Média válság idején, konferencia visszanézés

Médiakutató 2004 nyár

Jog

dr. Munkácsi Péter:

Néhány gondolat a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezetről

„Még broadcastingnak hívták,
s nagyon sok pénzbe került,
mikor az első szpíker izgatottan
a mikrofonhoz ült”

(Presser Gábor – Sztevanovity Dusán: A rádió)

A Szellemi Tulajdon Világszervezetében (WIPO-OMPI) közel hat éve dolgoznak egy nemzetközi szerződés tervezetén, amely a rádió- és televízió-szervezetek úgynevezett szomszédos jogi védelmét érinti. A jelen írás rövid áttekintést ad a munka jelenlegi, a 2004 júniusában soron következő szakbizottsági ülést megelőző állásáról, valamint a várható hazai kihatásairól a tárgyhoz kapcsolódó nemzetközi egyezmények viszonyrendszerében.

Bevezető

Hol van ma már a rádiózás hőskora, amikor az új, titokzatos technikai csoda – Kosztolányi szavaival élve a „kincseskamra, néha lomtára, papírkosára, szemetesládája, sőt köpőcsészéje mindenféle hangnak, mely a föld és ég között lármáz” – a kellő távolságtartás okán angol eredetű elnevezést viselt? Bár külön tanulmányt is megérne a broadcasting fogalma, valamint szókapcsolatainak magyarosítása, hiszen az szerzői jogi értelemben „sugárzó”, médiajogi megközelítésben „műsorszolgáltató szervezetek” néven honosodott meg. A fogalmi-nyelvi interpretáció helyett a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) a „rádió- és televízió-szervezetek” terminológiát alkalmazza, összhangban a hazai irodalomban bevett állásponttal, amely a magyar nyelvű meghatározást inkább tartalmi, tevékenységi oldalról közelíti meg. Azokról a szervezetekről van szó, amelyek saját rádió- vagy televízióműsort készítenek, és azt a nyilvánossághoz közvetítik (Tomori, 2000: 371).

E dolgozat nem vállalkozik a rádió- és televízió-szervezetek védelmével kapcsolatos nemzetközi egyezményeknek, illetve a közösségi irányelvek vonatkozó rendelkezéseinek áttekintésére1, sem a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO/OMPI) Szerzői és Szomszédos Jogi Állandó Bizottsága (a továbbiakban: Állandó Bizottság) e tárgyat is érintő valamennyi ülésszaka eseménynaptárának összeállítására2. Célja az, hogy a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezetnek a WIPO-ban zajló előkészítő munkájáról összefoglalóan adjon számot az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló, 1961. október 26-án aláírt és az idén 40 éve, 1964. május 18-án hatályba lépett Római Egyezmény kontextusában.

A Római Egyezmény

A szerzői joggal szomszédos jogok nemzetközi védelmének kérdése az első alkalommal az irodalmi és zenei művek védelméről szóló Berni Egyezmény (BUE) felülvizsgálatáról szóló 1928-as római konferencián merült fel a nemzetközi diplomácia szintjén. Jóval a következő felülvizsgálati konferencia megrendezése előtt, 1939-ben készült el az első tervezet (az úgynevezett Samadeni tervezet), amely a BUE mellékletét képezte volna, és nemcsak az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek jogait, hanem a követő jogot (droit de suite) is érintette (Goldstein, 2001).

1949-ben három nemzetközi szervezet, a BIRPI (a WIPO jogelődje), az UNESCO és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) kezdeményezése és irányítása mellett kezdődött el a szomszédos jogokat érintő önálló egyezmény tervezetének kidolgozása. Az 1951-es római, az 1956-os genfi és az 1957-es monacói szövegváltozatokat az 1960-as hágai konferencián kompromisszumok árán egységes változatba szerkesztették össze, amely aztán alapját képezte az 1961-es Római Egyezménynek3.

Az egyezménynek a rádió- és televízió-szervezeteket (az egyezmény szóhasználata szerint „műsorsugárzó szervezeteket”) érintő rendelkezései közül most csak a nemzeti elbánásra, az egyezmény által biztosított minimumjogokra vonatkozó rendelkezéseket tekintem át. A nemzeti elbánást a Római Egyezménnyel kifejezetten biztosított védelem, valamint az abban foglalt korlátozások figyelembevételével kell biztosítani (2. cikk 2. bekezdés). Főszabályként ennek az egyezménynek az alkalmazásában a nemzeti elbánás annak a szerződő államnak a hazai törvényei szerinti elbánását jelenti, ahol a védelmet kérik olyan műsorsugárzó szervezetek számára, amelyek székhelye az illető államban van, és olyan adásokra vonatkozóan, amelyeket a területén elhelyezett adókról sugároznak (2. cikk 1. bekezdés c. pont). A Római Egyezmény szerint valamennyi szerződő állam nemzeti elbánásban köteles részesíteni a műsorsugárzó szervezeteket, ha azok székhelye valamely másik szerződő államban van, vagy a sugárzott műsort valamely másik szerződő államban lévő adóállomásról vették át (6. cikk 1. bekezdés). Azonban bármelyik szerződő állam nyilatkozhat úgy, hogy csak abban az esetben fog védelmet nyújtani a sugárzott műsoroknak, ha a műsorsugárzó szervezet székhelye valamely másik szerződő államban található, és a sugárzás átvitele ugyanazon szerződő államban lévő adóállomásról történt (6. cikk 2. bekezdés).

A Római Egyezmény 13. cikke rendelkezik a minimumjogokról. Eszerint a műsorsugárzó szervezetek joga, hogy engedélyezzék vagy megtiltsák

a. sugárzott műsoraik továbbsugárzását;

b. sugárzott műsoraik rögzítését;

c. (i) a sugárzott műsoraikról engedélyük nélkül készített rögzítések többszörözését, (ii) a sugárzott műsoraikról a 15. cikk rendelkezéseivel összhangban eszközölt rögzítéseknek az e rendelkezésekben említettektől eltérő célokra való többszörözését;

d. televíziós sugárzott műsoraiknak a nyilvánossághoz való közvetítését, ha az olyan helyen történik, amely a nyilvánosság számára belépődíj megfizetése ellenében áll nyitva; e jog gyakorlásának feltételeit azon szerződő állam jogosult meghatározni, amelyben a védelmét igénylik.

A fenntartásokat engedő 16. cikk b. pontja értelmében, ha valamely szerződő állam nyilatkozatot tesz, hogy a 13. cikk d. pontja szerinti nyilvánossághoz való közvetítés jogát nem alkalmazza, a többi szerződő állam nem köteles biztosítani a 13. cikk d. pontjában említett jogot azoknak a műsorsugárzó szervezeteknek, amelyeknek székhelye a nyilatkozó államban van.

Vitathatatlan a Római Egyezmény úttörő jelentősége, hiszen gyakorlatilag három jogosulti csoport tekintetében létrejött a szerzői joggal szomszédos jogok jogdogmatikailag önálló köre. Mégis évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy a nemzeti törvényhozások rálépjenek a nemzetközi jog által kijelölt útra (Boytha, 2000: 544). A közben eltelt idő alatt az átviteli technikák és a vevőberendezések tökéletesedése révén a műsorsugárzási cselekmények nagy szerepet kaptak. Új terjesztési szolgáltatásokat hoztak létre, és számottevően nagyobb lett a műsor, illetve szolgáltatási kínálat, többé-kevésbé az interaktivitás mentén. A hagyományos műsorsugárzás terén a megnövelt csatornakapacitást tekintik a legfontosabb innovációs elemnek. Mivel a koaxiális kábeleket csak az 1960-as, 1970-es években kezdték alkalmazni, a kábelen való terjesztés nem tárgya a Római Egyezménynek, mint ahogyan napjaink új jelenségei, a jelkalózkodás és a digitális technikákból, multimédia-alkalmazásokból adódó új felhasználási területek sem azok.

A Római Egyezmény rendelkezik egy kormányközi bizottság létesítéséről, amelynek feladata a dokumentum felülvizsgálatának előkészítése4. Bár már tíz évvel az egyezmény hatályba lépését követően, 1974-ben modellrendelkezéseket alkottak a szomszédos jogok aktualizálása érdekében, és 1979-től albizottság figyeli az egyezmény gyakorlati érvényesülését, a felülvizsgálatra még nem került sor. A revízió szükségességére konkludált a bizottság 1999-ben tartott 17. rendes ülésére készített összehasonlító tanulmány, amely a Római Egyezmény, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének az Előadásokról és a Hangfelvételekről szóló Szerződése (WPPT) és a Megállapodás, amely a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseit szabályozza (TRIPS Megállapodás)5 viszonyrendszerével (Walter Report) foglalkozott6. A tanulmány megvitatása során nem merültek fel lényeges ellenvélemények sem 1999-ben, sem a 2001 júniusára összehívott következő rendes ülésen7.

További nemzetközi fejlemények

Amint a Római Egyezmény teljes szövegét, úgy egyes rendelkezéseit sem vizsgálták felül. A műhold útján továbbított műsorhordozó jelek elosztására vonatkozó, 1974-ben aláírt brüsszeli Műhold Egyezmény is csak néhány rendelkezést tartalmazott e tárgyban. A TRIPS Megállapodás vonatkozó rendelkezése gyakorlatilag a Római Egyezmény mintájára épül fel. A 14. cikk 3. pontja értelmében a rádió- és televízió-szervezeteket megilleti az a jog, hogy hozzájárulásukhoz kössék a sugárzott műsor rögzítését, a rögzítések többszörözését és továbbsugárzását, valamint rádió- és televízióműsoraik közönséghez való közvetítését. Ahol a tagok ilyen jogokat nem adnak a rádió- és televízió-szervezeteknek, megadják a lehetőséget a műsorok tartalmára vonatkozóan fennálló szerzői jogok tulajdonosainak arra, hogy – összhangban a BUE előírásaival – megakadályozzák a fenti cselekményeket. Igen vitatott a TRIPS Megállapodás 14. cikkének 6. pontja, amely lehetővé teszi a tagok számára a Római Egyezmény szerinti feltételeket, korlátozásokat, kivételeket és fenntartásokat. A BUE 18. cikkében foglalt visszaható védelem is megfelelően alkalmazandó az előadóművészek és a hangfelvételgyártók hangfelvételekre vonatkozó jogaira, de a rádió- és televízió-szervezetek jogaira nem. Ezért ezek érdekképviseleti szervezetei gyakran adnak hangot azon nézetüknek, hogy e vonatkozásban a TRIPS Megállapodás nem tartalmaz valóban lényeges rendelkezéseket, sőt, a Római Egyezmény előírásaihoz képest inkább csorbítja jogaikat.

1996. december 20-án Genfben a közel 120 ország részvételével a WIPO által megrendezett diplomáciai konferencia két nemzetközi szerzői jogi tárgyú szerződés: a Szerzői Jogi Szerződés (WCT) és a WPPT aláírásával zárult8. A két nemzetközi dokumentumot együtt szakmai körökben gyakran „Internet-szerződések”-nek is nevezik, mivel számos rendelkezést tartalmaznak a szerzői jogi és szomszédos jogoknak a digitális korszak technikai kihívásainak is megfelelő védelmére. A két WIPO szerződés közül a WPPT naprakész szabályozást biztosított a Római Egyezmény két jogosulti csoportja, a hangfelvétel-előállítók és az előadóművészek (kivéve az audiovizuális előadóművészi teljesítmények9) vonatkozásában; kimaradtak viszont a védelemből a rádió- és televízió-szervezetek, találó kifejezéssel élve „Róma árvái”. A diplomáciai konferencia előkészítő munkáit intéző New Instrument Committee és a Berne Protocol Committee a néhány évvel korábbi TRIPS tárgyalások tapasztalataiból kiindulva azon az állásponton volt, hogy nagyon lelassítaná az új szerződésszöveg előkészítő munkáit, ha abba belefoglalnák a rádió- és televízió-szervezetek jogait is. Az 1996 februári együttes bizottsági ülésen a rádió- és televízió-szervezetek jogainak nemzetközi szintű naprakésszé tétele érdekében tett küldöttségi indítvány nyomán az a döntés született, hogy e témakörrel közvetlenül a diplomáciai értekezlet befejezését követően, a WIPO égisze alatt kell foglalkozni. A Fülöp-szigeteki küldöttség javaslata alapján a WIPO Nemzetközi Irodája 1997 áprilisában Manilában nemzetközi szimpóziumot rendezett a műsorsugárzók jogairól (WIPO World Symposium on Broadcasting, New Communication Technologies and Intellectual Property, lásd Ficsor, 2002).

A WIPO szerződéstervezete

Az Állandó Bizottság munkájának alapját a manilai, valamint az 1998. februári, Cancúnban megtartott WIPO brainstorming-fórumok következtetései képezték. Az Állandó Bizottság első három ülésszakán napirenden volt ugyan a rádió- és televízió-szervezetek jogainak kérdése, az érdemi munka azonban csak az ötödik, úgynevezett „leltározó” ülésszakon, 2001 májusában kezdődött el. A munkaanyag alapját az Állandó Bizottsághoz 2003 szeptemberéig benyújtott alábbi dokumentumok képezik:

A felsorolt dokumentumok főként szerződésszöveg-szerű javaslatokat tartalmaznak, némelyik azonban csupán állásfoglalás vagy nyilatkozat formájában reflektál egyes részkérdésekre. A WIPO Titkársága valamennyi, az eddigi ülésszakokhoz beérkezett javaslatról rendszerbe foglalt, az összehasonlításra lehetőséget adó összeállításokat készített. Szem előtt tartva azt a célt, hogy a további munka folytatását áttekinthetőbbé tegyék, és ezzel felgyorsítsák, az Állandó Bizottság 2004 júniusában soron következő ülésére elkészült az egységes szerkezetbe foglalt, szövegmagyarázatokkal kiegészített szövegváltozat, amelynek struktúrája követi az 1996-os WIPO „Internet-szerződések”-et, illetve az audiovizuális előadóművészi teljesítmények tárgyában függőben lévő szerződéstervezetet.10 A 31 cikkből álló tervezet a következő nagyobb egységekből áll:

I. Cím
II. Bevezetés
III. Más egyezményekhez való viszony
IV. Meghatározások
V. Az e Szerződés szerinti védelem kedvezményezettjei
VI. Nemzeti elbánás
VII. A rádió- és televízió-szervezetek jogai
VIII. Korlátozások és kivételek
IX. Védelmi idő
X. Műszaki intézkedésekkel kapcsolatos kötelezettségek
XI. Jogkezelési adatokkal kapcsolatos kötelezettségek
XII. Alaki követelmények
XIII. Fenntartások
XIV. Időbeli hatály
XV. A jogok érvényesítésével kapcsolatos rendelkezések
XVI. Adminisztratív és záró rendelkezések

  • Közgyűlés
  • Nemzetközi Iroda
  • Csatlakozás a Szerződéshez
  • Jogok és kötelezettségek a Szerződés értelmében
  • A Szerződés aláírása
  • A Szerződés hatálybalépése
  • A Szerződés hatálybalépése valamely tagállam tekintetében
  • A Szerződés felmondása
  • A szerződésben használt nyelvek
  • Letéteményes

A viták olyan alapkérdések kapcsán bontakoztak ki, mint például a védelem tárgya, illetve a védelem kedvezményezettje(i). E csomópontok mentén kerültek napirendre különösen az internetalapú műsorsugárzás/műsorsugárzók (webcasting/webcasters), a műsorhordozó jelek, a műsorsugárzó szervezetek és a jelkalózkodás kérdései.

2001 óta az internetalapú műsorsugárzás kérdése szolgál a viták alapjául. A webcasting eltérő megítéléséből adódóan leginkább az Európai Közösség és a tagállamok, valamint az Amerikai Egyesült Államok álláspontja különül el markánsan, míg Japán számos különböző – a legtöbb gyakorlati tapasztalatot felmutató – megállapítást fogalmazott meg. 2003 nyarán, a kilencedik ülésen az Egyesült Államok képviselője mutatta be az SCCR/9/4 Rev. számú módosított javaslatot. Az új szövegváltozat kialakítását egyfelől a nyolcadik ülésen felvetett kérdések, másfelől a USPTO-ban11 és a USCO-ban12 folytatott szakmai viták eredménye alapozta meg. A dokumentummal olyan naprakész egyezmény megalkotását célozzák meg, amely egyaránt megfelel a mai és az előrelátható jövőbeni technológia állásának. A dokumentum két alapvető problémára helyezi a hangsúlyt: a jogi védelem kedvezményezettjeire és a biztosítandó jogokra. A küldöttség hangsúlyozta, hogy nem lenne teljes értékű megoldás a megalkotandó szerződést a hagyományos műsorsugárzásra korlátozni. A 21. században létrehozandó első nemzetközi egyezménynek a 21. század fejlődését és érdekeit kell tükröznie. Éppen ezért a kedvezményezettek körébe beletartoznának a vezetékes és az internetes műsorsugárzók (webcasters) is. Ami a biztosítandó jogok körét illeti, a javaslatban szereplő jogosítványok lehetővé teszik a kedvezményezettek számára a jelkalózkodás elleni küzdelmet, valamint előnyök szerzését a számítógépes hálózaton való továbbközvetítésből, a vezetékes továbbközvetítésből és az eltérő idejű vezetékes vagy vezeték nélküli közvetítésből (deferred transmission). A védelem számos itt felsorolt eleme jóval túlmutat a Római Egyezmény, valamint a TRIPS Megállapodás rendelkezésein. Az amerikai javaslat szerint a leendő nemzetközi dokumentum tagsága azokra az államokra szorítkozna, amelyek az 1996-os WIPO szerződéseknek is tagjai.

