Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2010 tavasz – Történelem rovat

Landgraf Ildikó

A Halley-üstökös és más égi jelek. Jövendölések a világháborúkról és a világvégéről

A magyar nyelvterület egészéről számtalan változatban ismert az a mondatípus, amelyik a háborúk és baljós események előjeleként (égi jelként) értelmezi a sűrű csillaghullást, a furcsa égi fényeket, az üstökösök megjelenését. Ilyenek azok a 20. század második felében a Kárpát-medencében gyűjtött mondák is, amelyek az I. világháború előhírnökeként értelmezték a kitörés előtt négy évvel felbukkanó Halley-üstököst. A kométa feltűnésének története ezen túl a modern sajtó és a tömegkultúra működését is illusztrálja.

Az ember természetes igénye, hogy kíváncsi a reá váró jóra, és még inkább az őt fenyegető rosszra, amelyre szeretne felkészülni. Próbálja kitudakolni személyes életsorsának alakulását. A jóslások aktív és passzív fajtái (lásd Pócs, 1990: 686–687), tehát a jósló eljárások és az előjelek magyarázatai többnyire az életszakasz-fordulókhoz, az átmenet rítusaihoz kötődnek; a születés, a házasságkötés, a gyermekáldás, a halál eljövetelének idejét, módját, körülményeit szeretné kifürkészni az ember. A személyes életpályával szorosan összekapcsolódik azonban a kisebb közösség, a család, a lakókörnyezet, a falu sorsának alakulása, de tágabban az egész nép boldogulása foglalkoztatja az egyént. A legnagyobb veszélyek, amelyek a szűkebb és a tágabb környezetet is leginkább fenyegetik, a harcok, a háborúk, a katasztrófák és a járványok. Lenyomatuk a folklór-szöveghagyományban is tetten érhető. A magyar mondakincs gazdag tematikus csoportját jelentik a háborúk, katasztrófák előrejelzéséről szóló történetek, ahogy az alábbi, 1970-ben elmondott történet is:

„Ezt a történetet úgy mesélem el, mint én megéltem, és saját szememmel láttam. 1913 ősz táján Gyulán, de másutt is. Összesereglettek az emberek, nők, minden az utcán este, és égi jelet néztünk. Akkoriban járt az üstökös is. Egyszer csak az égen megláttuk, megcsillant egy csillag, és egy meztelen kard lett belőle, olyan, mint a tűz. Egy kis darabig néztük, akkor megcsillant, lett belőle egy katona, teljesen felszerelve, hátizsák, szurony, puska, sapka, minden úgy, ahogy egy katona. Aztán egy kis ideig az is látható volt, akkor megint megcsillant, lett belőle egy koporsó. A koporsó is teljesen olyan, mint egy újonnan kihozott koporsó. Megvoltak a lábai mindenfele. Egy kis darabig néztük, és aztán az is elmúlt. Hát persze, akkor beszélgettünk, háború lesz, e lesz, a lesz és kérem, 14-ben kiütött a háború. Ennyit tudok mondani én, 81 éves ember vagyok. Ezt a saját szememmel láttam, és több-több ezren nézték.”¹

A sűrű csillaghullást, a furcsa égi fényeket a háborúk, világháborúk előjeleként (égi jelként) értelmező mondatípus a magyar nyelvterület egészéről és számtalan változatban ismert.² Baljós jel lehet az óriási jégvihar, égi háború is,³ a leggyakrabban azonban az először olykor tűznek vélt üstökösök föltűnése. A mondák mesélői szerint leginkább a Halley-üstökös a háborúk és a végítélet hírnöke. A II. világháborút követően, különösen az 1960-as évektől, néprajzi gyűjtések során számos olyan szöveget rögzítettek, amelyek a Halley-üstökössel hozták összefüggésbe az I. világháború kitörését:

„Az 1900-as évek folyamán, már 14 előtt történt, megjelent a Halley-féle üstökös. Akkor a faluba már elterjedt a hír, hogy hát háború lesz. Aztán tényleg ez igazolódott is, mer 14-be kitört az I. világháború, és ez a hiedelem több ideig élt is a faluba, hogy az üstökösök háborút hoznak” (Landgraf, 1998: 263).

