Médiakutató

Lábjegyzetek

Kovács Melinda: A rendkívüli megismerése. A politikus diszkurzív konstrukciója a magyar sajtóban

1 Itt mondok köszönetet Carey McWilliams-nek írásomhoz fűzött értékes megjegyzéseiért és Kovács Lídiának, aki segítségemre volt a magyar változat elkészítésében.
2 A jelentésnek ez a szemlélete arra a közösségre és interakcióra koncentrál, amely a jelentésteremtés színterét alkotja. Hasonló hangsúlyt helyez az egymással interakcióba lépő emberi lényekre a társadalmi konstruktivizmus is, amelynek klasszikus bemutatását Peter Berger és Thomas L. Luckmann (1996) jellemzi.
3 Megkülönböztetem a konceptualizációt a fogalomtól (concept). Míg a fogalom konkrét és többé-kevésbé stabil entitás, a konceptualizáció többszereplős folyamat, amely során értelmezzük és jelentéssel ruházzuk fel egy kultúra elemeit.
4 A legjobb példa arra, hogy emberi közösségek hogyan tartoznak össze, a wittgensteini nyelvjáték, amely kollektív tevékenység, tanulási és szocializációs folyamat, valamint életmód. A nyelvjáték részletes leírását leginkább Wittgenstein (1958) valósította meg.
5 A politikai jelentés- és tudásteremtés interaktív természetéről tanulságos empirikus munkaként lásd Gamson (1992).
6 A „sűrű” leírás (thick description) módszertanát Clifford Geertz (1973) dolgozta ki.
7 A módszertanok áttekintését Russel Jones (1996) végezte el. Terjedelmi korlátok miatt nincs módomban az idézetek és a diskurzuselemek teljes listáját csatolni ehhez az íráshoz, ám ezek hiánytalanul elérhetőek elektronikusan a következő címen: http://www.mediakutato.hu.
8 Önkényesen választottam ki legjelentősebbnek öt – és nem hat vagy három – diskurzuselemet. Azt gondolom ugyanakkor, hogy a legtöbb idézetért felelős diskurzuselemek külön figyelmet érdemelnek, mivel ezek jelét viseli leginkább magán ez a diskurzus. A diskurzuselemek listája, valamint az alájuk tartozó idézetek szintén a hivatkozott honlapon láthatóak.
9 Evvel kapcsolatban említést érdemel Sterk Péter (1997) írása, aki olyan 1989 és 1997 között végzett közvélemény-kutatások eredményét foglalja össze, amelyeket a magyar intézmények presztízséről végeztek. Noha számos intézmény veszített presztízséből a kilencvenes évek közepén, a média presztízse nem romlott – ami viszonylagos javulásként értékelhető. Önmagában azonban a médiának alacsony volt a presztízse: a Szonda Ipsos adatai szerint 1989 márciusában még 100-as skálán 75 pontos volt, 1994 óta folyamatosan 50 pont körül alakult.
10 Kötőjellel ellátva jelennek meg egyes esetekben a politikusok más szakmái is, mint például „közgazdász-politikus” (48. idézet).
11 Persze ez a diskurzus többségelvű összefoglalója. Egy idézet éppenséggel a hozzáértés hiányával azonosítja a magyar politikusokat és nemzeti átokként láttatja a problémát: „És ez a tipikus magyar baj: az istennek sem jön össze egy jó szakember és egy jó politikus – egy személyben!” (61. idézet) – mondja a másmilyen hang. Ez az idézet olyan értelemben része a rendkívüli diskurzuselemnek, hogy a politikusok rendkívüli amatőrségét hánytorgatja fel.
12 Esszencializáláson azt a diszkurzív stratégiát értem, amelynek segítségével egyetlen vélt vagy valós tulajdonság határozza meg egy csoport minden tagját, figyelmen kívül hagyva az összes többi tulajdonságukat, különbségeiket és egyéniségüket.
13 Szeretnék köszönetet mondani Nagy Zsuzsannának, amiért felhívta figyelmemet a jelzős szerkezetek jelentőségére a kortárs magyar közbeszédben. A pártnevek mint jelzők használata még rágalmazási perhez is vezetett a közelmúltban a „Fidesz-cég” szóhasználat kapcsán. Az ügyről szakértői vélemény nemcsak mint bírósági dokumentum, hanem mint újságcikk is megjelent.