Japán küldöttsége rámutatott, hogy az SCCR/9/9 jelzéssel ellátott anyagukban kielemezték azokat a kritikus kérdéseket, amelyek az új nemzetközi egyezmény és a webcasting viszonylatában merültek fel. Kiemelték azt a körülményt, hogy míg a műsorsugárzó szervezetek védelmi szintjének és annak terjedelmének naprakésszé tétele sürgető feladat, addig az interneten alapuló műsorszolgáltatási cselekmények védelme újonnan felmerült kérdés, amely további alapos értékelést, vizsgálatot igényel. Nézetük szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az új egyezmény kapcsán megegyezésre jutnának, míg a webcasting vonatkozásában új vitákat kellene nyitni.

Az Európai Közösség delegációjának vezetője ugyanezen az ülésen azt hangsúlyozta, hogy a vita központi kérdése: az új egyezményben mennyiben kapnának helyet olyan cselekmények, amelyek védelemben részesülnének a hagyományos vezeték nélküli műsorsugárzás kapcsán. Evidenciának tekinthető, hogy a Római Egyezmény felülvizsgálatra szorul, eddig azonban sem arra nem született közös válasz, hogy a felülvizsgálat meddig terjedjen, sem arra, hogy az egyezmény magában foglaljon-e bizonyos internetalapú közvetítéseket vagy a webcastingot. Az európai küldöttség osztotta más delegációk nézeteit, különös tekintettel a japán küldöttség által megfogalmazottakra, miszerint nem szükséges ugyanolyan mértékű védelmet nyújtani a nagyszámú és beazonosíthatatlan internetalapú műsorsugárzók számára, mint a már elismert műsorsugárzóknak. Másfelől azonban nem támogatták azt az elképzelést sem, hogy valamennyi, az új technológián alapuló közvetítést ki kellene zárni az új dokumentum tárgyából. Az SCCR/9/12 jelzetű dokumentum alatt becsatolt szöveg kialakítása során a fenti megfontolásokat vették figyelembe. A szöveg az alábbi meghatározást tartalmazza:

„E szerződés alkalmazásában a ťműsorsugárzásŤ hangoknak vagy képeknek és hangoknak vagy azok megjelenítéseinek a nyilvánosság általi vétel céljából vezetéken vagy a légtéren – ideértve a kábelen és műholdon – keresztül történő átvitelét jelenti; kódolt jelek átvitele akkor minősül ťműsorsugárzásŤ-nak, ha a nyilvánosság számára a dekódoláshoz szükséges eszközöket a műsorsugárzó szervezet vagy annak hozzájárulásával más biztosítja. A műsorsugárzó szervezet műsorának kábelen való
egyszerű továbbközvetítése vagy a 7. cikk alapján a rögzített műsorok hozzáférhetővé tétele vagy az eredetileg a számítógépes hálózatokon történő átvitelek nem alapoznak meg műsorsugárzási cselekményt. Mindazonáltal a műsorsugárzó szervezetek saját műsorainak a számítógépes hálózatokon történő egyidejű és változatlan továbbközvetítése védelmet élvez a jelen szerződés alapján, amennyiben e cselekmény műsorsugárzás volt.”

Lábjegyzetbe a következő szöveg került:

„Az Európai Közösség és tagállamai nyitottak annak a kérdésnek a további vitájára, hogy e cikket ki kell-e egészíteni további meghatározásokkal; ki kell-e zárni a továbbközvetítés más kategóriáit a műsorsugárzás fogalmából; illetve a fogalmakat önálló cikkbe vagy az anyagi jogi rendelkezések közé kell-e elhelyezni.”

Az ülésszakokon elnöki tisztséget betöltő finn szakember, Jukka Liedes 2002 folyamán kitűnő összeállítást készített a védelem tárgyairól, illetőleg a jogokról és az egyéb cselekményekről, amelyekkel az Állandó Bizottságnak a továbbiakban foglalkoznia kell. Ezt a munkaanyagot 2003 nyarán, a kilencedik ülés során átdolgozta, jól illusztrálva, melyek azok a kérdések, amelyekben az Állandó Bizottság tagjai között konszenzus jött létre, illetve azok, amelyek további tisztázást igényelnek. A védelem tárgyai közül ezek a következők:

1. rádió- és televízióműsor (műsorhordozó) jelei a légtéren keresztül;
2. vezetékes eredetű (műsorhordozó) jelek;
3. a műsorsugárzást megelőző (műsorhordozó) jelek;
4. az 1. és/vagy a 2. egyidejű műsorfolyamata (simultaneous streaming) (jel);
5. interneten létrehozott műsorfolyamat (jel).

A jogokat és kötelezettségeket illetően tíz releváns jogi vagy egyéb cselekményt határoztak meg, ezek:

1. rögzítés;
2. rögzítések többszörözése – lehetséges feltételek;
3. rögzítések terjesztése – lehetséges feltételek;
4. továbbsugárzás (egyidejű);
5. vezetékes továbbközvetítés (egyidejű);
6. továbbközvetítés az interneten keresztül (egyidejű);
7. rögzítésen alapuló eltérő idejű műsorsugárzás/vezetékes/internetes közvetítés;
8. rögzített adások hozzáférhetővé tétele;
9. a nyilvánossághoz való közvetítés (a közönség számára hozzáférhető helyiségekben);
10. kötelezettségek a műszaki intézkedések megkerülésével szembeni védelemhez és a jogkezelési adatok védelméhez kapcsolódva; kódolt műsorsugárzások dekódolása.

A tagállamok mellett az Állandó Bizottság ülésein mintegy 45–50 államközi és nem kormányzati szervezet képviselteti magát megfigyelői státuszban. A nem kormányzati szervezetek között összhang mutatkozik abban a tagállamok részére szánt figyelemfelhívásban, hogy tegyenek meg mindent a nemzetközi szerződés mielőbbi tető alá hozása és a jelkalózkodás visszaszorítása érdekében. A hozzászólásokban különösen aktív szerepet játszik az UNESCO, az ILO, a nem kormányzati szervezetek közül a Nemzetközi Irodalmi és Művészeti Szövetség (ALAI), az Ázsiai-Csendes óceáni Műsorsugárzó Szervezetek Uniója (ABU), a CISAC, illetve nevében a Rögzítési és Többszörözési Mechanikai Jogokat Kezelő Társaságok Nemzetközi Irodája (BIEM), a Színművészek Nemzetközi Szövetsége (FIA), a Hangfelvétel-előállítói Iparág Nemzetközi Szövetsége (IFPI), az Előadóművészi Közös Jogkezelés Európai Csoportjának Képviseleti Szervezetei (ARTIS GEIE), a Zenei Kiadók Nemzetközi Szövetsége (ICMP) és az Ibériai–Latin-Amerikai Előadóművészek Szövetsége (FILAIE). Gyakorlatilag az Amerikai Digitális Média Egyesület (DiMA) kivételével a nem kormányzati szervezetek részéről sem nyert megerősítést a webcasting tervezett amerikai szabályozási módja. 2003 novemberében, a tizedik ülésen érdekes javaslattal állt elő a Nemzetközi Zenei Menedzser Fórum (IMMF): támogatják a nemzetközi szerződés tervezetét, de a webcastingra vonatkozó külön jegyzőkönyvvel egészítenék ki.

Összegzés

A Római Egyezmény megújulásának újabb lehetőségét előlegezte meg 2001 júniusában a kormányközi bizottság azon döntése, hogy legközelebbi ülését – a kellő felkészülés biztosítása érdekében – 2003 helyett csak 2005-re hívják össze, valamint hogy a nem kormányzati szervezetek véleményezhessék a Walter Reportot. A legközelebbi ülésen önálló napirendi pontként tárgyalják majd az egyezmény jövőjét is. Magyar szempontból ennek különösen nagy a jelentősége, mivel 2001-ben hazánkat beválasztották a kormányközi bizottság tagjai közé, így 2005-től közreműködhetünk a szomszédos jogok egyik legfontosabb nemzetközi dokumentuma felülvizsgálatának előkészítésében, a felülvizsgálat fő irányának kijelölésében.

Bár a 2003-as esztendő nem hozott jelentős előrelépést a rádió- és televízió-szervezetek nemzetközi szintű védelmében, a WIPO készülő szerződéstervezete körül mindinkább körvonalazódni látszik az egyetértés. A tárgy nemcsak nemzetközi, hanem regionális jelentőségét hangsúlyozza az is, hogy az Európa Tanács (ET) hasonló tárgyú ajánlást fogadott el. Az ET Médiabizottsága (CDMM) a 2002. május 14. és 17. között Strasbourgban tartott ülésén az ajánlás véglegesített szövegét konszenzussal hagyta jóvá, valamint döntött annak a Miniszteri Bizottság elé való terjesztéséről. A bizottság 2002. szeptember 11-én Rec. (2002)7 szám alatt fogadta el az ajánlást azokról a teendőkről, amelyek a műsorsugárzó szervezetek szomszédos jogi védelmének erősítését szolgálják.

A WIPO Állandó Bizottságában zajló munka folytatására 2004. június elején kerül sor. A munkát lényegesen segíti majd a fent említett egységes szerkezetbe foglalt szövegváltozat. Nem lényegtelen, miként alakul majd a munka a még nyitott kérdésekben, hiszen ha további előrehaladás figyelhető meg, a júniusi ülésszak következtetéseit a 2004 szeptemberére kitűzött WIPO Közgyűlés elé terjesztik, amely dönthet a nemzetközi dokumentum elfogadása céljából megtartandó diplomáciai konferencia 2005-re való összehívásáról.

Az Állandó Bizottság munkáját Magyarország az első ülésszak óta folyamatosan nyomon követi. Képviselőink egyénileg vagy a WIPO-n belüli közép-európai és balti államok regionális csoportjának tagjaként tett hozzászólásaikkal segítették elő a munkát. Magyarország is részt vett a SCCR/2/10 Rev. számú jelentés megfogalmazásában, amelyet a közép-európai és balti államok az 1999. április 20. és 22. között Vilniusban, az adatbázisok védelme és a rádió- és televízió-szervezetek jogai tárgyában megrendezett regionális kerekasztal-tárgyalásán fogadtak el. Az Állandó Bizottság korábbi ajánlásainak megfelelően a magyar küldöttség 2002 májusában ankétot szervezett, amelyen nagyszámú érdeklődő vett részt. Szövegszerű módosító javaslat akkor nem született, azonban a sikeres rendezvényt követően már csak egy szűk szakmai kör tanúsít figyelmet a további fejlemények iránt.

A nemzetközi fejlődési tendenciák értelemszerűen az Szjt. idevonatkozó rendelkezéseinek kiigazítását is igénylik. A munka jelenlegi fázisában úgy tűnik, hogy a műsorsugárzást megelőző jelek, a rögzítések terjesztése, a továbbsugárzás és a rögzített adások hozzáférhetővé tételének kérdései lehetnek azok, amelyek a tárgybeli WIPO-szerződés elfogadását követően érinthetik szerzői jogunk módosítását13. Ehhez elengedhetetlennek látszik a hazai rádió- és televízió-szervezetek hasznos, támogató javaslatainak megfogalmazása akár egyénileg, akár egyesületi vagy szövetségi keretek között.

Irodalom

Boytha György (2000) A hatályos szerzői és szomszédos jogi szakegyezmények, Függelék. In: Gyertyánfy Péter (szerk.) A szerzői jogi törvény magyarázata. Budapest: KJK-Kerszöv.

Goldstein, Paul (2001) International copyright: principles, law and practices. Oxford University Press, § 2.2.1.1.

Ficsor, Mihály (2002) The Law of Copyright and Internet. The 1996 WIPO Treaties, their Interpretation and Implementation. New York: Oxford University Press, Chapter 2, G 2.50.

Munkácsi Péter (2001) Az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelme a WIPO 2000-ben megrendezett diplomáciai értekezletének tükrében MIE Közleményei 42. szám.

Munkácsi Péter (2003) Félúton a rádió- és televízió-szervezetek szomszédos jogi védelmét érintő nemzetközi szerződéstervezet elfogadása felé – visszatekintés a 2002. évre. Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003. február.

Sár Csaba & Náthon Natalie (2002) A műsorsugárzó szervezetek jogi védelme a WIPO egyezménytervezetének tükrében. In. Enyedi Nagy Mihály & Polyák Gábor, dr. & Sarkady Ildikó (szerk.) Magyarország médiakönyve 2002. Budapest: ENAMIKÉ.

Tomori Pál (2000) A szerzői joggal szomszédos jogok védelme, XI. fejezet, ad 80. §. In: Gyertyánfy Péter (szerk.) A szerzői jogi törvény magyarázata. Budapest: KJK-Kerszöv.

Lábjegyzetek

1
A magyar nyelvű történeti áttekintést lásd Sár és Náthon (2002: 596–600).
2
A hazai olvasók számára az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle (ISZSZ) rendszeresen ismertette a nemzetközi szerződéstervezet előkészítő munkáit, lásd: ISZSZ 2001. június, 24. o.; ISZSZ 2002. február, 41. o.; ISZSZ 2002. augusztus, 79–80. o., valamint Munkácsi (2003).
3
Magyarország a 4/1994. (II. 11.) O.GY. határozat alapján fenntartás nélkül csatlakozott az egyezményhez, amelyet az 1998. évi XLIV. törvény hirdetett ki. 2004. március 4-i adatok szerint a Római Egyezménynek 77 tagállama van (forrás: WIPO/OMPI). A hatályos Szjt. szövege összhangban áll az egyezmény rendelkezéseivel.
4
Az Egyezmény 32. cikke értelmében kormányközi bizottság létesül a következő feladatokra: a. az Egyezmény alkalmazásával és működésével kapcsolatos kérdések tanulmányozása; valamint b. javaslatok gyűjtése és dokumentáció előkészítése az Egyezmény esetleges felülvizsgálatához. A Bizottság a szerződő államok képviselőiből áll, akiket méltányos földrajzi megoszlás figyelembevételével választanak. A tagok száma hat, ha a szerződő államok száma nem haladja meg a tizenkettőt; kilenc, ha a szerződő államok száma tizenháromtól tizennyolcig terjed; és tizenkettő, ha a szerződő államok száma meghaladja a tizennyolcat. Az Eljárási Szabályzat főszabályként rögzíti, hogy a bizottságot minden páratlan évben kell összehívni.
5
Magyarország a 72/1994. (XII. 27.) O.GY. határozat alapján csatlakozott az egyezményhez, amelyet az 1998. évi IX. törvény hirdetett ki.
6
ILO/UNESCO/WIPO/ICR/17/6
7
A két ülés között eltelt idő óta csak Ausztrália, Barbados és Norvégia kormánya juttatott el írásos észrevételeket, amelyek szerint egyetértenek a tanulmányban foglaltakkal (lásd ILO/UNESCO/WIPO/ICR./18/6).
8
Az adatbázisok nemzetközi védelméről szóló harmadik szerződéstervezet megtárgyalását elnapolták. A téma az Állandó Bizottság ülésein jelenleg is napirenden van. A két WIPO szerződés hazai kihirdetése idén várható.
9
2000 decemberében diplomáciai értekezletet rendeztek az audiovizuális előadóművészi teljesítmények védelmét szabályozó nemzetközi szerződés létrehozása céljából, amelyre akkor a jogátruházás kérdésében kialakult konszenzus hiánya miatt nem került sor. Magyar nyelven részletesen lásd Munkácsi (2001: 89).
10
A Médiakutató jelen számát 2004 áprilisában, a hivatkozott dokumentum (SCCR/11/3) közzétételét követően zártuk le, így annak részletes elemzésére e tanulmány keretében már nem volt mód – a szerk.
11
United States Patent and Trade Mark Office – http://www.uspto.gov/
12
United States Copyright Office – http://www.copyright.gov/
13
Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény 71. §-a – 2004. május 1-jei hatállyal – átültette hazai jogunkba az Európai Parlament és a Tanács az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelve („INFOSOC” irányelv) 3. cikke 2. d. pontját, amely a rádió- és televízió-szervezetek számára is kizárólagos jogot ad a nyilvánosság számára „lehívásra” való hozzáférhetővé tételt illetően. Hasonló rendelkezést tartalmaz az egységes szerkezetbe foglalt szerződéstervezet 12. cikke is.
Támogass adód 1%-ával

Lapunk, a Médiakutató nem kér és nem kap állami támogatást. Olvasóink adományaiból, egy magáncég támogatásából, az eladott példányok árából tartja fenn magát. Cserébe évente négy lapszámmal jelentkezünk nyomtatásban és online. Online formában lapunk ingyen, regisztráció nélkül olvasható. Szerkesztőink és bírálóink társadalmi munkában dolgoznak.
A Médiakutató immár 22 éve első közlésben jelenteti meg fiatal és szenior magyar és külföldi kutatók munkáit a médiajog, a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről. Számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben.

Kérjük, hogy személyi jövedelemadód 1 %-ával támogasd a Médiakutató Alapítványt! Adószámunk: 18687941-2-42

Médiakutató YouTube csatornája

Legolvasottabb
Támogass minket
A Médiakutatót önkéntes kutatók és szerkesztők készítik. Ha hasznosnak találod a működésünket, kérlek, támogasd a lap elkészítését!
Könyvajánló
<>
Szomszédok közt
> könyv rendelés
Pódiumbeszélgetések

„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés

Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink