Tóth Loretta: Prozódia és udvariatlanság az „X-faktor” interakcióiban
| 1 | A prozódia és a szupraszegmentális hangszerkezet terminusok a magyarban szinonimakként használatosak, azonban sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban nincs konszenzus arra vonatkozóan, hogy pontosan milyen alkotóelemek sorolhatók a prozódiai eszközök közé, az eltérő összetevők pedig különböző megnevezéseket eredményeznek (Gósy 2004; Markó 2005). A jelen dolgozat Markó Alexandra (2005) disszertációját követve a beszéddallamot, a hangsúlyt, a hangerőt, az artikulációs és beszédtempót, a beszédritmust, a hangszínezetet és a beszédszünetet (a hallgatást, a csendet) sorolja a prozódia alkotóelemei közé. És bár a prozódia, valamint a szupraszegmentális eszközök kifejezést a magyar szakirodalomban bevett gyakorlathoz hasonlóan e tanulmány is szinonimaként használja, a pragmatikai terminológiát követve a prozódia terminust részesíti előnyben. |
| 2 | A goffmani eredetű face terminus technikus magyar megfelelőjeként számos hazai kutató a homlokzat (lásd Síklaki, 2008) vagy az arc (lásd Szili, 2007) megnevezést részesíti előnyben, azonban a jelen tanulmányban – Nemesi Attila László (2004) érvelését követve – az arculat kifejezést használom a face magyar megnevezéseként, hiszen a homlokzat egy másik goffmani fogalom, a front megfelelőjeként is használatos, az arc pedig túl konkrét ahhoz, hogy érzékeltesse a Goffman (1955) koncepciója által kifejezett többrétegűséget. |