Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság
| 1 | Szapáry László vallomása 1903. július 31-én. Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőháza által kiküldött vizsgálóbizottság naplója. Budapest, 1903. 21. o. (a továbbiakban: Napló). |
| 2 | Szapáry László levele a miniszterelnöknek (dátum nélkül). Napló, 173. o. |
| 3 | Kossuth Ferenc felszólalása, 1903. július 31-én (320. ülés). Napló, 18. köt. Budapest, 1903. 128–129. o. |
| 4 | Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök felterjesztése az uralkodóhoz, 1903. augusztus 8. Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K. 26. 1904-III-3417. 594. cs. |
| 5 | Khuen-Héderváry Károly vallomása 1903. augusztus 3-án. Napló, 141. o. |
| 6 | Thallóczy Lajos naplója, sztenogramátirat, dátum nélkül (1903. augusztus 25–október 12.). Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (továbbiakban OSZK Kt.) Fol. Hung. 1677. 1. köt., V. füzet, 60. (új számozás: 43.). Hasonló a véleménye Kristóffy Józsefnek is, viszont Tisza István nem hitt e feltételezésnek. Erről lásd Kristóffy (1925: 90–93). |
| 7 | Lásd például Népszava, 1903. augusztus 8.; Ady (1964: 420). |
| 8 | Áttekintő munkájában nem ejt szót a vizsgálóbizottságok intézményéről például Pesti Sándor sem (Pesti, 2002). Egykorúan lásd Ferdinándy (1903: 422–433). |
| 9 | Esettanulmányom elméleti kereteinek a kijelölésében nagy segítségemre volt Ebbighausen és Neckel (1989), Thompson (2000), valamint Gronbeck (2004). |
| 10 | Pap Zoltán vallomása 1903. augusztus 4-én. Napló, 187. o. |
| 11 | Rudnay Béla vallomása 1903. augusztus 5-én. Napló, 251. o. |
| 12 | Nessi Pál vallomása, 1903. augusztus 8-án. Napló, 384. o. Miklós Ödön bizottsági tag válasza: „Ha a t. képviselő úr arról van meggyőződve, hogy méltatlanul hurcolták meg, annyi fórum van az országban, akár a bíróság, akár a nyilvánosság előtt, hogy én csak arra kérem, hogy ott méltóztassék igazát keresni.” |
| 13 | A vizsgálóbizottság kisebbségének jelentéstervezete, előadta Polónyi Géza, 1903. augusztus 26. Napló, 408. o. |
| 14 | Erre az érvelésre lásd: „A magyar miniszterelnöki székben csak intakt, tiszta és nemes gondolkodású embernek van helye. Ezért kell annak úgy lenni, hogy Khuen-Héderváry Károly gróf a magyar parlamentben szóhoz nem juthat és mikor írásban akarja becsempészni indítványát, hát ezt az írást bátor ellenzéki férfiak széttépik.” A vesztegető. Magyarország, 1903. július 30. |
| 15 | Erre az érvelésre lásd: „...jobb, ha minden lezajlik, eltisztul, mintsem hogy homályban maradjon akármi is, ami Magyarország állami tekintélyét és a magyar nemzet politikai becsületét bárha csak érinti is. [...] be fog bizonyosodni, hogy a magyar állam vezetése és a magyar politikai pártélet tökéletesen egészséges és önmaga képes kimosni magából a fertőző anyagot, ami egyébiránt olykor minden nemzet politikai életét meg szokta lepni.” Az igazságkeresés visszhangja. Magyar Nemzet, 1903. augusztus 4. |
| 16 | Ivánka Oszkár felszólalása 1903. augusztus 1-jén. Napló, 42. o. |
| 17 | Egressy Pál földbirtokos levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 4. MOL K-2. A. XXII. 3. 646. cs. (Pap Zoltán képviselő által a Ház asztalára letett 10 000 korona tárgyában kiküldött parlamenti vizsgálóbizottsággal kapcsolatos iratok). A következőkben idézett levelek a vizsgálóbizottság iratai között találhatóak, csak az ettől eltérő lelőhelyű forrásokat jelezzük külön. |
| 18 | Heves Gergely negyedéves állatorvos hallgató (Bp. IX. Lónyay u. 26. I. em.) levele, 1903. augusztus 6. – Az Andrássyt Gyulát (Ducit) érő vádakra a család reakciója a következő volt: „Tegnap értem ide. Elindulásomkor úgy állott a dolog, hogy K. okvetlenül elmegy és hogy a vizsgálat nem derít ki többet, mint amennyit tudunk. A Duci ellen tervezett zsarolás nem sikerült, nagyon valószínű, hogy Polónyiék szervezték, most persze tagadnak mindent. Rendkívül sok piszok derült ki, de csak abban a körben, amelynek viselt dolgait már ismertük. Ha K. elmegy és Ischlben okosan cselekednek, nincs kizárva, hogy rövid idő múlva és egy időre rend lesz. Borzasztón belé van fáradva mindenki. Duci mondja, hogy K. képtelen a vezetésre, se terve, se eszméje nincs.” Batthyány Lajos Andrássy Tivadarnénak, 1903. augusztus 8. MOL P-4. 2. doboz, 356. sz. levél. |
| 19 | Schödl Gyula adófizető (Bp. V. Lipót körút 8.) levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 3. |
| 20 | Freiherr von Kudritz levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 3. |
| 21 | Klauzál Soma levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 5. |
| 22 | Szerémi Gizella levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 7. |
| 23 | Horváth Róza (Bp. VII. ker. Aréna út 66. I. em. 10.) levele a vizsgálóbizottsághoz, 1903. augusztus 2. (A fővárosi lakcímjegyzék szerint nyelvtanár volt.) |
| 24 | Buday Zádorné levele. Magyarország, 1903. augusztus 2. 5. |
| 25 | Buday Zádor vallomása 1903. augusztus 3-án. Napló, 130. o. Buday Zádorné, Buday Emma (1866–1930k.) életrajza szerint a botrány körüli években négy, verseit és elbeszéléseit tartalmazó kötetet jelentetett meg (Gulyás, 1942: 193). |
| 26 | Thallóczy Lajos Naplói, 1903. augusztus 2. OSZK Kt. Quart. Hung. 2459. 3. köt. 14. o. |
| 27 | A kérvényeket lásd a vizsgálóbizottság levéltári anyagában, valamint Napló, 261., 385. o. |
| 28 | A sajtó századfordulóra lezajló funkcióváltásáról (azaz az információs rendszernek a politika partnerévé válásáról) részletesen lásd Gergely és Veliky (1977: 80–89, 117–125). A sajtó ugyanígy viselkedett már 20 évvel korábban is egy szenzációs bűnügy felderítésekor (Szabó, 2002). |
| 29 | Lásd például Napló, 207, 224. o. |
| 30 | Miklós Ödön felszólalása 1903. augusztus 8-án. Napló, 363. o. |
| 31 | Szerdahelyi Sándor vallomása 1903. augusztus 4-én. Napló, 178. A szóban forgó cikk 1903. augusztus 2-án jelent meg. |
| 32 | Nyilas Márton (Bp. XI. Lövész utca 77.) levele a vizsgálóbizottsághoz, é. n. (A levélben megadott cím fiktív.) |
| 33 | Thallóczy Lajos naplói, 1903. augusztus 2. OSZK Kt. Quart. Hung. 2459. 3. köt. 15–16. o. Néhány napig Miklós Ödön helyettesítette Rohonyi Gyula bizottsági elnököt. |
| 34 | Polónyi Géza felszólalása 1903. augusztus 1-jén és 8-án. Napló, 88, 370. o. |
| 35 | Andrássy Gyula még ekkor is óvott a várható következményektől: „Én sajnálom ezt a határozatot, tisztán azért, mert kellemetlen színt ad a dolognak.” Uo. 371. |
| 36 | Vasárnapi Újság, 1903. augusztus 9. |
| 37 | Mi az eredmény? Magyar Nemzet, 1903. augusztus 9. |
| 38 | Uo. |
| 39 | Bartha Miklós: Befejezett ügy. Magyarország, 1903. augusztus 7. |
| 40 | Szederkényi Nándor: A korrupció bűne. Budapest, 1903. augusztus 8. |
| 41 | A vizsgálat eredményei. Budapesti Hírlap, 1903. augusztus 6. |
| 42 | Fejezetek a „Megvesztegetés” könyvéből. Jövendő, 1903. augusztus 2. Lásd ehhez Andrássy Gyula kifakadását a bizottság augusztus 5-ei ülésén: „örökösen lesznek új tanuk s megyünk be a posványba, lépésről lépésre, de biztosan. Ebből előnye senkinek sem lesz. Magyarország pedig szenvedni fog alatta.” Napló, 231. |
| 43 | A botrányok után. Friss Újság, 1903. július 31. |
| 44 | Thallóczy Lajos naplói, 1903. augusztus 5. OSZK Kt. Quart. Hung. 2459. 3. köt. 16. o. |
| 45 | Ítéletidő. Alkotmány, 1903. augusztus 8. |
| 46 | A mi feladatunk. Népszava, 1903. augusztus 4. |
| 47 | Ady Endre: Panama és anarchia. Nagyváradi Napló, 1903. július 30. Lásd: Ady, 1964: 134–135. |
| 48 | Napló, 1904. március 1. 390. ülés, 22. köt. 318–319. o.; 1904. március 2. 391. ülés, 337. o.; 1904. április 13. 413. ülés, 24. köt. 20–22. o. |