Média válság idején, konferencia visszanézés

Médiakutató 2004 nyár

Új média

Csont SzandraSengel Ferenc:

Sms: a valóságshow – któl a politikai választásokig

Magyarországon egyelőre csak az elektronikus választások előképének tekinthető valóságshow-szavazások vetik fel a mobilos, internetes szavazások bizalmi és biztonsági kérdéseit. A bizalmatlanság jogosságát támasztja alá az az eset, amelyet egy bulvárlap produkált: az állítólag élőben sugározott sms-szavazási procedúra győzteseit már a szavazás előtt egy nappal megjelent számában bemutatta. Az első politikai sms- és elektronikus voksolásokat Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban azonban már évekkel ezelőtt megszervezték. Néhány régióban, településen, önkormányzati választásokon próbálták ki élesben az sms hivatalos választási alkalmazását. A tapasztalatokról megoszlik a pártolók és az ellenzők véleménye. A diskurzus azonban rávilágít a tényre: Nyugaton megkezdődött az sms választási felhasználása, s a vita már a konkrét biztonsági és jogi garanciákról zajlik. A tanulmányban meginterjúvolt hazai véleményformálók, az Országos Választási Bizottság pártdelegáltjai és a politológusok egy dologban egyetértenek: 2006-ig az elektronikus szavazás bevezetéséhez szükséges kétharmados parlamenti konszenzus elérésére a pártok közötti bizalmatlanság miatt nincs reális lehetőség.

1. Bevezetés

A mobiltelefon eddig ismeretlen, elképzelhetetlen viselkedésformákat honosított meg, a kultúra, a gondolkodás és a kapcsolatok új lehetőségeihez járult hozzá. A nyugati civilizációban befolyása szinte teljes: eljut a társadalom majdnem minden tagjához, s nagyrészt lefedi a közösségi hálózatokat. A mobiltelefon használata az elmúlt másfél évtizedben túllépett a célzott és specializált felhasználási formákon, s azzal, hogy átrajzolja a hétköznapok finom szövetét, új „embertípus”, az élet valamennyi dimenzióját mozgásban töltő, ultraaktív ember ideálvízióját vetíti előre és kelti életre.

A mobiltelefon a 20. század végének technológiai forradalma nyomán hatással van a nyelvre, a viselkedésre, a vizualitásra, a munkára, a szabadságra – gyorsítja az élettempót, növeli a hatékonyságot. Az sms tömörebb fogalmazásra és nyelvi találékonyságra ösztönöz, az oplogó a vizuális fantáziát motiválja. A mobilkommunikáció a köznapi életben megkönnyíti az információhoz való hozzájutást, így kielégíthet bizonyos egalitárius elvárásokat. A tudományt ugyancsak demokratizálja, megsokszorozza a hatékonyságát, hiszen intenzív, percrekész, széles körű információcserét tesz lehetővé. A mobiltelefonok utolsó generációja hatalmas adatmennyiséggel képes megbirkózni: videoklipek, televíziós adások, részvényárfolyamok és várostérképek egyaránt továbbíthatók a gépek segítségével.

A 21. század elején a technológia többé-kevésbé készen áll arra, hogy a politikai választások – a népszavazások, az országgyűlési és az önkormányzati választások – lebonyolításának (egyik) eszköze is legyen.

2. A való világ, avagy banánhéjon csúszik el a valóságshow-köztársaság?

Az új interaktív technológiák, s általában a kommunikációs boom társadalmi hatásainak magyarországi vizsgálatához nem várt segítség érkezett, amikor a két országos kereskedelmi televíziócsatorna sugározni kezdte a valóságshow-kat. A „játék” lényege: egy bekamerázott épületben összezárt közösség tagjainak továbbjutásáról, majd a páros párbajokban az egyenként „elvérző” versenyzők sorsáról a néző, a (ki)választó dönthet sms-ben, végül győztest választhat az utolsó, csúcsra járatott (ki)szavazás során.

Az eddig sugárzott két Big Brother (TV2), három Való Világ (RTL Klub), a Survivor névre keresztelt mutáció (RTL Klub), valamint a Megasztár dalverseny (TV2) esetében az emelt díjas számon a szereplőkre voksolók száma milliós nagyságrendű volt. Ugyanez a milliós nagyságrend várható a jövőben induló valóságshow-k esetében. Az eddigi játékok idején leadott sms-voksokból ugyanakkor hivatalosan statisztikát sem a közreműködő kereskedelmi tévék, sem a mobilszolgáltatók vagy az adatforgalom bonyolításában szerepet játszó IT-szakértők nem ismertettek. Az adatok iránt érdeklődőket udvariasan, de rendszeresen elutasítják, ahogy ez e sorok íróival is történt. 1

A szavazásokat és az eredmények közzétételét ugyanakkor közjegyző hitelesítette. Erről beszámolt a valóságshow-ipar szoros üzleti partnereként fungáló nyomtatott bulvársajtó is.

A szavazásokkal kapcsolatos bizalmatlanságra okot adó helyzetet jól jellemzi egy bulvárlap esete. A Best magazin különös módon már a 2003. december 30-i számában közölte annak az öt embernek a fényképét, akik csak egy másnapi döntés nyomán, december 31-én költözhettek be a Való Világ 3 villájába. A párok harcát és a nézők sms-szavazását állítólag élőben sugározták december 31-én.

A kérdés: ha valóban a nézők szavazták be élő adásban a játékosokat december 31-én, akkor miként kerülhetett be a csak másnap beköltöző villalakók listája a már december 30-án kapható magazinba?

A tény: a magazin szerkesztőségének legalább két héttel korábban tudnia kellett ezekről a személyekről, mert a karácsonyi munkarend miatt előbb kellett a lapot nyomdába küldenie. A Best magazin a VV3 médiapartnere, így előre megkapta a játékba való bejutásra esélyes 39 játékos fotóját és adatait, amelyekhez csatolták a beszavazások sorrendjét és névsorát is.

A reakció: a VV3 sajtófőnöke, Dobsi Adrienn a Bestben úgy nyilatkozott, szó sincs előre leosztott szerepekről. A magazin rovatvezetője, Sándor Anikó kijelentette, két szempont alapján döntötték el, hogy kinek a fotói kerüljenek bele az újságba. Az első az volt, hogy hasonlítson a korábbi villalakókra, a másik pedig az, hogy a rendelkezésükre álló adatok és a „személyes megérzésük alapján” megtippelték, ki lehet az esélyes a beköltözésre.

„Mivel az RTL Klubtól semmilyen segítséget nem kaptunk a beszavazást illetően, mi lepődtünk meg a legjobban, hogy telitalálatot értünk el a tippjeinkkel. Mivel fel sem merült bennünk, hogy mind bekerülnek a Villába, így oda sem írtuk, hogy ezek a szerkesztőség tippjei. Remélem, hogy sem rólunk, sem pedig az RTL Klubról nem feltételezi senki, hogy a háttérben összedolgozunk”

– áll a rovatvezető egyik nyilatkozatában. 2

Az eset jól illusztrálja az sms-voksolás átláthatóságának fontosságát és a rendszer iránti bizalom lényegi szerepét. Ugyanezek a kérdések merülnek fel a politikai választások esetében is.

3. Elektronikus és mobiltelefonos szavazás: a nemzetközi tapasztalatok

3.1. Az ír sikerek

Az Európai Unió (EU) több éve pártolja az elektronikus szavazási technológia és módszertan meghonosítását. A brüsszeli apparátus által elfogadott E-Poll projekt lényege: szorgalmazni kell a közösség tagországainál, hogy mielőbb fejlesszék ki az elektronikus szavazás módszereit és teszteljék azok lehetőségeit. Írországban például a 2002-es népszavazáson elektronikusan is lehetett szavazni az EU további bővítését lehetővé tevő nizzai szerződésről. A tapasztalatok szerint abban a hét körzetben, ahol elektronikus úton bonyolították le a referendumot, az eredményeket néhány óra leforgása alatt összesíteni tudták, míg ahol szokásos módon szavaztak, csak másnap reggel tudták az adatokat összesíteni.

3.2. A sheffield-i hibalista 3

Nagy-Britanniában a főpróba 2003 májusában volt Liverpoolban és Sheffieldben, ahol az önkormányzati választásokon a szavazók sms-ben is voksolhattak. Ez a valós helyzetben való alkalmazás csak az egyik állomása volt annak a szavazásipróba-sorozatnak, amelyet Angliában és Walesben tartottak. A próbasorozat nemcsak az sms-szavazást, hanem a levélben és az interneten keresztül történő voksolás lehetőségét is magában foglalta. Az angol kormány azért vezette be az újító akciót, hogy felélessze a szigetország lankadó szavazási kedvét.

Az újfajta rendszer azonban már a kiépítésekor aggályokat vetett fel: az Electoral Reform Society – amellett, hogy támogatta az új eljárásokat – aggódott a biztonsági háttér szilárdsága miatt, és óvatosságra intett mindenkit a széleskörű e- és m-voksolás bevezetésével kapcsolatban:

„A próbaszavazások eredménye döntő fontosságú a közbizalom építésében, valamint a szavazás tisztességének megtartásában, hiszen a kormányzat tervei szerint a tavalyi sms és online szavazás után Anglia-szerte sokkal szélesebb körben vezetnék be az elektronikus voksolást 2006 után: például az angliai Liverpoolban és Sheffieldben digitális tévén és mobilon keresztül is lehetne majd szavazni. Az elképzelések szerint azon választók, akik sms-ben szeretnének majd szavazni, külön pin-kódot kapnak majd.”

Sheffieldben 18 helyi választókerületben mintegy 1,5 millió ember vett részt a szavazáson, és adta le a voksát elektronikusan. A szavazás után nem sokkal egy ismert brit kutató, Dr. Ben Fairweather (De Monfort University, Center of Computing and Social Responsibility) élesen bírálta a kísérleti rendszert – hibalistát állított fel valamennyi kipróbált rendszer hiányosságairól.

A professzor az egyik legsúlyosabb problémának azt tartotta, hogy némelyik rendszer a saját biztonsági rendszerét semmisítette meg. Például az egyik választókörzetben, ahol a biztonsági rendszer részeként a szavazatok azonosítását úgy oldották meg, hogy a választás előtt levélben elküldték az azonosító kódokat a választóknak, egy technikai malőr folytán a kódokat a voksolók on-line újraigényelhették. Sheffieldben ugyanakkor a választások napján több szavazókörzetben nem volt internetkapcsolat. Ez a két példa csupán kis hányada volt a rendszer hiányosságainak.

A brit szakértők emellett figyelmeztettek: az internetes szavazáshoz hasonlító sms- és a digitális tévés voksolás esetében szintén nincs megoldva az otthoni és a szavazóhelységekben történő választás öszszehangolása. Vagy a privát szféra fontosságát említve: honnan lehet tudni, hogy ha valaki otthonról szavaz, akkor ki áll mellette a szobában, aki esetleg befolyásolhatja?

3.3. Összeomlik az amerikai álom

Az on-line szavazás biztonsági kockázataival kapcsolatos kritikák Amerikában is megjelentek. Három számítástechnikai professzor és egy volt IBM-kutató közleményben jelentette ki, hogy olyan elektronikus szavazási rendszer, amely garantálja, hogy egy ember csak egyszer voksol, valamint védi a szavazó személyazonosságát, nem hozható létre. 4

A kritikus négyek egyikének, David Wagnernek, a kaliforniai Berkeley Egyetem komputertudománnyal foglalkozó professzorának tanulmánya jól időzítve jelent meg, hiszen az Egyesült Államok védelmi minisztériumának 2004 végéig kell felkészülnie a SERVE-rendszer (Secure Electronic Registration and Voting Experiment) tesztjére, amely lehetővé teszi a hadsereg katonái számára az elektronikus szavazást. A tervek szerint a rendszerrel több mint hatmillió amerikai katona adná le a voksát a 2004 novemberi USA-beli választásokon pusztán a számítástechnikára támaszkodva.

A tudósok arra is felhívták a figyelmet, hogy az egyik legnagyobb veszélyt a hamis biztonságérzet jelentheti. Mivel kezdetben csak kevés szavazó élhet alkotmányos jogával ezen a módon, ezért valószínűleg támadások sem fogják érni a rendszert. Ez pedig azzal jár(hat), hogy a SERVE látszólagos biztonságosságán felbátorodva egyre szélesebb körben alkalmazzák majd a technológiát, amely így sokkal nagyobb támadási felületet és manipulálási lehetőséget nyújt.

4. E-voks-politika Magyarországon

Magyarországon a magas mobiltelefon-penetráció és az extrapolarizált politikai viszonyok a 2002-es országgyűlési választásokon aktiválták annyira a politikai elitet, hogy kampányüzenet-hordozóként és szervezőként előtérbe került a mobiltelefon(tulajdonos). A kampányban szimpatizánsok ezrei éltek a lehetőséggel, hogy ismerőseiket megszólítsák választási sms-üzeneteikkel.

A 2002-es kampányban az sms megjelenésének mérföldköve az SZDSZ „köteles tüntetés”-ének megszervezése volt. Kövér László Fidesz-MPP-s politikus vitatott kijelentése nyomán az MSZP ifjúsági tagozata, valamint az SZDSZ ifjúsági szervezete, az Új Generáció tüntetést szervezett a Fidesz-székház előtt. Az idő nagyon szorította a szervezőket, ezért úgy döntöttek: mobiltelefonon, rövid szöveges üzenetként próbálják minél szélesebb körhöz eljuttatni a tiltakozás helyét, idejét, arra kérve a címzetteket, hogy azok újabb tíz ismerősüknek küldjék tovább az üzenetet. A sikeresen megszervezett tüntetésről sok médium számolt be, és ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy némileg megváltozott a jobb- és baloldal között megosztott közvélemény. Az sms és a mobiltelefon tömegkommunikációs politikai eszközzé válását azonban Magyarországon egyelőre nem követik a választási, szavazási felhasználásra irányuló kezdeményezések.

4.1. Európa parlamenti választás: sikertelen e-voks-kezdeményezés

A magyar politikai elitnek az elektronikus szavazás jogi bevezetésére és alkalmazására tett első kísérlete kudarccal végződött. 5 Az európai parlamenti választáson a külföldön élő szavazók voksolását megkönnyítő e-szavazás parlamenti vitájában a kérészéletű elképzelés elbukott az ellenzék ellenállásán. Így az sem derülhetett ki, hogy a törvényhozók milyen megoldással, a választójogi törvény milyen módosításával képzelnék el az elektronikus szavazás lebonyolítását.

A mobiltelefonos szavazás bevezetésének jogi feltételei elsősorban politikai akarathoz kötöttek. Magyarországon minden választójoghoz kapcsolódó kérdés törvényi módosításához kétharmados parlamenti többség szükséges, ez esetben a mobiltelefonos szavazást a választási eljárásról szóló 1997-es C. törvény módosításával lehetne regisztrálni a magyar választójogi rendszerben.

4.2. Biztonsági feltételek: anonimitás és választási PIN kód 6

A mobiltelefonos szavazás legfontosabb technikai követelménye, hogy a rendszer a voksoláskor tökéletesen, minden kétséget kizáróan azonosítsa a szavazásra jogosultakat, ugyanakkor tökéletes anonimitást biztosítson számukra. Tehát semmilyen körülmények között ne derülhessen ki, hogy az adott szavazói azonosító melyik választópolgárt reprezentálja. Az adatkezelési jogszabályok betartásával létre kell hozni a személyes adatokból generált szavazási azonosítót (választási PIN kódot), a hozzá tartozó jelszóval együtt.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya szerint a választójog általános és egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. Annak érdekében, hogy a választójog gyakorlása, a választási, a népszavazási és népi kezdeményezési eljárás demokratikus és megfelelő biztosítékokkal övezett legyen, a mobiltelefonos választási rendszernek biztonsági szempontból is számos követelménynek kell megfelelnie. Olyan rendszert kell kiépíteni, amely a személyes megjelenéssel azonos biztonságú és hatékonyságú, hiszen az adott választásokon nemcsak elektronikusan fognak szavazni a választópolgárok, hanem személyesen is.

Fontos ellenőrizni, hogy a szavazó jogosult-e szavazni, illetve biztosítani kell, hogy egy szavazóazonosítót fizikai és térbeli korlátozás nélkül, de csak egyszer használhassanak. A rendszernek emellett számlálnia, feldolgoznia, értékelnie kell a kapott szavazatokat. Erre jelenleg is többféle technológia létezik. A tervezésekor figyelembe kell venni, hogy rövid idő alatt több millió szavazatot kell fogadnia a rendszernek.

Lényeges, hogy a választási rendszert ne lehessen megzavarni hibás szavazatokkal. A szavazórendszer üzemeltetése során idegenek megpróbálhatnak beavatkozni a szavazás normális menetébe azzal, hogy a szavazást irányító számítógépes alkalmazást megpróbálják megzavarni, vagy megpróbálnak az azonosítókkal visszaélni.

Mindkét eset beláthatatlan következményekkel járhat, ezért nagy gondot kell fordítani a hardver és a szoftver biztonsági védelmére. A fentiek mellett a választások tisztasága miatt nagyon fontos az is, hogy független szakértők betekintést nyerhessenek a szavazatgyűjtés és -számlálás körülményeibe.

4.3. Választások sms-ben? Politikai bizalmatlanság Magyarországon

Ha az sms-voksolásokkal kapcsolatos orwelli félelem hatékony biztonsági megoldásokkal oldható, ha a szavazókat nem lehet nyilvántartani/lenyomozni, s így manipulálni, akkor középtávon elvben zöld utat kaphatna az elektronikus szavazás, s ehhez kapcsolódóan az sms felhasználása is. Ezzel szemben azonban Magyarországon markánsan jelen van az a látásmód, amely eleve elutasítja, lehetetlennek tartja a módszer bevezetését, hozzátéve: az ügyben nincs esélye a magyar parlamenti pártok közötti kompromiszszumnak. Az utóbbi körülmény értékelésében egyetért két (az sms-szavazás bevezetését támogató, illetve elutasító) politológus.

A hazai sms-optimista (Lakner Zoltán) helyesli, hogy a népszavazáskor/választáskor a választópolgárok sms-ben is voksolhassanak. 7 Véleményében ugyanakkor ott a „laikus” félelme: „a módszerrel ténylegesen biztosítva marad-e az anonimitás, nyilvántartják majd az embert?” Úgy véli, hogy a biztonságos működés egyik legfontosabb (paradox) garanciája, hogy ha az sms-ben történő voksolás mellett továbbra is lehet a hagyományos módon szavazni, mert

„ekkor nem lenne aggasztó a szavazás esetleges manipulációja, pontosabban nem lenne nagyobb esély rá, mint ami jelenleg is fennáll, tekintve, hogy a beérkezett szavazatokat jelenleg is számítógép segítségével összesítik, és csak minimális az emberi közreműködés”.

Az sms-optimista szerint a politikai elitet elsősorban az érdekli, hogy melyik párt szavazótáborát lehetne ezzel a módszerrel jobban mozgósítani. A koncepciókészítés, így az adatvédelmi problémák megoldása azonban várat magára. Ugyanakkor érdekes az a megállapítás, miszerint feltehetőleg azon párt követői élnének az sms-szavazási lehetőséggel, amely csoportosulás szavazói „jobban bíznak politikai tömörülésükben”. Persze az sem bizonyos, hogy a modern technika segítségével drasztikusan változnának a hazai szavazási szokások, mert lehetséges, hogy a „könnyebb megoldás” valamelyest aktívabbá tenné az embereket, de a számok tükrében ez a változás nem mutatkozna meg szignifikánsan.

Az sms-szavazás közjogba iktatásának esélyeit a politológus úgy látja: jelenleg a mindenkori ellenzék ódzkodik az sms-szavazástól, a kormányon lévők kevésbé. Az ellenzéki tartózkodás azonban nem kimondottan a szavazási metódusnak szól, hanem az állandósuló politikai bizalmatlanságnak.

Az sms-pesszimista (Tóth Gy. László) „lehetetlennek” tartja a modern technológiák megjelenését a választási rendszerben. 8 Egyfelől úgy véli, az ország felkészületlen a „változásra, nincs technológiai háttér, s nem megfelelő a hazai kulturáltsági szint”. Szerinte a választáshoz kapcsolódó tradíciók (kis papír, fülke, a választó személyesen írja le a választását, diszkréció stb.) szilárdabbak annál, hogy így modernizálni lehetne őket. Másfelől hangsúlyozottan veti fel a következő kérdéseket: melyik rendszer tudja száz százalékos biztonsággal ellenőrizni az sms-ben leadott voksok valódiságát? Ki lenne az, aki feldolgozza és ellenőrzi a szavazatokat? A módszert elvető álláspont szerint az sms-szavazás megjelenése semmiképpen nem gyakorolna pozitív hatást a szavazókra:

„Mivel Magyarországon egyrészről a szavazó lakosság nagy részének nincs is mobiltelefonja, nehezen tudna alkalmazkodni ehhez a rendszerhez, másrészről a szavazókedvet sem lendítené fel.”

A hazai pesszimista szerint nem ideológiaspecifikus az, hogy kit mozgósítana az új rendszerű szavazás. Úgy látja, hogy

„egyik oldal politikusai sem egyeznének bele az sms-szavazás bevezetésébe. A versengő pártok a feszes választási harcban nem kockáztatnák meg egy ilyen bizonytalan rendszer bevonását. Mivel nagy a csalás lehetősége, politikai hovatartozásuktól függetlenül nem egyeznének bele a pártok az sms-voksolás bevezetésébe.”

További ellenérv, hogy „a lakosság jelentős része szegény, tehát nincs pénzük mobiltelefonra, úgyhogy őket nem érintené ez a változás”. Az intellektuális oppozíció jellemző képe szerint, ha jön az sms-voks, a „való világ” George Orwell 1984 című művének a hangulatához hasonlítana, sértve a személyiségi jogokat és a szabad választást.

Ugyanakkor még az sms-pesszimista is úgy véli: a mobiltelefon nyújtotta lehetőségeket a közigazgatás számos területén fel lehet használni, de a szavazásra nem:

„A népszavazás nagy horderejű esemény, melynek megvannak a maga tradíciói, melyeket nem nagyon lehet megváltoztatni. Az sms-voksolás azonban még csak nem is olyan változás, ami esetleg idővel megbonthatja a voksolási szokásokat, hanem már-már komikus elgondolás, amely nem illik a népszavazáshoz.”

5. Összegzés

Az elmúlt fél évtizedben a nyugati demokráciákban gyökeret eresztett az elektronikus, így az sms-szavazás is. A közgondolkodás egyre inkább befogadja a „módszertan velejét” (a választási PIN kódot), és azt az állítást, hogy az informatikai rendszerek „csalásbiztosak”. Legalább ilyen fontos: a garanciákról, így elsősorban arról, hogy a politikai választásokon kizárhatóak legyenek a visszaélések, folyamatos és nyilvános vita zajlik. Idehaza, jórészt a parlamenti pártok közötti bizalmatlanság miatt a következő választásokig, 2006-ig az elitek „lemondtak” az elektronikus voksolás jogi kanonizálásáról. A témakör ugyanakkor a magyarországi közbeszédben sem tudott magának helyet szorítani, amiben némi szerepe lehet a valóságshow-k szavazásait övező szkepticizmusnak is.

Lábjegyzetek

1
2003 decembere és 2004 januárja között az RTL Klub és a TV2 kereskedelmi csatornák valóságshow-kat készítő stábjainak a tartalomért és a technikáért felelős munkatársai több ízben elutasították a jelen tanulmány szerzőit, amikor az sms-adatforgalom számadatainak pontos közlését kérték.
2
Best magazin, 2004/1–3.
3
Az esetek forrása: http://www.cellular.co.za/news_2002/021302-uk_to_use_sms_voting.htm; http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk_politics/3112493.stm
4
http://www.terminal.hu/newsread.php?id=22200501045914
5
Rossz törvény, amit be sem tartanak? Magyar Hírlap, 2002. május 7.
6
Ez a fejezet az Országos Választási Bizottság pártdelegáltjaival készített anonim interjúk alapján készült.
7
Kivonat a Lakner Zoltán politológussal készült interjúból.
8
Kivonat a Tóth Gy. László politológussal készült interjúból.
Támogass adód 1%-ával

Lapunk, a Médiakutató nem kér és nem kap állami támogatást. Olvasóink adományaiból, egy magáncég támogatásából, az eladott példányok árából tartja fenn magát. Cserébe évente négy lapszámmal jelentkezünk nyomtatásban és online. Online formában lapunk ingyen, regisztráció nélkül olvasható. Szerkesztőink és bírálóink társadalmi munkában dolgoznak.
A Médiakutató immár 22 éve első közlésben jelenteti meg fiatal és szenior magyar és külföldi kutatók munkáit a médiajog, a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről. Számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben.

Kérjük, hogy személyi jövedelemadód 1 %-ával támogasd a Médiakutató Alapítványt! Adószámunk: 18687941-2-42

Médiakutató YouTube csatornája

Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink