A párthonlapok elemzése a kilencvenes években a politikai kommunikáció egyik kedvelt kutatási területe volt. Izgalmas kérdésnek számított, hogy hogyan kerül kapcsolatba a politika az internettel. A Web 2.0 megjelenésével azonban értéküket vesztették ezek a kutatások, hiszen a történések súlypontja átkerült az online közösségek létrejöttét támogató honlapokra. Anélkül tehát, hogy a magyar párthonlapok kutatása befejeződött volna, a nemzetközi trendekhez igazodva máris egy új területtel kezdtek el foglalkozni a kutatók. Ez a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy három korszak (kilencvenes évek, kétezres évek közepe és napjaink) alapján elemezze a magyar párthonlapok informatív és interaktív funkciójában bekövetkező változásokat, majd végezetül egy nemzetközi kitekintéssel értékelje a honlapok 2010-es állapotát.
Tizenöt évvel ezelőtt még senki sem kérte volna számon a pártokon és a politikusokon a párthonlap, mint kommunikációs csatorna, meglétét. A politikusok korábban sem vitatták az új média fontosságát, de idegen világnak érezték. A volt amerikai alelnök, Al Gore egyenesen úgy vélekedett, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) által „stabil és fenntartható gazdasági fejlődés, erős demokrácia, jobb megoldások a globális és helyi kihívásokra, jobb egészségügyi ellátás, és – végső soron – nagyobb együttműködés valósul meg a mi kis bolygónkon” (Gore, 1995: 4.). Szerinte a részvételi demokrácia athéni formájának leszünk szemtanúi. Gore nem késlekedett, hivatali ideje alatt, 1994. október 13-án, közbenjárására indult el a whitehouse.gov honlap, amely a hivatalos politika interneten való megjelenésének szimbolikus tettévé vált.
A kezdeti lelkesedés után hamarosan világossá vált, hogy a politikát és a pártokat nem olyan könnyű megreformálni, mint azt gondolták volna. Ugyanakkor Jacob Groshek (2009) 152 államot felölelő kutatásában kimutatta, hogy az internet hatással van a társadalom demokratizálódására, illetve a demokrácia megerősödésére, még akkor is, ha viszonylag csekély a hatás. Az 1994–2003 között mért adatok szerint az internet katalizátora a társadalom és a demokrácia között végbemenő változásoknak. Interaktív voltának köszönhetően a különböző társadalmi csoportok könnyebben jutnak szóhoz, egyszerűbben jutnak el a hagyományos médiához és a politikához. A sikeresség valódi mércéje azonban az internet-penetráció, mert minél elterjedtebb a technológia, annál erősebb a katalizáló hatás.
Az állampolgárok részéről elvárás, hogy egy pártnak legyen saját webes megjelenése, ahol elérhetők a különböző információk a pártról és a jelöltjeikről. Talán az egyik legfontosabb ilyen elvárás, és ezt támasztja alá a legutóbbi magyar választás is, hogy a pártok programjai szabadon elérhetők legyenek a honlapokon. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez csak elvárás, de nem jelenti azt, hogy a szavazók olvassák is a pártprogramokat. Mára hasonló a helyzet a hivatalos online csatornákon kívüli jelenlét kérdésében is. Szimpatikusabb az a párt vagy jelölt, amely a Web 2.0-ás közösségi oldalakon is képviselteti magát. Magyarországon ilyen közösségi oldalak a Facebook, az Iwiw, a Twitter, a Blog.hu és a YouTube. Ugyanakkor a teljes internet-penetrációhoz képest csak kevesen követik a politikai híreket.
A politika részleges internetre költözése mögött több okot is fel lehet fedezni, de az egyik legfontosabb, hogy elvárásként jelent meg a választópolgárok részéről. Ezzel egy időben arról sem szabad megfeledkezni, hogy az új technológiák hozzásegítik a politikusokat ahhoz, hogy vállalják a hírek gyors és rugalmas utánpótlását a nap 24 órájában (Bimber & Davis, 2003: 49.). Ennek a kihívásnak tettek eleget a párthonlapok az elmúlt évtizedben. A változás nemcsak magyar specifikum, hanem globális tendencia volt a 2000-es években, a kezdeti önreprezentációból nőtték ki magukat kvázi hírportálokká.
Az információs és kommunikációs technológiák megjelenésével a politikai kommunikációban is változások következtek be. Thierry Vedel (2003) szerint ez elsősorban az információk számában bekövetkező mennyiségi változást jelent, ami könnyen minőségivé csaphat át. Táblázatba foglalva ezek a változások a következők:
IKT-tulajdonságok | Lehetséges előnyök | Problémák, kérdések |
Alacsony előállítási költség, tárolás és különösen egyszerű az információk terjesztése | Könnyen előállítható az információ; Nagy mennyiségű információ tehető hozzáférhetővé a nyilvánosság számára | Információ-túlterheltség (information overload) |
Közvetlen kapcsolat a kibocsátó és a befogadó között | Közvetlen kommunikáció: kikerülhető a médiakikerülhető a média | Negatív hírverés veszélye; A kritikai funkciót ellátó közvetítők hiánya |
A befogadók választása | Célzott kommunikáció; Zárt csoportos kommunikáció | Titoktartás (privacy) |
Az információ gyorsasága | A folyamatos feltöltés lehetősége; Továbbfejlesztett adatgyűjtés | A rendszerek fenntartásának költsége; Nyomógomb alapú döntéshozatal |
Interakció képessége | Visszajelzések a befogadóktól; A befogadó igényeihez igazítható az információ | Titoktartás (privacy) |
Decentralizált architektúra | Földrajzi határoktól független rendszerek építésének a lehetősége | A nyilvános közeg feldarabolódása;?Nehéz szabályozniNehéz szabályozni |
Globális dimenzió | A források változatossága | Kulturális konfliktusok vagy homogenizáció |
1. táblázat: az IKT-eszközök politikai-társadalmi előnyei
Forrás: Vendel, 2003: 42.
Amint az a táblázatból is látható, az IKT-eszközök előnyei mind a választók, mind a politika számára hasznos lehetőségeket biztosítanak. A célzott kommunikáció vagy a továbbfejlesztett adatgyűjtési technikák fontos mérföldkövei a legutóbbi választási kampányoknak. A másik oldalon, a problémák és a kérdéses ügyek között viszont a választópolgárokra több veszély leselkedik, mint a politikára és azon belül a pártokra. A szavazók információ-túlterheltsége akár kontraproduktivitást is eredményezhet, amennyiben a felhasználók úgy döntenek, hogy csak egy információforrást követnek, avagy egyet sem. Az első esetben akár az is elképzelhető, hogy erősen torz információkat kap a választó, ha a társadalom egészére nézve általánosságokat próbál levonni. A második esetben pedig a hatékonyság, ezzel együtt az IKT-technológiák előnyei kérdőjeleződnek meg. A politika számára a nyilvánosság feldarabolódása jelent kihívást, mert minden csoportnak megfelelő üzenettel kell előállni, így a jól eltalált általános üzenetek is felértékelődnek.
A táblázat legfontosabb jelentősége abban rejlik, hogy jelzi, kikerülhetővé válnak a hagyományos média csatornái. A pártok és a jelöltek újabb kommunikációs technológiákat keresnek, és egyre nagyobb összeget költenek arra, hogy a megfelelő sound bite-okkal a választók lehető legszélesebb rétegét érjék el (Mazzoleni, 2003). Ezzel egy időben vélhetően tovább növekszik a média által terjesztett videomalaise (videokór) jelenség, amely kifejezést még a hetvenes években Robinson (1975, 1976) kezdett el népszerűsíteni a tanulmányaiban. Szerinte a videokór jelensége tehető felelőssé, hogy a polgárok egyre nagyobb számban viszonyulnak cinikusan a politikához. Robinson elgondolását Norris (2000) angyali kör elmélete oldja fel, amely szerint azok, akiket érdekelnek a politikai hírek, sokkal informáltabbak lesznek, ami a demokrácia megerősítéséhez vezet, amíg azok, akik nem követik a híreket, sokkal kevésbé informáltak. Norris angyali kör elmélete valójában szoros kapcsolatban áll Paul Lazarsfeld (1944) kétlépcsős hatásmodelljével. Mindkét elmélet két csoportra osztja a társadalmat. A hírekhez értőkre és nem értőkre, és mindkét elmélet a hírekhez értőkre helyezi a hangsúlyt. Az IKT-k és a párthonlapok esetében egyelőre nem beszélhetünk videokórról. Ehelyett itt is használható a kettős felosztás, miszerint léteznek azok a felhasználók, akik felkeresik és elolvassák a pártok új médián megjelenő közléseit és azok, akik nem. Ezt kiküszöbölendő, a pártok és jelöltek immár nemcsak a hivatalosnak számító honlapokon jelennek meg, hanem alternatív közösségi oldalakon is, annak érdekében, hogy ne csak a véleményvezérekhez érjenek el a sound bite-ok, hanem a választók lehető legszélesebb köréhez is.
Időközben a választók kisebb csoportja is megjelenik a közösségi oldalakon, ahol saját szűrőjükön keresztül értelmezik a politika eseményeit. Így a véleményvezérek új jelentést kapnak. Immár ők is kibocsátók lesznek, akiknek – a hagyományos médiához hasonlóan – lesznek követőik. A politikának már nem elegendő, hogy virtuális kampányokat folytasson, hanem a véleményvezérek megnyerését is célul kell tűznie (Crumlish, 2004). A pártoknak a honlap lesz az a hely, ahol egységesíthetik a különböző online felületeiket, továbbá itt jelenhet meg a párt teljes filozófiája, követendő politikája, mert olybá tűnik a számukra, hogy ezekkel szerezhetik meg maguknak a véleményvezéreket.
A fentiekből is látható, hogy elengedhetetlen a tágabb összefüggések szemügyre vétele a párthonlapok vizsgálatakor. A párthonlapok megjelenése nem pusztán a politika világának az internet meghódítására tett kísérlete, hanem az a folyamat, ahol kitágul az állampolgárok
beleszólásának lehetősége a politikai folyamatokba. Ugyanakkor leszögezendő, hogy jelen pillanatban még nem érkezett el annak az ideje, hogy egy párt, megkerülve a hagyományos média csatornáit, csak az új médiára hagyatkozva sikeres kampányt tudjon folytatni, és így kerüljön be a parlamentbe. Annak az ideje sincs azonban már messze, hogy a pártok internetes jelenléte legalább olyan fontos legyen, mint a hagyományos jelenlét. A honlapok szimbolikus, informatív és interaktív funkcióinak folyamatos fejlődése hozza közelebb ezt az időt, amely fejlődésről a későbbiekben fogok szólni.
