Médiakutató

Lábjegyzetek

Lisányi Endre: Médiumtudatos terápia

1 Woody Allen (1935–) amerikai filmrendező, producer, író, színész, zenész, humorista. „Alapélménye: az értelmiségi lét, a szorongás, a szexuális bizonytalanság, a zsidó identitás, New York szépségei és rettenete, a mozi. […]. Morális alkat. A két fő emberi dolognak a szerelmet és a halált tartja, s leplezetlenül, sőt gátlástalanul sző meséibe önéletrajzi elemeket” (Csala & Veres, 1994: 15).
2 Allen, Richard: Reprezentáció, illúzió és a film. http://emc.elte.hu/~metropolis/9804/ALL2.html (utolsó letöltés: 2013. május 1.).
3 Allen, Woody: http://magyarnarancs.hu/film2/szomoru_ember_vagyok_-_woody_allen_filmrendezo_szinesz-64274 (utolsó letöltés: 2013. május 1.).
4 Az idézőjel – ennél a szókapcsolatnál – azt jelzi, hogy a „modern szorongó” szorongásának oka-okai, valamint a szorongás átélése és annak minősége nem azonos előző korok szorongóinak szorongásélményével. Találó Georges Minois fejezetcíme, amelyben a XX. század kapcsán „az életfájdalom kultúrájáról” beszél. „A XX. század kultúrája tömegméretűvé vált pesszimista kultúra” (Minois, 2005: 273).
5 Tudomány és vallás szembenállásáról ír Freud a Rossz közérzet a kultúrában (Freud, 1982: 329–405) című esszéjében.
6 A szerző fordítása.
7 Az alászállás jelképes iránya ellentétes az abszolútumtól segítséget remélők gondolatainak és tekintetének irányával, és ennek megfelelően – mintegy ehhez az irányhoz stílusosan hozzáigazítva – bukkan föl a fénykép.
8 A fotográfia és a múlt idő, a halál és a személytelenség összekapcsolásával foglalkozik többek között a Zeligben szereplő Susan Sontag is. Fontos megjegyezni, hogy a fényképre vonatkozó „szigorú” megállapításait később fölülvizsgálta. Továbbá Richard Allen Barthes néhány, fényképekre vonatkozó, megjegyzésének helyességét vonja kétségbe (lásd: Reprezentáció, illúzió és a film, http://emc.elte.hu/~metropolis/9804/ALL2.html utolsó letöltés: 2013. május 1.), továbbá a szövegben is idézett Eduardo Pontremoli A fotográfia és fenomenológia, valamint a Fotogenetikusság című írásában (Pontremoli, 2010: 53–77), a fénykép módszeres újraelemzésével, mintha ismét a fotóra kívánná visszairányítani a figyelmet.
9 Az optikai tudattalan gondolata később Fredric Jameson politikai tudattalanjában folytatódik!
10 A szerző fordítása.