Több monda is hangsúlyozza az égtájakat, illetve az égi fény, kard (egy narratívumban lángoló búza kéve)⁴ haladási irányát. Mozgásuk többnyire kelet–nyugati irányú, és a háború útját jelölik.⁵

„…négy kard verekedett az ég alján. És olyan fényes vót, akár a villám játszott volna. No, amikor megvót a nagy verekedés, hogy mik győzött, mik nem, én eztet nem tudom megmondani, csak egy közülük leesett, egy elment nyugatnak, egy délnek, egy pedig nagy sebességgel szaladt keletnek. Az anyósom azt mondta: – Hidd el fiam, ez a háború, majd a nyugat fog – aszongya nyerni vagy a kelet. De eztet nem tudjuk – aszongya – egyikönk se”.⁶

Olykor katonák vonulnak az égen⁷ vagy a Te Deum hallatszik fentről,⁸ nemzeti színű sárkány jelenik meg, illetve a magyar címer és a zászló megkerüli az eget,⁹ és figyelmeztet a háború kitörésére. A mondákban felbukkanó háborús jóslatok képi világa, metaforái, nyelvi fordulatai gyakran a Biblia Jelenések könyvének Apokalipszisét idézik.

A történetek műfaji meghatározása kapcsán elmondható, hogy vannak ugyan olyan szövegek, amelyek egyértelműen sorolhatók a történeti vagy a hiedelemmondák közé, de többnyire e kettő műfaji határán állnak. A valódi helyszínek, események, a bennük szereplő történeti hősök a történeti mondákhoz, a különleges jelek magyarázatai pedig a hiedelemmondákhoz kötik e szövegeket. A történeti mondák nemzetközileg meghatározott hat nagy tematikus főcsoportján belül a Háborúk – katasztrófák tematikus alcsoportban kapnak helyek a harcok előjeleiről szóló mondák (lásd Landgraf, 1998: 15–38). A Magyar Hiedelemmonda Katalógusban pedig a Sors, végzet, előjelek tematikus főcsoporton belül a Szerencsétlenségre figyelmeztető egyéb jelek tematikus alcsoportban találhatók ilyen szövegek (Bihari, 1980).

A monda előadója az időhöz, helyhez kötéssel, nevek említésével igyekszik igazolni a történet hitelességét. Érthető módon a századunkban gyűjtött, háborúk előrejelzéséről szóló mondák az első, illetve a második világháború eljövetelének jóslatairól szólnak a leggyakrabban, és ritkábban nyúlnak vissza a távolabbi múltba, hiszen az adatközlők számára ez a század volt megragadható saját emlékezetükkel. Az előjelekről szóló történetek között viszonylag kevesebb a költői formát nyert, érett mondaszöveg. Az elbeszélések többnyire az események élményszerű elmondásai, közlései, folklorisztikai terminológiával memoratok, tehát a rendkívüli eset elmondása nem kapott végleges formát, az elbeszélő egyes szám első személyben beszél, sztereotip szerkezet nincs, az események tényleges menetét követi, de a történetben felbukkanhat egy-egy mondai motívum. A nagy történelmi sorsfordulók mellett a rendkívüli hősök eljövetelét is megjósolják. A magyar, illetve az európai anyagban a történeti mondák és memoratok pozitív hőseinek leggyakoribb jellegzetességei, karakterisztikus jegyei közül az az egyik, hogy születésük körülményei előre jelzik a hős leendő nagyságát (születése előtt megjövendölik sorsát, csillag jelzi a születését, burokban vagy fölös ujjal látja meg a napvilágot stb.).¹⁰A történeti mondák szerint, amikor Rákóczi Lengyelországba menekült, meghagyta, hogy fényes jel mutatja majd az útját az égen, ahogy majd a visszatérését is különleges jel kíséri.¹¹

A baljós égi jelekről szóló történetek leginkább a bányászmondákkal mutatnak rokonságot, különösen azzal a tematikus csoporttal, amelybe a bányaszerencsétlenségre, balesetekre figyelmeztető jeleket értelmező történetek tartoznak. Előjel lehetett egy-egy különös hang (a bányaszellem jeladásai), amely néha kutyaugatásra vagy macskanyávogásra hasonlított. Hasonlóképpen rossz jel volt, ha „sóhajtott” a bánya, vagy ha csákányozáshoz, doboláshoz stb. hasonló hangot, illetve, ha csengettyűszót hallottak. Rossz előjelnek számított az is, ha éjfélkor pattogott a szén. Az emberi jelenlét nélkül, váratlanul felbukkanó lámpafény, lámpavilág is rosszat jelentett, különösen éjfélkor és nagy ünnepek előtt, de egy árnyék megjelenése is baljós előjel lehetett (vö. Hála & Landgraf, 2001: 22–24).

A mondák az égi jelek magyarázatait sok esetben nem mint általános tudást idézik fel, hanem az értelmezést a közösség különleges tudású képviselőjéhez kötik: tudós pásztorhoz, javasasszonyhoz, nézőhöz, látóhoz. Ahogy az egyik mesélő fejtegeti:

„Ezt hallottam az öregektől, mert ugye, akkor abban a világban sok vót a pásztor, sok gulyás, sok bacsok, akiknek vót alkalmuk évrül-évre megfigyelni a csillagok járását, és ebből már tudtak. Tapasztalatuk vót, úgy hogy ők ebbül sokat tudtak jósolni, és jövendölni” (Landgraf, 1998: 263).

A jóslás, a jövendölés természetfeletti képesség, amellyel többnyire csak a kiválasztottak rendelkeznek. Ilyen speciá­lis, természetfölötti képességgel bíró alak például a ditróiak Bákainéja, aki azon túl, hogy akár egy ördöngös kocsis lovaival képes volt a levegőbe emelkedni, és átugratni az egyik-hegyről a másikra, „a jövőről tudott beszélni”. A hagyomány szerint jó pár száz évvel ezelőtt élt, megjósolta a világháborúkat, de olyan technikai vívmányokat is, mint a telefon, az autó, a karóra stb., és megjövendölte a világ végét is.

„Bákainé könyve szerint, mikor a kocsik ló nélkül szaladnak, amikor a tejeslányok selyemkötényben járnak, amikor a rossz viselet nagyon közömbös lesz, és az erkölcstelenség magas fokra hág, akkor már közel lesz a világ vége” (Landgraf, 1998: 269).

*

A Halley-üstököst hosszú évszázadok óta megfigyelték, feltűnéséről számtalanszor beszámoltak, megjelenését a legkülönbözőbb sorscsapásokkal, háborúkkal, járványokkal hozták kapcsolatba, és képi megjelenítése sem ritka (a Halley-üstökös történetéhez lásd Tóth, 1983: 183–195; Tóth 1997, Wilson; 1910: 357–366; Newburn & Yeomans, 1982: 297–326; Ridpath 1985). Az i. sz. 684. évi visszatérését a Nürnbergi Krónika ábrázolja. Az i. e. 12-ben feltűnt Halley-üstököst sokszor kapcsolatba hozták a Jézus születését jelző betlehemi csillaggal, és ez az ábrázolásokon is feltűnik. Giotto di Bondone firenzei festő 1301-ben szemtanúja volt az égi jelenségnek, és a padovai Scrovegni kápolna egyik freskóján a betlehemi csillagot üstökösként festette meg. Az üstökös 1066. évi visszatérését az 1070-es években készült bayeux-i kárpit egy részlete is megörökítette. Ezen II. Harold angol király feje felett látható, akinek csapatait a Hastings melletti csatában Hódító Vilmos serege legyőzte, a csatában elesett maga a király is. A kárpiton olvasható felirat: Isti mirant stella – Csodálkozás a csillag látványa felett (Wilson, 1910: 362; Tóth, 1983: 184–195).

Mind az ó-, mind a középkori források gyakran kapcsolták össze az üstökös visszatérését uralkodók halálának előrejelzésével; a magyar krónikák például Nagy Lajos 1382-es és Hunyadi János 1456-os váratlan halálával.¹² Az 1910-es Halley-üstökös kapcsán is felvetődött a kérdés, mert májusban, amikor az üstökösmegfigyelés a korabeli sajtó tanúsága szerint tetőzött, halt meg VII. Edvárd brit uralkodó. Az újságokban a beszámolók a halálesetről, majd a temetés előkészületeiről párhuzamosan futottak a Halley-üstökösről szóló tudósításokkal. A korabeli lapok közül több is hírt adott arról, hogy az 1909-ben trónját vesztett török szultán milyen aggodalommal kísérte az üstökös 1910-es föltűnését.¹³A magyar sajtó fontosnak tartotta, hogy tudósítson arról, hogy az uralkodó, Ferenc József miként fogadta az égi jelenség érkezését.¹⁴

A Halley-üstökösről tehát számos adattal, leírással rendelkezünk a múltból, de mind a tudományos, mind a laikus megfigyelések száma robbanásszerűen megnőtt, számos információval gazdagodott az 1910-es visszatérésének megfigyelésekor. Többéves tudományos felkészülés, csillagászati számítások előzték meg sok-sok publikációval.¹⁵ Az 1909–1911 közötti láthatóság 21 hónapja alatt mintegy 1500 fotografikus felvétel készült róla jó minőségben és számtalan leírás (Tóth, 1983: 194). 1910. április végén a kora hajnali órákban már szabad szemmel is látható volt, júniusban a Nap teljes megkerülése után az alkonyfényben újból feltűnt. 1910 egyébként is az üstökösök éve volt, mert az évek óta beharangozott Halley mellett januárban váratlanul egy másik üstökös is feltűnt. A Vasárnapi Újság így számolt be erről:

„…a míg a Halley-féle üstökös előre jelzett érkezte sokakat nyugtalansággal tölt el, addig a január 17-én, ideiglenesen – a míg esetleg más régebbi üstökössel identifikálható lesz – 1910 A-nak nevezett s Johannisnburgban felfedezett, derült estéink első óráiban nálunk is jól látható üstököst nemcsak kíváncsisággal, hanem érthető lelki gyönyörűséggel szemlélik, mert erről nem rendelkezvén pozitivus megfigyelési adatokkal, a félműveltség balga magyarázatai tisztánlátásunkat meg nem zavarhatták.”¹⁶

Az 1910-es Halley-üstökös világszerte gazdag sajtója, a vele kapcsolatos információk mennyisége, terjedése, a hírek átadása-átvétele egyik lapból a másikba, jól mutatja a modernkori sajtó alakulását, világméretűvé szélesedését. A róla szóló cikkek továbbá adalékul szolgálhatnak a rémhírterjedés tömegpszichózisának vizsgálatához is.