A párthonlapok szimbolikus és informatív funkcióit korábban egymásra épülve használták a pártok (lásd erről pl.: Norris, 2001; Dányi, 2002; Kiss & Boda, 2005). A kilencvenes években a pártok számára szimbolikus kérdés volt, hogy legyen honlapjuk. Nagyon gyorsan kiegészült ez a funkció az információ átadási szándékkal. Így jöttek létre azok a párthonlapok, amelyeken a párt története, tagjainak életrajza és elérhetősége mellett megtalálhatók voltak a párttal, esetleg az ideológiájával kapcsolatos hírek és információk. Jelenleg pedig annak vagyunk tanúi, ahogyan a két korábbi, egyirányú kommunikációt biztosító funkció mellé harmadikként felnő az interaktivitás is. A „nép hangjának” ilyen módon történő becsatornázását a múltban kerülték a politikusok (lásd erről: Kiss & Boda, 2005: 34–36.). Napjainkban elvárás, hogy a pártok honlapján kapcsolatba lehessen kerülni a képviselőkkel vagy a jelöltekkel. Ezt a kívánalmat kezdetekkor a fórumok teljesítették, míg mára a „blogszerű” kommentálások vették át ezt a szerepet, ami annyit jelent, hogy az egyes hírek alatt a bejelentkezett felhasználók hozzászólásokat írhatnak az aktuális hírekhez. A pártok így szűkítették a megvitatható témák nagyságrendjét, de cserébe megjelent a polgárok hangja a korábban kizárólagosan a párt fennhatósága alá tartozó hírek rovatban is. A fórum pedig, ahol kevés kötöttség mellett szinte bármiről lehetett véleményt cserélni, lassan „kiköltözik” a hivatalos párthonlapokról és a webkettes közösségi oldalak valamelyikén kap helyet. Meg kell jegyezni azonban, hogy nem lezárt folyamatról van szó, hanem napjainkban is zajló átrendeződésről, amelyre a parlamentekben kisebb erővel jelen lévő pártok nyitottabbak, mint nagyobb párttársaik. A nagy parlamenti pártok továbbra is hívei a fórumoknak, nem szívesen eresztik választóikat a híreik közelébe, mert ezzel azt veszélyeztetik, hogy egy pozitív hír alatt az ellentábor negatív véleményével is találkozik a választó.
A nemzetközi trendekhez igazodva a magyar pártok igen korán felfedezték az internet előnyeit. 1996-ban már az SZDSZ-nek és a Fidesznek is volt saját honlapja, 1998-ra az MSZP, az MDF és az akkori többi parlamenti párt is elkészítette sajátját.
Közös volt ezekben a honlapokban a minimális designelemek használata és a rácsodálkozás az „szájber” világra. A Fidesz honlapján például ezt olvashatta az arra vetődő csekély számú magyar internetfelhasználó: „Félretéve az információs szupersztráda eposzi dicséretét, csupán a kapcsolatfelvétel okozta örömünknek szeretnénk hangot adni” (fidesz.hu, 1996). Amíg a Magyar Demokrata Fórum oldalán a következő szöveg fogadta a látogatót: „Szeretettel üdvözöljük Önt abból az alkalomból, hogy az információs szupersztrádán találkozunk” (mdf.hu, 1998). A többi honlap is hasonló szavakkal köszöntötte látogatóit, azonban a folyamat nem állt meg a kilencvenes években: 2001-ben az FKgP honlapján a következő köszöntő fogadta az olvasókat: „…mindenekelőtt köszöntöm azokat, akiknek az életrendjébe beletartozik az internetes közlemények olvasása és ennek a sajátos1 műfajnak a gyakorlása” (FKgP, 2001). Látható, hogy a pártok egy része idegennek érezte az „információs szupersztráda” közegét, de fontosnak tartották a kommunikációs csatornát, vélhetően azért, mert a többi párt is megjelent ezen a platformon, így nem hagyhatták figyelmen kívül a csekély internetes szavazótábort. Mindegyik honlapon megjelentek a párt elnökeinek, olykor elnökhelyetteseinek arcképei is. Így a látogatók személyhez tudták kötni a nyitólapon olvasható szöveget. Az arcképek és a köszöntő szövegek alátámasztják, hogy a magyar pártok honlapjai ebben az időben szimbolikus funkciót láttak el. Ezzel egy időben azonban az új típusú kapcsolattartás reményét is kifejezték a köszöntő szövegekben, de a legtöbb esetben ez minimális véleménynyilvánítási lehetőséget jelentett. Vagy e-mailként tudták elküldeni az üzenetüket a honlapon keresztül a képviselőknek, vagy pedig valamilyen belső rendszeren keresztül közvetlenül a pártnak. Az e-mailes megoldás gyakran csak annyit jelentett, hogy a párt elnökének az e-mail címében nem szerepelt az elnök a neve (elnok@párt neve.hu formula). Üde kivételt jelent ebből az időből a Fidesz honlapja, amelyen kérdezz-felelek, fórum, olvasók írják, levelezőlista és értékelés rovatok is megjelentek. Egy-két eltéréstől eltekintve tehát a pártok kevés interaktivitásnak hagytak helyet a kilencvenes években és a kétezres évek kezdetén.
Az interaktivitással – és a köszöntő szövegekkel – szemben a párthonlapok sokkal nagyobb teret engedtek az informatív funkciónak. Mindegyik honlapon helyet kap a párt történetének leírása, az 1998-as országgyűlési választásokhoz közeledve pedig több helyen megjelenik a pártprogram menüpont. Az informatív funkciók között található azonban a legtöbb eltérés is. A Szabad Demokraták Szövetségének honlapján például angol nyelvű változat, a Magyar Szocialista Pártnak internetes sajtófigyelője, a Magyar Demokrata Fórumnak hírlevele, míg a Fidesznek a „könnyű” című rovat alatt viccgyűjteménye volt, amelybe belefértek a politikailag „inkorrekt” viccek is.2
Összegezve az 1990-es évekbeli magyar parlamenti pártok honlapjait, megállapítható, hogy kellő fenntartással kell kezelnünk azok komolyságát. Közös bennük, hogy a szavak szintjén egy újabb többirányú kommunikációs csatornát láttak benne, míg a kivitelezés szintjén inkább a szimbolikus és az informatív funkciók kerültek előtérbe.
A kezdeti tétovázás után pár éven belül megváltozik a pártok hozzáállása az internethez, hiszen a 2002-es országgyűlési választásokra már sokkal fontosabb szerepet kapnak. Dányi Endre erre a választási évre datálja a posztmodern kampányeszközök megjelenését a magyar politikában (Dányi, 2002: 23). Állítása annyiból igaz, hogy 2002-ben 144 bejegyzett pártból 23-nak volt hivatalos honlapja, ami 16 százalékot jelent. Ez az adat nem tér el jelentősen a nyugat-európai országok arányától. A parlamentbe kerülő pártok (MSZP, Fidesz, SZDSZ, MDF) honlapjai ebben az időben már inkább hasonlítanak egymásra, mint négy vagy hat évvel korábbi változataik. Megerősödik az informatív jellegük, a nyitó oldalakon a köszöntőket felváltják a hírek vagy a pártreakciók. Látszik, hogy már a külcsínre is figyeltek, megjelennek a szemnek tetsző honlapok, amelyekről a párt logója nélkül is meg lehetne mondani, hogy melyik párt honlapján járunk. A linkajánlók között megjelennek a nem hivatalos párthonlapok ajánlói (linkgyűjtemény), ami az MDF honlapján a legszembeötlőbb (mdf.hu, 2002). Az egyéni sajátosságok közül az SZDSZ-t kell megemlíteni, ahol kiemelt helyet kap a NetPárt nevű formáció, azaz interneten keresztül, online is be lehetett lépni a pártba3, valamint Poligocsi néven online játékot is lehetett játszani (szdsz.hu, 2002). Az MSZP és a Fidesz nyitólapját pedig több korabeli internetes portál is megirigyelhette volna, hiszen annyi hír szerepelt az oldalaikon (mszp, 2002; fidesz, 2002). Máskülönben a pártok harmadikutas információadóként tekintettek a honlapjaikra, hiszen a televízió és az országjárás fontosabb volt, mint az internet. Ez abból is látszik, hogy sok hír a médiában vagy valamilyen kampányrendezvényen elhangzottakra reagál.
A kor párthonlapjainak összehasonlításához és ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani, melyik párt melyik funkciót tartotta fontosnak reprezentálni a honlapján, egységes osztályozásra van szükség. A párthonlapok áttekintésében és összehasonlításában Pippa Norris (2001) funkcióelemzési indexét használom, amelyet Dányi Endre alkalmazott először a magyarországi pártok vonatkozásában (Dányi, 2002). Az index a párthonlapok interaktív és informatív jellemzőit veszi sorra, mindkét funkciónál tíz-tíz elemet vizsgál. Minden elem meglétéért egy pont jár, a maximális pontszám tehát tíz, összesítve húsz. Norris a 2001-re avíttasnak tűnő szimbolikus funkcióval már nem foglalkozik, hiszen abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy az internetes jelenléttel teljesül a szimbolikus funkció.
Interaktív | Fidesz | MSZP | MDF | SZDSZ |
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak | 1 | 1 | 1 | 1 |
E-mailezési lehetőség a webmesternek | 1 | 1 | 1 | |
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek | 1 | 1 | 1 | 1 |
Feliratkozás hírlevélre | 1 | 1 | 1 | 1 |
Belépés a pártba | 1 | 1 | ||
Fórumok, chat-room | 1 | |||
Elektronikus vásárlás, támogatás | ||||
Keresési lehetőség | 1 | 1 | ||
Játékok | 1 | |||
Szavazás | 1 | |||
Összesen: | 3 | 7 | 6 | 6 |
Informatív | Fidesz | MSZP | MDF | SZDSZ |
A pártfunkcionáriusokról információk, önélet-rajzok, arcképcsarnokönélet-rajzok, arcképcsarnok | 1 | 1 | 1 | 1 |
Párt elemei, programja | 1 | 1 | 1 | 1 |
Pártszervezet leírása | 1 | 1 | 1 | |
Párttörténet | 1 | 1 | 1 | |
Hírek, újdonságok | 1 | 1 | 1 | 1 |
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang | 1 | 1 | 1 | 1 |
Linkgyűjtemény | 1 | 1 | 1 | 1 |
Angol nyelvű honlap | ||||
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolóigyűlések beszámolói | 1 | 1 | 1 | 1 |
Multimédia, letölthető audio, video | 1 | 1 | 1 | |
Összesen: | 9 | 8 | 7 | 9 |
2. táblázat: a 2002-es választásokon parlamentbe került pártok honlapjainak funkcióelemzési indexe4
A táblázatban vizsgált elemek némelyike mára kissé idejétmúltnak tűnhet (pl. fórumok, chat-room vagy e-mailezési lehetőség a webmesternek), miközben hiányoznak a webkettes elemek (pl. az RSS vagy a blog), de a későbbi összehasonlíthatóság kedvéért nem tekintek el ezektől sem. A pártok honlapjai 2002-ben sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek az informatív elemek használatára, mint az interaktívakra. Ebből a szempontból a legkiegyensúlyozottabbnak az MDF mondható, ahol arányosan van jelen mindkét kívánalom. A táblázat megdönti azt az általános feltételezést, miszerint a kis pártok ügyesebben és bátrabban használják az IKT-k politikaformáló erejét. A párthonlapok tekintetében legalábbis nem helytálló ez a feltevés. Látható, hogy összesítve az SZDSZ és az MDF is hat-hat pontot szerzett az interaktív elemek közül. Az akkori két parlamenti kispárt eredménye a középmezőnybe elegendő. Az informatív oldalon a két későbbi kormánypárt, az MSZP és az SZDSZ a maximumtól eggyel elmaradó, kilencpontos eredményt ért el. A felsorolt lehetőségek közül egyedül a honlapjuk angol nyelvű változata hiányzott, de ezt a követelményt egyik párthonlap sem teljesítette. Meglepő a Fidesz gyenge interaktivitást mutató honlapja. A kötelezőnek tekinthető e-mail címek közzétételén és a hírlevélen kívül nem tett lehetővé további interaktivitást. Összességében az MSZP szerepelt kiemelkedően, amelynek honlapjához 2002-ben több száz aktivistának volt hozzáférése, így annak végső formája magán viselte az aktivisták kézjegyét.
A 2006-os országgyűlési választások nem hoznak átütő változást a honlapok erősorrendjében, ezért annak funkcióelemzési indexét nem vizsgálom meg. A 2006-os választási kampány idején a hivatalos, de nem a párthonlapokhoz tartozó csatornák elnyomják a többi kampányelemet. A választók és az elemzők számára ekkor a politikusok önálló honlapjai, Iwiw profiljai és blogjai kerülnek előtérbe. Az egész folyamat az akkori világdivat része volt, hiszen a 2004-es amerikai elnökválasztásban a demokrata jelölt, John Kerry által írt politikusi kampányblog és a webkettes közösségek használatának mintájára Európa több választásában előkerülnek ezek az elemek. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy nem derült ki ezekről a kampányeszközökről, vajon igazán hasznosak-e, hiszen Kerry elvesztette az elnökválasztást a technofóbnak tartott George W. Bush-sal szemben. Magyarországra a 2006-os választásokra érkezik meg a webkettes kampányeszközök hulláma, amit előszeretettel használnak is azok a politikusok, akik nyitottak az ilyen eszközökre. A párthonlapok azonban nem váltak interaktívabbá.
A 2010-es magyar választásokra készült párthonlapokat két csoportra lehet osztani. Egyik oldalon azok a pártok vannak jelen, amelyek már több éve tagjai a parlamentnek, kiforrott, viszonylag jól felépített honlappal rendelkeznek (Fidesz5, MSZP, MDF). Másrészt megtalálhatóak azok a pártok, amelyek új szereplőnek számítanak a politikai palettán, korábban nem vagy nem egyedül indultak országgyűlési választásokon. A többi párthoz képest e pártok honlapjai innovatívak, sokkal bátrabban használják a 2006-os választási évben új, vagy az azóta megismert újabb kampányeszközöket (Jobbik, LMP, CM).
Interaktív | Fidesz | MSZP | MDF | Jobbik | LMP | CM |
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak | 1 | 1 | 1 | 1 | 0,51 | 1 |
E-mailezési lehetőség a webmesternek | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek | 1 | 1 | 1 | 1 | ||
Feliratkozás hírlevélre | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Belépés a pártba | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |
Fórumok, chat-room | 1 | 1 | 0,52 | 1 | ||
Elektronikus vásárlás, támogatás | 1 | |||||
Keresési lehetőség | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Játékok | 1 | 1 | ||||
Szavazás | 1 | |||||
Összesen: | 8 (+5) | 7 (0) | 6 (0) | 6,5 | 6,5 | 5 |
Informatív | Fidesz | MSZP | MDF | Jobbik | LMP | CM |
A pártfunkcionáriusokról információk, önélet-rajzok, arcképcsarnokönélet-rajzok, arcképcsarnok | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |
Párt elemei, programja | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Pártszervezet leírása | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Párttörténet | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |
Hírek, újdonságok | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Linkgyűjtemény | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | |
Angol nyelvű honlap | 1 | 1 | 1 | |||
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolóigyűlések beszámolói | 1 | 1 | ||||
Multimédia, letölthető audio, video | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 | 1 |
Összesen: | 10 (+1) | 8 (0) | 8 (+1) | 9 | 9 | 6 |
3. táblázat: a 2010-es választásokon országos listát állító pártok honlapjainak funkcióelemzési indexe
(a Fidesz, az MSZP és az MDF összegzésénél zárójelben a négy évvel ezelőtti eredményektől való eltérés olvasható)6
Mint ahogy azt a táblázat is mutatja, az elmúlt négy-nyolc évben a Fidesz dolgozott a legtöbbet a honlapján. Interaktivitását tekintve az egykori sereghajtóból mára éllovas lett. Az is feltűnő, hogy az újonnan érkezettek közül a Jobbik és az LMP azonos, a többi párthoz képest pedig jó eredményt értek el, alig maradtak le a 2002-höz képest változatlan eredményt hozó MSZP honlap mögött. Az angol nyelvű honlap megjelent a Fidesznél, a Jobbiknál és az LMP-nél is. A 2010-es országgyűlési választások gyenge eredményt mutató párthonlapját a Civil Mozgalom tudhatja magáénak. A CM valóban csak a legalapvetőbb kívánalmaknak kívánt eleget tenni, és a szimbolikus funkciónak sokkal nagyobb figyelmet szenteltek, mint az informatívnak és az interaktívnak. Erre utal az a tény is, hogy a pártnak sokkal hamarabb működött a hírlevele, mint maga a honlap.
Ami az informatív–interaktív szembeállítást illeti, a magyar pártok 2010-re az informatív kívánalmak nagy részét, ha nem az összest (Fidesz) teljesítették. Ez azt jelenti, hogy a 2010-es választásokra végképp hivatalos kommunikációs csatornának ismerték el a honlapokat, amelyen, megfelelve a kor követelményeinek, a lehető legtágabb körű információkat osztják meg a választókkal. Gyakorlatban ez annak a felismerését jelenti, hogy a választók hiányosnak látják azt a honlapot, amelyen például nem kapnak információt a pártfunkcionáriusokról, vagy nem találnak linkgyűjteményt.
Újdonságnak számított az anyagi támogatás lehetőségének bevezetése. Az adománygyűjtés ilyen kreatív megvalósítása nem szerepel a táblázatban, azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni az interaktivitás ezen új formáját. Az MSZP kivételével az összes pártot támogathattuk 2010 tavaszán valamilyen online formában. Leggyakrabban ez banki átutalást jelentett, de a Jobbik a PayPal lehetőségét is felkínálta. Korábban is ismert volt a pártok donációjának ez a formája, azonban nem hirdették honlapjaikon. Szintén újdonság volt, de nem jelenik meg a táblázatban az aktivisták honlapokon történő toborzása. A három új párt, az LMP, a Jobbik és a Civil Mozgalom oldalain lehetett élni ezzel a lehetőséggel, valamint a többi párt honlapján is megtalálható volt az opció, de ott nem hangsúlyozták a nyitó oldalon.
Megállapítható, hogy 2010 tavaszán a párthonlapok interaktivitása átalakuláson ment keresztül. A látszat aktivitással szemben (szavazás, játék) előtérbe kerültek a valódi, esetenként mérhető aktivitást elősegítő alkalmazások (donáció, csatlakozás a kampányhoz). A 2010-es folyamatokat figyelembe véve a jövőben várható a cselekvést elősegítő interaktivitás szerepének növekedése, amely folyamatnak a végén a párthonlapok immár nemcsak „szolgáltatók” lesznek, hanem elősegítik a politikai aktivitás új formáit is, ami a 2008-as amerikai elnökválasztás utáni politikai kampányok és politikai kommunikáció elvárásává válik a liberális demokráciákban (Dessewffy & Ravasz, 2009; Merkovity, 2009), ehhez azonban még fejlődniük kell a magyar pártok honlapjainak.
Igazán csak akkor tudjuk elhelyezni a magyar párthonlapokat a nemzetközi viszonylatokban, ha megvizsgáljuk más országok pártjainak honlapjait is. Egy hónappal a magyarországi országgyűlési választások után, 2010 májusában Nagy-Britanniában parlamenti választásokat tartottak, így – a magyar pártokhoz hasonlóan – szintén a kampány hevében vizsgálhatjuk meg a brit párthonlapokat. A három választott párt a Munkáspárt, a Konzervatív Párt és a Liberális Demokrata Párt, mivel ezek a pártok számítanak a legerősebb parlamenti pártoknak a szigetországban.
A honlapok alapján elvégzett funkcióelemzés a következő eredményeket adta:
Interaktív | Munkáspárt | Konzervatív Párt | Liberális Demokrata Párt |
E-mailezési lehetőségek párthivatalnokoknak | 1 | 1 | 1 |
E-mailezési lehetőség a webmesternek | 1 | 1 | 1 |
E-mailezési lehetőség a pártelnöknek | 1 | 1 | 1 |
Feliratkozás hírlevélre | 1 | 1 | 1 |
Belépés a pártba | 1 | 1 | 1 |
Fórumok, chat-room | 1 | 1 | |
Elektronikus vásárlás, támogatás | 1 | 1 | |
Keresési lehetőség | 1 | 1 | 1 |
Játékok | 1 | ||
Szavazás | |||
Összesen: | 9 | 8 | 6 |
Informatív | Munkáspárt | Konzervatív Párt | Liberális Demokrata Párt |
A pártfunkcionáriusokról információk, önéletrajzok, arcképcsarnok | 1 | 1 | 1 |
Párt elemei, programja | 1 | 1 | 1 |
Pártszervezet leírása | 1 | 1 | 1 |
Párttörténet | 1 | 1 | |
Hírek, újdonságok | 1 | 1 | 1 |
Sajtóközlemények, sajtóvisszhang | 1 | 1 | 1 |
Linkgyűjtemény | 1 | 1 | 1 |
Angol nyelvű honlap3 | 1 | 1 | 1 |
Pártkongresszusok, konferenciák, gyűlések beszámolói | 1 | 1 | 1 |
Multimédia, letölthető audio, video | 1 | 1 | 1 |
Összesen: | 10 | 10 | 9 |
4. táblázat: a 2010-es brit parlamenti választásokon induló három párt honlapjának funkcióelemzési indexe7
A három legnagyobb brit párthonlap tökélyre fejlesztette az informatív funkcióit. A táblázatban a felsoroltakon kívül hatalmas mennyiségű információval operálnak, miközben nem hírportál típusú honlapot üzemeltetnek. Évekre visszamenőleg kutatható például a pártkonferenciák beszámolói, de a magyar pártokkal ellentétben a pártfunkcionáriusok tágabb körének beszédei mellett a véleményei, a politikai állásfoglalásai is olvashatók. Érdekesebb azonban az interaktivitás kérdése. A magyar trendhez hasonlóan a briteknél sem lehet találkozni a párthonlapokon szavazással, de a játékok sem igazán népszerűek. A funkcióelemzési index alapján a Liberális Demokrata Párt honlapja mutatja a legnagyobb hasonlóságot a frissen az országgyűlésbe jutott LMP-vel és a Jobbikkal, míg a Fidesz honlapja a Munkás- és a Konzervatív Párthoz hasonlítható.
A hasonlóság azonban csak az indexben mutatkozik, megtekintve a honlapokat, az interaktivitás magasabb fokú minőségével találkozunk Nagy-Britanniában. Mindegyik támogatja az állampolgárok különböző szintű részvételét a kampányban. A párttagság megújításától, a tag által választott különböző összegű tagsági díj online befizetésén keresztül az önálló kampányhonlap megalkotásáig rengeteg lehetőségük van a szimpatizánsoknak. A webkettes lehetőségekre építve a közösségépítés akarata látszik a pártokon. Erre utal az is, hogy a népszerű Myspace közösségi oldal (nevének) a mintájára a Konzervatív Párt MyConservatives, míg a Munkáspárt Labourspace néven indított önálló szolgáltatást. Természetesen a Facebook, a Twitter, a YouTube és más kisebb webkettes oldalak mellett működnek az előbb említett szolgáltatások. Talán ez az egyik legnagyobb különbség a magyar és a brit párthonlapok között. A magyar honlapokra nem jellemző, hogy a már meglévő közösségi oldalakon és esetenként a saját fórumokon vagy hozzászólási rendszerükön kívül indítanának saját közösségi oldalt. Ennek lehetne elődje az SZDSZ NetPárt, amely az évek során a fiatal szavazókorúak körében tapasztalható népszerűsége ellenére sem alakult át közösségi oldallá. A végeredmény tehát kettős, a magyar pártok a funkcióelemzési index alapján vagy már beérték, vagy nemsokára beérik a brit pártok szintjét. Ez az eredmény azonban csalóka, mivel csak a mennyiségi változókat összesíti. A minőségi változókat tekintve igencsak gyengén teljesítenek a magyar honlapok. Ennek ellenére nem szabad csüggedni, mind az informatív, mind az interaktív funkciók jelen vannak a magyar párthonlapokon. Most az lenne a feladat, hogy a pártok minőségi tartalommal töltsék meg azokat.
A magyar párthonlapok az 1990-es évek óta felnőttek a feladatukhoz. Ez látszik, ha nemcsak egymással, hanem egy stabil demokrácia pártjaival hasonlítjuk össze. Ugyanakkor a folyamat nem ér itt véget. Az interaktivitás új formái jelennek meg a közösségi média rendszerében, amely kihívásokra reagálniuk kell a pártoknak. Az erre a folyamatra adott brit választ láthattuk a pártok honlapjába integrált közösségi oldalak kapcsán, ahol saját online közösségeket építenek. A párthonlapok szerepét erősíti az is, hogy újabb és újabb kampányeszközök jelennek meg rajtuk. Egyik ilyen például az online pártadomány-gyűjtés, amely a magyar viszonylatok között az interaktivitás újabb formáját jelentette 2010-ben, hiszen az átlagemberben úgy él, hogy a pártfinanszírozást az állam végzi, igaz, ezt az állampolgárok adójából teszi. Szintén új elem, hogy a fórumok helyett megjelent az egyes hírek alatti hozzászólások lehetősége. Mindkét megoldás azt várja a felhasználóktól, hogy regisztrálják magukat a honlapokon, vegyenek részt a párt életében, összességében pedig a minőségi interaktivitást segítik elő.
A magyar pártoknak a minőségi tartalommal működő interaktív honlapok felé vezető útjukon azonban még van mit tenniük. Először le kellene mondaniuk a hírportál típusú honlapokról, helyettük ki kellene használniuk az online közösségépítés bevált módszereit. Miután az új média megvetette a lábát a médiapiacon, nincs szükség arra, hogy a pártok is a híreket tegyék honlapjuk középpontjába. Második lépésben pedig két választás között is fenn kell tartani a közösség érdeklődését, ami várhatóan nem csak a hagyományos médiában hangoztatott vélemények visszhangját kellene, hogy jelentse. Tehát olyan szórakoztató tartalmakat kell generálni, amelyek túlmutatnak a televíziós show politikán. A politainment következő korszakát jelentené egy ilyen váltás, amely változást hozhatna a pártok és az állampolgárok jelenlegi rideg viszonyába.
Bimber, Bruce A. & Davis, Richard (2003): Campaigning Online: The Internet in U.S. Elections. New York & Oxford: Oxford University Press.
Crumlish, Christian (2004): The Power of Many: How the Living Web Is Transforming Politics, Business, and Everyday Life. Alameda: Sybex.
Dányi Endre (2002): A faliújság visszaszól. Politikai kommunikáció és kampány az interneten. Médiakutató, nyár, 23–36.
Dessewffy Tibor & Ravasz Ábel (2009): A változás hálózatai. Politikatudományi Szemle, 2. sz., 103–119.
Gore, Al (1995): Forging a New Athenian Age of Democracy. Intermedia, 22(2): 4–6.
Groshek, Jacob (2009): The Democratic Effects of the Internet, 1994–2003: A Cross-National Inquiry of 152 Countries. International Communication Gazette, 71, 115–136.
Kiss Balázs – Boda Zsolt (2005): Politika az interneten. Budapest: Századvég Kiadó.
Lazarsfeld, Paul F. & Berelson, Bernard & Gaudet, Hazel (1944): The people's choice: how the voter makes up his mind in a presidential campaign. New York: Columbia University Press.
Mazzoleni, Gianpietro (2003): Political communication and television: between old and new influences. In: Maarek, Philippe J. & Wolfsfeld, Gadi (eds.): Political Communication in a New Era: A cross-national perspective. London: Routledge, 32–40.
Merkovity Norbert (2009): Barack Obama elnöki kampányának sajátosságai. Mitől működnek a hálózati közösségek? Médiakutató, tavasz, 97–106.
Norris, Pippa (2000): A Virtuous Circle. Cambridge: Cambridge University Press.
Norris, Pippa (2001): Digital Divide? Civic Engagement, Information Poverty and the Internet in Democratic Societies. New York: Cambridge University Press.
Robinson, Michael J. (1975): American Political Legitimacy in an Era of Electronic Journalism: Reflections on the Evening News: New Approaches to TV Criticism. In Cater, Douglas & Adler, Richard (eds.): Television as a Social Force. New York: Praeger, 97–139.
Robinson, Michael J. (1976): Public Affairs Television and the Growth of Political Malaise: The Case of „The Selling of the Pentagon”. American Political Science Review, 70, 409–432.
Vedel, Thierry (2003): Political communication in the age of the Internet. In: Maarek, Philippe J. & Wolfsfeld, Gadi (eds.): Political Communicaton in a New Era: A cross-national perspective. London: Routledge, 41–59.
fidesz.hu 1996: http://web.archive.org/web/19961219010958/http://www.fidesz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).
szdsz.hu 1996: http://web.archive.org/web/19961222181152/http://szdsz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).
mdf.hu 1998: http://web.archive.org/web/19980707222726/http://www.mdf.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).
mszp.hu 1998: http://web.archive.org/web/19980126233655/http://www.mszp.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 14.).
fkgp.hu 2001: http://web.archive.org/web/20010302181542/www.fkgp.hu/elnok.html (utolsó letöltés: 2010. április 14.).
fidesz.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020118063100/http://www.fidesz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).
mdf.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020525021328/http://www.mdf.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).
mszp.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020325212532/http://mszp.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).
szdsz.hu 2002: http://web.archive.org/web/20020401183406/http://www.szdsz.hu/ (utolsó letöltés: 2010. április 16.).
civilmozgalom.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
fidesz.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
jobbik.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
mdf.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
mszp.hu (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
Conservative Party: http://www.conservatives.com/Default.aspx (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
Labour Party: http://www2.labour.org.uk/home (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
Liberal Democratic Party: http://www.libdems.org.uk/ (utolsó letöltés: 2010. április 19.).
2024
Április "A történelem olyan, mint egy szappanopera." Mátay Mónikával Jamriskó Tamás beszélget.
Március A videójáték ma már nem egy szubkulturális jelenség – Pintér Róbert médiakutató
2022
A Médiakutató Alapítvány fő tevékenységeként immár 24. éve adja ki a Médiakutató folyóiratot. A lap rendszeresen közöl szaktanulmányokat a médiajog,
a médiapolitika, a médiaszociológia és a médiatörténet területéről, számos tanulmánya tananyaggá vált a felsőfokú kommunikáció- és médiaképzésben.
Minden nyomtatásban megjelent tanulmány elérhető honlapunkon (www.mediakutato.hu) is. A szerkesztőség díjazás nélkül, társadalmi munkában dolgozik.
Amennyiben fontosnak tartod a Médiakutató fennmaradását, kérjük, támogasd munkánkat!
A szerkesztőség
Adószámunk: 18687941-2-43
„Szomszédok közt” pódiumbeszélgetés
Kérdez: Bajomi-Lázár Péter Médiakutató
Válaszol: Kovács M. András és Lányi Balázs forgatókönyvíró
Magyar Kommunikációtudományi Társaság
Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette)