Tartalomjegyzék – 2019 ősz

Martin József Péter:

Kéz a kézben a lejtőn

Korrupció és sajtószabadság a magyar trendek tükrében

Tudományos szempontból sem a korrupció, sem a sajtószabadság fogalmát nem könnyű megragadni. Komplexitásuk akkor válik nyilvánvalóvá, amikor – túllépve a mindennapi politikai diskurzuson – tudományos igazolást szeretnénk szerezni az e fogalmakkal kapcsolatos feltevéseinknek. Ebben az esetben beleütközünk e fogalmak definiálásának és mérhetőségének problémájába – e tanulmány első felében ezeket tárgyaljuk. Ezután a médiaszabadság és a korrupció közötti összefüggéseket tárjuk fel a meglévő irodalom és empirikus vizsgálataink alapján, majd ugyanezt tesszük Magyarországra alkalmazva. Miközben mind a médiaszabadság hanyatlása, mind a korrupció intézményesülése beleillik a regionális és – részben – a globális trendekbe, a magyar esetben mindkét változónak különleges jellegzetességei vannak. Ezek feltárása közelebb visz minket annak a megértéséhez, hogy számos tényfeltáró médiatartalom és korrupciós botrány dacára egyelőre miért nem sikerült megtörni a rendszerszintű korrupciót Magyarországon.

Kulcsszavak: korrupció, sajtószabadság, média

Schleicher Nóra:

Tükröm, tükröm mondd meg nékem!

Gender és vizuális önreprezentáció a Facebookon

E tanulmány magyarországi középiskolás lányok és fiúk vizuális identitáskonstrukcióit hasonlítja össze. Egy reprezentatív kérdőíves kutatásból származó 362 profilkép részletes elemzésével keres választ arra a kérdésre, hogyan jelenítik meg és hozzák létre (gender)identitásukat a tinédzser korosztály képviselői a Facebookon. Az eredmények – a nemzetközi kutatási eredményekkel összhangban – azt mutatják, hogy a fiatalok vizuális önreprezentációja ezen a platformon alapvetően konform. Az életkorra jellemzőnek tartott kísérletezés, normasértés, határátlépés – különösen a lányok esetében – nagyon kevéssé jellemző. A vizuális önmegjelenítés a nőiesség és a férfiasság hagyományos ábrázolási formáiból táplálkozik, és újrateremti a társadalmi nemekhez kapcsolódó sztereotipikus jelentéseket.

Kulcsszavak: Facebook, gender, profilkép, identitás, önreprezentáció, vizuális elemzés, tinédzser, közösségi média

Veszelszki Ágnes – Falyuna Nóra:

Az áltudományosság leleplezése érveléstechnikai-nyelvészeti eszközökkel

A folyamatosan változó információs és médiakörnyezetben az áltudományos tartalmak gyorsan és széles körben képesek terjedni, így különösen fontossá válnak azok az elemzések, amelyek támpontot adhatnak e megtévesztő szövegek felismeréséhez. E munkában három esettanulmányon keresztül (laposföld-elmélet, oltásellenesség, parazitafertőzés) mutatjuk be az interneten terjedő áltudományos tartalmak egyes nyelvi-érveléstechnikai jellemzőit, és ezáltal az áltudományosság azonosításához, a megbízhatatlan információk felismeréséhez használható elemzési szempontokat kínálunk. A tanulmány a vonatkozó szakirodalom, illetve a saját oktatói gyakorlatunk alapján összeállított kritikus kérdések listájával zárul. Célunk mindezzel rávilágítani arra, hogy az információhitelesség vizsgálatakor az áltudományos tartalmak nyelvi-érveléstechnikai vonásainak elemzése hozzájárulhat a kritikai készségek fejlesztését célzó kommunikációs-pedagógiai módszertár bővítéséhez.

Kulcsszavak: áltudomány, álhír, digitális kommunikáció, közösségi média, médiatudatosság, tudománykommunikáció, megtévesztés, kritikai készségek, érveléstechnika, terminológia

Szemes Botond:

A magyar új hullám mediális közege és cselekvőhálózata

A lepukkant hangzás esztétikája

Mint minden kulturális-társadalmi jelenség, úgy a magyar új hullám zenei közege is az 1980-as években összetett cselekvőhálózat mentén szerveződik, amelyben az emberi és a nem-emberi cselekvők egyaránt meghatározó szerepet játszanak. Amennyiben a nem-emberi cselekvők felől közelítünk ehhez a hálózathoz, akkor jobban kirajzolódhatnak azok a technikai, társadalmi, politikai és esztétikai összefüggések, amelyek a működését strukturálják. Az új hullám vizsgálatakor ezért a tanulmány az intézményeken és zenekarokon túl külön figyelembe részesíti a másolt kazetta médiumát és az általa létrehozott jelentéseket is. Hogyan rögzítették zenéjüket az egyes előadók, akiknek nem volt lehetőségük a hivatalos nyilvánosságban szerepelni? Hogyan hozza létre a hallgatóságot a kazetta mozgása? Mit jelent a gyenge hangzás esztétikája? Médiumtörténeti kutatásom a hordozók működésének vizsgálatán és mélyinterjúkon keresztül igyekszik feltárni azt a hálózatot, amely létrehozza az 1980-as évek új hullámának nevezett kulturális irányzatot. Kulcsszavak: cselekvőhálózat, kazetta, médium, művelődési házak, hangrögzítés, szamizdat, autentikusság

Kulcsszavak: cselekvőhálózat, kazetta, médium, művelődési házak, hangrögzítés, szamizdat, autentikusság, új hullám, jel–zaj-arány, anyagiság

Sipos Balázs:

Pacifizmus, militarizmus, propaganda

Kádár Judit Az Új Idők az első világháború alatt (1914–1918) című könyvéről

Kádár Judit recenzeálandó könyve a XX. század első fele népszerű családi hetilapja, az Új Idők első világháborús éveit mutatja be. A kötet műfaját (alcíme szerint) „Képes történelmi-kulturális olvasókönyv”-ként határozta meg a szerző, aki a bevezetőben szintén „olvasókönyvnek” nevezi munkáját (19. o.). Ez a meghatározás egyrészt azt jelenti, hogy az Új Idők egymást követő számait ismerjük meg 1914 elejétől 1918 végéig, tehát a rendezőelvet a hetilap számai jelentik (és az egykorú szerkesztői szándék), Kádár Judit pedig nem gondolt ki másikat. Másrészt azt, hogy több olyan oldalpár is van a könyvben, ahol másfél oldalnyi idézetre-illusztrációra féloldalnyi magyarázó szöveg jut – másutt viszont ez az arány pontosan fordítva alakul. Azaz valóban nem monográfiáról van szó, és nem is „olvasókönyvről”, hanem vegyes műfajú kiadványról, amelyben a szerző nem egyszerűen „csak” kiválogatta a relevánsnak gondolt szövegrészleteket és képeket (festményeket és fotókat), hanem azokat mindig kontextusba helyezte, értelmezte. Az idézeteket ráadásul tárgyszavakkal látta el. E margóra tördelt tárgyszavak szerint is lehet tehát a kötetet (ha nem is könnyen) olvasni, amennyiben nem a kronologikus rendet kívánja valaki követni. Ez pedig azt jelenti, hogy a kronologikus rendhez képest Kádár Judit „mégis” felkínál egy saját (másik) olvasási-értelmezési lehetőséget. Sajnos ő ebben a munkájában nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a tárgyszavak által kínált vonalat is kövesse és egy utószóban vagy záró tanulmányban, tematikus szempontból közelítve összefoglalja, ezen a módon miként is értelmezhető az Új Idők „szövegfolyama”. A kötethez készített informatív Bevezetés ezt nem pótolja, mivel az az Új Idők alapításáról, a szerkesztő Herczeg Ferencről, a hetilap jellegéről és a háborús propagandáról szól.

Szlama Gabriella Zsófia:

Hogyan kommunikálnak a nők?

Sipos Balázs és Krász Lilla A női kommunikáció kultúrtörténete című könyvéről

Az elmúlt években egyre gazdaságosabbá vált a nőkkel kapcsolatos szakirodalom, részben pótolva a történetírás eddigi hiányosságait, amely hiányosságokat Pető Andrea A társadalmi nemek és a nők története (2006) című munkájában vetett fel. Pető tanulmányában a történetírás tudománnyá válását a modern nemzetállamok kialakulásával teszi egy időre. Ez a politikatörténet elsősorban férfiközpontú volt, az általunk ismert munkák államférfiakat, uralkodókat és felfedezőket helyeztek előtérbe. A nőközpontú történetírás megjelenése a XIX. század második felére datálható, és egyfajta kettősség jellemzi: mi a szerepe a női egyenlőségért folytatott társadalmi harcban és hogyan alakíthatja át a történetírás egészét? Ebben a szellemben született meg a közelmúltban számos munka, például Sipos Balázs és Papp Barbara könyve, a Modern, diplomás nő a Horthy-korban.

Lips Adrián:

A közép- és kelet-európai népszerű film kultúrtörténete

A Dorota Ostrowska–Francesco Pitassio–Varga Zsuzsanna szerkesztette Popular Cinemas in East Central Europe: Film Cultures and Histories című kötetről

E kötet 2017-ben az I. B. Taurus Kiadó gondozásában jelent meg Londonban és New Yorkban. A szerkesztők közül Dorota Ostrowska egyetemi adjunktus a londoni Brikbeck Egyetem Film és Modern Média Tanszékén, Francesco Pitassio egyetemi docens az olasz Udine Egyetem Filmtudományi Tanszékén dolgozik, Varga Zsuzsanna pedig magyar nyelvet és kultúrát tanít a skót Glasgow Egyetemen. Vizsgálatuk fókuszát a filmek, azon belül is a második világháborútól a posztkommunista időszakig Közép- és Kelet-Európában született népszerű filmek jelentik.