Horváth Evelin:

Virtuális karakterek a realitás határán

Az antropomorf virtuális karakterek ontológiai, esztétikai és szociális jelentőségének vizsgálata

A tanulmány az antropomorf (emberszerű) virtuális karakterek jelenségét vizsgálja ontológiai, esztétikai és szociális dimenziók mentén. Az ontológiai elemzés rámutat arra, hogy bár a virtuális karakterek nem léteznek a fizikai világban, identitásuk a digitális térben valós és aktív, ezért a felhasználók gyakran humán ágensekhez hasonlóan érzékelik őket. Az esztétikai dimenzió az idealizált megjelenés önértékelésre és szépségideálokra gyakorolt hatását emeli ki, hangsúlyozva a virtuális tökéletesség és a valós testideálok közötti feszültséget. A szociális dimenzió a paraszociális kapcsolatokra fókuszál, bemutatva a hitelesség, a vonzalom és a közösségi interakciók jelentőségét. A tanulmány rávilágít arra, hogy a realitás és a virtualitás határai egyre inkább elmosódnak mindhárom vizsgált dimenzióban: ösztönösen hasonló befogadói érzelmi reakciók jelennek meg a humán és a nonhumán ágensek iránt, míg a tudatos észlelésben inkább a humán kötődések preferenciája érvényesül.

Kulcsszavak: antropomorf virtuális karakterek, esztétika, ontológia, paraszociális kapcsolat, virtuális influenszerek

Kuttner Ádám – Kárpáti Andrea:

Generatív mesterségesintelligenciaeszközök az egyetemi kommunikációoktatásban

E tanulmány a generatív mesterséges intelligencia eszközeinek alkalmazási lehetőségeit mutatja be az egyetemi kommunikációoktatás területén. A tárgyalt pilotprogram a kutatássorozat negyedik fázisának eredményeit összegzi, amely harmincnégy kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgató és a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai közreműködésével zajlott a 2024–25-ös tanév őszi félévében. A kutatás fő megállapítása, hogy a mesterséges intelligencia eszközeinek tudatos, oktatásba integrált használata hozzájárulhat a hallgatói munkafolyamatok hatékonyabbá tételéhez az ismétlődő technikai feladatok kiváltásával, ezáltal nagyobb lehetőséget teremtve a komplexebb tanulási kihívásokra és a kreatív tevékenységekre való összpontosításhoz. A vizsgálat tapasztalatai várhatóan jól hasznosíthatók hasonló technológiákra épülő oktatási módszerek és kommunikációs projektek fejlesztésében, mind az oktatók, mind a tudománykommunikáció más területein dolgozó szakemberek számára.

Kulcsszavak: digitális pedagógia, egyetemi képzés, kommunikációoktatás, mesterséges intelligencia, technológia-integráció

Orosz-Réti Zsófia:

Kép, zavar

A giccs, a glitch és a furcsa az MI-generált képekben

A tanulmány amellett érvel, hogy a mesterséges intelligencia által generált képek alapjaiban értelmezik újra a jelentés, a felismerés és az értelmezhetőség hagyományosan adottnak tekintett viszonyait. A freudi kísérteties (uncanny) mellett Mark Fisher hátborzongató (eerie) és különös (weird) affektusaira építve a gondolatmenet három egymást követő stáción keresztül tárgyalja az MI-képek jelentésvesztését. Először a giccs logikája mentén elemzi a fotórealisztikus, idealizált emberábrázolásokat, ezt követően az MI-hibák és vizuális glitchek eerie tapasztalatát vizsgálja, amelyek a szubjektum hiányát teszik érzékelhetővé, végül a weird affektusán keresztül értelmezi az Italian brainrot jelenségét mint a jelentésképzés kulturális és ideologikus kereteit felfüggesztő vizuális gyakorlatot.

Kulcsszavak: brainrot, jelentésválság, képgenerálás, mesterséges intelligencia, unheimlich

Szabó Palócz Orsolya:

A politikai ellenségnarratívák dramaturgiája a generatív mesterséges intelligencia korában

A tanulmány azt vizsgálja, miként működnek az ellenségnarratívák dramaturgiai és diszkurzív mechanizmusként a digitális nyilvánosságban, és hogyan osztanak morális szerepeket a drámaháromszög logikája szerint. Amellett érvel, hogy a figyelemalapú politikai környezet az érzelmi intenzitást jutalmazva felerősíti az identitásalapú polarizációt és a versengő valóságértelmezéseket. A generatív mesterséges intelligencia ebbe a folyamatba belépve nemcsak gyorsítja a narratív termelést, hanem a hitelesség és a legitimitás szimbolikus határait is újrarendezi. A 2024-es Biden-robocall és egy magyarországi MI-generált kampányvideó példája azt mutatja, hogy a szintetikus tartalmak valós affektív reakciókat váltanak ki, és az értelmezési küzdelmet gyorsan a szerepkiosztás és morális pozíciók kérdései felé terelik

Kulcsszavak: politikai ellenségképzés, generatív mesterséges intelligencia, dramaturgia, figyelemalapú politika, identitásalapú polarizáció

Bene Márton – Merkovity Norbert:

A digitális kampányok története Magyarországon (1996–2024)

A tanulmány a magyarországi online választási kampányok történetét tekinti át a tudományos szakirodalom alapján, és négy szakaszban írja le a digitális kampányolás térnyerését. Az 1996 és a 2006 közötti kísérletezési korszakot a statikus párthonlapok és az alulról szerveződő, 2002-ben látványossá váló email-/SMS-vírusos mobilizáció jellemzi. 2006 és 2014 között az online eszközök integrálódnak a kampányeszköztárba, a web 2.0 és a blogok erősítik a perszonalizációt. 2014 és 2019 között Facebook-domináns, politikailag aszimmetrikus helyzet alakul ki: az ellenzék kompenzációs térként használja a platformot, a kormánypártok a hagyományos médiára támaszkodnak. 2019 után a digitális kampány „dominancia” fázisba lép, a kormányoldal is stratégiai prioritássá teszi a közösségi médiát, megjelenik a többplatformos kampány, nő a hirdetési költés, és terjednek a „lopakodó” kampányformák. A zárórész a platformok „TikTokizációja” és a kampányintegritás kihívásai felől jelöli ki a kutatás jövőbeli fókuszait.

Kulcsszavak: digitális kampány, Facebook-dominancia, közösségi média, lopakodó kampányolás, online választási kampány

Burai Krisztina – Bagi Virág – Juhász Vanessza:

A magyar politikai vezetők 2024-es európai parlamenti Facebookkampányának összehasonlító elemzése

A tanulmány a 2024-es magyarországi európai parlamenti választási kampány (EP) közösségimédiakommunikációját vizsgálja az önkormányzati és az EP-választások egyidejű megrendezésének, valamint egy új politikai kihívó megjelenésének rendkívüli kontextusában. A kutatás célja annak feltárása, hogy a mandátumot szerző pártlisták vezető jelöltjei milyen mértékben és milyen formákban alkalmaztak populista elemeket Facebook-kommunikációjukban, illetve az új politikai környezet miként hatott e stratégiákra. Az elemzés 509 Facebook-poszt manuális tartalomelemzésén alapul, a szöveges és a vizuális tartalmak együttes vizsgálatával. Az eredmények szerint a kampánykommunikáció elsősorban nemzeti szintű ügyekre koncentrált, míg az uniós témák marginálisak maradtak. A populista elemek eltérő mintázatokban jelentek meg: a kormánypárti kommunikációt főként a félelemkeltés és a háborús narratívák, az ellenzéki stratégiákat elsősorban az elitkritika jellemezte. Az elemzés a populizmus töredezett alkalmazására világít rá.

Kulcsszavak: európai parlamenti választás, közösségimédia-kommunikáció, multimodális elemzés, önkormányzati választás, populista kommunikáció

Iványi Márton Pál:

Lelátó, lakótelep és leborulás

A rap mint alternatív identitásformáló és a társadalmi főáramlatot kritikailag értelmező médium

Jól ismeri a szakirodalom a rap genezisét, illetve eredendő társadalmi céljait, egyebek mellett a marginalizáltság élményének feldolgozását, a közösségi identitás formálását és a társadalmi szerepvállalást. E szakirodalmi hagyományt követve három alkotói folyamatot mutatunk be; ezekből kettő egymáshoz többnyire hasonló történelmi-társadalmi kontextusba tartozik, a harmadik pedig jelentős mértékben eltér tőlük. Elemzésünk azt mutatja, hogy egy adott rapper művészi identitásának, munkásságának középpontjában állhat akár egy sportklub iránti kötődés megjelenítése (Dale a magyar színtéren), a patriotizmus felhangja (a Sokół fémjelezte lengyel vonal) vagy a vallási elhivatottság (Lotfi Double Kanon algériai esete) is, és hogy ezek az identitások a domináns kulturális keretekkel és áramlatokkal szemben fogalmazódnak meg. Esettanulmányaink nyilvánvalóvá teszik, hogy egyes – esetünkben a sporthoz, a lakóhelyhez és a vallási orientációhoz kapcsolódó – minták hangsúlyos részét képezhetik az adott előadó személyes márkájának még az évtizedeken át „feketének” tartott zenei irányzat esetében is. Mindezzel azokat az eddigi megállapításokat kívánjuk alátámasztani, amelyek szerint a rap mára meglehetősen differenciált mezővé és többszólamú jelentésuniverzummá változott.

Kulcsszavak: identitás, mainstream rap, társadalom, underground, (poszt-)szubkulturális kutatások