Az 1880-as évektől létezett az a tudósi vélekedés, hogy egy, a Föld közelében hamarosan elhaladó üstökös farkát körülvevő gázfelhő cianidot tartalmaz, és ez a méreganyag halálos veszélyt jelenthet a földlakók számára. A világ végét hozó üstökös képe ettől kezdve vissza-visszatérően feltűnt a sajtóban. A Szombathelyi Friss Újság 1907. április 30-án például ezt írta:

„A nép között elterjedt az a rémhir, hogy vége lesz e hó folyamán a világnak. Elárasztották a világot azzal a bolond hirrel, hogy Matteucci tanár, a Vezuv-obszervatórium igazgatója, a föld közeli végét jósolta meg egy üstökös közeledtéből, mely – szerinte – össze fog ütközni bolygónkkal. Mint kiderült, hogy a jóslat s az uj üstökös egy livernói ujság meséje. Igy a világ vége – vagyis az a mese, hogy a világot egy üstökös szétbombázza – ismét elmarad, míg egy ujabb hasonló bolond mese nem terjed el ujból.”

A The New York Times 1910. február 8-án a Yerkes Obszervatórium erre vonatkozó híradására hivatkozva címlapján foglalkozott Flammarion francia csillagász és más tudósok elméletével, amely szerint az üstökösnek a Föld légkörét érintő csóvája tele van ártalmas gázokkal, amelyek elpusztíthatják a bolygó élőlényeit.¹⁷ Rövid időn belül világméretű pánik tört ki, rettegve attól, hogy a Föld nem sokára halálos gázfelhőben fog fürdeni, és hamarosan itt a végítélet.

A világvégétől való félelem, mint látszik, modern tudományos eszközökkel bizonyítottnak hitt tudományos elméleten alapult. A híradás megjelenését követően emiatt tudósok sokasága igyekezett cáfolni az állítást, igazolni lehetetlenségét, eloszlatni a félelmeket a nemzetközi és a magyar sajtóban egyaránt. Az újságok gyakran idézték tudósok táviratait, hivatalos közleményeit, mindig kiemelve, hogy a nyilatkozatok megfogalmazói hírneves intézetek vezetői, mert így kívánták a hír hitelességét erősíteni (pl. „…Palisa dr., a kiváló osztrák csillagász megállapította hitelt érdemlő számítással…”; vagy „Tegnap reggel Rheden dr., a bécsi csillagvizsgáló asszisztense megnézte a csóvát….”).¹⁸

„Lovell az arizonai csillagvizsgáló intézet igazgatója táviratozta lapunknak […] az üstökösnek magva tartalmaz ciánogént és így május 18-án, a mikor a földünk az üstökös csóváján keresztülmegy, semmi veszedelem sem fog bennünket fenyegetni.”¹⁹

A csillagászokat viszont felháborodott támadások érték, mert úgymond, elhallgatják a közvélemény elől a teljes igazságot, szemrehányó levelek érkeztek az obszervatóriumokba és a szerkesztőségekbe egyaránt. A téma egész májusban terítéken volt a magyar sajtóban. Május 18-án, 19-én, ekkor került a Földhöz legközelebb a Halley, még azok a politikai lapok is írtak a témáról, amelyek korábban nem tettek róla említést.

Az újságok ugyan igyekeztek cáfolni a pusztító üstökösről szóló elméletet, de a világ legkülönbözőbb helyeiről származó tudósítások, amelyek a világvége-várásról számoltak be, inkább fokozhatták a bizonytalanságérzést, a félelmet a május 19-ére beharangozott végítélettől. A Budapesti Hírlap a következő híradásával igyekezett megnyugtatni olvasóit:

„Egy milánói távirat most már szinte kétségtelennek mondja, hogy május 19-én hajnalban a föld bekerül a Halley-üstökös csóvájába. […] Az átvonulás alatt nem látjuk az üstököst, sőt még csak nem is érezzük meg az összeütközést, a melyről legföljebb a mágneses műszerek vesznek tudomást, meg esetleg a távírógépek, a melyeknek működésében zavart fog előidézni az ugynevezett mágneses vihar.”²⁰

A világ legkülönbözőbb pontjairól érkező tudósítások jelentek meg a magyar sajtóban is meglepő, furcsa hírekkel, szélsőséges cselekedetekkel. A kínai hatóságok a bayeux-i falikárpitot ábrázoló plakátokat terjesztettek, ezzel akarták megnyugtatni a lakosságot afelől, hogy az üstökös járt már itt korábban is, mégsem történt katasztrófa. Az Egyesült Államok déli államaiban a templomok zsúfolva voltak, körmeneteket tartottak, a földeken gyakorlatilag senki sem dolgozott. Sokan betapasztották a házukon az ajtókat és az ablakokat, hogy a mérges gázokat kizárják. Sokan követtek el öngyilkosságot, kaptak idegösszeroppanást. Üstökös-tablettákat árultak, amelyek a gyártó szerint közömbösítik az üstökös káros hatását. New Yorkban megalkották az „üstökös-koktélt”, amely egy csapásra népszerűvé vált. A receptet titokban tartották, de akik ittak belőle, azt állították, hogy először tüzes ízt éreztek, majd szájpadlásukon megnyugtató érzetet, végül általános élénkítő szellemi hatást tapasztaltak. A mexikóiak a dombtetőkön felállított feszületek köré gyűltek, sokan barlangokban vagy szurdokokban kerestek menedéket. Párizs kávéházaiban és éttermeiben „üstökös-vacsorákat” szolgáltak fel. Az eseményt megelőző napokban utcai árusok a „világvégét” ábrázoló képeslapokat árusítottak, és nagy mennyiségben találtak vevőre az üstököst és csóváját ábrázoló ékszerek.²¹

A nemzetközi és a magyar lapok is kölcsönösen merítettek egymás híreiből, de az újságok olvasóikat is kérték, hogy számoljanak be tapasztalásaikról. A Budapesti Hírlap május 12-én például így:

„A ki nem sajnálja idejét s türelemmel, de elfogultság nélkül vesz részt ebben az önkéntes munkában, nagy szolgálatot tesz a tudománynak. […] Minden elfogadható adat közelebb juttat annak az égi testnek megismeréséhez, a mely most másodszor vívja ki a történelemben megérdemelt nevezetességet.”

A felhívásra számos beszámoló érkezett. Ezek nagy száma, illetve az, hogy a fenti írással egy számban a következő cikk is megjelent, arra utal, hogy az újság a közönség igényét többféle módon próbálta kielégíteni. Úgy is, hogy az olvasót „bevonták” a lapkészítésbe.

„Ma kapjuk az első hiteles jelentést, hogy végre Budapesten is puszta szemmel látták a híressé vált üstököst. A mult éjszaka a Ludovika Akadémia két csillagászatban jártas tanára, Hajts Lajos és Herszényi Lajos honvédszázadosok elhatározták, hogy a fellegtelen éjszakát fölhasználják arra, hogy megvárják az üstökös fölkelését. Föltelepedtek a hatalmas palota tetőzetére és a pompás, csöndes, langyos időben vidám pipaszó mellett lesték az üstököst. Várakozásukat siker koronázta.”

Budapesten a Gellérthegy volt az üstököst megfigyelők székhelye. Itt nagy közösségi-társadalmi élet folyt.

„Nappal nincsenek annyian a Gellérthegyen, mint éjszaka s ezt a fordított világot a közeledő Halley-üstökös idézte elő. A múlt éjszaka egy óra után valóságos népvándorlás indult meg oda a város minden részéből. Kocsin és gyalog, urak és hölgyek, munkások, cigányok vidáman érkeztek a hegy lábához, azután fölkapaszkodtak a sima szerpentinen a Citadelláig. Természetesen sokan pihenőt tartottak a hegyoldali vendéglőben.”²²

Végül 1910. május 18-án, amikor a Föld áthaladt az üstökös csóváján, mindössze néhány, az északi fényhez hasonló villanást lehetett látni. Nyoma sem volt ciángáznak, kéjgáznak vagy bármiféle elektromos rendellenességnek.

„A mai éjszaka az izgalmak éjszakája volt, mert hiába volt a sok megnyugtató kommüniké, a melyek hitelességét akadémikus tudósok pecsétje igazolta, azért még a kulturember belsejébe is befészkelődött a halál árnyéka, bár nevetve és gunyolodva beszélt azokról a félénk emberekről. Akik az ég kóbor vendégét, ezt a látható semmit komolyabban vették, mint az éjjeli bogarat, a mely a kávéházi fényözönből arcunkba csapódik.”²³

A világháború és az üstökös kapcsolatának kérdése a The New York Times-ban már V. György király 1910-es trónra lépése kapcsán felmerült. A lap azt írta, hogy a koronázás alatt az üstökös csóvájában a Bermuda-szigeteken egy hirtelen felvillanást figyeltek meg, és ebből sokan arra következtettek, hogy a király uralkodása alatt végzetes háború kitörése várható. A sajtó híradása szerint öt évvel később, az első világháború idején az angolok üstököst láttak a nyugati front felett, és a jelenséget hatalmas veszteségeik előhírnökének, a központi hatalmak számára pedig kedvező előjelnek tekintették.²⁴

Annak cáfolata pedig, hogy a Halley-üstökös tulajdonképpen a világháború előjele lenne, a magyar sajtóban már 1914 augusztusában napvilágot látott, szerkesztői üzenetként, Babona és háboru címszó alatt:

„Ez bizony babona a szó legszorosabb értelmében, mert az üstökösnek ugyancsak semmi köze a háboruhoz. Régente az emberek az üstökösök megjelenését baljoslatu jelenségeknek tartotta, melyek háborut és nagy emberek halálát jelezték […] Most, hogy a háboru bekövetkezett és a trónörökösünket meggyilkolták, a babonás emberek ismét összefüggésbe hozták az üstököst a földi eseményekkel.”²⁵

Az 1910-es Halley-üstökös különösen gazdag nemzetközi és magyar sajtója, a számtalan híradás a szenzációkban bővelkedő megfigyelésekről, a világvége-váró beszámolók minden bizonnyal hozzájárulhattak ahhoz, hogy az I. világháborút megelőző üstökös emléke a lassabban változó folklór-szöveghagyományban évtizedekkel később is megőrződött.

*

Az 1999-es napfogyatkozás és a 2000. esztendő kapcsán bárki találkozhatott világvége-jövendölésekkel. 1997-ben a Hale-Bopp üstökös feltűnésekor a Menny Kapuja szekta 39 tagja mérgezte meg magát. A tömeges öngyilkosság kiváltója az üstökös volt, a szektatagok úgy gondolták ugyanis, hogy itt a világvége, az üstökös mögött viszont egy űrhajó repül, ami majd felveszi a lelküket. Ne gondoljuk, hogy a sor itt megszakad. A 2002-ben megjelent fantasy-könyv, egy szerepjáték a Shadowrun sorozatában, az Üstökös éve, amely a Halley-üstökös 2061-es visszatérésének idejében játszódik, így hirdeti magát:

„A 2061-es év egyben a Halley-üstökös visszatérésének éve és az Ébredés 50. évfordulója – ünnepelsz vagy meglapulsz? Minden nap új meglepetéseket hoz. Lehet, hogy átalakulsz valami genetikai cseregyerekké, vagy áldozatul esel egy végítélet szektának? Denverben leszel, amikor a sárkány elszabadul, vagy Japánban, amikor a Tűz Köre halált szór a birodalomra? Toxikus szellemek ellen harcolsz Yucatánban, vagy élőholtak elől futsz?”²⁶

Majd meglátjuk. Egy biztos, akkor is lesz mit kutatniuk a folkloristáknak.

Irodalom

Bihari Anna (1980): Magyar Hiedelemmonda Katalógus. /Előmunkálatok a Magyarság néprajzához 6./ Budapest: MTA Néprajzi Kutatócsoport.

Dobos Ilona (1986): Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Budapest: Gondolat.

Ferenczi Imre (1960): Rákóczi alakja az abaúj-zempléni néphagyományban. Ethnographia, LXXI.

Ferenczi Imre & Molnár Mátyás (1972): Fordulj kedves lovam… Rákóczi és kuruc néphagyományok Szabolcs-Szatmárban. Vaja.

Hála József & Landgraf Ildikó (2001): Magyarországi bányászmondák. Rudabánya: Érc és Ásványbányászati Múzeum.

Lakatos Károly (1910): A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethnographia, XXI.

Landgraf Ildikó szerk. (1998): „Beszéli a világ, hogy mi magyarok…” Magyar történeti mondák. Budapest: Magyar Néprajzi Társaság – Európai Folklór Intézet.

Landgraf Ildikó (2004) „Emléközzünk Kossuth Lajosra…” Valóság és költőiség a Kossuth-hagyományban. In Andrásfalvy Bertalan–Domokos Mária–Nagy Ilona (szerk.): Az Idő rostájában III. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. Budapest: L'Harmattan.

Newburn Jr, Ray L. & Yeomans, Donald K. (1982): Halley's Comet. Annual Review of Earth and Planetary Sciences, May, Vol. 10. http://arjournals.annualreviews.org/doi/pdf/10.1146/annurev.ea.10.050182.001501 (utolsó letöltés: 2010. január 30.).

Pócs Éva (1990): Időjárás. In: Dömötör Tekla (főszerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. /Magyar néprajz, Folklór 3./ Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pócs Éva (1990): Jóslás, tudakozódás. In: Dömötör Tekla (főszerk.): Népszokás, néphit, népi vallásosság. /Magyar néprajz, Folklór 3./ Budapest: Akadémiai Kiadó.

Ridpath, Ian (1985):A brief history of Halley's Comet. Revised extracts from a comet called Halley. http://www.ianridpath.com/halley/halley10.htm (utolsó letöltés: 2010. január 30.).

Sokolewicz, Zofia (1991) National heroes and national mythology in 19th and 20th century Poland. Ethnologia Europaea 21. 2.

Tóth Imre (1983): A Halley-üstökös 1985/86. évi visszatéréséről. In: Csillagászati évkönyv az 1984. évre. Budapest: Gondolat.

Tóth Imre (1997): Égi vándorok és hiedelmek. Üstökösökről a Hale-Bopp kapcsán. História, 4. sz.

Wilson, Ralph E. (1910): The Story of Halley and his comet. Popular Astronomy, vol. 18, http://articles.adsabs.harvard.edu/full/1910PA.....18..357W (utolsó letöltés: 2010. január 30.).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Rovatok

Archívum

Sorozatok

Hermann Veronika:

„The son of a bitch is the best doctor we have.”

Voloncs Laura:

„Rólunk szól.”

Új média

Herendy Csilla:

A kereső, a dokumentumok és a user.

Kupi Dániel:

A magyarországi számítógépes játékokkal foglalkozó magazinok, 1987–2009

Bulvár

Császi Lajos:

Műfaj- és narratívaelemzés a médiakutatásban

Történelem

Závodi Szilvia – Szoleczky Emese:

Az első világháború médiumai

Balázs Eszter:

Káprázattól az illúzióvesztésig: a háború jelentései a Nyugatban

Landgraf Ildikó:

A Halley-üstökös és más égi jelek. Jövendölések a világháborúkról és a világvégéről

Maczák Ibolya:

Imakönyvek az elsô világháborúban

Sipos Balázs:

Az első világháború médiahatásai

Szoleczky Emese:

„A modern harcztér teljesen hű mása” – a Pasaréti Lövészárok

Vörös Boldizsár:

Nemzeti Park, Vilmos Császár út és a Hősök Söre

Magyar Média

Lampé Ágnes:

Médiakáosz

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink