Kulcsszó – sajtószabadság

Hammer Ferenc:

Amikor a tények valahogy nem harapnak

A kis következményekkel járó újságírást övező körülmények mintázatairól

A tanulmányban három fő kérdést vizsgálok meg. Egyrészt megmutatom, hogy a tényfeltárás magasztalt demokratikus szerepének értékelése miért nem lehet teljes annak számbavétele nélkül, hogy mi történik akkor, ha a tényfeltárásnak vagy a dezinformáció-leleplezésnek nincs kézzelfogható eredménye. Másrészt a nemzetközi és a hazai tapasztalatok segítségével a hallgatás és a csend archeológiájának néhány konstitutív faktorát azonosítom, nem hagyva figyelmen kívül a nyilvánossághibridizáció fontos kontextusát. Harmadrészt pedig egy módszertani innováció révén, a Reporters Without Borders szólásszabadság- és a Freedom House demokráciaindexének egymásra vetítésével empirikusan is megragadhatóvá teszem, hogy mely országok vannak feltehetőleg éppen mozgásban a szabadság/demokrácia skálán, és hogy a hanyatlásban milyen szerepet játszhat a szabad szólás következménynélkülisége.

Kulcsszavak: demokrácia, hibrid média, médiarendszer-teljesítmény, sajtószabadság

Polyák Gábor:

Magyarország: Az illiberális médiapolitika három pillére

A tanulmányban összefoglaljuk Orbán Viktor illiberális médiapolitikájának főbb eszközeit. Ezek az eszközök három pillérbe sorolhatók. Előbb azt az új szervezeti hátteret mutatjuk be, amely lehetővé tette a politikai befolyás gyakorlását a felügyelőbizottságokon keresztül, majd a piaci manipuláció eszközeit elemezzük, végül azt is vizsgáljuk, hogyan uralja a kormánypárt a politikai diskurzust Magyarországon.

Kulcsszavak: állami reklám, független médiafelügyelet, információszabadság, médiapolitika, öncenzúra, sajtószabadság

Bátorfy Attila:

Egy autoriter médiarendszer felé tartó ország: Magyarország

A magyar sajtószabadság eróziója folyamatosan és jól dokumentált, a külföldi érdeklődők számára is hozzáférhető tény. A politikatudománynak vannak egymással vitatkozó elméletei a magyar politikai berendezkedés rendszerszintű értelmezéséről, viszont a magyar médiaszíntér tulajdonságainak elméleti szintű megközelítései szórványosak és hiányosak. Ebben a tanulmányban a 2010 óta hatalmon lévő Orbán-kormányok által önkényesen – adminisztratív-szabályozási, állami finanszírozási és kommunikációs eszközökkel – átalakított magyar médiarendszer tulajdonságainak leírása alapján arra teszek kísérletet, hogy elhelyezzem azt a klasszikus és újabb médiarendszer-elméletek között, és ezzel kiegészítsem az eddigi megfigyeléseket néhány újabbal. Rámutatok arra, hogy Orbán Viktor médiával kapcsolatos tekintélyelvű elképzelései már legalább az első kormányzása óta világosak voltak, és amellett fogok érvelni, hogy noha a magyar médiarendszer a kevert jellegzetességei ellenére nem passzol egyetlen médiarendszer-elméletbe sem, ez csakis annak köszönhető, hogy ezek az elméletek utólag rajzolnak kontúrokat a dinamikusan változó médiatereknek. Ennek belátása véleményem szerint abban segíthet bennünket, hogy a hatalom és a média viszonyának vizsgálatakor azonosíthassuk a médiarendszerek archetípusait. Ezt a média autoriter átalakításhoz használt eszközök és hatásaik bemutatásán keresztül teszem meg, és amellett fogok érvelni, hogy a magyar médiarendszer a Siebert, Peterson és Schramm (1956/1984) által felállított kategóriák közül dinamikájában az autoriter és ezen belül is a szovjet-kommunista típusú médiarendszerhez hasonlít.

Kulcsszavak: médiarendszerek, médiaszabadság, politika és média, politikai befolyás, sajtószabadság

Gosztonyi Gergely:

A cenzúra tipizálása a politikai cenzúra rövid történetének tükrében

A cenzúra története egyidős az emberiség történetével, ám a magyar nyelvű cenzúraelméleti és cenzúratörténeti összefoglalók jelenleg nem tartoznak a kutatások fősodrába. A cenzúra pontos mibenlétére számtalan definíció létezik, de egységesen elfogadottról nem tudunk számot adni. Jelen tanulmány célja így a cenzúra leggyakoribb formájának diakronikus elhelyezése, amit elméleti és történeti környezetbe ágyazva végez el. A Green–Karolides- és a Jones-féle cenzúra-világenciklopédiákban foglalt több ezer esetet alapul véve e tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a köznyelvben megfogalmazott cenzúra kifejezést árnyalja, és olyan tipológiát állítson fel, amely segíthet megérteni, a múltban mikor és milyen okokból történt meg a nyilvánosságnak szánt különféle tartalmak tiltása. A tanulmány az ókortól a 20. század végéig mutatja be a legfontosabb cenzurális elméletek mellett a tartalomkorlátozás gyakorlati megvalósulásainak megjelenési formáit is.

Kulcsszavak: Areopagitica, Bentham, cenzúra, gazdasági cenzúra, Gutenberg, Index Expurgatorius, Index Librorum Prohibitorium, Mill, Milton, öncenzúra, Platón, politikai cenzúra, sajtószabadság, Sollicita ac Provida, Tindall, új cenzúraelmélet

Dési János:

Zsoldosok

Esszé az újságírói attitűdök változásáról a rendszerváltástól az új cenzúráig

Az 1980-as évektől mindenképpen érezhetővé vált, hogy a sajtó mind szabadabb – még ha a teljes szabadságtól nagyon messze is járt még. Ugyan a pártirányítás az évtized legvégéig így-úgy működött, ugyan sok tabutéma maradt, mégis egyre több független gondolat jelenhetett meg az első nyilvánosságban is. Bár akadnak olyan jellegzetes írások, amelyek politikai instrukciókra nyilvánvaló hazugságot tartalmaztak (Demszky Gábor megveri a rendőröket az Esti Hírlapban, vagy Szabó László egyik-másik írása a Népszabadságban, például a boglári kápolnáról, Hajdu János írása Csoóri Sándorról stb.), a sajtót egyre kevésbé jellemezte a nyílt hazugság. A cenzúra bizonyos témákat szigorúan tiltott, másokat korlátozni próbált, ám az első nyilvánosság újságíróinak utasításra egyre kevésbé kellett hazudniuk, propagandaszövegeket közölniük – még ha az első nyilvánosságban nagyok is voltak a különbségek az egyes szerkesztőségek között. A közvélemény egyre inkább azokat tekintette pozitív példának, akik igyekeztek kimondani a valóságot, kijátszani a hatalmat (mint a Magyar Rádió 168 óra és Bagoly című műsora, a Magyar Nemzet sorozatai stb.). Ezzel szemben a Fidesz 2010-es hatalomra jutása után a féldiktatórikus rendszer újbóli kiépülésével drámaiak a változások, s egész újságíró-nemzedékek nőnek bele a szándékos hazugságok gyártásába a kormánypárti médiában dolgozva – és nyoma sincs annak, hogy tenni próbálnának ez ellen. Ez részben talán a foltokban megmaradt szabadság miatt van, hiszen az, akinek ezt nem veszi be a gyomra – és kevésbé törődik az egzisztenciális érdekeivel –, talán talál még valami helyet a maradék független sajtóban. Ez az írás egy újságíró szemszögéből idézi fel az újságírói attitűdök változásait, módszerét tekintve tehát az insider view, műfaját nézve az esszé kategóriájába tartozik.

Kulcsszavak: cenzúra, függetlenség, kurázsi, pártállam, pártirányítás, politikai propaganda, sajtószabadság, szerkesztői szabadság

Vicsek Ferenc:

Tájékoztatás kontra tájékozottság

A politikaipropaganda-indikátor pilot projekt

A poitikaipropaganda-indikátor (Political Propaganda Indicator, PPI) létrehozásával arra teszünk kísérletet, hogy a Freedom House (2019) demokráciaindexe vagy a Transparency International korrupcióérzékelési indexe mintájára olyan mérőszámot hozzunk létre, amely az információs rendszerek feletti hatalommal való visszaélést jelzi. A Dimenzió Média Alapítvány, a Závecz Research Institute és a Mérték Médiaelemző Műhely Vicsek Ferenc kezdeményezése nyomán dolgozta ki azt a mérési metódust, amellyel bemutatható, hogy a politikai propaganda fegyvertárának összehangolt alkalmazásával milyen mértékben téríthető el a társadalmi tudat a tényekből összerakható valóságképtől. E megközelítés abban tér el a korábbi vizsgálatoktól, hogy nem a tájékoztatási rendszer egyes elemeit vizsgálja, amikor a demokratikus feltételek teljesülését elemzi, hanem a tájékozottságot. Azt méri, hogy a közösség mennyire kiszolgáltatott a politikai propagandának.

Kulcsszavak: agymosás, fake news, közösségi hálózatok, médiarendszer, médiaszabályozás, propaganda, sajtószabadság, tájékoztatáspolitika, tájékozottság

Martin József Péter:

Kéz a kézben a lejtőn

Korrupció és sajtószabadság a magyar trendek tükrében

Tudományos szempontból sem a korrupció, sem a sajtószabadság fogalmát nem könnyű megragadni. Komplexitásuk akkor válik nyilvánvalóvá, amikor – túllépve a mindennapi politikai diskurzuson – tudományos igazolást szeretnénk szerezni az e fogalmakkal kapcsolatos feltevéseinknek. Ebben az esetben beleütközünk e fogalmak definiálásának és mérhetőségének problémájába – e tanulmány első felében ezeket tárgyaljuk. Ezután a médiaszabadság és a korrupció közötti összefüggéseket tárjuk fel a meglévő irodalom és empirikus vizsgálataink alapján, majd ugyanezt tesszük Magyarországra alkalmazva. Miközben mind a médiaszabadság hanyatlása, mind a korrupció intézményesülése beleillik a regionális és – részben – a globális trendekbe, a magyar esetben mindkét változónak különleges jellegzetességei vannak. Ezek feltárása közelebb visz minket annak a megértéséhez, hogy számos tényfeltáró médiatartalom és korrupciós botrány dacára egyelőre miért nem sikerült megtörni a rendszerszintű korrupciót Magyarországon.

Kulcsszavak: korrupció, sajtószabadság, média

Bajomi-Lázár Péter:

Migráció és média Közép/Kelet-Európa uniós tagállamaiban

Az Európai Unió Horizon 2020 programja által finanszírozott REMINDER projekt részeként készült kutatás újságírók és információforrásaik körében végzett fókuszcsoportos és személyes beszélgetések, valamint kérdőíves vizsgálatok segítségével azt igyekezett feltárni, miként tárgyalja a média a mobilitás és a migráció kérdését négy közép/kelet-európai országban, köztük Lengyelországban, Magyarországon, Romániában és Szlovéniában. A kutatás eddig azt mutatta, hogy: 1. A vizsgált régiós országok hasonló történeti gyökerei ellenére a mobilitás és a migráció eltérő módon jelenik meg a médiában. 2. A bevándorlás 2015 óta fontos helyet foglal el ezeknek az országoknak a napirendjén, dacára annak, hogy ténylegesen kevés unión túlról érkezett bevándorló és menekült marad a régióban. 3. A kivándorlás – ide értve az uniós országokba és az Unión kívüli országokba való költözést is – jellemzően legalább olyan fontos kérdésként jelenik meg, mint a bevándorlás, és komoly gazdasági és demográfiai következményeket von maga után. Bár az itt bemutatott eredmények kvantitatív értelemben nem reprezentatívak, a fókuszcsoportokban a lehető legtöbbféle szervezetet képviselő újságírók és információforrások vettek részt. Ennek alapján óvatos következtetéseket vonhatunk le az egyes országokat és a régió egészét jellemző trendekről, és beazonosítsunk néhány olyan tényezőt, amely hatást gyakorol a hírgyártásra, és formálja a mobilitással és a migrációval kapcsolatos narratívákat és értelmezési kereteket. E kutatást a REMINDER-projekt kutatói a későbbiekben majd médiatartalom-elemzéssel egészítik ki. A vizsgálat feltáró jellegű, és nem célja, hogy normatív szempontból értékelje a mobilitással és a migrációval kapcsolatos médiadiskurzusokat.

Kulcsszavak: fókuszcsoport, migráció, mobilitás, keretezés, pluralizmus, sajtószabadság