Megemlékezés

Tardos Róbert:

Terestyéni Tamás 1946–2023

Egy pályatárs megemlékezése

Terestyéni Tamás elhunytával a hazai kommunikációtudomány egyik klasszikus alakja, nagyszerű tudós, barátunk és példaképünk távozott. Tamás a nyelv, a nyelvtudomány szeretetét a családi házból apai örökségként hozta magával. A budapesti bölcsészkaron olyan mentorai voltak, mint Szépe György és Petőfi S. János, akik révén a nyelvészet korszerű kommunikációelméleti kereteivel ismerkedhetett meg. Kivételes tehetsége már egészen korán, pályakezdő éveiben megmutatkozott. Az akkoriban alakult Tömegkommunikációs Kutatóközpont egyik elsőgenerációs kutatójaként 1969-ban már jelentős szerepet játszott a nagyszabású „Nyelv és kommunikáció” konferencia előkészítésében, korai tartalomelemzési kísérleteivel pedig bizonyos tekintetben a mai szövegelemzéseket is megelőlegezte a szemantikai hálózatokra és a fogalmi beágyazottságra alapuló eljárások terén. Az Annenberg School-beli tanulmányai során George Gerbner kultivációs elméletével, a korabeli médiatudomány egyik legbefolyásosabb irányával került közelebbi kapcsolatba, és vitte tovább ezt az érdeklődést későbbi kutatási programjai során. Jelentős mértékben vette ki részét a kommunikációelméletben a múlt század második felében szintén meghatározó jelentőségű beszédaktus-megközelítés hazai recepciójából is. A hetvenes években Pléh Csabával és Siklaki Istvánnal készített Nyelv–kommunikáció–cselekvés című válogatása a későbbi évtizedek nagyobb szabású gyűjteményes kiadásainak alapjává lett.