Média válság idején, konferencia visszanézés

Médiakutató 2002 nyár

Kritika

Vargha Dóra:

Gender a gépben

Terry, Jennifer & Calvert, Melodie (eds.) Processed Lives. Gender and technology in everyday life.

Mi indokolja, hogy egy öt évvel ezelőtt megjelent tanulmánykötetről ismertetést közöljünk? Természetesen a téma – a gender és a technológia, ezen belül is a nők és a számítógép kapcsolata –, amelyről nagyon keveset olvashatunk. Nemi identitásunknak része a technikához való viszonyunk, amelyre a bölcsőtől kezdve társadalmilag elfogadott sztereotípiák szerint nevel a környezetünk. Fiúknak videójáték, lányoknak hajcsavaró. A technológia átitatja életünket, meghatározó szerepet tölt be otthonunkban, munkánkban, kommunikációnkban, sőt önmagunk definiálásában is – csakúgy, mint társadalmilag konstruált nemi szerepeink, identitásunk (gender). Mindkettő folyamatosan változik és formálja egymást. Ahogy a technológia újabb és újabb termékeket, hatásokat és viszonyokat állít elő, úgy a gender előállítása is serényen folyik az iskolákban, műtermekben, irodákban, a médiában és természetesen a gépekben.

A Processed Lives (Programozott életek) tehát a technológia és a gender kölcsönhatásait vizsgálja. A pozitivista narratívákkal szemben, amelyek szerint az eszközök és gépek a civilizáció és a kultúra előrehaladottságának mértékét, valamint a fejlődést és racionalitást jelzik, ez a könyv új megközelítést kínál a technológia értelmezésében: a gépek, tervezőik és felhasználóik közötti folyamatos kapcsolatra és kölcsönhatásra fókuszál. A technológiát nem lehet elkülöníteni tervezőjétől és használójától, sem a kultúrában és az ember életében elfoglalt helyétől és dinamizmusától, tehát a tervezés és használat történeti, gazdasági és kulturális kontextusán kívül nem értelmezhető – a technológia a gép és az ember határfelülete.

Ez az új megközelítés a technológiai determinizmus téziseivel is szemben áll. A technológiai determinizmus elméletei leválasztják, külön életet adnak a technológiának, ezáltal a felhasználó inkább a passzív tárgy, mint az aktív alany szerepét tölti be. Az új definíció nem kívánja megismételni azt a tézist, amely szerint a technológia meghatározza a társadalmi viszonyokat: éppen ellenkezőleg, az új értelmezés szerint az ember uralja a technológiát, amely „társadalmi viszonyok hálózatában helyezkedik el, és a körülötte lévő emberek (és egyéb gépek) használatának és kreatív visszaéléseinek passzív alanya” (4. o.). A determinizmus (társadalmi hatásokat érintő) téziseivel szembeni gondolkodás a feminista íróknak mindig is szimpatikus volt, hiszen ha a felhasználót aktív alanyként kezeljük, akkor szabaddá tesszük az utat a nők számára: ők is a digitális forradalom résztvevőivé válnak.1

A mindennapi élet technológiája átjárja létünket, ott van életünk minden, személyesnek gondolt terében is, ezáltal elválaszthatatlan az életünkben szintén mindenhol jelenlévő férfiasságtól és nőiességtől, amely a gender rendszerét jellemzi. A technológia nemcsak tükrözi a nemek közötti hierarchikus viszonyokat, hanem egyben alakítja és elő is állítja őket.

A tanulmánykötet egyes fejezetei gender és technológia kölcsönös kapcsolatát elemzik, arra összpontosítva, hogy a gender fogalmai hogyan testesülnek meg a különböző technológiákban, illetve ezek a technológiák milyen hatással vannak a genderről alkotott elképzeléseinkre. A könyv tematikus felépítése azokra a kiemelt területekre reflektál, amelyekben a leginkább meghatározó gender és technológia kölcsönhatása: a digitális, a testi és az otthoni világra.

A szerzők, képzőművészek és filmkészítők a „Digitális világ” című fejezetben azt boncolgatják, vajon megváltoztatják-e az információs és telekommunikációs technológiák a férfiasságról és nőiességről alkotott elképzeléseket. A legnagyobb hangsúlyt a digitális világon belül a kibertérre helyezik, ezen belül is a nők és az internet viszonyának vizsgálatára. Margaret Morse, Mary Ellen Stromés és Nina Wakeford olyan kérdésre hívják fel a figyelmet, amely a könyv kiadását követően, egy évvel később szélesebb nyilvánosságot kapott Roberta Furger Does Jane Compute? (1998) című munkája megjelenésével.2 A nők vonakodását, félelmét, valamint a számítógéphez és az internethez fűződő ambivalens érzéseit ez az elmélet egy tanulási folyamat hatásának tulajdonítja. A nők otthon, majd később az iskolában és munkahelyükön azt tanulják, azzal szembesülnek – részben meglévő minták alapján –, hogy a digitális világ a férfiak világa, a számítógép a fiúk fennhatósága alátartozik.3 filmek), amelyeket nők csoportjai hoztak létre azzal a céllal, hogy megismertessék a kibertérben a nők számára rejlő lehetőségeket.

A kötet megjelenése óta eltelt öt évben a nők internet-használatát buzdító programok száma jelentősen megnőtt. A kifejezetten az internetezni kívánó nőknek szóló weboldalak elterjedtek – a www.women.weavingwebs.com például több mint száz ilyen linket ajánl. Oktatási programok jöttek létre, amelyek célja, hogy felkeltsék a nők érdeklődését a műszaki és természettudományok iránt. Ilyen például a Cynthia Lanius által vezetett „girlTECH program”, vagy a Center for Women in Technology. Az elmúlt években egyre aktívabbakká váltak a nők, egyre többen használják a világhálót: felmérések szerint 2000-ben már majdnem ugyanannyi nő lépett fel az internetre, mint férfi. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a nők többsége új felhasználóként csak kevés időt tölt a neten, és hogy sokan csupán vásárlásaikat bonyolítják a virtuális térben. Az információs technológia fejlesztésében a nők még mindig jelentősen alulreprezentáltak; nagyon kevesen, és az 1990-es években folyamatosan csökkenő arányban választották karrierként ezt a területet.4

A virtuális világ magában hordozza azt a lehetőséget, hogy áthágja a gender kategóriáit. A testi megjelenés eltűnik, az ember megválaszthatja, milyen neműként jelenik meg, ráadásul szabadon ugrálhat férfi és női szerepek között. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogya kibertér nem feltétlenül (és nem túl gyakran) teremti meg a gender és a kultúrák határait átlépő kölcsönhatásokat. Az emberek inkább a nőiesség és a férfiasság tiszta formáinak virtuális megteremtésére törekszenek, és az interneten a genderhez kapcsolódó képzetek polarizálódnak. A fizikai valóságban nem könnyű Rambóvá vagy Barbie babává válni, a virtuális világban azonban létrejöhetnek a gender és szexualitás sztereotípiái anélkül, hogy a felhasználónak szembesülnie kellene az emberi test tökéletlenségéveI. A kiberteret tehát ugyanaz a kettősség jellemzi, amelyik a nyelvünket és a tárgyi világgal való kapcsolatunkat strukturálja.

A testtel foglalkozó fejezet szerzői elsősorban a biológiai reprodukcióba való beavatkozást vizsgálják. Az új technológiák megváltoztathatják a testünkről alkotott képünket és azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk a szexualitásnak. A szaporodás nem pusztán biológiai tény, hanem „szakszerűség”, hozzáértés kérdése, az „aktusban” a két hagyományos fél mellett orvosok és technikusok is részt vesznek.

A technológiai újítások nemcsak a genderről, hanem a fajról való gondolkodásra is hatnak. Evelynn M. Hammonds a morphing új számítógépes technológiájának hatásait elemzi „New Technologies of Race” című esszéjében. A morphing olyan számítógépes eljárást takar, amely során egy alakzat másik alakot ölt, az egyik forma átmegy a másikba. Ilyen eljárást láthatunk Michael Jackson „Black or White” című videoklipjében és a „Terminátor 2” című filmben is, ahol a gonosz főszereplő folyadékká és tárgyakká alakul át. A morphinggal a testeket részeikre bonthatják, majd újra összeállíthatják, összekeverhetik a különböző vonásokat. Hammond az eljárás médiában való megjelenésének kritikai olvasatát adja a faj definíciójának történeti kontextusában. Azt a törekvést hangsúlyozza, amely a kulturális különbségeket a testi megjelenés alapján kívánja elválasztani.

Az utolsó fejezet a privát tér, az otthon világát mutatja be, mert ez a harmadik kiemelt terület, ahol gender és technológia egymásra gyakorolt hatása különösen meghatározó. Az otthonban a nemek a mindennapi teendőkben és a tárgyakban (háztartási gépek ben, szórakoztatási szerkentyűkben, biztonsági készülékekben) kódolva teremtődnek meg, és azokon keresztül strukturálódnak. A játékok is ennek a folyamatnak lenyomatai. Erre hívta fel a figyelmet a Barbie Liberation Organization, egy földalatti mozgalom hadjárata, amely 1994 karácsonya előtt több száz beszélő Barbie baba és G.I. Joe figura belsejét cserélte ki. A fejezetből azt is megtanulhatjuk, hogy miként lehet ezt az operációt otthon elvégezni.

A személyes élettér összetett és ellentmondásos: a privát és nyilvános szféra közötti határ elmosódik a különböző, elsősorban telekommunikációs eszközök segítségével. A nők lehetőséget kapnak arra, hogy kitörjenek elszigeteltségükből, de ez egyben azt is jelenti, hogy az otthon megszűnik a magánélet és az elvonultság védőbástyája lenni.

Az új technológiák megjelenése azonban más következményekkel is járhat. A háztartás, amely hagyományosan feminin terep volt, a férfiak világának számító technológiák belépésével veszít nőiességéből. A nők, akik a magánszférában korábban a középpontban álltak, marginalizálódnak a saját világukban. Szükségét látják a számítógép-vásárlásnak a gyerek jövője miatt, de ők maguk nem tudják, és nem is merik használni azt. Nem képesek beprogramozni a videó- és a hifi-berendezéseket, így ezen a téren is a férfi segítségére szorulnak. B. Ruby Rich „The Party Line” című esszéjében hasonló következtetésre jut, mint szerzőtársai: a nőknek meg kell ismerniük és szeretniük az új technológiákat, mert ezek nem az ellenségeik. Azt is meg kell tanulniuk, hogyan fordíthatják a saját hasznukra őket. Rich szerint az új-feudalizmus felé tartó politikai és gazdasági rendszerben az ellenállás lehetőségét az elektronikus technológiák nyújtják, és azt ígérik, hogy olyan sokrétűközösség jöhet létre, amely alternatív megoldásokat, értékeket és módszereket dolgoz ki.

A Processed Lives sokszínű, sokoldalú megközelítései a legkülönbözőbb szempontok szerint értelmezik és elemzik a gender és a technológia kapcsolatát. Aki azonban válaszokat és megoldásokat vár a kötettől, csalódni fog. Az elgondolkodtató, olykor játékos, néha meghökkentő esszék és illusztrációk több kérdést vetnek fel, mint amennyit megválaszolnak. Ám a felvetett problémák, a kérdésfelvetés módja, és az a tény, hogy a fenti kérdéseket egyáltalán megfogalmazzák a szerzők, mindenképpen érdemessé teszi a kötetet a részletes tanulmányozásra.

A könyv felépítése izgalmasan formabontó. A hagyományos, szöveges esszék mellett önálló művészeti alkotások, képi anyagok is helyet kapnak. Több mint 70 illusztrációt tartalmaz, köztük CD ROM-oldalakat, kísérleti videókat, website-okat, filmrészleteket, műhelymunkákat. Az eredmény: egy valódi multimédiás anyag nyomtatott papíron, könyv formájában. Érdekes és kreatív elgondolás, és ugyan olykor a képes szék nehezen értelmezhetőek, a könyv szerkezete remekül tükrözi tartalmának képlékenységét, a gender és a technológia egymást folyamatosan alakító kölcsönhatását (Terry, Jennifer & Calvert, Melodie (eds.) Processed Lives. Gender and technology in everyday life. Routledge, 1997, $24.95)

Lábjegyzetek

1
Lásd Lawly, Elizabeth Lane: „Computers and the Communication of Gender”, 1993.
2
Roberta Furger számítástechnikára szakosodott újságírónó saját lányának tapasztalatai alapján a komputerekhez való viszony nemi meghatározottságát vizsgálja. Arra a kérdésre keresi a választ, hogyan befolyásolja a fiúk és a lányok számítógép-használati szokásait az otthoni és az iskolai szocializáció, illetve milyen hatást gyakorolnak rájuk a nemek közötti különbséget hangsúlyozó software-ek. Furger, Roberta: Does Jane Compute? Preserving Our Daughters' Place in the Cyber Revolution. New Tork: Warner Books, 1998.
3
Interjú Roberta Furgerrel, www.cybergirl.com 1999. március 15.
4
U.S. Department of Commerce Office of Technology Policy: America's New Deficit: The Shortage of Information Technology Workers, 1997.
Támogass adód 1%-ával

Lapunk, a Médiakutató nem kér és nem kap állami támogatást. Olvasóink adományaiból, egy magáncég támogatásából, az eladott példányok árából tartja fenn magát. Cserébe évente négy lapszámmal jelentkezünk nyomtatásban és online. Online formában lapunk ingyen, regisztráció nélkül olvasható. Szerkesztőink és bírálóink társadalmi munkában dolgoznak.
A Médiakutató immár 22 éve első közlésben jelenteti meg fiatal és szenior magyar és külföldi kutatók munkáit a médiajog, a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről. Számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben.

Kérjük, hogy személyi jövedelemadód 1 %-ával támogasd a Médiakutató Alapítványt! Adószámunk: 18687941-2-42

Médiakutató YouTube csatornája

Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink