült hazai bábfilmsorozat szerződéseinek kiadásáért. Az egyesület azt akarja tudni, hogy a két cég megszerezte-e a „Mekk Elek, az ezermester”, továbbá a „Mazsola”, a „Mazsola és Tádé”, a „Vízipók-csodapók” és nem utolsósorban a „Tévémaci” című alkotások felhasználási jogait, és ha igen, mikor és hogyan. Egyben tájékoztatást kérnek arról, hogy e mesefilmek merchandising-felhasználására – azaz a kapcsolódó termékek hasznosítására – jelenleg kinek van érvényes és hatályos engedélye. Amíg az ügy le nem zárul, a mesefigurák készítését felfüggesztették.

Rengeteg feltöltött video található róla az interneten. Létezik Maci-párt, Tv-maci klub vagy „Mentsük meg a tv-macit!” mozgalom is. Generációk nőttek fel rajta, de hogy miért is vonzott annyiunkat a tévé elé, ha meghallottuk a jól ismert dallamot – nem tudni. Talán azért szeretjük felnőtt fejjel is, mert a gyerekkort jelenti számunkra:

„Tv-macit bálványoztuk, mert csodálatosan tudta beállítani bioritmusát, nem voltak alvászavarai, rossz álmai. Semmi nem zökkentette ki nyugalmából, nem voltak hisztériás jellegű dühkitörései. Nem vett magához táplálékot, következésképpen nem is ürített. […] A tv-maci a rendszerváltás nagy győztese, lehet bármilyen rezsim, jelenlétére mindig szükség volt, van és lesz.”35

Felhasznált irodalom

Barthes, Roland (1983): Mitológiák. Budapest: Európa Könyvkiadó.

Beszélő évek sorozat. Beszélő, 97/II. évfolyam.

During, Simon (1995): A kritikai kultúrakutatás történetéről. Replika 17–18. sz., 157–180.

Hammer Ferenc & Dessewffy Tibor (1997): A fogyasztás kísértete. Replika, 26. sz., 31–46.

Kalmár Melinda (2004): Az optimalizálás kísérlete. Reformmodell a kultúrában 1965–1973 In: Rainer M. János (szerk.): „Hatvanas évek” Magyarországon. Budapest: 1956-os Intézet, 161–197.

Kende Péter (2003): Még egyszer a párizsi toronyból. Kortörténeti és politikaelméleti esszék 1973–2003. Budapest: Új Mandátum, 275–276.

Murai György (1993): Adalékok a Magyar Televízió történetének kezdeteihez. Múltunk, 1. sz., 77–91.

Rainer M. János (2004): A „Hatvanas évek” Magyarországon – (Politika)történeti közelítések In: Rainer M. János (szerk.): „Hatvanas évek” Magyarországon. Budapest: 1956-os Intézet, 11–24.

S. Nagy Katalin (1997): Fogyasztás és lakáskultúra Magyarországon a hetvenes években. Replika, 26. sz., 47–55.

Tóth Eszter Zsófia (2004): A fogyasztás ábrázolása munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben In: Rainer M. János (szerk.): „Hatvanas évek” Magyarországon. 1956-os Intézet, Budapest

Valuch Tibor (2004) A hosszú háztól a kockaházig – A lakásviszonyok változásai a magyar falvakban a hatvanas években. In: Rainer M. János (szerk.) „Hatvanas évek” Magyarországon. Budapest: 1956-os Intézet.

Vörös Miklós & Nagy Zsolt (1995): Kultúra és politika a mindennapi életben. Replika 17–18. sz., 153–156.

Online források:

http://old.hirado.hu/cikk.php?id=39237 „Változunk: visszatér a TV-maci…”

www.takacsvera.hu/tvcikk/tvcikk.htm

www.szentesinfo.hu

Tévémaci-filmek:

http://videa.hu/videok/film-animacio/tv-maci-3-mese-Nr39rhMi92Rurm46

http://videa.hu/videok/film-animacio/tv-maci-esti-mese-focim-2QwxYCHSe0G7Vvlv

http://videa.hu/videok/film-animacio/tv-maci-esti-mese-focim-KQU67mKVx4uhlxeS

http://videa.hu/videok/film-animacio/tv-maci-vegefocim-esti-mese-U7fixohb7IRmd7nF

http://videa.hu/videok/film-animacio/tv-maci-esti-mese-focim-xTzZ0JHVTVI2EUNL

http://www.youtube.com/watch?v=41YM7E3dWxo

Lábjegyzetek

1
MOL XXVI-A-8-a/1 „A Gyermek és Ifjúsági osztály (1958–59)”.
2
MOL XXVI-A-8-a/1 „Gyermek- és Ifjúsági osztály eddigi munkája és 1958/59 évi terve”, 6. o.
3
MOL XXVI-A-8-a/41 „Esti meseműsor a televízióban – jelentés”
4
„Felnőtt gondok – a gyermekműsorokról” Erdős András, a tv gyermekosztályának vezetője In Rádió- és Televízióújság, 1968/35
5
MOL XXVI-A-8-a/1 „Gyermek- és Ifjúsági osztály eddigi munkája és 1958/59 évi terve, 21. o.
6
Uo. 15. o.
7
Rádió- és Televízióújság, 1963/12.
8
MOL XXVI-A-8-a/41 „Esti meseműsor a televízióban – jelentés”
9
Rádió- és Televízióújság, 1963/15. szám
10
Bálint Ágnes, RTV Kalendárium, 1988, A Rádió- és Televízióújság különkiadványa, felelős szerkesztő: Boros János, Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Nyíregyháza, 1987.
11
MOL XXVI-A-8-a/ Tv VII.15.i ülésének anyagai, „Javaslat alkotói prémiumra az ifjúsági és gyermekosztály területén” cím alatt.
12
A francia, SECAM rendszer alapján akarták meghonosítani.
13
MOL XXVI-A-8-a/18 A Gyermek- és Ifjúsági szerkesztőség műsorterve 1968-ra, 13. o.
14
Bálint Ágnes, Rádió- és Televízióújság, 1966/14.
15
Egyébként is egyre több lett a színes film – ezt mindig külön kiírták a program mellé a műsorújságban.
16
Szentistványi Rita: Szia, Maci! In Rádió- és Televízióújság, XXVI. évf., 1981/24 7. o.
17
Simon Emil: Macibánat In Rádió- és Televízióújság, XXVIII. évf., 1983/43. 8. o.
18
Szádváry-Szabó Zoltán személyes közlése.
19
Ennek alapja a Jó éjszakát, Maci! című könyv, amelyben a lilafejű kis bábut ezen a néven szólítja a tévémaci.
20
Foky Ottó, „40 éves a TV Maci”, a TV2 Aktív című műsorából, 2004. november.
21
Bálint Ágnes, Rádió- és Televízióújság, 1966/14.
22
MOL XXVI-A-8-a/40, „1963: Jelentés a Televízió munkájáról és feladatairól” 1. o.
23
Szádváry-Szabó Zoltánnal készített mélyinterjú alapján
24
MOL XXVI-A-8-a/40, „1963: Jelentés a Televízió munkájáról és feladatairól”, 1. o.
25
MOL XXVI-A-8-a/40, Dezséri László: A Magyar Rádió és Televízió társadalmi erkölcsnevelő munkájának rendszeressé és hatékonyabbá tétele érdekében szempontok és javaslatok, 20. o.
26
Foky Ottó, „40 éves a TV Maci”, a TV2 Aktív című műsorából, 2004. november.
27
Simon Emil: Macibánat. In Rádió- és Televízióújság, XXVIII. évf., 1983/43. 8. o.
28
MOL XXVI-A-8-a/1 „Gyermek- és Ifjúsági osztály eddigi munkája és 1958/59 évi terve” 3. o.
29
MTV Sajtószoba, 2005.
30
Simon Emil: Macibánat. In Rádió- és Televízióújság, XXVIII. évf., 1983/43. 8. o.
31
Ezek megoszlása a következő: fogmosás: 42 %, járulékos dolgok, úgymint köpés (3 %), gurgulázás (4 %), fogkefe (4 %), fogkrém (1 %).
32
A kérdésre a két nem között (férfi, nő) lehetett választani. Egyes válaszadók azonban létrehoztak egy külön kategóriát, a semlegest.
33
Simon Emil: Macibánat In Rádió- és Televízióújság, XXVIII. évf., 1983/43. 8.o.
34
„Mikor megy ki a divatból a tévémaci? – Amikor már nem a fogát mossa, hanem egy pohár vízbe teszi estére…” „Miért halt meg a tv-maci? – Mert köpött…”
35
Lásd www.szentesinfo.hu : Török Sándor: Evolúció a televíziózásban-egy sikeres főcím, Szentes Város Információs Szervere.

Támogatónk

A Médiakutató folyóirat 2014. évi megjelenését a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. támogatja.

Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Média és politika
> könyv rendelés
Megrendelés
<>
2014 tavasz
> régebbi lapszámok
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola

Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink