Lábjegyzetek

Balogh János Mátyás: Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850–1900

1	A modern formátum körülbelül mai napilapjaink A3-as alakjának felel meg, amelyet az ív „negyedrét”, vagyis negyedbe hajtásával kaphatunk (tehát nyolc ilyen lapoldal tesz ki egy ívet); az oldalak három hasábba voltak tördelve. E formátum a régi „lepedőméretnél” lényegesen kezelhetőbb. (Ez az újítás persze nem jelenti azt, hogy egyes „tekintélyes” politikai napilapok ne tartották volna meg régebbi, nagyobb alakjukat.) Egy példányszám került négy krajcárba Budapesten; vidéken még évtizedekig öt krajcárba. E – heti hét alkalommal megjelenő – lapok évi előfizetése 14 forintba került.
2	Az újabb Pester Journal (1874–1884) erre a formára váltott át néhány év után, akárcsak később – az 1890-es években – a Pesti Napló (1850–1939). Az előbbi jogutódja, a Budapester Tagblatt (1884–1915) is már indulása óta így jelent meg, akárcsak később például a Budapester Journal (1886–1887), a Magyar Hírlap (1891–1938), a Hazánk (1893–1905), a Magyarország (1893–1944), a Nemzeti Újság (1894–1897) és a Budapesti Napló (1896–1918).
3	E laptípus születéséhez és fogadtatásához lásd Balogh (2004). A „képes politikai napilap” hosszabb távon ugyan nem futott be akkorra „karriert”, mint az előbbi, „tekintélyesebb” és drágább laptípus, de azért a pesti lappiacot mintegy két évtizedig, a bulvárlapok megjelenéséig dominálta.
4	Mint ahogy például az utóbbi lap rövid életű „szakadárjai”, az Új Budapest (1879–1880) és a Kitartás (1883–1884) is.
5	Ilyen vizsgálatokhoz legalább egy hetet kell áttekinteni, hiszen például a hétfői lapszám rendszerint kis terjedelmű volt, szemben a vasárnapival, amely terjedelmével (és vélhetőleg példányszámával is) kimagaslott a hét többi napjának lapszámai közül. Viszont a Pester Journal a vizsgált időszakban (1871. december 1–7.) nem jelent meg hétfőn.
6	A táblázatban nem tudom szerepeltetni sem a példányszám-, sem a karakteradatokat, mint ahogy a hirdetési tarifákra és a pontos „nyomdai tükörméretre” vonatkozó paramétereket sem, noha ezek pontosabbá tennék azt. A karakteradatokat például azért, mert a nyomda- és a papíripar fejlődésének köszönhetően az oldalakra több „tartalom” került.
7	E naplóval – pontosabban a benne rejlő információkkal – Gyáni Gábor több tanulmányában is foglalkozott (például Gyáni, 1996a & 1996b). Rámutatott többek között annak történeti/társadalomtörténeti forrásértékére, erényeire is: „…létrehozói empirikus hitelességre törekedtek: minden igyekezetük arra irányult, hogy unos-untalan lejegyezzék azokat a nap mint nap ismétlődő banális, hétköznapi rutintevékenységeket, és persze a nem hétköznapi eseményeket vagy cselekedeteket is, melyek közös életüket alkották” (Gyáni, 1998: 56.).
8	Bár a napló kiadója által összeállított, a kötet végén található újságregiszterben – amely a kötetben felbukkanó újságokat sorolja fel és mutatja be röviden – nem található ez az (illetve ehhez hasonló jellegű/című) folyóirat.
9	Lipták, 2002: 174.
10	Feltehetőleg a Pester Lloydot sem olvasták a fiatal házasok; a lap neve ugyan előfordul egyszer a naplóban (Táncsics & Csorba, 1994: 70.), de akkor is egy beszélgetőtársuk hozhatta szóba a lap egy írását. A szövegrészlet – szögletes zárójelben a szöveg gondozójának kiegészítésével – így hangzik: „Találkoztunk […] Berenczyvel; hozzánk szegődvén sok mindenről, egyebek közt a Pester Lloydban […] megjelent […] cikkről [beszélgettünk]”. A hiányzó igealak azonban ugyanilyen alapon lehet a „beszélt” is; én legalábbis efelé hajlok.
11	Később, 1867-ben ő indítja majd meg a Pester Journalt is csakúgy, mint a dualizmus első 1 krajcáros napilapját, a Kreutzer-Journalt 1870-ben (azonnal élve azzal, hogy megszűnt az 1 krajcáros hírlapbélyeg).
12	A szövegre a www.nytud.hu oldalon elérhető Magyar Irodalmi és Köznyelv Nagyszótárának Korpusza/Magyar Történeti Korpusz használata során bukkantam.
13	Ez a Pester Journal nem összetévesztendő a Tettau-, majd Schnitzer & Singer-, majd Schnitzer & Singer & Kohn-, majd Schnitzer & Kohn- stb. végül Bródy Zsigmond-féle Pester Journalal (1867–1872).
