Médiakutató

Lábjegyzetek

Dunai Tamás: Képregény Magyarországon

1 A vizsgálat nem reprezentatív. A képregény médiapiacon elfoglalt periferikus elhelyezkedése és olvasótáborának viszonylag kis mérete miatt eleve nehéz olvasóközönségének vizsgálata. A kérdőívet 78 fő töltötte ki a 2005. november 26-án rendezett Hungarocomix elnevezésű rendezvényen.
2 Fiatalokon értve az 1975 után születettek napjainkhoz közeledve egyre szélesülő rétegét. A kérdőíves kutatásom során az 1976 és 1994 között születettek tették ki alanyaim körülbelül 90 százalékát.
3 A kérdőíves kutatásom válaszadói néhány kivételtől eltekintve mind gyermekkorukban ismerkedtek meg a képregénnyel.
4 Míg az illusztrált könyvek esetében a szöveg dominanciája érvényesül (Nyíri, é. n.).
5 Ma már digitális, csak interneten hozzáférhető változata is létezik, a webcomics.
6 Az olvasás a képregény esetében összetettebb fogalom, mint egy egyszerű szöveg esetén. Mivel a képeknek is fontos szerep jut a képregény narratívájában, így például a képek közti narratív kapcsolatok megállapítása is olvasásnak tekinthető.
7 Ez a képregény tipikus esete a nemlineárisan olvasható szövegeknek. A képeken oszloponként egymással párhuzamosan zajlanak az események, amelyeket olykor-olykor az olvaso számára elágazásokként szolgáló vízszintesen kapcsolódási pontok kötnek össze.
8 Ez az olvasási szabadság nem minden képregény sajátja. A magyar adaptációs képregények többségére jellemző (volt) a panelek számozása.
9 Mainstream képregény: a populáris képregények fősodra, az Amerikai Egyesült Államokban például jellemzően idesorolhatók a szuperhős-képregények.
10 Természetesen az esztétikai szempontoktól sem vonatkoztathatunk el, tehát hogy valaki például a történet vagy a rajzok miatt leli örömét az újraolvasásban.
A rajongók esetén jól megfigyelhető, hogy az újraolvasás során a „mi történik”-ről a „hogyan történik”-re helyeződik át a hangsúly (Storey, 1996: 128).
11 A fentiek miatt mind az irodalom, mind a képzőművészet alá erőltetése megkérdőjelezhető. Magyarországon az államszocializmus alatt inkább az irodalomhoz közelítették. Ennek eredménye a sok túlírt adaptációs képregény, amelyekben a szöveg és a kép aránya felborult (a szöveg javára).
12 Intermedialitás amennyiben a képregény itt említett köztes helyzetét tekintjük döntő tényezőnek.
13 Ezt a kérdőívezés nyújtotta tapasztalataim is megerősítették.
14 Megjelenését tekintve egyebek mellett lehet sajtóműfaj (comic strip), amely főleg a bulvárlapokra jellemző, gyakran jelennek meg képregények magazinként és olykor különálló kötetben is (például graphic novel
15 Európai példa az önszabályozásra az 1966-os Code Moral Europressjunior (Rubovszky, 1989: 109-113).
16 Az alfejezet könnyebb érthetősége kedvéért pár szóban kifejtem, mit értek az egyes (részben egymást fedő) kategóriákon:
  • Szerzői képregény: a képregény kitalálói/megalkotói jegyzik (részben vagy egészben) az összes történetet. Kiadói háttértől független kategória.
  • Független képregény: a nagy kiadóvállalatoktól független kisebb kiadók kiadványai.
  • Underground képregény: garázskiadványok, fanzine-ok, kisebb képregénylapok oldalain (esetleg az interneten) bemutatkozó képregények, amelyek többnyire témájukban is elkülönülnek a populáris képregényektől. Nálunk csak azok a képregények/alkotók ismertek, akik kiléptek az underground-státusból.
  • Alternatív képregények: témájukat vagy megvalósításukat tekintve elütnek a megszokottól. Nemcsak független és underground, hanem populáris képregények is tartozhatnak ide. Frank Miller Sin Cityje az utóbbi együttállásra is jó példa.
17 Finogenov, híres moszkvai esztéta 1950-ben, a Fészek Klubban kijelentette, hogy a képregény imperialista csökevény, mire Rákosi Mátyás leparancsolja az újságok oldalairól a képregényt (Kiss, 2005).
18 Addig Magyarországot a képaláírásos képregénytörténetek jellemezték. Állandó rendszerességgel csak ekkor került be a narrátori és a beszélt szöveg a képkocka belsejébe.
19 Röviddel a rendszerváltás előtt azért már megjelenhetett néhány.
20 Akadtak kivételek, például Dargay Attila Kajlája, de ezek sem szabadulhattak a kultúrpolitika gyámkodása alól.
21 Ami egy fiataloknak szóló ismeretterjesztő magazin volt.
22 Az 1981-től megjelenő Kockás a francia Pif újságtól vett át olyan képregényeket, amelyek egy része korábban is ismert volt Magyarországon. A francia lap több képregényfigurája megjelent már a Fülesben és 1977-től a Pajtásban is (Kertész, 1991: 69–70).
23 Valamint hozzáférhetővé váltak külföldi képregények Magyarországon nyomott nyomdából kicsempészett idegen nyelvű kiadásai.
24 A Semic Interprint 1988 januárjában kezdte meg kiadói tevékenységét, ma ADOC SEMIC Kiadói Kft. néven Magyarország egyik legnagyobb gyermeklapkiadója.
25 Stan Lee a Marvel kiadó munkatársaként 1963-ban alkotta meg az X-men sorozatot, amelynek története szerint egy új faj (Homo Superior) jött létre, amely gene­ti­ka­ilag eltér az emberektől, és mutánsoknak hív­ják őket. Az alapszituáció szerint a mutánsok megjelenése emberfe­let­ti képességeik miatt riadalmat kelt az emberek­ben, nem fogadja be őket a tár­sadalom, így a történetek folyamán újra és újra előkerülnek a rasszizmus és az előítéletesség témái.
26 Elsősorban azért, mert az adaptációs képregényeket fogyasztó felnőtt olvasók nem kerestek ilyen tartalmat a képregényekben, a külföldi képregényekre és a (képregényhez mérten) komolyabb tartalomra nyitottabb (kisszámú) fiatal felnőtt olvasó pedig még kevésnek bizonyult ezeknek a kiadványoknak az eltartásához.
27 A Marvel Comics kiadóvállalat több képregényének filmlicencét is eladta (egyes csak veszteséget termelő képregénysorozatok megszüntetése mellett), hogy megmeneküljön az anyagi csődtől. Később ezek a filmek ( X-men, Pókember, Hulk stb.) jó reklámnak bizonyultak számára.
28 A kérdőíveket kitöltő 78 főből 54-en idegen nyelvű képregényeket is vásárolnak, közülük mindössze négyen – nyelvismeret hiányában – csak a képek miatt veszik ezeket, tizenketten viszont legalább két idegen nyelven is olvasnak képregényeket.
29 Ez a scanlation vagy scanslation jelensége (a scan és a translation szavakból), amikor egy kisebb csoport beszkenneli egyes sorozatok eredeti példányait, és miután lefordítják azokat az adott nyelvre, ingyenesen hozzáférhetővé teszik az interneten. A fordítások minősége változó, az amatőr fordító nyelvtudásától függ. Nem rendelkeznek engedéllyel, ezért ha az adott országban megjelenik hivatalosan is egy képregény, általában eltüntetik honlapjaikról a saját változatukat. (A nyugati címek egy része is ilyen formában olvasható magyarul, miközben magyar nyelvű mangához egészen a közelmúltig csak így lehetett hozzájutni.) Magyarországon jellemző emellett a régi, magyar kiadású, nehezen beszerezhető képregények beszkennelése és közzététele is az interneten.
30 Magyar Képregénykiadók Szövetsége.
31 A fogyasztás oldaláról nézve ez már nem egészen igaz, mivel az új kiadványok új közönséget is hoztak magukkal.
32 Hazai viszonylatban mint önálló médium, amely a sajtó oldalairól szabadulva képes eltartani magát.
33 Hazánkban ez csak az elmúlt évekre jellemző. Az államszocializmus alatt a képregények sokáig nem is jelentek meg önálló albumokban, hanem eleve más médiumokban, a különböző sajtótermékek: napilapok (például a Népszava), ifjúsági magazinok (például az Alfa) vagy rejtvényújságok (például a Füles) oldalain terjedtek.
34 Az azzal kapcsolatos nyitott kérdésre, hogy hogyan ismerték meg az első képregényüket, a válaszadók körülbelül 17 százaléka válaszában valamelyik tömegkommunikációs csatornát (a televíziót, az újságot, az internetet) említette, mint olyan médiumot, amelynek hatására elkezdett érdeklődni a képregények iránt.
35 A nyitott kérdésre válaszolók többsége (kb. 36 százalék) testvért, barátot vagy osztálytársat jelölt meg, mint aki révén megismerkedtek a képregényekkel. Gyakori válasz volt emellett a rendkívül fiatalon (néha még óvodásként) a szülőktől, nagyszülőktől kapott képregény. A válaszadók harmada így ismerkedett meg a képregénnyel. (Ebben szerepe lehet annak a társadalmi előítéletnek, amely a képregényt a gyermekirodalomhoz sorolja.) A válaszadók fennmaradó körülbelül 14 százaléka magának fedezte fel a képregényt egy általában ad hoc vásárlás nyomán.
36 Gondoljunk csak a képregényes oldalakon regisztrált tagok számára vagy a képregényfesztiválok kétezer fő körüli látogatottsági adataira.
37 Ezt látszik alátámasztani kérdőíves felmérésem is. A fesztiválon kérdőíveket kitöltő személyek közül hatvannyolcan olvastak képregényeket digitális formában is, bár többségük a papírváltozat elsődlegességét hirdette. Egy másik kérdésre (mivel töltik otthoni szabadidejüket?) adott válaszok között a képregényolvasás mellett az internetezés dominált.
38 A magyar képregényes élet internetes központja a kepregeny.net oldal, a mangaolvasóké a manga.hu.
39 A populáris képregénnyel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy bár Nyugaton ezek is egyre gyakrabban fordulnak a felnőtt olvasók felé. Nálunk ez még nem jellemző.
40 Nehezen húzható meg ez a vonal, de felnőtt olvasók például egyáltalán nem kapcsolódnak be a mainstream vonulaton keresztül.
41 Sivak az amerikai képregényüzleteket és fesztiválokat (bár észlelt változásokat) még mindig inkább fiúkluboknak (boys club) írja le (Sivak, 2003).
42 Ennél azért árnyaltabb a kép, hiszen a szuperhősképregények olvasói között is találunk nőket, de a felmérésem alapján ez a tendencia rajzolódott ki.
43 Másrészről a kereskedelmi televíziók (magyar adók közül főként az RTL Klub) műsorán futó (sokszor lányoknak készült) anime-sorozatoknak is jelentős szerepük lehetett abban, hogy a fiatalabb korosztály megismerkedhetett egyes mangasorozatok rajzfilmváltozataival ( anime: japán rajzfilm).
44 Ezt a kérdést megközelíthetjük a magaskultúra és populáris kultúra ellentéte felől is. A képregény elítélése nagymértékben az előző rendszer elitista kultúrszemléletében gyökerezik. A társadalom nagyobb része (ha vannak is sztereotípiái) feltehetően semlegesen viszonyul a képregényhez.
45 Erre jó példa Bölcs István 168 Órában (2005. június 9.) megjelent cikke, amellyel kapcsolatban a képregényes fórumoknak köszönhetően nem sokkal megjelenése után a képregényes szubkultúra több tagja is megnyilatkozott. A cikkre adott válaszok legjelentősebbikének a Beszélő 2005. decemberi számában megjelent „Melyik a többi nyolc?” című esszét tekinthetjük. Bölcs István cikke olyan szinten beleivódott egy kisebb csoport kollektív emlékezetébe, hogy a kérdőívezés során is megemlítették egyes válaszadók, sőt az egyik interjúalanyom is előhozta a témát (a cikk megjelenése után több mint egy évvel rögzített interjú során).
46 Ez az állításom a megfigyeléseimen alapul, hiszen az általam kitöltetett kérdőívek a reprezentativitás hiánya miatt nem mérvadók (mindenesetre a 78 kitöltő közül 48-an töltötték be a 18. életévüket a felmérés időpontjáig).
47 Állításomat arra alapozom, hogy a 48 felnőtt kitöltő kétharmada ezekbe a kategóriákba tartozott.
48 Ebben jelentős változás következett be a felmérés elvégzése óta. Az újságosstandokon kínált képregények mellett egyre több a könyvesboltok polcain keresendő kötet/album.
49 Nem alakult ki háttere, kultúrája, nem elismert művészeti ág stb.
50 Például: gyerekesnek, komolytalannak, korosztályfüggőnek tartják, elítélik, megvetik, olyan tévhitek élnek a képregénnyel szemben, hogy ez egy lebutított műfaj, nem nyitottak rá a konzervatív gondolkodás miatt, nem látnak a képi világ mögé, nem értik stb.
51 Egy negyedik csoport is kirajzolódni látszott: azoké, akik többnyire európai képregényeket olvasnak. Ez az ízlés azonban csak ritkán (mindössze egy-két esetben) mutatkozott tisztán, általában vegyesen olvasnak amerikai és európai képregényeket.
52 A kérdőívezés során a tipikusan besorolható személyek mellett sok ilyen esettel is találkoztam.