Szöllőskei Levente:

Rasszalapú populizmus Donald Trump online politikai diskurzusában

Elnöki retorika a faji egyenlőséggel szemben

Korunk politikai világát lehetetlen anélkül hatékonyan értelmezni, hogy ne fejtenénk fel aprólékosan a politikai vezéregyéniségek kommunikációját. Dolgozatomban Donald Trump amerikai elnök populista politikai kommunikációjának jellemvonásait térképezem fel a faji megkülönböztetés ellen fellépő polgári mozgalomhoz kapcsolódó online diskurzuson keresztül. A 2017 és 2020 között keletkezett korpusz Donald Trump Twitter-bejegyzéseiből állt, amelyeket a kritikai diskurzuselemzés módszerével vizsgáltam. Amellett érvelek, hogy az elnök a populista politikai kommunikáció alapvető eszközeit alkalmazta politikai tartalmú Twitter-bejegyzéseiben is, hiszen célja a politikai napirend kisajátítása és az Egyesült Államokban élő rasszok megoldatlan problémáinak ignorálása volt.

Kulcsszavak: diskurzuselemzés, Donald Trump, politikai kommunikáció, populizmus, twitter

Paár Ádám:

Az amerikai populizmus két korszaka

A populista rendszerkritika Edward Bellamy Visszapillantás és Robert Penn Warren A király összes embere című regényében

A 19. század végén kialakult észak-amerikai populizmus nagyrészt olyan politikai projekt volt, amely írók munkásságán alapult. A populista mozgalom, illetve az ebből kinövő Néppárt (más néven Populista Párt) számos olyan progresszív követelést (például a sávos jövedelemadó, a nyolcórás munkanap, a női választójog, a farmerek és a munkások védelme) tűzött ki célul, amelyek a munkásmozgalomban és a farmermozgalomban gyökereztek. A populizmus nem tudott sikeressé válni a szó politikai értelmében, és 1908-ban a párt feloszlott. Az 1930-as években a nagy válság idején a populizmus újra fénykorát élte: több önjelölt politikus lépett fel, és hivatkozott a régi populista jelszavakra. Közülük a leghíresebb Huey P. Long louisianai kormányzó lett; Robert Penn Warren A király összes embere című regényének a főszereplőjét, Willie Stark kormányzót Longról mintázta. E tanulmányban két regényen keresztül mutatok be két amerikai populista mozgalmat.

Kulcsszavak: Egyesült Államok, farmer, kapitalizmus, populizmus, utópia

Rudisch Ferenc:

Az újságíróképzés és a sajtótudomány hazai intézményesüléstörténete a századfordulótól az 1930-as évekig

A jelen tanulmány a felsőfokú újságíróképzés és az önálló társadalomtudományi területként azonosított sajtótudomány hazai intézményesülésének csomópontjait tekinti át a 19. század végétől az 1930-as évek közepéig. A két terület az Egyesült Államokban és az európai kontinensen máshogyan kapcsolódott össze. Míg a tengerentúlon a professzionális újságírók gyakorlati felkészítése került előtérbe, addig Európában (főként Németországban) inkább a tudományos sajtókutatás vált hangsúlyossá. Bár a hazai fejlődés leginkább az utóbbi modellt tekintette mintának, időnként a gyakorlati újságíróképzés megszervezésére is kísérletet tettek. Az újságíróképzés és a sajtótudomány összefüggő intézményesülését az újságíró-társadalom rendszeresen megnyilvánuló ellenállása mellett elsősorban a politika- és a gazdaságtörténet legmeghatározóbb hazai fordulópontjai késleltették, miközben a törekvések többnyire már a nemzetközi fejleményekkel párhuzamosan megfogalmazódtak. A századfordulón megkezdődő folyamatok egységes narratívába rendezésén túl a témakör korábbi feldolgozásait a tanulmány leginkább Tápay-Szabó László szegedi kísérletének rekonstrukciójával egé szíti ki, és ennek érdekében az újságíróból lett egyetemi tanár életrajzát is hosszabban ismerteti.

Kulcsszavak: intézményesülés, professzionalizáció, sajtókutatás, sajtótudomány, újságíróképzés

Koloh Gábor:

Kormányzói kegyelem egy magzatelhajtó orvosnak

A két világháború között a magyarországi társadalom számottevő strukturális átalakuláson ment keresztül: bár a népesség a trianoni menekültek érkezése következtében megnőtt, a belső vándorlás és különösen a születésszám csökkenése miatt mélyreható népesedési diskurzus folyt az ország és népe jövőjéről. A Horthy- korszak kormányai pronatalista politikát folytattak, amely a revíziós igények nyílt vállalásával is összekapcsolódott. A születésszabályozás társadalmi gyakorlata nyílt kritikában részesült, a korszak sajtójában így rendre megjelentek az abortuszt végrehajtó nők, illetve az abortuszt megvalósulását segítő vagy azt előidéző bábák és orvosok elleni perekről szóló hírek. Ezek egyike volt a vésztői Kincses Imre orvos elleni eljárás. Az első fokon felmentett Kincses tette a per előrehaladtával egyre sötétebb színt kapott a sajtóban. Az orvost végül egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, ő azonban minden követ megmozgatott a szabadulása érdekében. Végül a Horthy Miklóshoz írt kegyelmi kérvénye pozitív elbírálásban részesült. Ez a tanulmány ennek az ügynek a hátterét és médiareprezentációját tárja fel a vonatkozó sajtócikkek és a peranyag elemzésével.

Kulcsszavak: kormányzói kegyelem, pronatalista politika, sajtóreprezentáció, születésszabályozás

Hegedüs Márk – Szegedi Péter – Bodor Ákos:

Skandináv pokol

Svédország reprezentációja a magyarországi médiában

Tanulmányunk célja a Svédországról szóló magyarországi médiareprezentációk szisztematikus feltárása. Ennek érdekében kvalitatív médiaelemzést végeztünk, amely az elmúlt öt évben megjelent, magyarországi online médiatermékek által közölt írásbeli tartalmakra terjedt ki. Eredményeink azt mutatják, hogy a Svédországgal kapcsolatos hazai médiateret egy erőteljes és dinamikus negatív narratíva uralja, amely a skandináv országot szétesett, élhetetlen társadalomként ábrázolja. Ezt az olvasatot egyértelműen az állami és a kormányközeli sajtó képviseli. Az ellenzéki pártok támogatásával működő média egy ennél sokkal gyengébb, ugyanakkor mindezzel ellentétes narratívát hangoztat, de szintén leegyszerűsítő formában. Komplex tájékoztatást csak a független sajtó képviselői nyújtanak. Ezek alapján a teljes médiareprezentációról az mondható el, hogy a témákat a kormányközeli médiafelületek diktálják, a narratívaépítés náluk kezdődik, a többi sajtótermék csak reagál erre.

Kulcsszavak: Magyarország, médiaelemzés, politikai polarizáció, Svédország

Somlyai Özge:

Az alternatív média változó hatásköre és szerepe a törökországi önkényuralmi narratívákkal szemben

E tanulmány azt vizsgálja, hogy a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) alatt miként intézményesült a félelemkeltés a törökországi médiában, hogyan tanúsítottak a hivatásos újságírók által működtetett alternatív hírportálok – a Bianet, a Medyascope és a T24 – rezilienciát a rezsim autoriter narratíváival szemben, és miként alakította az AKP a fősodrú médiát propagandaeszközzé. Az említett hírportálok újságíróival, valamint kommunikáció- és politikatudományi kutatókkal készített félig strukturált interjúkra támaszkodva feltárja az alternatív török hírmédia szélesedő mozgásterét. Míg a Medyascope és a T24 ma már az „új fősodrú médiát” alakító úttörő szereplőnek tekinti magát, a Bianet továbbra is az alternatív média egyik legfontosabb képviselője az országban. A digitális platformok bevonásával, az oknyomozó gyakorlatok elősegítésével és az elnyomott hangok felerősítésével e médiumok szembeszállnak az AKP-kormány félelemkeltő narratíváival, és lehetőséget kínálnak a demokratikus párbeszédre. E tanulmány hozzájárul azokhoz a vitákhoz is, amelyek arról folynak, hogy milyen szerepet játszanak a hivatásos újságírók az (ellen)nyilvánosságok fenntartásában autoriter hatalmi környezetben.

Kulcsszavak: alternatív, mainstream, média, Törökország, újságírás