14	Ungarischer Lloyd, 1873. június 27., 28., 29. stb.
15	Neues Pester Journal, 1874. szeptember 30.
16	Felmerül a kérdés, hogy a fiatal házaspár a megelőző időszakban miért nem használta a napilapok apróhirdetéseit. Talán azért nem, mert akkor nem volt annyira sürgős a költözés, hogy e lényegesen kényelmesebb megoldást válassza. Csorba vélhetőleg elvből „nem vett kézbe” ilyen típusú, német nyelvű pesti lapokat.
17	Az 50 éves Pesti Hirlap… (1928): 46. Kiemelés tőlem – B. J. M.
18	Hiszen figyeljük csak meg Zilahi munkahelyeit időrendi sorrendben: 1870-től a Pester Journal kiadóhivatalánál dolgozott, majd 1872-től a Neues Pester Journal, 1878-tól a Pesti Hírlap, majd 1881-től a Budapesti Hírlap kiadóhivatalát vezette. Mindkettőjükhöz – Illéshez és Zilahihoz – lásd: Szinnyei, 2000.
19	A mű „magyarítója”, Tomor Ferenc 1877 tavaszán adta ki ezt a röpiratát (vö. Lukas, 1877: 175.); művének nagy részét felolvasta 1875 és 1877 között a budapesti III. kerületi „népszerű felolvasásokat rendező egyesület” estélyein (vö. Lukas, 1877: 174.).
20	Magyarkoronaországot illető országos törvény- és kormánylap, 1850. évf. XXIV. Darab, 302. sz. 463–464. – a jogszabály nem vonatkozott a jótékonysági, felekezeti stb. hirdetményekre.
21	Magyarországot illető Országos Kormánylap, 1857. évf. XXVI. Darab, 207. sz. 495.
22	Magyarországot illető Országos Kormánylap, 1858. évf. XXI. Darab, 105. sz. 400.
23	Magyar Törvénytár… (1901): 42. Az akadémiai sajtótörténeti összefoglalás szerint egy jogszabályi könnyítés következtében 1880-tól a kishirdetések adója tíz krajcárra csökkent, míg a nagyobbaknál az illeték nagyság szerint nőtt (Kosáry & Németh G., 1985: 262.) – ilyen jogszabállyal azonban nem találkoztam, a lapokban sem találtam nyomát semmiféle változásnak.
24	Feltételezem, hogy az apróhirdetési rovattal megjelenő lap kiadóhivatalának az egyszeri, valamennyi hirdetésre együttesen vonatkozó illetéket sem kellett befizetnie, hiszen a rovat egyszerű kiadóhivatali/szerkesztői közleményi résznek is felfogható.
25	E ténylegesen bevett hirdetési gyakorlatot a szakirodalom nem említi: „harminc krajcár illetéket kellett fizetni egy hirdetés után, bármekkora volt is terjedelme” (Kosáry & Németh. G., 1985: 262.); a törvény „egységes illetéket írt elő az álláskeresőnek és a hirdető bankoknak vagy nagyiparnak” (Buzinkay, 1993: 78–79., Kókay & Buzinkay & Murányi, 1994: 142.).
26	És persze olyan is gyakran előfordult – például a Fővárosi Lapok kiegyezés utáni számaiban –, hogy a napi hírek közé tette be a szerkesztő egy–egy ismerőse, „barátja” álláskereső közleményét.
27	Magyar Statistikai Évkönyv. 4. évf. Budapest, 1877. IX. 36. A statisztikai évkönyvekben, illetve más helyen fellelhető vonatkozó adatok önmagukban nem bírnak nagy forrásértékkel a hirdetések volumenének történeti bemutatásához, hiszen a hirdetések terjedelmét és értékét nem, csak a megjelenési alkalmak számának alakulását mutathatják; és természetesen a „klasszikus” apróhirdetések is rejtve maradnak ezekben a kimutatásokban.
28	Vagyis akár párhuzamot is vonhatunk az apróhirdetések és a valóságsohw-k között, hiszen mindkét esetben a (lap-/műsor-) szerkesztők üzleti megfontolásból manipulálják a valóságot az olvasó/néző figyelmének megnyerése (olvasottság/nézettség) érdekében.
29	E lap költségvetését rendszerint jól lehet rekonstruálni a lapkiadó Pester Llyod Gesellschaft (Pesti Lloyd Társulat) évi közgyűlései alapján. A lap 1876-ban átlagosan mintegy 11 ezer példányban jelent meg naponta, ebből 6–8 ezret Budapesten kívül értékesített. A Pester Lloyd 1876. szeptember 21-i reggeli számában az előfizetőkhöz intézett felhívásban többek között az is szerepel, hogy a lap számára – a sok vidéki előfizető miatt – csak a postadíj napi 80 forint.
30	Fővárosi Lapok, 1878. szeptember 17.